Mint korábbi bejegyzésben beszámoltam róla, nemrég Hollandiában jártam az örök napfény és forróság országában. Abban a birodalomban, ahol soha nem megy le a Nap. Aki nem hiszi, nézze meg a fotókat:
Végeláthatatlan üvegházrendszerek a csatornák mellett, kint nyálkás köd és hideg, odabent szikrázó napsütés – reggeltől reggelig. Zöldségek és gyümölcsök turbószoláriumban. „A fűbenjáró bűn” (Saving Grace) című angol filmvígjátékban próbálnak hasonló módszerrel marihuánát termelni, nem kis sikerrel.
Régebbi olvasóim emlékezhetnek a
koktélparadicsom-kísérletemre, mely abból állt, hogy decembertől májusig őrizgettem egy tálca paradicsomot a konyhaablakban s azok rendületlenül dacoltak az idővel és az elmúlással. Bár őket Spanyolországban gyártották, de valószínűleg ugyanilyen körülmények között. Itthon megmutattam a képeket a zölden leszedett
garázsteteji paradicsomaimnak azzal, hogy na ide mentek nyaralni jövőre ha nem teremtek nekem rendesen! Ettől aztán úgy megijedtek, hogy eszeveszetten elkezdtek bepirosodni a pincében. Ízük pontosan annyi van mint holland rokonaiknak.
De nem szeretnék csúfolódni, mert kedvelem ezt az országot, a templomait, a malmait és lakóit, akiknek arcán állandóan Van Gogh vonásait keresem. És valamennyiükről feltételezem, hogy elsőrangú sajtszakértők. De azért a villanyt néha lekapcsolhatnák, azoknak a szerencsétlen zöldségeknek is kell néha egy kis pihenés!
Mint korábbi bejegyzésben beszámoltam róla, nemrég Hollandiában jártam az örök napfény és forróság országában. Abban a birodalomban, ahol soha nem megy le a Nap. Aki nem hiszi, nézze meg a fotókat:
Végeláthatatlan üvegházrendszerek a csatornák mellett, kint nyálkás köd és hideg, odabent szikrázó napsütés – reggeltől reggelig. Zöldségek és gyümölcsök turbószoláriumban. „A fűbenjáró bűn” (Saving Grace) című angol filmvígjátékban próbálnak hasonló módszerrel marihuánát termelni, nem kis sikerrel.
Régebbi olvasóim emlékezhetnek a koktélparadicsom-kísérletemre, mely abból állt, hogy decembertől májusig őrizgettem egy tálca paradicsomot a konyhaablakban s azok rendületlenül dacoltak az idővel és az elmúlással. Bár őket Spanyolországban gyártották, de valószínűleg ugyanilyen körülmények között. Itthon megmutattam a képeket a zölden leszedett garázsteteji paradicsomaimnak azzal, hogy na ide mentek nyaralni jövőre ha nem teremtek nekem rendesen! Ettől aztán úgy megijedtek, hogy eszeveszetten elkezdtek bepirosodni a pincében. Ízük pontosan annyi van mint holland rokonaiknak.
De nem szeretnék csúfolódni, mert kedvelem ezt az országot, a templomait, a malmait és lakóit, akiknek arcán állandóan Van Gogh vonásait keresem. És valamennyiükről feltételezem, hogy elsőrangú sajtszakértők. De azért a villanyt néha lekapcsolhatnák, azoknak a szerencsétlen zöldségeknek is kell néha egy kis pihenés!
Bejegyzések
4 megjegyzés:
Hollandiában engem a zöld fű-kék ég fehér bárányfelhőkkel-fekete foltos tehén együttes nyűgözött le, és én is festmények után kutattam az emlékezetemben. (Az idegenvezetőnk szerint ebben is látszik a felfogásbeli különbség a két ország lakói között, mert míg nálunk a marhák csapatban legelnek, ott szétszórtan és önállóan. Hát, nem tudom:) Amúgy tényleg.)
Én is láttam ilyet kinn!
És az megvolt, hogy egy kis gépezet tologatja a paradicsomszerű 5 méter magas, 1 köbdecis tápkockából kinövő cuccot a lámpák alatt úgy, hogy leutánozza a nap járását???
Mert bizony én ilyet is...
De jobban tetszettek a Rijksben a polgárok szemei ahogy néztek lefele a vászonról :)
Jesszusom! Akkor inkább jöjjön a globális felmelegedés, igaz nappal!
Félelmetes a jövő :S. Ki tudja meddig ehetjük még az idényzőccséget? Félek.
Öt év múlva majd egzotikumként tripla áron fogják eladni nekünk a szabadföldit. Ébresszetek fel! :)
Megjegyzés küldése