2010. január 10., vasárnap

Képtárétterem

Lakásétterem? Az is valami? Képtárétterem, az igen! Ez az én találmányom, ezt teszem le a kultúrtörténet asztalára, ezzel fényeskedek a gasztrotörténelem lapjain. Persze mint mindent ezt is a sors alakította így, vagyis a véletlenből főztem erényt.

Szerdán öt darab művészettörténész jött hozzánk vacsorára az állandó otthoni műkedvelő mellé, így az egy négyzetméterre jutó műértők száma eddig soha nem látott mértékre ugrott a lakásban. Már előre izgatottan gondoltam arra a pillanatra, amikor valamelyik vendég véletlenül felfedezi a konyhai kenegetős ecsetjeimet, az ételfestékeket, a gyöngycukrokat vagy a papírkapszli-készletemet és menten rendeznek egy verniszázst a saját levemben.

Addig is ezer terv zakatolt a fejemben, hogy képkeretbe foglalt menükártyákat készítek, képszög alakú levesbetét gyúrok, festőállványon szárítom a szélesmetéltet, gyümölcsös csendélet lesz az asztal közepén és palettából tunkoljuk majd a megannyi színes szaftokat. Na de hogyan állítsam elő a katarzist? Aktmodellek szolgáljanak fel? Vagy maradjak inkább a jól bevált módszernél: főzzek valami egyszerű hagyományos ételsort és azzal bűvöljem el őket, a művészet pedig csak szóbeli körítés legyen? Lévén, hogy a fedetlen testrészeket a közétkeztetésben az ÁNTSZ nem nézi jó szemmel, maradtam inkább az utóbbi ötletnél. Ráadásul hideg havas este volt, így műtermemben az alábbi melengető menüsort alkottam meg:
  • majorannás burgonya-fehérrépa (gyökérpetrezselyem) krémleves petrezselymes krutonnal
  • juhtúróval töltött csirkemell és savanyú káposztával töltött csirkecomb
  • sült cékla rukkola (borsmustár) ágyon
  • tormás krumplipüré
  • téli fűszerekkel párolt körte csokoládékehelyben
Kiemelten figyeltem az ételek külső megjelenésére és arra, hogy a menü tartalmilag kicsit formabontó, a színhasználatot nem a végletekig fokozó, de azért tiszta üzenettel bíró legyen, ne másolja a kortársakat, lépjen túl a koron, ugyanakkor többrétegű jelentéstartalommal bírjon, esetleg kapcsolódjon a legfrissebb külföldi irányzatokhoz és mellesleg jól is lakjunk tőle. A tervezésnél igyekeztem elhessegetni magamtól a gonosz előítéleteket, mely szerint a művészettörténészek csak kávén és cigarettán élnek.

Fényképek nem készültek, nem akartam a fotóművészetet belekeverni a festészetről szóló estébe. Édouard Manet spárgás képét viszont pont két hete láthattam Bécsben az impresszionista kiállításon, tessék, legyen ez az illusztráció és gondoljunk most néma, egyperces vigyáztekintettel a gyönyörű spárgasípokra, amelyek talán idén is előbújnak majd a földből, hihetetlen formákat, színeket és ízeket megjelenítve!

Hogy került a fény a vászonra – Bécs, Albertina 2009.09.11. - 2010.02.14.
A kiállítás 170 munka segítségével mutatja be az impresszionista és posztimpresszionista festészet magával ragadó világát. A kölni Wallraf-Richartz-Museum & Fondation Corboud 75 festményét az Albertina és a Batliner Gyűjtemény kiváló művei, valamint magánszemélyek és nemzetközi múzeumok kölcsönadott műtárgyai egészítik ki és gazdagítják.


Majorannás burgonya-fehérrépa krémleves petrezselymes krutonnal

Kukoricaolajon kevés vízzel megpároltam egy fej felszeletelt vöröshagymát és 5 nagyobb szál karikára vágott fehérrépát. Amikor már majdnem megpuhult a répa, adtam hozzá abból a nagyon finom krumpli ízű krumpliból, amit aranyként őrizgetek a pincében. Kb. 7 közepes nagyságú szemet, kockára vágva és 3 tk. majorannát, sót. Amikor minden puha lett, összeturmixoltam az egészet, majd 2 dl tejszínnel és annyi vízzel hígítottam, hogy kellemesen sűrű állagot kapjak. Sűríteni nem kellett, mert a krumpli az egyik legjobb sűrítőanyag.
Egy bagettet felszeleteltem, a sütő grill-funkciójával a szeletek mindkét oldalát megpirítottam, majd apróra vágott petrezselyemmel kevert vajjal megkentem.

15 megjegyzés:

gren írta...

tiszta üzenet többrétegű jelentéstartalommal - az ilyet bírom!

Ági, aki főz írta...

Már megint imádom a bejegyzésedet! Írj minden nap, lehetőleg többször is, mert szükségem van a betevő napi saját levemre.

Neked tetszett az impresszionista kiállítás? Bevallom, nekem csalódás volt. AZ egy dolog, hogy iszonyú a tömeg, de a képek enyhén szólva is nem a legnagyobb, leghíresebb alkotások voltak. A modern kiállítás, ahol alig volt ember, sokkal jobb volt nekünk.

"saját levében" írta...

Nekem pont az tetszett, hogy nem a "híres" képek vannak kiállítva, azokat a bécsiek már úgyis sokszor látták, szerencsére mi is. Így most ráirányulhatott a figyelmem pl. Manet spárgáira is, amit korábban nem ismertem.
Mi szilveszter előtt mentünk, amikor ott bulizik a fél világ, de így is csak 30 percet vártunk.

lekvároskukta írta...

Én is imádtam :))

lekvároskukta írta...

Na, megint én :)))
Nézz be hozzám, ha van kedved :)

Vesta írta...

És? Mekkora volt sikere a menüsorodnak? Egyébként hogy vagy képes ilyenekre egy szerdán?(még jó, hogy nem hétfőn)

spajzcetli írta...

…ezt ismét jól „megposztololtad”!...
(gren kommentfi -vagy kommentina?- véleményét erősíteném: micsoda könnyed, delikát megfogalmazások!...)

gren írta...

nanehogymár nem világos hogy fi vagy na!?

Cukroskata írta...

Na ne má, hogy nincsenek képek. A vendégművészek készíthettek volna legalább egy-két skiccet :-)

csíki sándor írta...

Tormás krumplipüré (is). Hmm, tényleg jól hangzik. Egy skicc, például a szalvétára feldobva, nem is rossz ötlet, hagyománya is van, s még jól is jöhetne szűkösebb időkben.

"saját levében" írta...

Művészek nem voltak jelen, csak műkedvelők. Legközelebb hívok festőt is, "mv."

spajzcetli írta...

… óóóóóóóóóóóó Gren -adine! Sejthettem volna!... (már megint áldozatul estem egy női megtévesztésnek, félrevezetésnek, álcázásnak, csalfa praktikának, stb. :))

Hobbiszakács írta...

"Aktmodellek szolgáljanak fel?"

Igen! Meghívsz?

:-))))

"saját levében" írta...

OK, csak egyeztessünk a nemüket illetően!
(Pont most kóboroltam az oldaladon!)

Hobbiszakács írta...

Nem fogunk összeveszni :-)