2010. január 24., vasárnap

A piros ízű spagetti

Egy nem tudatos, de nem is tudattalan vásárlótól kaptam egy szép, üveg spagettitartót, amiben árukapcsolásként fél kg. piros színű spagetti is volt. A külső feliraton az állt hogy paradicsomos, a belső füzetkén az, hogy chili ízű a tészta. Mindegy, mindkettő jöhet, bár titkon drukkoltam hogy a chili kerekedjen felül, pláne most, hogy tudósok kiderítették azt, amit régen minden parasztember tudott, mi szerint a csípős étel nagyon is egészséges. Bárhova megyek mindig csomagolok a fogkefe mellé egy-két szárított paprikát is, mióta egyszer úgy jártam, hogy egy alföldi csárdában "erős pistát" hoztak a halászléhez. Na de kérem szépen, háborodtam fel, majd odaléptem az autóhoz és a kesztyűtartóból előhalásztam a – stílusosan piros tetejű – dobozkát, melyben néhány szárított cseresznyepaprika lapult. A pincér levegőért kapkodott mintha már maga is beleharapott volna valamelyikbe és csak annyit bírt kinyögni: „A mindenit! Maga aztán jól fel van készülve!” Hááát, mondtam, ha már maguk nincsenek, mit tehet az utazó? Csak nem fogom abba a sós darálmányba fullasztani a harcsát és a pontyot?!

Mivel a tészta rejtélyes íze csak a kifőzés után dőlt el, olyan feltétet találtam ki ami mindkettőhöz megy: kapribogyós szardíniásat. Nem kevés olívaolajon megfuttattam néhány ajókát és két magjától megfosztott chili paprikát – hátha mégiscsak paradicsomos a tészta. Merészen belekevertem egy nagyobb doboz natúr szardíniakonzervet, 1 ek. sós lében eltett kapribogyót és két gerezd összezúzott fokhagymát. A végén durvára vágott petrezselymet szórtam rá, tetejére mozzarellát tépkedtem.


A tészta íze összességében leginkább PIROS volt. És hurrráááá!!!!!!! Csípős is! Az alap csípősség mellé időnként bejelentkezett a paprika, a sós kapribogyó szétpukkant a fogaim között, vidám szardínia rajok hancúroztak a szájpadlásom alatt, majd a mozzarella semlegesítette az ízkavalkádot, de csak azért hogy ismét nekifuthassak a következő falatnak. A bor is jól csúszott mellé és valahogy még a kikötő felől fújó szél illata is felidéződött az orromban. Sajnos a főzés után kicsit kifakult a spagetti, de úgy is megközelíthetem a dolgot, hogy ezek szerint színfixálót nem tettek bele. Mondjuk ez nem is volt jelezve a csomagoláson, sem kívül sem belül.

3 megjegyzés:

olzka írta...

Kék ízt miben találnál? Régóta vágyam a Roald Dahl féle boszorkány-nedv (ne nevezzük nevén) kivitelezése, üde édesség formájában.

spajzcetli írta...

…na, végre!...
(ma délutánra kaptam időpontot az addiktológustól. Már mondom is le…)

Anna írta...

Nahát, azt a pincért megnéztem volna magamnak!