2010. január 31., vasárnap

Túlteljesített túlélés

Természete az a magyar embernek, hogy amint elhagyja a Kárpát-medence biztonságot nyújtó tengerszint szerinti mélységét, máris a túlélésre koncentrál. Főzőcskéző magyar embernél ez annyit jelent, hogy mindenképpen visz magával serpenyőt, jóféle villányi borocskát, konfitált oldalast, meggylekvárt, babérlevelet, szerecsendió-reszelőt és más nélkülözhetetlen dolgokat. Hanem azon még ő is elcsodálkozik, amikor 1500 méteren további magyarokkal találkozik, mégpedig olyanokkal, akik gázpalackkal házasított sütőtárcsát állítanak a karintiai skanzenház elé és abban sütik az otthonról hozott hurkát, kolbászt.

Nosza, szalad vissza saját szálláshelyére az iménti magyar ember és hamarjában előkotorja az otthon sütött kuglófját, mert pillanatnyilag nincs egyebe amivel piacképes lenne a hegyen. És lám, a kuglóf beválik, a hurkás magyarok ellágyulnak és hamar megköttetik a csereüzlet! Ó, lesz itt mit enni! Simán túlteljesítik a túlélést, nem kell vadnyulat ütni carving léccel vagy zergét csáklyázni síbottal a felvonóról!

A magyar ember persze nyitott minden egyébre ami ehető és iható a környéken, nem veti meg az Alpok-Adria együttműködés által kínált szlovén gyümölcspálinkát, a horvátok sörét, de elégedetten kanalazza a 2000 méteren működő hüttében a monarchiás májgombóclevest és a mákos gőzgombócot is. Didergő kezeit Lumbumbás bögrével melengeti (= forró csokiba oltott rum). Rugalmasan veszi tudomásul, hogy 1500 méteren a bolt heti háromszor 1,5 órán át van nyitva, benne 10m²-en minden, ami a túléléshez kell: liszt, kenyér, savanyúkáposzta, snapszok. A boltosnak szerencsére kisebb húsüzeme van valahol lent a civilizációban így a választék kiegészül némi ízletes húskenyérrel, fűszeres marhaszalámival. S a vásárlóban felsejlik: lehet hogy aktív testmozgással sem lehet fogyni 1500 méteren?...

Az meg már független a magyarságtól, de nem független a hobbiszakácskodástól, hogy valahogy az embernek a friss hóról mindig a porcukor jut eszébe, a sílécnyomokról újabb tortadíszítési technikák, hazafelé pedig vesz még egy doboz habroló-csövet
Rövidet, mert hosszút már decemberben vett.

Hobbiszakács-látomás a sífelvonóból
(kattints rá és olvasható lesz)

8 megjegyzés:

andr írta...

remek írás!

Belinda írta...

:)))) A zergecsáklyázást és a nyúlütést be kellene jegyeztetni téli sportnak!

Cukroskata írta...

Még jó, hogy mindig van nálad véletlenül egy kuglóf :-)

olzka írta...

Látom, hogy elképesztően szorongsz a post miatt :)

Vesta írta...

Jaja,tiszta stressz szegény :)

baba_ írta...

Még jó, hogy a világon mindenütt vannak magyarok :D

Cserke írta...

Én is érzékelem a boldogtalanságot.
Szegény te.

"saját levében" írta...

Asszem kiszorongok magamból még egy kuglófot...ez a gyógyszer a boldogtalanságra!