Csak két sajt

Esküszöm az oltóenzimek védőszentjére, hogy ezért a posztért egy lyukas garast sem kaptam, sőt egy lyukas sajtot sem. Pedig ezt itt valóban egy igazi reklámbejegyzés, de közhasznú és nonprofit. Két sajtnak csapnék egy kis hírverést, de nem azért, hogy valakik ezzel több bevételre tegyenek szert, hanem azért hogy olvasóimmal megosszam azt az élményt, amit ezek a sajtok nyújtanak. Az „Ilmicinek” és a „Lajtának" már régen kiosztottam a "hungarikum" megtisztelő címet. Mindkettőt a csermajori Ujhelyi iskola dolgozói és diákjai állítják elő. Nem új termékekről beszélek, hiszen mindig is ott voltak az üzletek csemegepultjában, meglapulva az érdemtelenül népszerű trappista sajtok mellett. Mára már a sajtnak látszó tárgyak és a külföldi áruk sajnos gyakran elnyomják őket. De ha nyitott orral járunk, még rájuk akadhatunk. Nemrég egy hiperboltban érdeklődtem a hatalmas sajtpultnál, hogy van-e Lajta?

- Nincs.
- Csak most?
- Nem szokott.
- Na de az ott nem az?
- Nem.
- Biztos?
- Ja, de lehet! Miért, kéri?
- Kérhetem?
- Persze, azért van!
- Akkor igen.
- Hogy vágjam?
- Egy szeletre.

E feszes kis párbeszéd végül jól zárult, mert nem csak hogy sikerült szereznem 15 dkg Lajtát, de annyira tökéletes érési állapotban volt, hogy ilyet még talán soha nem ettem! A párbeszédből kiindulva mások sem...

Itt lenne a helye egy harmadik sajt magasztalásának is, a Pálpusztaiénak, amit szintén a Csermajorban gyártanak, legalábbis az eredetit. És bár ezt is szoktam venni, de inkább csak a gyár támogatásának célzatával, mert sajnos nem találom azt a zamatot és főleg illatot, ami anno oly sok embert tartott egy közös klubban. Ez bizonyára ez az én hibám. Ideje alaposan kiporolni az ízlelőbimbóimat.

Üzemlátogatás Emmentalban: itt!