2010. február 18., csütörtök

Farsangi gyorsételek

Késő esti beszélgetés:
– Holnap egész napos farsangi buli lesz! Kérlek, vigyél el autóval!
– Rendben, elviszlek.
– És kéne egy-két süti is. Neked ez nem gond, ugye?

Na ezen a ponton kellett volna beismerni, hogy dehogyisnem, hiszen reggel még el kell mennem valahova és semmi sincs itthon, biztosan tudom, mert tegnap tettem rendbe a hűtőt. Ehelyett ezt mondtam:

– Persze hogy nem gond! És most feküdjünk le szépen, mert holnap nehéz napunk lesz!

De még lefekvés előtt egy hirtelen mozdulattal előkaptam a mélyhűtőből a két csomag leveles tésztát. Mert a sarokba szorított hobbiszakács legjobb barátja a mélyhűtött leveles tészta. A hobbiszakács éjjel aztán nem a sarokban szűköl, hanem fegyelmezetten fekszik ágyában és a sötétben nekiáll a probléma kifundálásnak, hogy miként lehet három órába belesűríteni egy orvosi vizsgálatot, két süteményt és megoldani a logisztikai feladatot, melynek keretében a sütemények sérülésmentesen csomagolva – a bulizó személlyel karöltve – eljussanak a végcélba, a fennálló hóakadályok mellett.

Először is az éjszakába belemerengve spirituális kommunikációba kezdtem a leveles tésztával, mely visszaüzente a hűtő felső részéből, hogy "hé, te, van itt mellettem némi hervadt sajt, meg tejföl, tojás mi lenne ha ezekkel töltenél meg engem"? Álmomban pedig a kamrában helyszíni bejáráson leltem rá az évek óta elfekvő farsangi muffin-kapszlikra, így megoldódni látszott a válsághelyzet. Most már csak idő kellene, de a konyhai órában két napja cseréltem az elemet, megy mint a motolla, tehát arra nem számíthatok.

A reggel hipp-hopp eltelt és már bőven délelőtt volt mikor a levelest vékonyra nyújtottam, megkentem tejfölös tojással és meghintettem egy erőteljes ízű reszelt sajttal, arra pedig őrölt chili paprikát szórtam.

Feltekertem, felszeleteltem, az így kapott korongokat kicsit ellapítottam,

és forró sütőben megsütöttem.

Közben nekiálltam a muffin tészta összekeverésének. (receptet lásd lent!)
A beszámoló szerint a sütemények érkezésük után azonnal elfogytak, még mielőtt feleszméltek volna hogy ők tulajdonképpen egy estébe húzódó farsangi mulatságra voltak hivatalosak. De hát ilyen az élet, a gyorsételek gyors élete!


Kakaós muffin
A robotgép keverőlapátját beindítottam és az alábbiakat szórtam a tálba:

25 dkg vaj + 20 dkg cukor, habosra keverve majd

5 tojás
3 ek. jó minőségű kakaópor
két löttyintés rum
200 g rétes és 150 g finomliszt
1 zacskó sütőpor

csipet só

(Ha túl száraz a tészta, akkor egy kis tej is mehet bele. Aki ráér, aprítson bele csokoládé-darabokat.) A papírral kibélelt sütőformát csak a 2/3-ig töltöttem meg, mert sütés közben feljön a tészta. 185 fokos sütőben sütöttem őket, míg meg nem szilárdultak. Kihűlés után díszítettem.

5 megjegyzés:

gren írta...

ezek a muffinok eddig a legszebb fotóid!

"saját levében" írta...

Mert a felkelő Nap sugára rájuk sütött legott!

lekvároskukta írta...

nagyon szépek ;-)

Fehérnyúl írta...

Én is szeretem a barátaim kívánságait.:):):) Valamelyik nap egy kedves ismerősöm megkérdezte, hogy tudok-e készíteni csoki buszt? Vissza is kérdeztem, hogy csoki buszt? Mondta, hogy igen. Egész nap ezen kattogott az agyam, hogy milyen az? Gugli kiadott egy cukrászdát, ahol készítenek rendelésre ilyen forma tortát. Nézegetem és rájöttem, hogy valószínűleg nem erre gondolt. Aztán hajnalban egyszer csak leesett, hogy ő nem buszt mondott, ha mousse-t:):):) másnap ezen röhögtünk. (Jól van na, nem egy vicces történet, de nekem tetszik.:):):))

"saját levében" írta...

Ezt a csokibuszt éjjel még én is átgondolom!