2010. február 26., péntek

Petrezselyemgyökér puffancs

Gyermekkorban teljesen normális viselkedési forma az, amikor a húslevesben főtt világos színű gyökeret, paszternákot, zellergumót feltűnés nélkül átcsempésszük a nagymama tányérjába – egye meg ő amit főzött – nekünk meg megmarad az édes és piros répa! A nagyi, amennyiben megfelel az általánosan elfogadott nagymama-képnek, úgy tesz mintha nem vette volna észre a cselt és hősiesen megeszi a mi adagunkat is. Amelyik viszont elkezdi fennhangon szekírozni az unokát, hogy szedtevette büdös kölyke mit tettél már megint, abban van a vitamin, biztosak lehetünk benne, hogy csak kényszerből vigyáz ránk és legszívesebben hetyke, bajuszos öregurakkal sétálgatna a parkban.
Szóval kell az a néhány évtized, mire ráharapunk a gyökérpetrezselyem / fehérrépa ízére! Ilyenkor már nem is értjük, hogy mit nem szerettünk benne korábban?

A zöldségpuffancsok műfaja alkalmas arra, hogy a semmit sem szerető kisgyerekeket rávegyük a zöldségevésre, legalább így, kicsit „mekisre” véve a figurát. De talán ez is több a semminél. A nitrátos, vagy földet sohasem látott, zsákban nevelkedett sárgarépáknál meg mindenképpen több.

Petrezselyemgyökér / fehérrépa puffancs

Kb. fél kg. petrezselyemgyökeret megpároltam pár csepp olajon, kevés vízben, majd villával szétnyomkodtam. Hozzákevertem egy tejben áztatott és kinyomkodott zsemlét (lehet házi zsemlemorzsát is), 1 tojást, sót. Kicsit állni hagytam. Nedves kézzel krokett-alakúra formáztam és zsemlemorzsába forgatva bő olajban megsütöttem.

Olyan mártogatós mártás illik mellé, ami nem nyomja el az ízét. Pl. egy lazább majonéz, de áfonya-mártással vagy lekvárral is izgalmas.

6 megjegyzés:

Mónika írta...

Hát ez fantasztikusnak tűnik, nekem,- aki egyébként is szereti a "fehérrépát"
Tuti, hogy kipróbálom!
Akár köretnek is el tudom képzelni!
:)
Köszi!
Jó ötletet adtál!

napmátka írta...

Máris kedvet csináltál hozzá! Beiktatjuk a böjti ételeink közé, mint csemegét!:) A leveses sztori ismerős valahonnan...

Piszke írta...

Egy jó hír: a répa nitráttartalma a tárolás során nagyon gyorsan lebomlik. Sajnos azok a finom, gyenge, első tavaszi répák viszont teljesen tele vannak vele. Olyankor mindig arra gondolok, most mit csináljunk, az élet veszélyes.

Kata írta...

Teljesen egyetértek, én is ezt csináltam gyerekkoromban. Most meg beleszagolok egy gyökérbe (pont ma is) és behalok az illatától...

Névtelen írta...

Ez komoly? A zsenge répa életveszélyes? Kiskölyök korom óta eszem, mióta először ültettem. A petrezselyemgyökér pedig nálunk is fehérrépa. (Nekem aztán magyarázhatják, hogy azt gyökérnek hívjuk, kérem.:))))
Dóri

"saját levében" írta...

A nitrátos víz vagy a répa kisbabákra nagy veszélyt jelent és nekünk sem használ.
Az talán jó ha a répa szabálytalan, foltos, kukacos meg ilyenek.