2010. március 22., hétfő

A bloggernél elhelyezett értékekért felelősséget vállalok!

Az emberekből hihetetlen dolgokat hoz ki, ha egy gasztroblogoló kerül a környezetükbe! Van aki azt hiszi, hogy éjjel-nappal online vagyok - lásd szilveszter éjféli sms: "Szia! Boldog Újévet! Mit csináljak a velős csonttal, hogy főzés közben ne essen ki belőle a velő?"

Van, aki mindenféle alapanyaggal, terménnyel áraszt el. Ez kiváló szokás, a barátok-rokonok időnként alaposan feltöltik a kamrát és a fagyasztót - igaz, kienni is segítenek, de az a világ rendje. És van, aki felismeri az értékmegőrző funkciót is. Csordogálnak hozzám a régi szakácskönyvek, kopott fémdobozok és a házi tarhonya vászonzsákját sem kell visszaadni, mert jó helyen lesz az nálam.

Persze az archiválás kevés, megosztani is kell, érzem a felelősséget, hát akkor tessék: korabeli nyomtatványok, konzerv-címkék a szép emlékű Nagykőrösi Konzervgyárból. Emlékszik még valaki "Lecsó Peti"-re?


7 megjegyzés:

lúdanyó írta...

De jók! Milyen kár, hogy már csak múlt időben lehet róluk beszélni!

Ági, aki főz írta...

Imádom az ilyesmit. Nekem is van egy csomó.

Hobbiszakács írta...

Szilva lekvár és csipke íz - azaz szilvaíz és hecserli :-) De jó!

Egyikhez sem kellett (sok) cukor, ezért az ötvenes-hatvanas években tele volt a kamra a házi változattal. (Igaz, hogy más nem nagyon akadt abban a kamrában.)

lorien írta...

Én azért örülök, hogy eltűntek, mert többnyire elég rémesek voltak. Mondjuk most sincs sokkal jobb ...

olzka írta...

Lecsó Peti barátunk volt, most már felnőtt férfi, (termék)családja van és Péternek szólítják.
Orosz lekvárok, bolgár szőlőbefőttek, zsíroskenyér...

Székely Kati írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Piszke írta...

Ódejó..nem vagyok ennyire öreg!!


Vagy... annyira az vagyok, hogy már a memóriám se a régi...vagy nálunk mindig volt otthon főzött lekvár-befőtt...