2010. március 18., csütörtök

Uborkamártás

Rézi néni nem volt egy konyhatündér, csendben elfőzögetett az ő Gézájának, csak annyira hogy az ura ne sírja vissza a saját édesanyja főztjét és nehogy szemet vessen az özvegy Zsuzsikára, aki nem átallotta áthozni ünnepekkor azt a csorba tálat, az undorító süteményeivel.

Nem volt könnyű dolga Rézi néninek, mert Géza bácsi igen válogatós volt, az is csoda hogy a hadifogságot túlélte, mondta is erre a plébános úr, hogy örüljön neki Rézike, ha a Géza nem válogatott volna a fogságban, elvitte volna a hastífusz és már réges-régen muszka földben nyugodna!

Rézi néni megtanult örülni a válogatás intézménynek és igyekezett reprodukálni az általa soha nem ismert anyósa ételeit. Az uborkamártással is addig-addig kísérletezett, mígnem Géza bácsi egy nap, egészen pontosan vasárnap délben felkiáltott a főtt hús mellett, hogy „na Rézikém, ez a mártás pontosan olyan, mint amilyen a drága jó édesanyámé volt!”
Ez volt Rézi néni nagy napja. Még jó hogy ezt is megérték szegény Gézával.


Uborkamártás

Kevés vajon kevés lisztet világosra pirítottam, majd tettem hozzá kb. 1,5 dl tejfölt, 1dl marhahúslevest és és kb. 20 dkg apróra vágott ecetes uborkát, valamint egy keveset az uborka levéből is. Ezt főzögettem, ameddig a mártás be nem sűrűsödött. Egy kis só és cukor is kellett bele.
És most jön minden mártás nagy közös titka: addig kell sózni, cukrozni, hígítani, főzni, kóstolgatni míg JÓ nem lesz!

(Kísérlet a hagyományok felrúgására: a mártás egy részét összeturmixoltam. Ettől habos és intenzívebb uborka ízű lett, de hiányzott a rusztikussága, úgyhogy ilyet többé nem teszek.)

9 megjegyzés:

Arnolfini írta...

Isten éltesse Rézi nénit, és jogutódjait!

Grenadine írta...

mihez kell az uborkamártás?

"saját levében" írta...

Tisztességes falusi/polgári vasárnapi ebédlőasztalon az alábbi mártások valamelyike ott volt a főtt hús mellett: paradicsom, kapor, torma, uborka. Csak az uborka már elfelejtődött.

csíki sándor írta...

BRAVÓ!

phzs írta...

A ferj anyjanak foztjehez egy kis adalek:
http://ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/2007/06/24/A_gyerekkor_izei/#comments

lúdanyó írta...

Phzs, elolvastam én is, nem is olyan rejtélyes az az ok. Gasztrogyereknek már más (íz)emlékei lesznek :)

Cukroskata írta...

A nagymamám meggyszószt, vagy gesztenyeszószt adott a főtt marhahúshoz. Mindkettőt utáltam. Persze ma már nagyon szívesen megenném, és ez az uborkaszósz is finom lehet :-)

Káin a kígyó fia írta...

Tisztelt Blogíró!

Elnézést a zavarásunkért és hogy spameljük magunkat, de szeretnénk minél több körben elterjedni.

Tudjuk ez egy erőszakos formája a terjedésnek, de mivel félünk, hogy írásaink elvesznek a semmibe arra gondoltunk egy commentben népszerűsítjük kis blogunkat, reméljük ezzel nem bántunk meg!

http://mortemaeternus.blogspot.com/

egy olyan oldal, ahol a film, könyv, versajánlók mellett, saját versek, álmok és gondolatok is jelen vannak.

Jelenleg 5 szerkesztő ír különböző témában, jó részt átszövi az okkult hangulat és miszticizmus , de minden más témára is nyitott, mint például street art, képregények és még sorolhatnám! A szerkesztők magukról kifigurázó képregénnyel is kedveskednek az olvasóknak :).

Reméljük felkeltettük érdeklődésedet és olvasni fogsz minket! Bátran kommentelj nekünk, hiszen várjuk a visszajelzést!

Ha zavartunk elnézést kérünk és a spamelés miatt is!

Kellemes blogolást és olvasást továbbra is!

Névtelen írta...

Nálunk a hétföi ebéd volt mindig a vasárnapi leveshús fött krumplivak és valamilyen szósszal, amelyek között én az uborka-, a fokhagyma- és a tormaszószt szerettem legjobban