2010. június 5., szombat

Ne szólj szám!


Vegye meg bátran, nem fog engem megszólni érte! – mondta a néni a tiszafüredi piacon. Nem értettem a furcsa mondatot, pedig amikor megemeltem a konyhakész nyolc hetes csirkét és éreztem, hogy milyen súlyos, mennyivel sűrűbb a húsa mint ipari versenytársainak és milyen szépen természetesen sárga a bőre, gondolhattam volna, hogy tényleg nem fogom megszólni majd a nénit ezért. Mivel nem tudott visszaadni, megvettem még a 20 db. tojását is. Ehhez nem fűzött kommentárt, nem állította hogy bio, hogy gyönyörű a sárgája, hogy ökológiai gazdálkodásból van, hogy boldogok-e a tyúkok – a tojás az tojás, nincs mit ehhez hozzátenni. (25 Ft/db, csak bosszantásképpen mondom!)

Egyéb viszonylatokban is elaléltam a piactól. Pl. attól hogy egy kis standon is 10-15 féle paprikapalánta kapható, a paradicsomokról pedig hosszas előadássorozatot hallgattam végig. Meglepett, hogy mennyiféle szempont számít a megfelelő fajta kiválasztásánál. Meghatódtam az ismeretlen néni történetén, aki már harmadszorra veszi meg az évi 100 palántát, mert a vihar minduntalan tönkrevágja a kertjét, pedig ő a családi őröltpaprika-felelős, muszáj előteremtenie azt a néhány kilót. A palántaárus harmadszorra már nagyvonalú ajánlattal kedvezett a néninek.

A csirkével nem akartam sokat figurázni, gondoltam ha megsütöm, úgy érződik igazán majd az íze. Újkrumpli gőzben párolva, vajjal és (saját!) petrezselymemmel keverve, sült fokhagymagerezdek és (saját!) kaprommal készült mártás járt még mellé.

A nénit nem szólhatom meg. Becsületes üzletet kötöttünk, a szárnyas már sütéskor is kellemes illatot üzent, nem azt a vészjósló dögszag-utánérzést, amivel egyre gyakrabban találkozom a bolti csirkéknél. Térfogatvesztése normális volt, a húsa omlós és finom, élvezettel szopogattam le minden kis csontját. Magammal is kötök egy üzletet: eztán minden második csirkeevést kihagyok, az így megtakarított pénzt pedig falusi csirkére fogom költeni.
Nem szólhat meg senki ezért!

10 megjegyzés:

Thrini írta...

Nagyon tetszik ez a poszt!:)
Holnap mi is csirkét fogunk enni, rántva. Anyukám nevelte, én pucoltam meg ma, saját kezűleg, és ahogy írod, sárga a bőre, tömör a húsa, és minden csontját le fogunk rágcsálni. Ilyenkor a legfinomabb a rántott csirke, tavasszal.
Ja, majdnem elfelejtettem, kaptam Anyukámtól hozzá ajándékba saját termésű újkrumplit is. Délután szedte fel,csoda szép rózsaszínűek.

Ági, aki főz írta...

Csak kíváncsiságból kérdezem, hogy mennyibe kerül egy ilyen csirke? A fehérvári úti piacon 1000 forint körül van kilója, a házi tartású, szép sárga bőrűnek, én nagyon elégedett vagyok vele és isteni levest lehet belőle főzni.

Miss Scotty írta...

Azt a mindenit milyen jól néz ki. Imádom a petrezselymes krumplit sült csirkével. Így közel 23h felé beindult a pavlovi reflex :D Simán bepuszilnám ezt az adagot a képen.

"saját levében" írta...

:)
Ez 1600 volt összesen! Én azért is keresem a piaci baromfi árusokat, mert pl. csak náluk lehet tyúkot vagy kakast kapni.

spajzcetli írta...

… Gondolom, csak azért, hogy olvasóközönségedet túlontúl ne csigázd: ügyesen eltitkoltad, a csibe belsejébe minő töltelék is került (májas, gombás, májas-gombás „saját” zöldfűszerekkel gazdagon elegyítve – petrezselyem, kakukkfű, zsálya, majoránna)…

Névtelen írta...

Jaj de guszta.

(Végre valaki leírja, ami miatt bolondnak néznek itthon, hogy a bolti csirke büdös. Már mosásánál érzem a tápszagot, sülés közben meg rosszul vagyok. )

Holnap körülnézek a piacon én is, hátha belefutok egy fincsi pipibe. :)
Vera

Vacskamati írta...

Csatlakozom az előttem szólóhoz! Eddig én is azt hittem, csak a vegetarianizmusra hajló, csipkés lelkületem miatt érzem dögszagúnak a "friss csirkét". Ezek szerint rá kell kapjak szintén a piaci portyákra. :D

Zsuzsanna írta...

Sajnos, így van, a "gyáricsirke" húsa, nyilván a magas fehérje- és adalékanyag-tartalmú táp miatt, közel olyan szagos, mint egy ragadozóé. Meglehet, a kitekattusz macska húsa nem lenne olyan büdös. (Bocsánatot kérek a cicáktól, dehogy enném meg őket!)

csíki sándor írta...

Az utolsó nagyobb mennyiségű eper Dabas környékéről érkezett hozzám, ám a következő rendelés leadása utáni napon a jég elverte az eperföldet. A nagy eper-terveimbbe így szólt bele az időjárás. Legalább Téged nem állított meg semmi. :)

"saját levében" írta...

A második epres hétvége már nálunk is zötyögött...De ezt sosem ismerném be egy újabb bejegyésben, amikor olyan szép ez az első!