2010. július 21., szerda

Kedves Jamie!

Érdeklődve forgatom a 100 recept a kertedből című könyvedet és a TV-ben is megnéztem a hozzá kapcsolódó sorozatodat. Szerencsére ebben nem rángattátok annyira a kamerát, hogy a tévénéző szeme kiessen a szőnyegre, utólag is köszi. Legutóbb a sörös marharagut főztem meg a könyvből. Nem újdonság hogy tésztában megsüssek ilyen-olyan ragut, de megakadt a szemem a recepten, főleg azért, mert nem értettem, mit keres ez egy kertészkedős könyvben? Tán csak nem marhaszegyet termelsz? Vagy magról veted a leveles tésztát? Vagy csak a két szál sárgarépa és zeller miatt szerkesztettétek be a könyvbe?

Bevallom, a könyvet ajándékba kaptam, magamtól nem jutott volna eszembe megvenni, de ne vedd a lelkedre, látod nem az antikváriumban kötött ki! Szorgalmasan olvasom, csak mindig be kell fognom az orromat, olyan büdös festékszaga van. Főleg azért érdekel, mert magam is kertészkedem egy olyan apró konyhakertben, amiben egy fél BBC forgatócsoport nem sok, de még annyi sem férne el. Ne hidd, hogy kisebbségi érzésem van, te tudod a legjobban, hogy a small is beautiful!

Ha nem látom meg a leárazott guinnesst ott a boltban, akkor maradok a vörösboros marharagunál, de szerencsédre megláttam, méghozzá kettőt fizet, egyet kap alapon. Ja, nem bocs, fordítva. Szóval megvettem és hazavittem a kézitáskámban a két üveg sört. Kicsit kínos volt, mert az egyik kikandikált a buszon, és meg-megcsillant a szemben ülő sörhasú úr elismerő szemüvegén. Egyébiránt itthon nem iszom ilyesmit, ha már sör, akkor jó nekem a ceské budejovicei is, amúgy is csípem azt a várost, jobban mint Plzent, ebből is látszik hogy nem vagyok sörszakértő. Guinnesst majd ott nálatok, frissen csapolva, ha egyszer arra járok – egy fish and chipssel – megkóstolom!


Miután áttanulmányoztam a könyvedet, nekivágtam marhaszegyet, cheddart és leveles tésztát szerezni. Te Jamie, láttál már olyat, hogy a leveles tészta hat lapocskára van vágva? Képzeld, ott állok lisztes kézzel, harcra készen, kezemben a sodrófával, kibontom a dobozt, erre hat önálló lapocska hullik a deszkára! Kénytelen voltam fáradtságos munkával a széleknél összeapplikálni, pedig ezt a tésztát nem szabad sokat nyúzni. Eh, huncut németek, jól kibabráltak velem!

A hús már egyszerűbb volt! Nem akartam hinni a szememnek, amikor megláttam azt a tökéletes fartőt ott a pultban, s örömömben rögvest elfeledkeztem arról, hogy szegyért jöttem, vagy maximum lábszárért, ráadásul ez a fartő szürke marhából lett kimetszve. Olyan szép volt, hogy őszintén sajnáltam, hogy csak 1 kg-ot írsz elő a receptben! Itthon többször megszagoltam és megsimogattam, de ezt nagy nyilvánosság előtt úgyis letagadom. Ha egyszer erre jársz, mutatok neked szürke marhát a Hortobágyon, tudom hogy ti nyugati népek a pulira is buktok, nem hisztek a szemeteknek amikor meglátjátok! És paprikát is mutatok majd neked, meg kolbászt, mert annyira sajnállak, amikor állandóan füstölt paprikaporokkal meg chorizókkal kell dolgoznod, amikor itt vagyunk mi egy karnyújtásnyira, csak nem tudunk betörni a konyhátokba. Azaz a piacotokra.

Egy szó mint száz (jó kis magyar mondás ez, nem?) elkészítettem a ragut, de az angol zellered helyett petrezselyemgyökeret tettem bele. Úgy látom, ti ott a szigeten nem nagyon értékelitek ezt a répafélét, pedig érdemes lenne! Szárzeller, na ja, mit tudtuk mi a rendszerváltás előtt hogy mi fán terem az? (Ez is jó kis magyar mondás, ha már cheddarunk és guinnessünk nincs, mondásunk legyen, nem igaz?) Egyébként több zöldséggel is így jártunk, hogy a háború után eltűntek, de aztán eljött a peresztrojka, és elhozta nekünk a demokráciát, a padlizsánt, meg a spárgát!

Te Jamie, el sem hinnéd, hogy ez a mi szürke marhánk milyen jól érezte magát a ti guinnessetekkel! Hát még mi milyen jól éreztük magunkat, miután megettük a pitét! És másnap, amikor egy-egy vékony szeletet amúgy szendvicsként bekaptunk! Nem is találtam jobb szót rá, mint amit te mondasz mindenre, hogy lovely!

Üdv!

sl.

ui.: A párolt zöldborsó köretként nagyon jó ötlet volt, köszi! A recepteden még annyit változtattam, hogy a végén plusz egy kanál liszttel sűrítettem a ragut.


Marhahússal, Guinness sörrel és sajttal töltött leveles tészta (Jamie Oliver: Jamie természetesen: 100 recept a kertemből.– Bp.: Park Könyvkiadó, 2009.)

17 megjegyzés:

Moncsi írta...

...pedig milyen jó lenne megint betörni...minden feltétel meglenne hozzá, hogy ők csodálkozzanak rá arra, mink van nekünk.(van hozzá termőföld, tiszta víz, édes, csak akarat kéne, és kidobhatnák a chorizot)Bocsánat, ez kicsit propagandás lett, de ez az igazság, miért kell nekünk másét enni? Amúgy jól megmondtad Neki...:))

Gabah írta...

Csodás poszt!

lúdanyó írta...

Tetszett :) (Én is ragasztgattam már össze leveles tészta lapokat)

Vesta írta...

Profi vagy na, és nem csak halban!

Ági, aki főz írta...

Isteni lehetett a kaja! És szuper volt olvasni! Szerintem akkor is ez a könyve a legjobb, legalábbis nekem ez tetszik a legjobban.

Zsuzsi írta...

Nem nagyon kedvelem JO-t, de ez a kertészkedős könyv és műsor tényleg a legjobb, a bejegyzést meg öröm volt olvasni, már megérte ma reggel felkelni.

Belinda írta...

Csodás bejegyzés: végy megfelelő mennyiségű nemzeti öntudatot (túladagolva ehetetlenné teszi a pitét), locsold meg egy kevés dicsérettel és kedvességgel, közben mindvégig maradj a fakanálnál, azaz a tárgynál, és szórd meg ízlés szerint némi ön- és sima iróniával. Mestermű, gratulálok! :)

Piszke írta...

A bejegyzés időpontjából arra következtetetk, hogy valami szabiféleség van folyamatban. Akkor pedig sokkal gyakrabban szeretnék itt olvasgatni!!

Télleg rángatják a kamerát. Pár éve ez nem zavart annyira de a mostani ismétlésnél nagyon idegesít.

Nálam érik a fürtös koktélparadicsom!És nem egyszerre pirosak a fürtön,mint a kamionos...

Hobbiszakács írta...

Nem tudom, mit vár az, aki német tésztával, ír sörrel és szürke marhával vág neki egy BBC receptnek?! Azaz - hála a krónikásnak - most már tudom.
:-))

Ildy írta...

Nagyon klassz ez a post!:)A tésztás dolog nekem új, még nem találkoztam darabokból álló lapokkal. Micsoda bénaság már! Majd én elvágom, ha úgy tartja kedvem.

Grenadine írta...

Kedves SL,
nagyon szeretnék enni ebből!

Titáti írta...

De jó volt olvasni! :-))))

"saját levében" írta...

Kedves Olvasók!

Örülök, hogy levelem jó kedvetekben talált benneteket!

Maradok továbbra is hű hívetek:

sl.

Thrini írta...

Szabad ilyet írni, hogy jókat kuncogtam olvasás közben???
Mert, hát így volt..
Tetszett a post. :)

spajzcetli írta...

… A cégnél levagyunk tiltva (szerverileg) a blogokról (is). De pedig (!) agyilag az emeltszintű erőforrás készenlét állapotjában leledznék, és napközben a főnök gondolatát kitalálnám, ha reggel hat előtt ilyen posztokat olvashatnék a munkahelyi gépemen! (na, de úgy kell a cégnek!!!...)
… Nem baj! Így, este tíz körül élvezve angyalléptű, szellemes megfogalmazásaid, szép, könnyű, asztal melletti-körüli élmények képzete ringat álomba… I)

ORsi írta...

én is nagyon jól szórakoztam (most is) írásodat olvasva. ezen a levelestészta-dolgon én is mindig kiakadok, itt mélyhütva tényleg csak ilyen feldarabolt van, úgyhogy én a tarte-nál szoktam mindig egy sort bénázni, míg össze sikerül applikálnom;-)

viszont nem rég felfedeztem, hogy a hütös polcon nem-feldarabolt is van;-)

csíki sándor írta...

Szép lett. :)