Gulyás Nap szórványban

Nap, nemzettel
Gondosan készültem az első Nemzeti Gulyás Napra. Előkészítettem a vasbográcsot és a házi tésztát a slambuchoz, bekukkantottam a hűtőbe hogy nem kelt-e lába a lábszárnak, nem, szerencsére ott fagyoskodott a második fiókban. Vendégeket is hívtam a nagy napra, majd váratlanul elutaztam. Azóta sem merek Csíki Sándor szeme elé kerülni...

Blogger a Priorban
A trencséni Prior elől üzentem a vendégeknek hogy ne jöjjenek, mert Szlovákiában töltöm a hétvégét, s bár a nemzettel karöltve, ámde gulyás nélkül. Tudom, hogy a varázslatos "Prior" szó ma már csak a nemzet egyik, és egyre kisebbik felének mond valamit. Nekik azt üzenem, hogy sajnos a plázák ott is kúsznak előre és alattomosan nyelik el a kisebb áruházakat, boltokat.
A konyhai eszközök részlegében a nők a pult mögött (zsená za pultem) unatkoztak. Amint beléptem, egyikük azonnal, feltűnést nem titkolva a nyomomba eredt. Valahogy rá volt írva az arcomra, hogy ezekre a tárgyakra különösen nagy veszélyt jelentek. Nem röstelltem megfuttatni a nénit több körben, eleinte valós érdeklődésből, majd passzióból. Gondosan megemelgettem a zománcozott edényeket, minden sütőformába beleképzeltem valamit, és hosszasan mérlegeltem, hogy melyik csillagcsöves sorozatot vegyem meg a habzsákomhoz? Ó és a régi falusi lakodalmak barackmagos sütijének formáiból volt vagy hét féle méret, nem győztem ámulni! Kosaramba színes, gyümölcsös-zöldséges mintás üvegtetők is kerültek. Az eladó lihegett mire fellélegezhetett, mikor a harmadik kör után végre a pénztárhoz vonultam és fizettem.

Éhes blogger járja a járdát
Hagyományos éttermet találni a szlovák városokban nem könnyű. A helyiek életmódváltáson mentek keresztül mióta nem láttam őket, a vendéglátóhelyek alapján kizárólag kávén és pizzán élnek. De ne szóljak egy szót sem, hol talál egy kóválygó külföldi magyaros éttermet Pesten? És Párizsban franciát? Sehol, hacsak nem faggatja hosszan az internetet és a szállodaportásokat, majd útvonaltervezővel hatol el a város másik végébe – számtalan kínai és thai éttermet hagyva maga mögött – hogy végre helyi ételt ehessen.
Sajnos, a döbbenettől bénult kezem nem tudta lefényképezni a "Celtic Kántry Pub" portálját, ahol az alcím egyébként szlovák konyhát ígért. De a kitartás meghozta eredményét, és egy étteremben végre elmerülhettem a Bryndzové Haluškyk és káposztás levesek sűrűjében. Ha már Trencsén, rendeltünk egy "Csák Máté vacsoráját", nehéz oligarchás ízvilággal, amit friss Zlatý Bažanttal oldottunk. Zsolnán nem hittem el hogy tényleg az a francia konyha amit az étlap ígért, így továbbálltunk és Túrócszentmártonban egy útszéli hostinecben ettünk knédlit, párolt káposztát, köményes disznósültet. Ez meg persze inkább cseh nemzeti eledel, de lám, a visegrádi négyek összetartanak a konyhában is! Erre ott menten ittunk is egy Pilsner Urquellt. Nyitrán ropogósra sütött kacsa, fantasztikus vörösboros mártással, melyben aszalt szilvákat támasztott fel a szakács. A köret üres, háromszögre hajtott palacsinta volt.

Egy békés pékség

Kisebbségi csirkemell
Annak, hogy magyarok is vannak a koalícióban, biztos jele, hogy az egyik étlapon "Lőcsei fehér asszony" módra készült csirkemellet láttam. Mozzarellával és rokforttal készül, igazi irodalmi ínyencség lehet! Rántott sajtok esetében még csak nem is hallottak a gumiszerű trappistánkról, ők saját enciánjukat és a csehek méltán híres olmützi pogácsasajtját (kvargli) rántják illetve sütik. Utóbbi nálunk is kapható, a spájz ablakában azzal szoktam riogatni a pókokat.

Pečená klobása fantastiková!

Szomszédaink szerencsére még a régi kolbászreceptet alkalmazzák, hússal és hagyományos fűszerekkel. Kihagyják belőle az elrághatatlan és elvághatatlan mócsingokat, porcogókat, nem sózzák és borsozzák túl, nem adnak neki rémes fantázianevet és töltik meg egyéb oda nem illő dolgokkal. Csak simán sült kolbász a sült, s főtt a főtt. Mustárral és savanykás kenyérrel, sörrel. (Érzem, ahogy az olvasó nép egy emberként nyel itt a monitor előtt. Ezzel, ha gulyás nélkül is, de a nemzeti összefogást már megteremtettem!)

Szecessziós vizeletvizsgálat
Megnéztük Pöstyént, vajon van-e olyan szép, mint cseh fürdővárosok? Igen, van. És van-e még olyan szép századelős szecessziós épület széles e Szlovákiában mint a Thermia Palace? Nincs. Azért az elbizonytalanít, hogy tényleg komolyan gondolják-e az ivókúrát a városka több helyén bugyogó 65 fokos vízéből? Nekem azt tanították otthon, hogy a hévízi vizet ne nyeljem le, rendes magyar gyerek néhány kilométerrel odébb, a keszthelyi strandon intézze az ilyesmit! Mindenesetre fogyókúrának tökéletes lehet: étkezés előtt 2 dl forró kénes radioaktív víz javallott.
Séta közben egy régi gyógyszertár portálján néhai Meth József üzletének nyomaira akadtam:

A dolce a vitából
A helyi cukrászok sajnos továbbra is azt a módszert követik, hogy valamennyi ízt kivonják az összetevőkből és csak egyetlen egyet hagynak benne: a cukrot. De lehet hogy csak mindig rossz helyre nyúlunk. Ellenben a cseh és szlovák csokoládémárkák előtt meghajoltunk és felpakoltunk termékeikből.

Vásárlói kosár
Sokat elárul egy népről az, ha a vasárnap nyitva tartó újságosbódé pultján konyhakész, nejlonba csomagolt knédlirudak is hevernek. Aki nem ér oda időben, ne aggódjon, az egy főre jutó multi szupermarketek száma sokkal nagyobb mint nálunk, így bármelyik napszakban, bármelyik városban vásárolhatunk majonézes halsalátát, fantasztikus szlovák sajtokat, sört, tölthető ostyákat, knédlit, kofola retro üdítőt, borovicskát – én legalábbis ezeket vettem. És még valami! A szupermarket kijáratánál nem műanyag gyorskajákat árulnak, hanem házi füstölt sajtot és tejet. Van még mit tanulnunk más nemzetektől, miután kitunkoltuk a saját pörköltes tányérunkat!

filmfotók innen: best4you.sk