A háza népe persze nem esik kétségbe, mert egy gasztroblogger konyhájában mindig van mit a tejbe aprítani, ha mást nem, a maradék bejglit. Na de ki a fene akar maradékot enni szilveszterkor, és főleg ki a fene akar erőt venni magán, hogy körülnézzen a hűtőszekrényben, kamrapolcon? Így történt, hogy háznépiék képesek voltak sajtos-tejfölös spagettivel mulatni az év legvidámabb éjszakáján, de előbb életet leheltek annyira a hobbiszakácsba, hogy elhaló leheletével fülkagylójukba megvallja, hol rejtegeti a sajtreszelőt, a sajtot, a tejfölt és a spagettit. És a betétkönyvét. Vizet és tüzet, mint ügyes hajótöröttek, egyedül is találtak.
Bezzeg a fél malac, az tudta mi a dolga! Azonnal megszimatolta, hogy itt a menekvés ideje, két suta lábával odébb rúgta a vöröskáposzta fejet, majd bebicegett a mélyhűtőbe és magára csapta az ajtót. Ha csak egy hétig tolódik ki a siralomház, hát az is több a semminél, addig is jól eldiskurál majd életről-halálról a balatoni keszegekkel és a vasi kakasokkal. Az összemelegedők deres fejüket csak akkor kapták fel, amikor január elsején becsengetett a pizzafutár.
A kegyetlen mínuszokra és a szeretet ünnepére való tekintettel, gasztrobloggerünk még eleven időszakában oly döntést hozott, hogy "gyertek be kóbor macskák, ne éjszakázzatok odakint"! A döntést, cselekvőképességében hirtelen beállott változások miatt, már nem állt módjában hatályon kívül helyezni. Maradtak tehát a meghívottak, vagyis behívottak, és az ő üres bendőjük. Igaz is, miért a sorsot vádolja hősünk, ha tulajdonképpen ő maga rendezi úgy, hogy naponta többször fekete macskák szaladjanak át előtte a szőnyegen?
Nem, nem ugrott fel. Hanem szépen, komótosan, úgy január másodikának estéje felé, hanyatló kezével a karácsonyfa alá nyúlt, magához húzta Váncsa István új könyvét, és elkezdte olvasni. Olvasott és csak olvasott, egyre nagyobb örömmel, zöld olajokról, sumér lakomákról, érett báránylapockákról. Veszek mégis egy tazsint - súgta magának cserepes ajkaival - és soha többé nem eszem zöld olajbogyót csak feketét, azt is csak maggal - tette hozzá.
Így ment ez néhány órán keresztül, mikor egyszer csak valóban felugrott azzal, hogy "előre fiúk, lányok! Hedonisták, irány a konyha! Éljen az újév!"
12 megjegyzés:
Csípem a macskabehívós hobbiszakácsféléket.
És a tazsin jó dolog. Mert pl. szemrehányóan tud pislogni a kamrapolcról és ezt eléggé kevés konyhai eszköz tudja utána csinálni.
Mégjobbulást!
A macskák egyébként úgy gondolták,hogy MOST van magánál a hobbiszakács, és EDDIG nem volt egyáltalán.
Ahogy kedvencem, Wodehouse mondja, ebből látszik, hogy ezen a világon minden, de minden csupán nézőpont kérdése.
Lehetne? Hogy a Váncsából együnk is valamit? :-)
húúú végig aggódtam a storyt! örülök hogy a főhős mégis életben maradt
Élvezettel olvastam a szilveszteri-újévi drámát és örülök, hogy happy end lett.
További jó sütést-főzést-történetet:-))))
Köszi mindenkinek, lesz itt még minden, egészség, Váncsa-recept, pislogó tazsin, nem tervezett macskakölykök - hiszen új év van, új lehetőségekkel!
Mielőbbi teljes gyógyulást és izgalmas felfedezéseket Váncsán!
Nem minden folytatódik rosszul, ami rosszul kezdődik ezért előre a fakanállal 2011-ben is!
A követők
Én meg elajándékoztam a Váncsámat (igaz karácsonyi vészhelyzet állt elő :)).
Be kell szereznem egy újat, betegséget nem kérek hozzá, macska meg már van itthon.
Az írásodból azt olvasom ki, hogy már teljesen jól vagy :).
Levonom a tanulságot:
Jótett helyébe jót ne várj!
:-)
Habár... ki tudja, mikor lesz még ennyi időd olvasni?
Nálunk is beütött a karácsonyi vírus, de túléltük! Fekete macsek erre is akad. Egyébként némi noszogatással alomtálcára szoktatható még a kóbor cica is!
Remélem már teljesen jól vagy. Már nagyon aggódtam, se karácsonyi, se szilveszteri poszt. Örülök, hogy életjelet adtál magadról, és persze a családról, nem számítva a macskákat :-)))
Most rendhagyó leszek...először nézz be (mielőbb!) ide:
http://nemvagyokmesterszakacs.blogspot.com/2011/01/meglepetest-kaptam-jo-szivvel-tovabb.html
...és most megyek és elolvasom a posztodat!...:)))
Megjegyzés küldése