2011. február 7., hétfő

Almás gyümölcsrizs elegánsan

A tél napjai meg vannak számlálva! Csírázik a krumpli, hajt a hagyma, a macskákban fel-felmerül a fajfenntartás gondolata, én meg bemegyek a garázsba és megkezdem a magok elültetését, amelyekből hamarosan gyönyörű palánták fognak fejlődni. Vagy nem, és akkor megint ki leszek téve a gonosz palántaárusok ármánykodásának.
A garázs sarkában szembesülök az almákkal, melyek fonnyadásnak indultak. Kidobásról szó sem lehet természetvédelmi, vallási, gazdasági, kegyeleti és egyéb okokból, inkább belehúzunk az almás ételek készítésébe.

A gyümölcsrizs könnyen elkészíthető desszert, de kényes jószág, töretlen törődést igényel, nem lehet egyedül hagyni, ahogy a rizottót sem. A megtisztított és kockákra vágott almát igen, azt csak rázogatni kell egy kicsit, hogy elvegyüljön a fűszerekkel és a levekkel. A saját levével és a kapottal is.
Amikor elkészült a rizs és az alma, két út áll a szakács előtt: vagy összekeveri őket, kitéve magát a „pfujjjj, mi ez?!” kellemetlen kérdésnek, vagy kitalál valamilyen elegáns megjelenést, olyat mint pl. ez itt, desszertgyűrűbe rétegezve adja elő ezt az egyszerű édességet.


Rizs:
Vajon megfuttattam két dl kerek-szemű rizst. Ezt a fajtát ajánlják kifejezetten ilyen célokra, mert sok folyadékot felvesz és kellemesen ragacsos, krémes állagot ad elő a végén.
Amikor a szemek kicsit megvajazódtak, felöntöttem kevés tejjel, tettem bele csipet sót, cukrot, vaníliaaromát. Hónap elején tehetünk bele kikapart vanília rúd belsejét is.
A főzés lassú tűzön történt, fedő alatt, de gyakori kevergetés közben. Amikor kezdett leragadni, akkor öntöttem fel mindig egy kevés tejjel.
Alma:
Serpenyőbe kevés vajat tettem, a megtisztított és kockára vágott almát rádobtam. Cukrot, fahéjat és őrölt kardamomot szórtam rá. Vagy-vagy alapon is jó lett volna, vagy csak fahéj, vagy csak kardamom, de kell ebbe a télbe egy kis spiritusz is! Pici vizet is öntöttem bele, és fél citrom levét, hogy legyen leve a gyümölcsnek, mert a tálaláskor ezt öntöttem a rizsgyűrű köré.
Az almák között kásás fajta is volt, ez képezte a lében a sűrűsítő anyagot.
Tálalás:
A desszertgyűrűt kiöblítettem hideg vízzel, rátettem a tányérra és kanállal belenyomkodtam a rétegeket, majd óvatosan, finom rezgő mozgással leemeltem a gyűrűt.
Senki sem kérdezte, hogy pfuj, mi ez!
 
További almák:

5 megjegyzés:

rakottkert írta...

én már várom a gonosz palántaárusokat is.

Torma Cauli írta...

...ugye lesz még rajta tejszínhab... :-)

spajzcetli írta...

...szentségtörés volna, ha csöpögtetnék rá némi -Nagymamaféle- eperlekvárt?...

"saját levében" írta...

Szikár mail-artistoknak dupla adag tejszínhab jár!
Ínyenc papírfecniknek meg persze mindenről az jut eszébe!

Nyárikonyha írta...

gyere be hozzám, és csatlakozz a mozgalomhoz! saját levében, saját módon.