Alapszabály, hogy tisztességes gasztroblogger nem megy szabadságra júliusban. Itt a helyünk, a hazai vadászterepen. Be kell cserkészni minden friss és szép árut a piacon, ami befőzhető, savanyítható, lefagyasztható. Én ekkor újítom fel kapcsolataimat termelő ismerőseimmel, akik oly hálásak, ha valaki megszabadítja őket néhány láda baracktól. „Szedd magad” akciókra járok, ahol levadászom a legszebb érett gyümölcsöt, mert nem a hiszek a „nagybanis” érlelésben. Vidéki látogatásaim közben átvizsgálom a kerteket, hogy mi rohad le hamarosan a fákról, és nagylelkűen felajánlom, hogy ezt itt szívesen leszedném. Meg akkor már azt is ott. Jé, pont van néhány alkalmas láda az autómban! Hiénázás után aztán maximális sebességre kapcsolok, mert tolakodnak befelé a konyhámba a cukkinik, céklák, mentahegyek.
De a fejembe is betolakodnak bizonyos képek: a többiek ülnek a tengerparton, jeges italokat szürcsölnek és…és…halat esznek, garnélás rizottót kanalaznak, osztrigát hörpintenek, esetleg, amibe bele sem merek gondolni: friss tintahalat rendelnek a napernyő alá…talán éppen most csorgatnak rá citromlevet…a citromon még ott van egy kis harsogó zöld levélke…
Nem, nem, ilyesmire gondolni sem szabad! Inkább behajolok a lekvár gőzébe, elűzendő az irigységet. Ők a tücskök, én meg a hangya – az erkölcsi győzelem nem kétséges –, majd télen jól kinevetem őket. A fenét, majd inkább viszek nekik néhány üveg lekvárt, ahogy szoktam. Így persze sosem tanulják meg a rendet, a vadászati-hangyászati alapelveket.
Az evés a legjobb vigasz. Irány a nagyáruház, halas pult. Kalmárok a jégen. Csak két marékkal kérek, esetleg hárommal...
- Hát ezt semmi pénzért meg nem enném! - tájékoztat a fiatalember kiszolgálás közben.
- Én ingyért is megeszem, ha ideadja! - szellemeskedek vissza a jégkupacok fölött.
- Dehát ez olyan gusztustalan! - majd hozzáteszi: - Egyébként én hentes vagyok, csak idehelyeztek egy napra, a halashoz.
Hallgatok. Azon jár az agyam, hova helyezném tovább, ha én lennék a főnöke.
- Pedig imádok ám horgászni, csak nem eszem meg amit fogtam! - vigyorog büszkén.
Már nem is tervezek megszólalni. Nagy nehezen kisziszegek egy köszönömöt, és arra gondolok, mégiscsak van, akinek szabadságra kellene mennie. Vadászati szezon ide vagy oda.
De a fejembe is betolakodnak bizonyos képek: a többiek ülnek a tengerparton, jeges italokat szürcsölnek és…és…halat esznek, garnélás rizottót kanalaznak, osztrigát hörpintenek, esetleg, amibe bele sem merek gondolni: friss tintahalat rendelnek a napernyő alá…talán éppen most csorgatnak rá citromlevet…a citromon még ott van egy kis harsogó zöld levélke…
Nem, nem, ilyesmire gondolni sem szabad! Inkább behajolok a lekvár gőzébe, elűzendő az irigységet. Ők a tücskök, én meg a hangya – az erkölcsi győzelem nem kétséges –, majd télen jól kinevetem őket. A fenét, majd inkább viszek nekik néhány üveg lekvárt, ahogy szoktam. Így persze sosem tanulják meg a rendet, a vadászati-hangyászati alapelveket.
Az evés a legjobb vigasz. Irány a nagyáruház, halas pult. Kalmárok a jégen. Csak két marékkal kérek, esetleg hárommal...
- Hát ezt semmi pénzért meg nem enném! - tájékoztat a fiatalember kiszolgálás közben.
- Én ingyért is megeszem, ha ideadja! - szellemeskedek vissza a jégkupacok fölött.
- Dehát ez olyan gusztustalan! - majd hozzáteszi: - Egyébként én hentes vagyok, csak idehelyeztek egy napra, a halashoz.
Hallgatok. Azon jár az agyam, hova helyezném tovább, ha én lennék a főnöke.
- Pedig imádok ám horgászni, csak nem eszem meg amit fogtam! - vigyorog büszkén.
Már nem is tervezek megszólalni. Nagy nehezen kisziszegek egy köszönömöt, és arra gondolok, mégiscsak van, akinek szabadságra kellene mennie. Vadászati szezon ide vagy oda.
Friss kalmár "vigasztaló" módra
A kalmárokat megmostam és lehúztam a bőrüket. A fejeket megfogva kihúztam belőlük a teljes berendezést, majd megkerestem a merevítő porcokat, azokat is kihúztam. A karokat és az uszonyokat levágtam és eltettem a mélyhűtőbe. Ismét megmostam a zsákocskákat és fél centis karikákra vágtam. Leitattam róluk a nedvességet, kukoricalisztbe forgattam, majd forró olajban megsütöttem, éppen csak néhány percig, hogy ne keményedjenek meg. Pár csepp citromlével és kevés tengeri sóval, továbbá egy pohár fehérborral fogyasztottam el a teraszon!
A kalmárokat megmostam és lehúztam a bőrüket. A fejeket megfogva kihúztam belőlük a teljes berendezést, majd megkerestem a merevítő porcokat, azokat is kihúztam. A karokat és az uszonyokat levágtam és eltettem a mélyhűtőbe. Ismét megmostam a zsákocskákat és fél centis karikákra vágtam. Leitattam róluk a nedvességet, kukoricalisztbe forgattam, majd forró olajban megsütöttem, éppen csak néhány percig, hogy ne keményedjenek meg. Pár csepp citromlével és kevés tengeri sóval, továbbá egy pohár fehérborral fogyasztottam el a teraszon!
Töltve és grillezve - kattints ide!
Bejegyzések
14 megjegyzés:
Én tücsök vagyok, majd ne feledkezz meg rólam a télen :-)))
Na ja, születni tudni kell!
Húúú, nagy tapasztalattal rendelkezhetsz, ha így tudod, hogyan kell hozzáfogni a pucoláshoz!(heti kalaplengetés a távolból).
Ezt most betolhatnád a képernyőmbe.
Nna, megyek, nekifogok egy lecsónak. Végre megérkeztek a szentesi paprikák a helyi Supermarkt-ba.
Ki ennek, ki annak örül...
Apropó mentahegyek;te mit csinálsz velük? Azonkívül,hogy élvezettel szagolgatom a leveleket, megeszegetek egyet egyet és limonádéba aprózgatom, nagyobb feladatot még nem találtam nekik.Te már igen?
Szentesi paprikák Némethonban? Hurrá!
Menta: limonádé éjjel-nappal, este fehér rummal vagy ginnel kiegészítve. Aztán mentaszörpöt is csináltam, majd küldöm a receptet és pl. mentás joghurtos kencék húsokhoz, halakhoz...vagy az angolok zöldborsópüréjébe is mehet belőle.
Planet Susannia, Sl isteni limonádét tud csinálni mentával :-))
De hogy van Neked minderre időd?!És még olvasni is akarsz? Mikor?
"én hentes vagyok, csak idehelyeztek egy napra, a halashoz"
Puff neki... És mivel fogta meg a kalmárt? Hosszúnyelű fogóval? (Az orrát meg a kezével. Be.)
"..egy pohár fehérborral fogyasztottam el a teraszon!"
Úgy-e szólsz, ha nem bírsz egyedül az adaggal...
:-)
...érdekes, mikor még horgásztam ilyen jószággal nem találkoztam.
Én tanultam a négyperces tojásból, a terasz veszélyes hely, bennmaradhat a só, a kávé, a cukor, a fénykpezőgép, sicc innen!... :-)
Cukroskata mit kapott a limójába édesítőnek?
Húúú, de nagyon figyeltek, nem is kell kikérdeznem a blogot!
Cukroskata édesítőszerrel kapta a limóját, ami persze nem egészséges, de a menta jótékony hatása szépítette az eredményt.
A mentából télire is tehetünk el:a leveleket megmosva jégkockatartóba "tömködjük",majd pici hideg vizet öntünk a mélyedésekbe,s "beügyeskedjük" a fagyasztóba.1 nap múlva kis meleg vízet csorgatunk a tartó hátoldalára,s a mentás kockák kipotyognak.Zacskózzuk,s végleges helyére tesszük.Citromfűvel is működik.(Hangyák figyelmébe :-)
Boglárka
Köszi! Éppen most kezdtük el kienni a mélyhűtőt, lesz hely hamarosan!
Sajnos ezt a pucolást én nem vállalnám, pedig de szeretem enni...
Megjegyzés küldése