Lapozós sertéscsülök

Vacsora helyett szakácskönyveket lapozgatok esténként. Null kalóriás hideg téli este, semmit a gyomornak, mindent a szemnek! Hátha a lapozás is elvisz egy kis energiát. Közben készül a karácsonyi menü, egy A4-es lap vízszintes tájolással, ezerszer áthúzva és összefirkálva rajta minden.

Továbbra is maradva a szerintem használható szakácskönyveknél (értsd: nem színes képeskönyv, nem celebhatározó) Lajos Marinál egyszer csak megpillantottam VALAMIT! Nem volt könnyű, hiszen egy darab kép sincs az ételről, sem a szakács családjáról, rozmaringot tépő kezéről, makulátlan konyharuhájáról, de még egy szép selyemszalaggal sem volt átkötve az a bizonyos „almás-tormás töltött sertéscsülök”. A sima betűket kellett révkalauzként igénybe vennem, hogy eljussak a megértés és felismerés kikötőjébe.

Alma, torma, csülök = három, a szívemnek oly kedves alapanyag. Igen, a szívnek is jót tesz a csülök, mondjon bárki bármit. A recept mellső csülköt ajánl, hogy azt főzzük meg, vágjuk ki belőle a csontot, terítsük szét, majd tegyük bele a tölteléket. Nekem ez nehezen ment, mert nem volt elegendő helye a tölteléknek. Tekerni nem lehetett, csak visszahajtani, hiszen a hús meg is dagadt a főzés közben. Ráadásul most jöttem rá, hogy a mellső csülöknél a csont közelebb van a bőrhöz, mint a hátsónál. Végül összefogtam, kötöztem, tűztem és úgy sütöttem meg. Amikor a rögzítőket eltávolítottam, enyhén szétnyílt mint egy könyv, középen az almás-tormás könyvjelzővel. Nem baj, finom volt, látványos, az ötlet nagyon jó, és továbbgondolandó. Méghozzá úgy, hogy legközelebb hátsó csülökkel próbálkozom, mert abból a csont kifordítható, a helyére a töltelék betömhető. Kiegészítettem a receptet egy kis tormamártással, az kifejezetten jót tett neki. 

Apropó, a szív! A csülök nem zsíros, inkább csak bőrös és zselatinos. Ha zsíros lenne, nem kellene állandóan locsolgatni. A párolásból megmaradt levet öntöttem alá és azzal locsoltam.

Az ecetes torma, ami a töltelékbe életet lehelt, természetesen saját készítésű. Influenza idején amúgy is jó ha van egy üveggel a hűtőszekrényben. Meg a szív is integet itten, hogy miatta is.

Almás-tormás töltött sertéscsülök

2 mellső (vagy más néven első) csülköt néhány szem bors és egy babérlevél társaságában megfőztem. Amikor kihűltek, a csontot kivágtam belőlük és beletettem a tölteléket.

Töltelék: 3 savanykás alma és 2 sárgarépa lereszelve, majd kinyomkodva, 100 g ecetes torma szintén kinyomkodva, néhány reszelés nyers torma, 2-3 ek. zsemlemorzsa, 2 tojás sárgája. Só, bors, ízlés szerint.

Hústűkkel összetűztem és meg is kötöttem a húsokat. Kevés zsírt tettem alájuk és a főzőlevükből néhány kanállal. Az ebből kialakult pecsenyelével locsolgattam gyakran. 

Torma mártás: vajon kevés lisztet pirítottam, majd felöntöttem  kevés tejjel, beletettem 2-3 kanál ecetes tormát és reszeltem bele legalább egy fél torma gyökeret. Tejszínnel felöntöttem és beforraltam. Sóval, cukorral ízesítettem.

Az említett könyv: Lajos Mari – Hemző Károly: 99 Pecsenye 33 színes ételfotóval .- Bp.: Aquila, 2003.