2011. december 8., csütörtök
Lapozós sertéscsülök
Vacsora helyett szakácskönyveket
lapozgatok esténként. Null kalóriás hideg téli este, semmit a gyomornak,
mindent a szemnek! Hátha a lapozás is elvisz egy kis energiát. Közben készül a
karácsonyi menü, egy A4-es lap vízszintes tájolással, ezerszer áthúzva és
összefirkálva rajta minden.
Továbbra is maradva a szerintem
használható szakácskönyveknél (értsd: nem színes képeskönyv, nem celebhatározó)
Lajos Marinál egyszer csak megpillantottam VALAMIT! Nem volt könnyű, hiszen egy
darab kép sincs az ételről, sem a szakács családjáról, rozmaringot tépő
kezéről, makulátlan konyharuhájáról, de még egy szép selyemszalaggal sem volt
átkötve az a bizonyos „almás-tormás töltött sertéscsülök”. A sima betűket
kellett révkalauzként igénybe vennem, hogy eljussak a megértés és felismerés
kikötőjébe.
Alma, torma, csülök = három, a
szívemnek oly kedves alapanyag. Igen, a szívnek is jót tesz a csülök, mondjon
bárki bármit. A recept mellső csülköt ajánl, hogy azt főzzük meg, vágjuk ki
belőle a csontot, terítsük szét, majd tegyük bele a tölteléket. Nekem ez nehezen
ment, mert nem volt elegendő helye a tölteléknek. Tekerni nem lehetett, csak
visszahajtani, hiszen a hús meg is dagadt a főzés közben. Ráadásul most jöttem
rá, hogy a mellső csülöknél a csont közelebb van a bőrhöz, mint a hátsónál.
Végül összefogtam, kötöztem, tűztem és úgy sütöttem meg. Amikor a rögzítőket
eltávolítottam, enyhén szétnyílt mint egy könyv, középen az almás-tormás
könyvjelzővel. Nem baj, finom volt, látványos, az ötlet nagyon jó, és
továbbgondolandó. Méghozzá úgy, hogy legközelebb hátsó csülökkel próbálkozom,
mert abból a csont kifordítható, a helyére a töltelék betömhető. Kiegészítettem
a receptet egy kis tormamártással, az kifejezetten jót tett neki.
Apropó, a szív! A csülök nem
zsíros, inkább csak bőrös és zselatinos. Ha zsíros lenne, nem kellene állandóan
locsolgatni. A párolásból megmaradt levet öntöttem alá és azzal locsoltam.
Az ecetes torma, ami a töltelékbe
életet lehelt, természetesen saját készítésű. Influenza idején amúgy is jó ha
van egy üveggel a hűtőszekrényben. Meg a szív is integet itten, hogy miatta is.
Almás-tormás töltött sertéscsülök
2 mellső (vagy más néven első)
csülköt néhány szem bors és egy babérlevél társaságában megfőztem. Amikor
kihűltek, a csontot kivágtam belőlük és beletettem a tölteléket.
Töltelék: 3 savanykás alma és 2
sárgarépa lereszelve, majd kinyomkodva, 100 g ecetes torma szintén kinyomkodva,
néhány reszelés nyers torma, 2-3 ek. zsemlemorzsa, 2 tojás sárgája. Só, bors,
ízlés szerint.
Hústűkkel összetűztem és meg is
kötöttem a húsokat. Kevés zsírt tettem alájuk és a főzőlevükből néhány
kanállal. Az ebből kialakult pecsenyelével locsolgattam gyakran.
Torma mártás: vajon kevés lisztet pirítottam, majd felöntöttem kevés tejjel, beletettem 2-3 kanál ecetes tormát és reszeltem bele legalább egy fél torma gyökeret. Tejszínnel felöntöttem és beforraltam. Sóval, cukorral ízesítettem.
Az említett könyv: Lajos Mari –
Hemző Károly: 99 Pecsenye 33 színes ételfotóval .- Bp.: Aquila, 2003.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
El vagyok veszve, azt hiszem... (J.A.)
A fotó még nem egészen hemzős, de alakul!
...hiába, a torma! Akár meghúzza magát, akár dominál, mindig szeretni lehet. :-)
"sima betűket kellett révkalauzként igénybe vennem, hogy eljussak a megértés és felismerés kikötőjébe."
Besírtam....
Megjegyzés küldése