- hogy a sütés előtt döntsük el, puha vagy kemény mézest szeretnénk-e. A puhában több a vaj és a szódabikarbóna.
- hogy őszintén gondoljuk át, van-e megfelelő állóképességünk és logisztikai képességünk a kivitelezéshez
- hogy legalább fél napig pihentessük az összegyúrt tésztát
- hogy a sütő ne legyen forró, mert hamar megég a tészta, de mérsékelt meleg se legyen, mert akkor meg ráér dagadozni
- hogy folyamatosan járőrözzünk a sütő ablaka előtt, ha van, ha nincs, vágassunk rá, mert fontos, hogy amint kap egy kis piros színt a sütemény, azonnal ki kell kapni
- hogy a tojás sárgáját, amellyel megkenjük a kiszaggatott sütit, jól keverjük el, vagy akár le is szűrhetjük, mert akkor nem lesz fehérjecsomó benne, ami ráragad az ecsetre és csúnyán rásülhet a tésztára
- hogy mielőtt betoljuk a sütőbe, fúrjunk lyukat a mézesekre
- hogy amikor kivesszük és már nem forró, de még nem is merev hideg, ismét fúrjuk át a sütés előtti lyukat
- hogy mielőtt nekifogunk a díszítésnek, vegyünk be egy nyugtatót
- hogy higgyük el, tényleg elég egy tojásfehérje a díszítéshez
- hogy számítsunk arra, hogy egy rakás cukrot felvesz a fehér máz
- hogy a porcukrot érdemes legalább kétszer átszitálni, mert ha csak egy kristály eltömíti az írókalyukat, szükségessé válhat még egy nyugtató
- hogy ne gyógyszerezzük tovább magunkat, amikor a már betöltött mázról kiderül hogy mégsem jó, túl sűrű vagy túl híg, és ki kell nyomni az egészet és még keverni hozzá cukrot vagy fehérjét
- hogy ne higgyünk azoknak, akik mást is tesznek a mázba, én tettem tavaly keményítőt és fájdalmasan porladt le a sütikről
- hogy ha a népművészet mesterei vagyunk és bámészkodók előtt írókázunk egy rendezvényen, dugulás esetén ne vegyük a szánkba az írókát és ne szopjunk belőle egy nagyot, mert ettől minden jó érzésű vásárlónak felfordul a gyomra
- hogy számítsunk arra, több esténk is rámegy majd a felszalagozásra
- hogy ha az elkészült mézeseket párás helyen hagyjuk, megpuhulnak
- hogy ezekben a napokban többet fordítsunk hát-, derék- és nyaktornára, mert az aprósütemény-készítés a vázizomzat legnagyobb ellensége
10 megjegyzés:
A Népművészet Mestere címhez egy jó pár zsűrizett tárgynak kell lennie! Felvilágosítás a Hagyományok Házában. :-)
De szopott mázasnak kell lennie, vagy szopatlannak?
...hááálááát adok a teremtőnek, hogy férfinak születtem!... Igy, csupán csak annyi a tisztem -mint figyelmét mindenre kiterjesztő, gondos és körültetkintő férjnek-, hogy e posztot elolvastassam szeretett feleségemmel - mitegy karácsony előtti sütögetések balfogásait megelőzendő...
:))
Nem a mázon múlik, hanem a lelki telítettségen, a formán, színen, díszítésen, a hagyományok ismeretén. :-) Más. Voltam régi mézeskalácsosnál, ő azt mondta, annyi lisztet kell a mézbe tenni, amennyit melegen felvesz!(?) Semmi mást. Na?
Valamint nagyon vigyázni kell annak, aki fentiekre adja a fejét, hogy ne olvasson ilyen útmutatót hozzája.
Különösen teaivás közben.
Vagy ne igyon teát, olvasás közben, az még egy lehetőség.
A vásári, szív alakú mézeskalácsba milyen tükröt süssünk? Egyenest vagy görbét?
:-)
A vásári szívbe egyenes tükör kell, alá pedig ez a szöveg a régi Bergendytől:
"Kislány, ne higgy a tükrödnek,
Higgy inkább nekem!
A tükör néma, s te szépet vársz hallani
Higgy nekem, s én tudok szebbeket mondani. (...)
Kislány, ne higgy a tükrödnek,
Higgy inkább nekem!
A tükör csapda, az ördögök fegyvere
A világ szebb felét eltakarod vele
Kislány, ne higgy a tükrödnek, mert így tetszel nekem!"
:-)
Hát én most keveredtem ide, de nagyon tetszik minden, az írás, a képek, és az elkészített sütik.:) Jövök tanulni!!!!
Kedves Tücsi, üdvözlet neked!
Megjegyzés küldése