Fotelkertészkedés

Eleinte szégyelltem azt a téli tevékenységet, amikor a meleg szobában begubózva kis térképeket szerkesztgetek számítógépen a konyhakertről és beleírogatom, hogy hova mikor mit vetek. Ilyenkor többször átnézem a maggyűjteményemet, – ami egy cipősdobozban lakik, két rekeszben a zöldség- és virágmagok –, képzeletben megpörgetem a vetésforgót és a szakkönyveket lapozgatom. Családtagjaim minden évben körbenevettek, hogy micsoda egy tudományos paraszt vagyok én, de egyszer aztán eljött az igazság pillanata! Martha Stewart, minden amerikaiak háziasszonya kimondta azt a szót, hogy "fotelkertészkedés", ami nála nagyjából ugyanezt jelenti, csak ő még elegáns növénykatalógusokat is átnéz, megrendel ezt-azt pár ezer dollárért, míg én a kertészboltokat járom, kezemben cetlivel. Így lettem legalizálva és erkölcsileg is felemelkedve az újvilági magaságyások szintjére.

Februárban kezdem a magvetést, 8-12 héttel a kiültetés előtt. Nem érdemes profi szaporítóládára pénzt költeni, megfelel a kisebb cserép, tejfölös doboz, de szerintem legjobb összegyűjteni az egynyári virágok kis műanyag "cserepeit". Ha van lyuk az alján az a jó, ha nincs, fúrok rá, mert a víznek menekülő utat kell biztosítani. Az edénykék aljára kevés tőzeget szórok, aztán általános virágföldet, de léteznek speciális szaporítóföldek is. Világos, nem túl meleg helyre teszem a cserepeket és gondoskodom a folyamatos, de óvatos vízellátásról. Ha sok felesleges pénzem lenne, mesterséges fényforrásokkal is beragyognám mindennapjaikat, illetve az éjszakáikat, ahogy ezt Hollandiában láttam. Akkor éjt nappallá téve fejlődhetnének.  

Azt írják a szakkönyvek, mérjük fel mennyi terményre lesz szükségünk, ne vessük el az összes magot, de ez éppolyan lehetetlen érzelmi feladat, mint svédasztalnál  visszafogottan csipegetni. Szerintem, ha már kinyitottuk a magos zacskót, ne tartogassuk sokáig a maradékot,  inkább ajándékozzuk el a felesleges palántákat, többségük egy erkélyen is megél. A szakkönyv-vásárlásnál érdemes megnézni, hogy a világ mely táján írták a könyvet, mert néhány ezer kilométernyi távolság köztünk és szerző között áthidalhatatlan problémákat vethet fel. Ezért is ajánlatosabb a magyar szakemberekre támaszkodni és az antikváriumokra, ahol pár forintért vehetünk kertészeti könyveket. Ezek nem elegáns fotóalbumok szórakoztató fordítási hibákkal, hanem lektorált, szikár szakkönyvek, amelyek a tavasz és a nyár fogalmán ugyanazt értik, mint mi.

Többféle paradicsom- és fűszermagot ültettem már el, mindegyiket megjelöltem földbe tűzött kis táblácskával, amire ráírtam a leendő palántanövény nevét, fajtáját. Ha ezt elmulasztom, könnyen úgy járhatok, mint a felirat nélküli fagyott húsdarabbal, amiről kiolvadás után derült ki, hogy csokitorta. Ha nem sikerül a palánta vagy magról serkent növény termesztése, tavasszal veszek majd ilyesmit a piacokon vagy a kertészetekben, és nagyon fogok izgulni, nehogy becsapjanak a kertész kollégák. Meg a gonosz fajtájú palántaárusok.