2012. október 27., szombat

Diszvegalexia




Régóta tudom, hogy a gasztrobloggerkedés komoly felelősséggel is jár. Így rövid tétovázás után immár határozott mozdulattal cseréltem ki a táblákat: az avokádós ládáról levettem a mangó feliratú táblát és rátettem a mangósra, az avokádó feliratot pedig áthelyeztem az avokádósra. Gondolom tisztán látta ezt az áruházi kamera, vártam hogy rögtön előrobog egy szirénázó detektív és ott helyben letartóztat, ezért fejben elkezdtem felépíteni a védekezési stratégiát, melynek alapja az volt, hogy megkérem vádlóimat, ugyan próbáljanak már meg egy kis guacamolét összeütni abból az egyébként igencsak hervadt mangóból!

Tavaly is volt hasonló akcióm, egy másik boltban: szóltam az eladónak hogy az ott cékla és nem fekete retek, mint ahogy jelzik, és értelemszerűen a fekete retek sem cékla. Zavartan nézegette a ládákat, majd elkezdte szidni a vevőket, mert "azok cserélik fel mindig" a feliratokat. Annyira magával ragadott sziszegő haragja, hogy már-már én is elkezdtem gyűlölni a vásárlókat. Nem intézkedett, úgy jöttem el, hogy a retek-cékla identitás továbbra is tisztázatlan maradt. Szerintem, ha a vevők ilyesmit csinálnának, lenne annyi eszük, hogy az árakat cserélnék fel a ládákon.

Van néhány ismerősöm, akik hihetetlen felcserélős titkokat osztottak meg velem. Az egyik bevallotta, hogy ő bizony nem képes a karalábé és a karfiol szavakat megkülönböztetni egymástól, a zöldségeket igen, de csak akkor ha egymás mellett látja őket, vagyis ha adott időben és térben mindkettő egyszerre van jelen. A másiknak a padlizsánnal és a cukkínivel van baja. Miután kertjében elültettem a cukkinit és az termőre fordult, ő még hetekig várta hogy beliluljon, hiába mondtam, hogy ne reménykedjen, maximum sárgulni fog és egyre fásabb lesz. Létezik tehát egy gyümölcs- zöldségfelcserélő szindróma, egy amolyan diszvegalexia. A kérdés csak az, hogy az illető vásárló valóban ebben a betegségben szenved, vagy előre kitervelten, aljas indokból szórakozik a táblákkal?!


Majdnem mango lassi

Érett, lédús mangót ritkán találok, ezért gyakran veszek mangópürét a keleti fűszerboltokban. Létezik cukormentes változatban is, akkor én édesítem meg a belőle készülő italt, általában mézzel.  
A turmixgépbe öntött 1 dl püréhez adok 1,5 dl joghurtot, 0,5 dl tejet – de ez ízlés kérdése, lehet kísérletezni. Ha már keleti boltban járok, akkor persze veszek török vagy görög joghurtot is, mert nem bírom kivárni, míg a magyar tejipar eljut arra a fejlettségi szintre. 
Ha nem elég édes az ital, egy kis mézet is csorgatok bele. Néhány pillanatig pörgetem magas fordulatszámon. 

Banán-, eper-, vagy málnaturmix

Manapság smoothie-t iszik aki ad magára, de ne vessük meg a retrós turmixokat sem! 
Egy db. banánhoz, 1 dl tejet vagy tejszínt, 2 dl joghurtot, kevés mézet vagy barnacukrot adok. Más gyümölcsökkel ugyanígy járok el: előkapom a mélyhűtőből a lefagyasztott epret, málnát. Nyáron jeget is lehet beledarálni, vagy jégkására önteni a turmixot. Turmixgép híján megteszi a botmixer is. Ha tejszínnel készítem, látványosabb lesz a végeredmény. Manapság már lehet kapni jól záródó kulacsokat, amelyekben el is szállíthatjuk az iskolába, munkahelyre.
Teljes értékű táplálék, tapasztalatom szerint a lábadozó betegeket is szilárd lábra helyezi.

5 megjegyzés:

Anazar írta...

De jó elősztori :-))

"saját levében" írta...

:))

Susannicon írta...

Örömmel látom, hogy Findusz is kedveli.
Remélem ez nem egy régi kép a világhírű macska albumából, hanem vadonat új, mert ez akkor nem kevesebbet bizonyít, mint hogy a soproni állatsuttogó valóban érti a dolgát.

konyharuha írta...

Az én egyik gyermekemnek sokáig nem jutott eszébe a narancs szó, amikor magát a tényszerű narancsot látta. Elég ijesztő volt :)
Most vettem észre az aktuális "fülszöveget" az Őskorból. Nagyon szeretem azt a könyvet.

"saját levében" írta...

Igen, ez már Finduszka javított kiadásban!
Az Őskort mindenkinek ajánlom én is! :)