Helyzetjelentés a vadonból

Értetlenül olvasom a vadak elszaporodásáról szóló cikkeket, mert nem értem hogy ha ez igaz, miért nem lehet úton-útfélen vadhúst kapni? Azt is nehezményezem, hogy a mi vaddisznónkkal bezzeg a kutya sem foglalkozik, igaz nincs is kutyánk, ha lenne, a közelébe sem engedném a mellettünk lévő elhagyott teleknek, ahol hónapok óta lakik egy vagy több vaddisznó. (Nem tudjuk pontosan mennyien vannak, de mivel egyszerre mindig csak egyet látunk, ebben az írásban x legyen egyenlő eggyel.) Lehet hogy mi hibáztunk, még időben celebesíteni kellett volna, ahogyan azt a gellérthegyiek tették a sajátjukkal, de mi nem akarjuk ország-világ előtt kakaóscsigával magunkhoz édesgetni a szerencsétlent, aztán online megölni, ahogy ez arrafelé történt. Legutóbbi akcióm annyi volt vele szemben, hogy felkértem a szomszéd terület kezelőjét, kaszálja le e magas füvet és javítsa meg a kerítést, ezzel is elősegítve az állat visszaszorítását eredeti élőhelyére. A kaszálás megtörtént, a virgonc disznó azóta akadálytalanul nyargalászik fel és alá az egyébként gyönyörű fekvésű telken.

Szarvascomb vadas mártással és házi knédlivel

Már szinte teljes a szimbiózis köztünk. Pénz hiányában az önkormányzat is erre buzdított bennünket, éljünk békésen egymás mellett, ismerjük meg a szokásait és osszuk fel a napot: az éjszaka legyen az övé, a nappal a miénk. Ezt lehet, hogy vele elfelejtették egyeztetni, mert rendszeresen látjuk szürkületkor és kora reggel is. Terveztem, hogy birtokvédelmet kérek a jegyzőtől, de erre kinevetett a vadász jogász barátom, mert szerinte probléma lesz a határozat kikézbesítésével. (Kicsülkösítés – ezt az új közigazgatási fogalmat ezennel levédetem!)

Az állatot az sem zavarja, hogy idén különösen sok vadételt főzök: változatos ragukat, tárkonyos leveseket, pörkölteket, sült húsokat mártásokkal –, melyeknek illatai dőlnek kifelé a  konyha szagelszívócsövén, hála a vadászoknak, akiktől sok finom húst kaptam. Remélem, hogy ezért nem várnak semmiféle ellenszolgáltatást, és valójában nem a mi disznónkra fenik a csövüket orvul – vagy engedéllyel. Mert azt nem engedem! Az önkormányzati vaddisznófelelőstől is csak azt kértem, hogy fogják be és szállítsák el, de ne öljék meg, hiszen már úgy hozzánk nőtt, valóságos családtag, és bár félek tőle, de ahogy múltkor összeakadt a pillantásunk, már a cukisági faktort is megéreztem benne. Na és azok a bájos hangok, ahogy a bokorban horkant és röfög, sajátságos bukolikus jelleget kölcsönözve az ingatlanunknak!

Szarvasborjú combja párolás előtt

Házi vadállatunk igencsak kikupálódott mellettünk, kedvenc irodalmi műve a Kőmíves Kelemen (reggel befoltozzuk a kerítést, estére széttúrja). Kedvenc költője Zrínyi Miklós, ez náluk állítólag kanról malacra szálló családi hagyomány. Finom érzékeny lélek, szereti a virágokat, virághagyma, gyökér nem marad feltáratlanul, és lehet hogy valami izgalmas dolgot rejt a füvünk is, amit imád feltúrni, én meg már többször végignégykézláboltam a feltúrt részeket, hogy hátha meglátom azt, amit keres, talán egy kis szarvasgombát vagy ilyesmit. Négykézláb, azon kívül hogy nagyon vicces látvány lehetek a bekukucskáló járókelők szemében, sokkal erősebben lehet érezni a disznótrágya szagot, ami átlebeg a kerítésen, meleg időben különös erővel. 

De ezúton üzenem neki, ha be merészel tévedni a konyhakertembe, VÉGE A BARÁTSÁGNAK MEG A JOGKÖVETŐ ÁLLAMPOLGÁRI MAGATARTÁSNAK! És garantálom, hogy onnantól már csak egy poszt születik róla! A címe ez lesz: Házi vadkan-tor száz recepttel. 

 addig is egy recept:

Vaddisznókaraj keletiesen

A két karajt és a darabka combot ezúttal egy keleties pácban áztattam néhány órán keresztül, majd egy vas edényben lefedve, alacsony hőfokon sütöttem. Amikor már kellemesen puha lett, a külseje pedig kérges, fél kg nagyszemű szilvát dobtam mellé. Pár perc alatt a szilva is megpárolódott. Tálaláskor a húst és a szilvát tálra szedtem, a pecsenyelevet leszűrtem, kicsit ízesítettem és kukoricakeményítővel besűrítettem.

A pác: 1,5 dl vörösbor, 3 ek. világos szójaszósz, 3 ek. sötét szójaszósz, 3 ek. halszósz, egy tk. összetört szecsuáni bors, 2 ek. rizsbor, kb. 3 dkg pálmacukor lereszelve, fél fej fokhagyma, 2 babérlevél, egy ujjnyi gyömbér felszeletelve, 4 csillagánizs.

A hagyományos sült céklát is ebben a páclében pároltam, majd lepirítottam. Nagyon érdekes és kellemes íze lett!