Az ismétlések elkerülése végett nem fejtegetném, hogy micsoda izgalmasan csomózott kapcsolati hálóba kerül, aki ráfekszik az internet hullámaira és hagyja hogy hatások érjék, miközben jelenlétével ő maga is hat másokra. Ezek a kapcsolatok átívelnek földrajzi és társadalmi határokon, miközben ténylegesen és átvitt értelemben is hoznak a konyhára. Az elmúlt héten pl. fagyasztott őz- és vaddisznó hús érkezett, másnap olajos török paprika, továbbá néhány fotó bizonyos könyv terjedéséről:
Jött néhány jó szó is, hogy igény van több gasztrokalandor posztra, köszönöm, igyekszem! És jött egy könyv is, magánkiadásban, szűk körben terjesztve:
A Svédországban élő kolléga könyve nagy örömöt okozott nekem. Azért merem a kolléga szót használni – mert ő „A” Hobbiszakács, az igazi, aki egyéni hangvételű blogot vitt éveken át, hobbiszakácsi mivoltát diplomával is tudja bizonyítani –, nos ő személyesen hatalmazott fel, hogy én is viselhetem ezt a nevet. A karácsonyi készülődés közben időnként lehuppantam a könyvével és nagyon jó volt újraolvasni a régi bejegyzéseket, bár sajnos a fotókból kevesebb csillanhat csak meg, de a netes felületen lehetőség van a visszakeresésre.
A szerzőnek már korábban is nagyon sokat köszönhettem! Például a gyorssegélyként postán küldött bakcsoj (pak-csoj) magokat; azt hogy magasra tartja és tovább viszi az irodalmi szakácskönyv megtépázott zászlaját; hogy bemutatott a svéd Bocuse-nak; hogy megtanított arra, hogyan kell illendően azaz cuppogva-szürcsölve-szívogatva enni a svéd rákot, amely tudományt ki is próbáltam a kék-sárga bútorbolt éttermében, azóta nem árulnak ott főtt rákot, csak lapraszerelt, néma fagyasztottat, szürcsöljön otthon aki akar! Jelenleg gyakorlom még a hümmögve-mormogva történő kávézást, ez még nem megy igazán jól, de jelentkezem amint belejöttem. A könyv, vagyis a szerzője megerősített abban is, hogy a gulyáslevesnek igenis mágikus hatása van, és az erjedéstől felfújódott konzervdobozban rohasztott hering több mint elsőcsapásmérő vegyi fegyver, valójában egy híres svéd ínyencség. Hobbiszakács írásai újabb csomókat kötnek azon a bizonyos hálón, összehozva családok, barátok, népek kultúráját – receptekben, történetekben és fotókon is. És bár a gasztroblog mostanában pihenő üzemmódban van, a szerző fotóblogon keresztül közvetíti nekünk a világot. Jó étvágyat hozzá, illetve kellemes nézelődést minden érdeklődőnek!
"Az első erotikus étkezés Ádám és Éva nevéhez fűződik. Az előétel gránátalma volt, a főfogás pedig laposra klopfolt kígyó grillezve, paradicsomos szósszal. Utána jött a fekete leves."
"Egy jó ebéddel még a legjobban menő országot is tönkre lehet tenni!"
"A gőzölgő koponyát az asztal közepére raktam, és átengedtem a kezdeményezést a vendégnek. Jessica gyakorlott kézzel lefejtette a bőrt a koponyáról. Úgy dolgozott, mint egy plasztikai sebész arcfelvarrás közben. A bőrt eldobta, a szemeket kiporciózta, - önzetlenül lemondtam a jussomról - a pofaizmokat és a bégető izmokat pedig kupacba gyűjtötte."
3 megjegyzés:
"Az optimista azért várja az éjfélt, hogy az új év elkezdődjön, a pesszimista pedig azért, hogy megbizonyosodjon róla, az óév elmúlt."
(Bill Vaughan)
Nyugodalmas, békességes, egészséges új évet kívánok! :)))
Újesztendőben megújult erőt, sok érdekes, hasznos írást kíván egy hatunokás nagymama, akinek egyik unokája így kiáltott fel a családi ebéden: "Nagyi, ez a leves isssteni!"
De jó! Szóval van utánpótlás a konyhában és az étkezőben is! Boldog új évet! :)
Megjegyzés küldése