Babér napi nyertesek

Kedves Játszótársak!

Köszönöm szépen az érdeklődést és a sok helyes megfejtést. A vers, amit feladványként adtam Takács Zsuzsa: A tiltott nyelv című verse volt, amely az Üdvözlégy, utazás! című kötetében jelent meg. (Magvető, 2004.)

A nyertesek: Nagyné Zsuzsa és M. Tamás.

Mindketten kapnak néhány szép könyvet az Artemisz kiadó műhelyéből, kipárnázva valamilyen (további) finom dologgal.

És javaslom, hogy nézzétek/hallgassátok meg a verset a szerző tolmácsolásában:

http://www.litera.hu/media/takacs-zsuzsa-tiltott-nyelv/62

(forrás: Literatv, 2012.)

A Babér napja - 2013

A szép emlékű Konyhasónapló gasztrobloggerei április 11-én költészet napi játékot szoktak hirdetni, a "Babér napja" címen. Idén ezt a saját oldalainkon tesszük meg.

Az idei feladványom egyik kedvenc kortárs költőmhöz kapcsolódik. Kérdéseim:

• Hogy hívják a költőt?
• Mi a vers címe?
• Melyik kötetében jelent meg ez a vers?

Tiltott nyelv, amelyen gondolkodunk,

de ha már gondolkodunk is,

nem szabad megszólalnunk rajta.

Megszólalni és kimondani, milyen

következtetésekre jutottunk. Mert lehet

hogy következtetésünk hibátlan,

kétségbeesésünk mégis ostoba.

És akkor élhettünk volna úgy,

mint a fényérzékeny növények:

fölfelé törekedve. Élhettünk

volna úgy, mintha éltünk volna.

A válaszokat április 13. (szombat) éjfélig erre az email címre kérem: sajatleveben@gmail.com

A helyes megfejtők közül két szerencsés nyertes kap 1-1 fűszerezett könyvcsomagot, amelyet az Artemisz kiadó megtámogat, hogy minél tartalmasabb és örömtelibb legyen.

További megfejtendő rejtvények itt találhatók:

Ecet és Olaj
Lúdanyó

A tavalyi feladványom és a nyertesek: Itt vannak!

A szerencsés halacska

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az északi Óperenciás tengeren egy kacsalábon úszó halászhajó. Olyan, de olyan szép volt, hogy a Napra lehetett nézni, de rá nem! Mivel egész évben úgyis sűrű köd lebegett a tenger felett, ezt a tevékenységet a halászati dolgozók szemészeti üzemorvosa sem ellenezte. Egyszer, egy ilyen szép ködös nyálkás napon, az egyik halász, aki a révkalauz legkisebb gyermeke volt és évtizedek óta a helyi cégnél próbált szerencsét, kifogott egy csodaszép halacskát. Miután kihúzta az összegabalyodott hálót, a hal vidáman vergődött a hátsó fedélzeten, repült ide-oda, majd kiugrott a bőréből. A halász felemelte és azt mondta neki: 

- Ide figyelj te hal, ma jó napom van. Tegnap este finom bundás tőkehalat ettünk chipsszel, a sör is jó volt, az asszony is kedves volt hozzám, tudod mit, most az egyszer lehet három kívánságod! 

A halacska ettől a hírtől még boldogabb lett, lelkesen tátogott, a farkával csapkodott ide-oda. 

- Jaj de jó! Mindig erről álmodtam, de azt hittem ilyen csak a mesében van! Az első, amit kérek, hogy ne dobj vissza ebbe a nagy vízbe, ahol állandóan kerülgetnem kell az olajfoltokat meg a nagy halakat. A második, hogy szeretnék igazi nevet magamnak, mert mindenki csak úgy szólít, hogy "tengeri hal". Harmadszor, nagyon szeretnék világot látni, külföldre kerülni, nagy hegyeket és völgyeket bejárni! 

A halász, ahogy az legalább a mesékben lenni szokott, megtartotta ígéretét. A meseszépen hangzó Heilbutt nevet adta neki, betette egy nagy fehér dobozba, dobott rá egy kis jeget és feltette a kamionra. A kamion bejárt hegyet - völgyet - külföldet. A halacska hegyet addig csak felülről látott, de ha megpróbált a völgyekbe lemerülni, anyukája ráripakodott: „meg ne próbáld, mert megesz a mélytengeri szörny!” Ezek a külföldi hegyek viszont elérhetetlen magasságban voltak, ráadásul a tengerszint felett. Az Alpokban végre havat is látott, de ez is csalódást okozott neki, mert erősen hasonlított a dobozban levő jégkásához. 

Szerencséjére, egy éppen arra járó halszerető gasztrokalandor rátalált, és sok-sok csengő-bongó eurókrajcárt adott érte. Csodaszép csillogó fóliazacskóba fektették, úgy bocsátották további útjára. Hogy ne változzon testhőmérséklete, új gazdája betette a síboxba, a sílécek és a hólapát közé. Ez sem volt túl érdekes számára, mert ugyanolyan sötét és hideg volt, mint a tengerben. Gurultak, gurultak hetedhét határon keresztül, mígnem megérkeztek. Dél körül a gasztrokalandor előkészítette a serpenyőt, kibontotta a fóliazacskót és a Heilbuttot  megszórta tengeri sóval, hogy az könnyebben vissza tudja pörgetni élete filmjét. 

- Itt a vége, süss meg végre! - ez volt a halacska negyedik kívánsága. 

Óriás laposhal petrezselymes mártásban, vadrizzsel

A halfilét nagyobb darabokra vágtam, besóztam és megcsöpögtettem citromlével. Később leitattam róla a nedvességet és lisztbe forgattam. A felhevített olajban megsütöttem az egyik felét, majd megfordítottam és egy darabka vajat dobtam mellé.

A vadrizst meggőzöltem.

A mártáshoz két csomó petrezselymet felaprítottam, rádobtam 5 dkg vajra és egy kis olívaolajra. Folyamatosan kevergettem, hogy az íze a hő hatására kioldódjon. Kevés lisztet szórtam rá és enyhén megpirítottam. 2 dl tejszínt és egy kis fehérbort öntöttem bele, habverővel elkevertem. Megsóztam, beforraltam és citromlével ízesítettem.  

Coleman Connor kedvence

A motiváció

Állítólag nekem mindenről AZ jut eszembe. Az EVÉS és a FŐZÉS. Pedig ez nem igaz! Mert például amikor egy színpadon leveles tésztás pástétomot esznek, eszembe se jut a függöny legördülése után hazaszaladni és főzni, persze ez esetben függöny nem is volt, mert a régi Átrium mozi épületében tartották az előadást.

Pedig sejthettem volna, hogy kisül még ebből a színdarabból valami, mert pont az előttem lévő széken ült az ország egyik legjobb séfje. Oldalba is pisszegtem a barátaimat, hogy pszt-pszt, nézzétek meg feltűnés nélkül, aztán majd kint elmondom hogy ki ez. Hát ilyen egy gasztrokalandor celebspottingja! A mai tünékeny sztárokat úgysem ismerném fel.

Néhány héttel a fent említett Vaknyugat című előadás után, az éppen aktuális hóesés közben nekiálltam leveles tésztát készíteni, és bár nagyon megragadt bennem a színészek játéka, a tészta hajtogatása közben eszembe se jutott a párhuzam. Mígnem a sütés hírére, jó szimattal reagált a színikritikus és megkérdezte: „na de készítettél-e már pástétomot leveles tésztában?” Hát ilyenek ezek az írók, szépen csendben meghúzódnak, írogatnak ezt-azt, aztán belecsempésznek egy olyan gondolatot az ember fejébe, amitől nem szabadul és olyan úton indítják el, amin aztán nincs megállás! Így történt, hogy napokig foglalkoztam a leveles tésztás pástétom projekttel.

Connorék és a pástétom

A dráma Isten nyugati háta mögött játszódik, egy ír faluban, ahol az egymásnak és a nyomornak lekötelezett két testvér a szemünk láttára öli egymást. Míg Valene (Ficza István) él-hal a fröccsöntött kegytárgyakért, a sültkrumpliért és a pálinkáért, addig Coleman (Rétfalvi Tamás) a leveles tésztás pástétomra bukik, amihez leginkább halotti toron tud hozzájutni. Együtt epedeznek az elérhetetlen Kicsilány után (Mészáros Piroska), miközben mindkettőjük lelki üdvösségét igyekszik megmenteni Welsh atya (Alföldi Róbert). Ő is a krumplipálinkát kedveli, legyen itt egy gasztroblogban ez a legfontosabb jellemvonása.

Szóval nem hagyott békén a gondolat, hogy sütni kellene egy olyan pástétomot, amit Coleman ehetett. Ez az ételféleség nem jelent meg olyan láthatóan a darabban, mint a chips, amelynek morzsáival behintették az egész színpadot. Ezt a magyar fordítás hasábkrumplinak nevezte, pedig az eredeti megnevezése crisps. (A támogatók között szerepel a Chio cég is, nem kérdés hogy miért és hogyan.) 

Hogy ezt a crisps dolgot honnan tudom? A pástétomos recept keresése során nem sajnáltam az energiát. Megnéztem az író honlapját. A darab honlapját. A trilógiáét. Leenane faluét. A leenane-i éttermek menüjét. Az ír konyha szakirodalmát (ezzel gyorsan végeztem). Biztos voltam abban, hogy egy szokásos húsos pitéről van szó, aminek a tölteléke nagy valószínűséggel egy zöldséges, esetleg gombás birka- vagy marharagu, de mivel az „irish + meat pie” kapcsolattal nem találtam semmi konkrétat, inkább a "pastry, puff pastry, paste" kifejezések felé fordultam. Egy nap pihenő után kapcsoltam, hogy talán a dráma eredeti szövegét kellene felkutatni! Miután meglett, ott is keresgélni kezdtem a fenti kifejezéseket, de hiába. Pihenésképpen rákerestem a krumplira, amiről kiderült hogy crisps, méghozzá a Tayto márka. (Kitalálom, hogy a kinti kulturális támogató ki lehet.) 

Íme a forrás:

Coleman: And fecking Taytos then, the worst crisps int he world…

A krumplipálinkáról pedig kiderült, hogy a híres ír poteen, melyet előszeretettel vedelik Martin McDonagh más hősei is. De a pástétomnak leveles tésztában még mindig nyoma sem volt. És akkor, dr. Watsont megszégyenítő módon beírtam a "temetés, halott, halál, egyház" szavakat és YES!!!!! (hogy stílusos legyek) 

Coleman: There are nice vol-au-vents. 

Valent: You can’t say the Catholic Church doesn’t know how to make a nice vol-au-vent, now. 

Coleman: It’s their best feautre. And their sausage rolls aren’t bad either, altought they probably only by them in.

Ebből logikusan következne, hogy az ezt követő bejegyzésem témája bizonyára a sausage roll lesz, de nem! Bőven elég ez a sokk, hogy két alkoholista mély-szegény ír a vol-au-vent kifejezést használja! Amit persze ismerek, és tudom, hogy legalább olyan bonyolult ügy, mint a lelki üdvösség elérése Leenaneben. 

Tudományos háttér

Ismét egy nap pihenés után jött a szakirodalom tanulmányozása, hogy felgöngyölíthessem az igazi vol-au-vent receptjét. (A sausage roll felgöngyölítése gyönyörű szép költői kép lenne, de sajnos nem ez a bejegyzés témája.) Gondoltam, hogy vol-au-vent megközelítésből annyi lesz, mint hazánkban a töltött káposzta receptekből, de tévedtem. Sokkal több van.

Kezdjük ott, hogy ha a pástétomot meg tudjuk különböztetni a terrine-től, az már jó, akkor már 50%-kal beljebb vagyunk, hiszen a pástétomot, ahogy a neve is mutatja, tészta veszi körül, míg a terrine-t a föld, azaz az agyag, vagyis a tál. Már csak az a kérdés, hogy a halotti torra főző írek a pástétomot belesütik a tésztába, vagy utólag teszik bele? Mert ha belesütik, az a pitéhez közelít: el kell készíteni egy finom ragut, én marhalábszárból vagy vadból szoktam, nem kevés borral, vagy sörrel és a már elkészült és besűrűsödött ragut kell belesütni a tésztába. Ha szilárdabb töltelékkel dolgozunk, miután megsült, érdemes kis nyílásokon keresztül feltölteni zselatinos húslével, hogy a töltelék és a tészta között ne legyen nagy lyuk, hanem gusztusos kocsonyás burok keletkezzen, és így szépen szeletelhető legyen.

Ha utólag töltjük bele a tölteléket, akkor először külön kell megsütni a "csomagolást". Leveles tésztából kisebb-nagyobb dobozkát lehet barkácsolni, sátoros ünnepeken én is szoktam, kereket vagy szögletest, és azokba töltöm a finom töltelékeket. Hát valami ilyesmi a vol-au-vent. Csakhogy egyes könyveim szerint ez nagy, kerek formát igényel és meleg pástétomot kell beletenni – na de azt hogy eszi meg Coleman Connor egy állófogadáson? A színpadon bekapott néhányat, amiket egy temetésről csent el, de az amolyan fingerfood volt, tisztán láttam a hatodik sorból.

Néhány szakvélemény

Csáky Sándor azt üzeni 1929-ből, hogy pástétom bármilyen ízletes pikáns étel lehet, amit elő-vagy középételnek fel tudunk szolgálni. Ez vészesen hasonlít Váncsa István saláta-elméletéhez. Csáky megkülönbözteti a meleg kis töltött pástémot (bouchées) és a meleg nagy pástétomot, a vol-au-vent-et. A bouchées lehet az egyszeri falatka, míg a vol-au-vent-et 6-12 személyig egy darabban ajánlatos elkészíteni.

Michel Roux és a komolyabb alapművek a pástétomokhoz a pástétom tésztát ajánlják, nem a levelest, előbbiben tojás is van és szerintem egyszerűbb is elkészíteni.

A Larousse gasztronómiai lexikon vaul-au-vent-nek írja, ezért nem találtam a „vol”-nál. Szerintük 15-20 cm átmérőjű kerek hüvely, leveles tésztából. Van tésztafedele, és sütés után töltik meg. Elküldtek a "croûte készítése vol-au-vent-hez" címszóhoz. Itt már „vol”-lal írják.

Javaslat

Akkor legyen úgy, hogy ha elegáns, terített asztallal várjuk a gyászolókat, készítsünk 10-15 cm-es tésztakosárkát és tegyünk bele valamilyen meleg pástétomot, vagyis húsos ragut; ha pedig állófogadás lesz, alkalmasabb a kicsi, de akkor is kerek forma, hideg (értsd: szobahőmérsékletű) pástétommal töltve. Én mindkettőt megcsináltam, de  nem az aktualitása miatt, csak a drámairodalom és a színjátszás kedvévéért. És a színikritikus kedvéért.

Tésztakosárka

A sütőt 210º-ra beizzítottam. A leveles tésztát kinyújtottam nem túl vékonyra, kb. 3-4 mm-re. Kiszúrtam a 8 cm-es virág alakú formával egy kört, majd ugyanakkora átmérőjű karikákat. Az első korong szélét megkentem vízzel, és ráfektettem a karikát. Aztán még egyet, de ez nem törvényszerű, egy is elég. A karika tetejét is megkentem, de azt már tojássárgájával. Külön kivágtam és sütöttem meg egy kis korongot, ami majd a tető lesz. Ebből annyit készítsünk, ahány vendégünk lesz.

Másik módszer: a korong közepébe belekarcoljuk a leendő tető alakját, és amikor majd megsül és felemelkedik, még langyosan egy késsel felfeszíthető.

A kis, egyszemélyes kosárkákat a 4 cm-es kiszúróval készítettem, ott nem karikáztam, csak mélyen bekarcoltam.

Vigyázni kell, hogy a tojás ne kerüljön a tészta szélére, mert lezárja a lapocskákat, nem engedi felemelkedni.

A sütőből kivéve rácson hűlnek ki teljesen. Csáky szerint akinek nem sikerül szépre, az süssön külön karikákat és a töltéskor helyezze egymásra, így kis csalással is megfelelő eredményt lehet elérni.

Itt a lemezkék nem nyíltak szét teljesen, de így is nagyon finom volt!

Kacsamáj pástétom

Kb. 70 dkg kacsamájat megtisztítottam. Két fej durvára vágott vöröshagymát kacsazsíron megpároltam és hozzáadtam a májat. Jól megforgattam, közben borsot tekertem rá, zsályát és majorannát morzsoltam bele. Lefedve pároltam és a főzés vége felé meglöttyintettem egy kis sherryvel. Még langyosan összeturmixoltam, sóztam, egy teáskanál mézet és még borsot kevertem hozzá. Miután kihűlt, szépen megszilárdult.

Egy kis vaddisznó ragu

A lapockát kisebb kockákra vágtam és a vaslábosban megforgattam forró sertészsírban. Amikor egy kicsit megkapta a húst, felöntöttem barna sörrel. Fűszereztem sóval, borssal, zsályával, babérlevéllel. 3 fej félbevágott vöröshagymát dobtam bele. Rátettem a fedőt és a sütőbe toltam. Alacsony hőfokon hagytam párolódni. Kb. 25 perc elteltével kivettem és tettem hozzá kockára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert, gombát, fokhagymát és egy szűk evőkanál barnacukrot. Újabb söradagot öntöttem rá és visszatoltam. Miután megpuhult és a leve nagy részét elfőtte, kukoricakeményítővel besűrítettem. Ez csak melegen ehető, a tésztakosarakat is fel lehet melegíteni hozzá.

Leveles slow food

 …avagy a leveles tészta időmérlege. 

Csütörtök 

Elmélázás a hűtőszekrény előtt: „Több vajat vettem múltkor Ausztriában, mint amennyit fel fogok használni! Pedig milyen szépek és finomak ezek az igazi vajak! És hogy megérte!" (5 mp) 

„Készítsek leveles tésztát?...   Na de van-e itthon hozzá finom finomliszt? Megnézem. Van!” (10 mp) 

"Jó majd holnap. Nem, inkább holnapután…nem, mégiscsak holnap." (2 x 5 mp) 

Péntek 

Hazaérkezés után a konyha teljes rendbetétele, a pult letisztítása. Gyúródeszka előkészítése. A csütörtöki és az aznapi mosatlan elmosogatása, mosogatógép kiürítése. (60 perc)

Válogatás a rendelkezésre álló vajak között. Származási hely és lejárati idő hosszas tanulmányozása. Elidőzés a megindult sajtok felett, bár ez nem tartozik a témához. (8 perc)

Egy praktikus gondolat: „Már megint esett 10 cm hó, le kéne takarítani a járdát. Ááá, nincs is az 10 cm!” (10 mp)

Első lépés: 50 dkg lisztet, csipet sót, 5 dkg puha vajat, 25 ml fehérborecetet összegyúrni annyi hideg vízzel, hogy tésztakinézete és állaga legyen. Folpackba csomagolva hűtőbe tenni, hogy pihenjen és dermedjen. (10 perc)

Döntés: „Szakad a hó. Na jó, megyek letakarítani.”  Öltözködés, lapátolás, vetkőzés. (60 perc)

Második lépés: a tésztát elővenni és enyhén kinyújtani, kb. 20 x 20 cm-es négyzet alakra, 45 dkg hideg vajat kicsit megnyomorgatni a sodrófával. A vajat a tésztára helyezni, a széleket ráhajtani a vajra. Nagy téglalapot, kb. 20 x 50 cm-eset nyújtani belőle, három rétegben összehajtani. (8 perc) A tésztát 90 fokkal elfordítva újra kinyújtani és újra három rétegbe hajtogatni. Folpackban mehet ismét a hűtőbe. (5 perc) 

Kávéfőzés, mert bár este van, de hosszú még a nap. (10 perc)

Macskaetetés. (5 perc)

Felismerés: „A fenébe, a madaraknak tegnap nem tettem ki semmit! Nem is kell, hiszen esik a hó. Dehogynem! Szegények, hátha mégis erre repülnek.” (3 x 5 mp)

Öltözködés, madáretetés, vetkőzés. (15 perc)

Mosnivaló összeválogatása, mosógép betöltése. A napok óta megszáradt ruhák leszedegetése. (20 perc)

Harmadik lépés: a tésztát elővenni, nyújtani és hajtogatni ismét, a szokott módon. Vissza a hűtőbe. (5 perc)

A hólapátolás folytatása. Öltözés, lapátolás, vetkőzés. (50 perc)

Meleg tea készítése és elfogyasztása rummal, mert a lapátolás kemény munka. (10 perc)

Negyedik lépés: a tésztát elővenni, nyújtani és hajtogatni ismét, a szokott módon. A tészta fele becsomagolva a fagyasztóba kerül. A másik csak a hűtőbe, hogy pihenjen. (5 perc)

Vacsorakészítés. A macskák meggyőzése, hogy de igen, ők ma már vacsoráztak. (30 + 2 perc)

Család vacsoráztatása, mosogatás. (30 perc)

Ötödik lépés: a tésztát elővenni, nyújtani és hajtogatni ismét a szokott módon. Vissza a hűtőbe. (5 perc)

Zuhanyozás, olvasás, alvás. (120 perc)

Szombat 

Alvás, ébredés, mosakodás, reggelizés. (480 perc)

Hatodik lépés: a tésztát elővenni, temperálni, mert hosszú volt az éjszaka. Nyújtani és hajtogatni ismét, a szokott módon. Diadalmas felordítás: „Hamarosan kezdődhet a sütés!!!!!” (30 perc)

A sütő 200º-ra melegítése. (10 perc)

A tészta kinyújtása, szaggatása, és ezúttal szilvalekvárral és birssajttal való megtöltése. Megkenése olvasztott vajjal vagy tojásmázzal választható feltétel. (10 perc) 

Sütés. (kb. 20 perc)

Bebámulás a sütőbe és örvendezés hogy milyen klasszul emelkedik. (percenként)

Elfogyasztás. (5 perc)

Vasárnap

Kérdés hozzám: "De finom volt az a tegnapi leveles tészta! Mikor csinálsz legközelebb?" (10 mp)

Igazi mákos 2.0

Az egyik irodában, ahol váratlanul jelentem meg, az általam megénekelt mákos sütivel kínáltak. Másnap jött egy SMS  hogy szuper lett a mákos, még aznap egy e-mail is. Már éppen azzal a tudattal legyezgettem magamat, hogy tettem az emberiségért valamit, mikor elhangzott a kérdés: jó, jó, de nincs valami egyszerűbb és gyorsabb mákos sütis recepted? 

Hogyne lenne, le is fényképeztem néhányszor, de az annyira egyszerű, hogy szinte szégyellem, pláne mostanában, hogy nyakig vagyok a leveles tészta projektben, ilyenkor hogy is jöhetnék elő azzal, hogy "végy egy csomag bolti fagyasztott leveles tésztát"? De eztán arra jutottam, hogy az emberiség, melyet továbbra is szolgálni kívánok, inkább egye ezt a mákos csigát, mint az utcán vagy bevásárlóközpontokban kapható gyorspékségek süteményeit. Mert utóbbiakban titkos lóhús persze nincs, de sok minden más igen.

Akkor legyen úgy, hogy akinek nincs röpke fél napja igazi tészta elkészítésére, az használjon boltit (hűtöttet vagy fagyasztottat), akinek meg van, az kezdje el időben hajtogatni. Lényeg, hogy a fagyasztott tésztát egy órával a felhasználás előtt készítsük ki. Innen kezdve aztán igazi is, mákos is, gyors is.

Gyors mákos csiga

A sütőt 200 fokosra felfűtöttem. A leveles tésztát kb. 2-3 mm vékonyra, téglalap alakúra kinyújtottam. Megkentem meggy-, vagy baracklekvárral, megszórtam darált, cukrozott mákkal. A cukor mennyisége attól függ, hogy mennyire édes a lekvár. A tésztát az alábbi módon, ahogy a pálmalevél sütiket szokták,  hajtogattam két irányból, úgy hogy mindig kb. 2 cm-es sávot hajtottam befelé, felváltva. A tészta két széle végül középen találkozott. Recés késsel 3 cm-es szeletekre vágtam, kézzel kicsit megpaskolgattam őket, hogy laposabb formát kapjanak, de nyújtófával is rá lehet menni óvatosan mindegyikre. Sütőpapíros tepsire helyeztem és megsütöttem őket. Csak frissen jó!

A hamis mákos és az igazi

Családtagjaim és barátaim fittyet hánynak arra a tudományos tényre, mely szerint a mák esetében csak a gubójából nyert bizonyos anyag okozhat függőséget. Számukra már maga a "mák" szó is addiktív, így leküzdhetetlen ingert jelent. Felemelt fejjel, félig lehunyt szemmel ejtik ki: mááááákos! Ölre mennének az agyukban felvillanó mákos sütemény képének fizikai leképeződéséért, nem tudják türtőztetni magukat, ha egy bevásárlóközpont vagy gyorspékség pultján meglátnak egy olyan fekete izével töltött rétest, pitét, bélest, vagy csigát. Pedig tudják, hogy csalódás lesz a vége, mert mindig az. Nem is kell mondaniuk, látom a lehervadó reményt az arcukon, miután beleharapnak a süteménybe. Tudom milyen ez, én is ezt érzem a meggyes vagy túrós tölteléknél, a visszatérő csalódottságot amiatt, hogy a pénzem töredékét sem fordították meggyre vagy túróra.

A becsapott mákrajongók régen még kidobták a hamis mákost, látványosan, oda a pult melletti kukába, de manapság az ismert okok miatt megerősödött az „ételt nem dobunk ki” elv, ezért inkább hazaviszik, majd mézet, porcukrot, citromlevet vagy baracklekvárt tesznek a töltelékre, vagy bármit, ami életet lehel a rétesbe, pitébe, bélesbe, csigába.

Én meg sajnálkozva nézem őket és megígérem, hogy na jó, hétvégén sütök egy igazi rétest, pitét, bélest, esetleg csigát, és semmit sem fogok kispórolni belőle. Ők pedig megígérik, hogy ledarálják a mákot azon a kis cseh ipari műemléken, eszembe se jusson daráltat venni, mert abból csak újabb csalódás lesz. Aztán jön a hétvége, érkezik néhány mákfüggő vendég, akiknek elég a pályaudvaron odasúgni, hogy mi hűl éppen odahaza a nagytepsiben, mire átszellemült arccal kimondják a szent szót: „mááááákos!” Az pedig fellebeg a hatos vágány peronja fölé, onnan a szél hátán az utastájékoztató tábla magasságába, s miközben a galambok alázatosan utat nyitnak neki, nyílegyenesen megcélozza az autóparkolót.  Barátaim pedig úgy igyekeznek utána, hogy alig érem utol őket. Pedig nálam van a slusszkulcs.

Mákos béles

Ebből a műfajból (két tésztaréteg közötti mákos töltelék) kétfélét szoktam sütni: pitét és bélest. Nálam a pite a tulajdonképpeni omlós tészta, a béles pedig az, amiből almást szoktam sütni. Recept: itt!

A 25x30 cm-es tepsihez:

Elkészítettem a máktölteléket. Miután kihűlt, bekapcsoltam a sütőt 175°-ra. Összegyúrtam a tésztát, összeállítottam a süteményt, majd kb. 45 percig sütöttem, míg szép sárga és márványos lett a teteje.

máktöltelék: 5 dl tejet, 25 dkg cukrot, csipet sót és 10 dkg búzadarát gyakori kevergetéssel megfőztem. Belekevertem 40 dkg darált mákot és azzal is főztem még egy kicsit. Közben belereszeltem egy citrom héját, beleöntöttem fél citrom levét, egy löttyintés rumot, egy teáskanál vaníliaesszenciát, egy teáskanál őrölt fahéjat, egy nagy marék puha mazsolát. Amíg hűlt, 3 almát lereszeltem a nagy-lyukún, kicsit állni hagytam, kinyomkodtam a levét (megittam), a húsát a mákhoz adtam. Miután teljesen kihűlt, négy tojás felvert habját óvatosan beleforgattam. Érdemes megkóstolni, ilyenkor lehet még édesíteni vagy fűszerezni.

tészta: 50 dkg finomliszttel és csipet sóval elmorzsoltam 15 dkg vajat és 8 dkg zsírt. (Lehet csak vajjal is készíteni.) Hozzáadtam 3-4 evőkanál tejfölt és összegyúrtam. Ha száraznak tűnik vizet vagy tejfölt lehet adni hozzá, lényeg hogy nyújtható tésztát kapjunk. A tepsit kivajaztam. A tésztát kétfelé vágtam, az egyik cipó kicsit nagyobb volt, mint a másik, mert az került alulra. Belefektettem a tepsibe úgy, hogy az oldalakra is kerüljön tészta, megkentem baracklekvárral, majd ráöntöttem a tölteléket, elsimítottam, hogy egyenletes legyen. Ráfektettem a másik kinyújtott tésztalapot. A széleket kicsit összenyomkodtam, a lap tetejét megszurkáltam villával és megkentem egy felvert tojással.

Feljegyzések a vadonból

fotó innen: hunting.parkerdo.hu

Nyáron még minden olyan egyértelmű volt, ott trónoltam magabiztosan a tápláléklánc csúcsán. A húsok feldarabolva, konyhakészen érkeztek: comb és karaj, mentek is be a mélyhűtőbe azonnal. Gyönyörű vörös színűk elbűvölt, előre örvendeztem a vad jellegzetes ízének, az adalékanyag-mentes természetességnek, annak az ünnepnapnak, amikor majd a vaslábosban kapnak egy kis vörösbort, borókabogyót, vagy erdei gombát, de az is lehet hogy gyümölcsökkel lesznek összeházasítva, akkor pedig az áfonya lesz a főszereplő, meg a sherry, de lehet hogy beáldozok egy kis calvadost.

Most meg már tél van, hideg, és az első hóval váratlan vendégek érkeztek. De nem darabolva, hanem elevenen, sőt virgoncan! Négyen. Elől döcögött az anyakoca, mögötte a három süldő. Nem cuki csíkos kismalacok, hanem izmos, februári születésű akcelerált kamaszok. Amúgy is fázós testemben meghűlt a vér, amint megpillantottam őket az ablakból. Eszembe se jutott hogy tulajdonképpen jónéhány porhanyós szűzpecsenye, remek vörös comb és isteni oldalas érkezett a házhoz, vagy hogy az ő orrukból is lehetne kocsonya, abból amivel éppen most túrják a havat, meg a nagy munkával elduggatott tavaszi virághagymáimat, vagy hogy makkoltatással micsoda jó minőségre tehetnék szert.  A házból követtem őket, minden ablakhoz odaszaladtam és próbáltam feldolgozni a látványt, hogy immár a rókák, egerek, erdei siklók és a baglyok után ezek is megérkeztek. Illetve dehogy! Ők vannak csak igazán itthon!

Hosszas telefonálgatással próbáltam szövetségeseket keresni, akik megértik hogy nem akarjuk bántani a hívatlan vendégeket, csak segítsenek megoldani a kitessékelésüket a városi élőhelyről. A vadász barátom, aki a nyári húsokat hozta, azt üzente, ne aggódjak, együtt lehet élni velük, csak sötétedés után jönnek elő. Az önkormányzati munkatárs előadást tartott a vadkerítések fajtáiról, amelyek egy közös tulajdonsággal rendelkeznek: nagyon drágák és igazából nem védenek semmitől, mert a vaddisznók furfangosak és erősek. A hortobágyi nemzeti parkos barátom aggódni kezdett, hogy szegény állatok veszélyben vannak a kertünkben, az épített környezetben. Így hát marad az állandó kerítésfoltozgatás és a biztonsági intézkedések foganatosítása, vagyis annak a begyakorlása, hogy ha este megyünk haza, a kertkapu és a bejárati ajtó közötti szakaszon folyamatosan fütyüljünk és rázzuk a kulcscsomót, lélekben pedig készüljünk fel egy esetleges találkozásra, ahol csupán néhány szabályt kell betartani: ne ijesszük meg az állatot; ne szorítsuk sarokba; őrizzük meg hidegvérünket (ha volt olyanunk valaha is); ne tegyünk hirtelen mozdulatokat stb. Tehát semmi pánik, agresszió, sőt, legjobb ha úriemberként viselkedünk, mert abban  a pillanatban mégiscsak mi képviseljük az egész emberiséget annak a két gombszemnek a tekintetében, ami ránk emelődik ott a garázs sarkánál, a formás kis agyarak között. Például így:

 - Áááá, üdvözlöm! Jól haladnak a túrással és a terasz összesározásával?
- Ó, igen! Csak bejöttünk a gyerkőcökkel hancúrozni egy kicsit.
- Csodaszép nárciszaim voltak ám! Éveken át szaporítottam, szedtem fel és dugtam vissza a virághagymákat...
- A nárcisz csak előétel volt, a tulipán és a vadgesztenye sokkal jobban ízlett a kicsinyeknek.
- Kicsinyeeeek? 70 kilósra saccolom őket! Nem túrnák ki a házatlan csigákat is, ha már itt vannak? Állítólag maguk azokat is megeszik.
- Ezeket az undorító vörös spanyolokat? Pfújjj! Pata Negra rokonaink szerint ezek súlyos hascsikarást okoznak.
- Tud arról, hogy itt minden - a kert, a ház, a benne lakó gasztrokalandor, azaz jómagam - Artemisz istennő fennhatósága alá tartozik?
- Persze hogy tudom, ahogy mi is! Egy vérből valók vagyunk! Bár hallottunk magáról olyan pletykákat, hogy karácsony este, míg mi itt a kertben elröfögtük a Csendes éjt, ön odabent a vendégeknek éppen honfitársunkat szolgálta fel, szalonnával és fokhagymával megspékelve, borókabogyóval, babérlevéllel borban párolva, majd olyan áfonyás mártást kínált hozzá, amihez előzőleg hozzászűrte a pecsenyelevet. De olyan udvariasnak és jószándékúnak tűnik innen a garázs sarkától, hogy ezt teljesen kizárom.
- Óóó, persze, fel ne üljön ezeknek a celebpletykáknak! Megengedi? Valami kis makkmorzsát lesöpörnék innen a bal agyaráról...
- Nagyon kedves. Hmmm...röff...nincs kedve egy kis bőrkontaktushoz?
- Hát kedvem még csak lenne, de időm nincs, vacsorát kell készítenem a családnak. Vegetáriánust, ahogy mindig.
- Ó, igen, megértem. Nálunk is első a család! Örülök hogy összefutottunk.
- Akkor viszlát! Máskor is legyen szerencsénk!

Évszak egyensúly

 

Érthetetlen, hogy a felnőttek közül sokan miért utálják a havat! Miért olyan borzasztó a hólapátolás, miért kell már akkor az olvadás nyűgére gondolni, mikor még le sem ért a földre a teljes hólepel? Igazán tanulhatnának a gyerekektől vagy tőlem! Először is, a második legjobb és egyben legolcsóbb kardió edzésnek tartom a hólapátolást. (Az első a gereblyézés és falevélsöprés, ezzel töltöm ki a hómentes időszakot a kertben.) Hómunkák után nem kell számolgatni a forralt bor kalóriaértékét, és szintén számolatlanul ihatjuk a rumos teát, forró csokit. 

A hóesés fotóművészeti értéke is kihasználható. Immár századszorra futok neki a fehér-egyensúly tudományos-technikai megközelítésének és a változatos havas-jeges fényviszonyok megörökítésének. Folyamatosan próbálkozom alapszinten a „fekete macska a hóban”, haladó szinten a „fekete-fehér Findusz macska a hóban”, mesteri szinten pedig a „fekete-fehér Findusz macska rohan a havon, szájában egy halott feketerigóval” témák fényképezésével. Erre a tudományra azért van szükségem, hogy aztán ne legyen probléma a hóra helyezett fehér tálcán pózoló tojáshabos „négerkocka” nevű sütemény fotózása. Merthogy eddig az volt. Ugyanis ha a gép fénymérőjére és automatikájára bízom magam, ő önkényesen választ: a fehérre mér vagy a feketére, vagy ahol éppen a mérési pont jár, de ha átlagot számol, még az sem segít, vagy ha maga állítja be a fehér-egyensúlyt és esetleg úgy dönt, hogy a hófehér legyen inkább világoskék. Márpedig, ahogy a mondás tartja: havas háttérben minden négerkocka tésztája fekete.

Szóval a tél nem csak szép, hanem hasznos is. A tavasz meg csak várjon a sorára, és ne vonjon le semmiféle következtetést abból, hogy igen, elismerem, a héten valóban benéztem a kertészeti boltba, hátha vannak már vetőmagok. Nem voltak. Csak néhány zacskó virágmag tavalyról, melyeket az eladók – akik téli álmukból felriadva kapták fel fejüket amikor beléptem – , csak azért hagytak a polcon, hogy az ne legyen teljesen üres. Intettem nekik, szenderegjenek csak tovább, nem kérek semmit, csupán nosztalgiázom egy kicsit, visszagondolok arra a varázslatos napra, amikor megpillantottam Artemisz babját, pontosan ott, azon a polcon. Itthon a gépben félresöpörtem a sok elrontott havas fotót és megnéztem, hogy akad-e még olyan Artemisz-babos étel, amit nem posztoltam, és hát persze hogy igen!

Nyár, napsütés, zsenge zöldbab, virágzó szalonnarózsa!

Korábbiak:
Artemisz levese
Artemisz-ragu

 
Artemisz-babos pite

Egy kis fej vöröshagymát apróra vágtam és megfuttattam kevés olajon. 25 dkg felvágott zöldbabot dobtam rá és együtt pároltam tovább. Amikor már csak éppen hogy roppanós volt, egy gerezd zúzott fokhagymát is tettem rá és pár percig pároltam még.

A sütőt bekapcsoltam 190º-ra. Egy nagyobb pités formát kivajaztam. Egy zacskó leveles tésztát kinyújtottam kör alakúra és a tálba fektettem, a széleit visszapödörtem, hogy szép és vastag legyen a sülés közben. Villával megszurkáltam a tészta alját. Két tojást habverővel felvertem, másfél dl tejszínt kevertem hozzá, megsóztam és belereszeltem egy kis szerecsendiót.

A tésztaburokba beleöntöttem a lecsöpögtetett babot, ráöntöttem a tejszínes tojást, villával óvatosan megrázogattam a tölteléket, hogy a lé a babok közé folyjon. Baconszalonna csíkokat rózsa alakúra formáztam, elhelyeztem a pite tetején és a sütőbe toltam. Addig sütöttem, míg a pite közepe is megszilárdult.