Függőkerti terméseredmények

Idén nyáron zöldmezős beruházásban konyhakertet telepítettem a garázs tetejére. Gondoltam, ha a gaz jól érzi magát, akkor a kultúrnövények is vígan hancúroznak majd odafenn és Semiramis is elképed ha lepillant. Lehet, hogy nem nyáron kellett volna az ilyesminek nekifogni, de úgy gondoltam ráérek, a magról nevelt paradicsomok amúgy is prímán növekedtek a garázsban, ahol vágyakozva gondoltak a napra, amikor végre feljöhetnek a Napra. Vadonatúj ásómmal azt a mondatot próbáltam magamban mélyen elhantolni, amit a Bakonyban élő barátom elnéző mosollyal jegyzett meg: „Aha, szép. De semmi sem fog megteremni. Olyan az éghajlat, mint nálunk.”

Hát akkor nézzük a betakarítás utáni eredményeket:

• a paradicsomok szeptember végén kezdtek el pirosodni, mintha csak megneszelték volna, hogy kedvencem a savanyú íz. Tegnap leszedtem az utolsó két kilót is, zöldbe öltözve várják a karácsonyt.
• a petrezselyem nem kelt ki, de nem baj, úgyis azt olvastam valahol, hogy ott növekszik jól a petrezselyem, ahol a nő viseli a nadrágot.
• a futóbabokat a kerítés mellé ültettem, ők eredetileg ki akartak kelni, de aztán váratlanul meggondolták magukat és szolidaritani kezdtek a petrezselyem-magokkal. Lassan átlényegülnek ott a földben fagyasztott babbá.
• a zöldbab látványos virágzás után elszáradt. Röviden de viharosan élni – hát ez is egy életstílus!
• a cukkíni lisztharmatos és tetves lett. 3 db egészséges példányt tudtam csak meggrillezni, az viszont utánozhatatlan volt! És az is maradt.
• a Vas megyéből érkezett virágzó padlizsán-palántám teátrálisan meghalt: eldobta helyes kis virágját és lefeküdt önmaga mellé.
• a mángoldmagok magukból nem kikelve szolid aláírásgyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy mihamarabb visszakerülhessenek Dalmáciába.
• de a vadgesztenye, az gyönyörű lett! Igaz nem én ültettem és nem a tetőre. Hihetetlen hogy ilyen szép teremtményeket nem lehet megenni! Most ezekkel vigasztalódom, fotózgatom őket különböző fényekben, napszakokban. A zöld paradicsomok meg csak pukkadjanak meg, mert róluk még egy nyavalyás fekete-fehér csoportkép sem készült!

Ezek után nem csak a konyhakert, hanem már a jövője is függőben van. Pedig kitettem a lelkemet az egész ültetvénynek. Rendületlenül hordtam a vizet, simogattam őket, turbékoltam a fülükbe, ígértem nekik fűt-fát. Lehet, hogy az utóbbit nem kellett volna?..
Most pihentetem a földet fél éven keresztül, hátha kiveszik belőle ez a fene nagy ellenállás. Hideg téli estéken belevetem majd magam a konyhakerti szakirodalomba, tavasszal pedig veszek egy permetezőgépet. De természetesen azt fogom állítani, hogy „éééén, semmit nem permetezek! Ááááá! Hoooogy? Permeeeeet?!”
Egyszóval valóságos és sikeres biogazda leszek.

Vásárolnom kellene egy macskaszűrővel felszerelt képszerkesztő programot...