2009. december 9., szerda

Tisza-tavi Jurassic park

Ha egy hobbiszakács komolyan veszi hobbiját, akkor alapvetően gyalog, kerékpáron vagy tömegesen közlekedik, mert tudja, hogy ami kipöfög a csövön, az valahol előbb-utóbb lerakódik a kelkáposzta levelére. A lejárt buszbérletét pedig gondosan belehelyezi a konyhai szelektív-gyűjtőbe. Ámde ha mégis autóba kényszerül, elkerüli az autópályákat, mert azok tele vannak frusztrált leszorítós feketeautósokkal, ráadásul ellehetetlenítik a horvát birkasütőket és a magyar csárdákat.

Ha a hobbiszakács komolyan veszi hobbiját, akkor Debrecenből Pestre nem autópályán megy, hanem a 33-as úton. Ahogy Debrecen határában elsuhan a Látóképi csárda mellett, nyel egy pavlovit, mert tökéletes ízű piros pacalok képe tör fel bélbolyhaiból. A Hortobágyot átszelő úton derülve nézi a vonuló darvakat, akik nagyjából másfél hónapot wellnesselnek itt nálunk, mert génjeik azt üzenik, itt érdemes feltölteni a tartalékokat a nagy út előtt. Rikácsoló hangjuk persze a frászt hozza az emberre, de aztán úgyis leszáll a szürkület.

Barátai tanyáján – a hobbiját komolyan vevő blogger – kezében az ajándék libatetemmel rendetlenül halad az őt gyanúsan méregető libák sorfala között. Bízik a szárnyasok csekély agyában, hogy mire felsejlik a gyanú bennük, hogy "te, az meg ott nem a Márton?" – addigra ő már túl lesz árkon-bokron, vagy legalább bent az autóban. (Végszükség esetén ott van még a rövidtávfutás nevű hasznos sportág is.) Kicsit persze fáj a hobbiszakácsnak, hogy visszahallotta, azóta a libák azzal ijesztgetik a libasorból kilógó kislibákat, hogy „megállj csak büdös kölyök, jön majd a saját leve és elvisz”...hát igen, ezen még túl kell tennie magát.

Ha már hősünk egy ilyen akadályon átment, nem ijeszti el őt az esti Tisza-tó látványa, pedig gyanús lidércek villódznak a párolgó víz és a leereszkedő köd között, a nádas is baljóslatúan susog. Horgászok viharlámpái himbálóznak a nyekeregő csónakokban, a ragadozók rablásait hatalmas csobbanás jelzi. A feltehetően élő élőhalárus arca nem látszik a szemébe húzott sapkában, teste egészen valószerűtlen a pufajkában. Hosszan molyol a késeivel, vészjósló mozdulatokat tesz a bárddal és gyakran sandít a hűtő felé, amibe simán belefér egy ember, konyhakészen akár kettő is. Abban bízva, hogy már minden polc foglalt, a hobbiszakács kezében a halas nejlonzsákkal sebesen iszkol vissza az autóhoz.

De a nehéz nap még nem ért véget, mert ahogy a gombafejű költő mondja egy éjszakája is van még neki, azaz otthon fel kell tárni a zsákot, szembe kell nézni az üveges szemű harcsaarcokkal és megsimogatni a sügérek jura korabeli tüskéit. Megpucolni a nyálkás állatokat, kipukkasztani a léghólyagjukat, kicibálni belőlük ezt-azt.

Olyan jó kis borzongásos nap volt ez, mit tudnak erről az autópályán száguldozók?

Feldolgozás:
A sügér paprikás lisztben sült meg, a harcsából harcsapaprikás készült túrós csuszával. Van még egy giga harcsa a mélyhűtőben, félbehajtva, egy szinttel az átlósan betuszkolt fogas és az ígéretes kacsa felett. A liba Márton napján állt bosszút rajtam.

15 megjegyzés:

Névtelen írta...

hú, de nagyon kedvem szerint szóltál!
én jól ismerem ezt az utat és összes "buktatóit" , nyilván, ha nyáron jössz a kecskesajtosnál is megállsz - egyiknél legalább a kettő közül.
de ahogy én ismerem, te úgy tudtad leírni... varázslatos olvasmány volt, figyelni fogom a továbbiakat.
szívből üdvözöllek, drnő

gren írta...

tiszta hitchkok.. soha többé nem olvaslak hajnal előtt!

Névtelen írta...

:)))

Ági, aki főz írta...

:-))))))))

Tündér írta...

Én is ennyit tudok írni: :))))
Jól szórakoztam:)Köszi!

Hobbiszakács írta...

:-)

Szegény harcsának torkán akadt a citrom :-))

A kikandikáló püspökfalat pedig múló mivoltunkra emlékeztet :-)

:-)

Zsuzsa írta...

Jujj, az a libás kép! Meg egyáltalán! Nem utazom én a Tisza-tóhoz, innen a fővárosból nagyon veszélyes helynek tűnik...

Vesta írta...

Húú, de jó, hogy nem elalvás előtt olvastalak, de írj még ilyen félelmeteset, naaa...lécci...a desszertnek valót honnan szerzed be?

Chef Viki írta...

Mekkorát röhögtem! :-DDD Szuper írás!

Érdekes, én egyáltalán nem féltem olvasás közben :-))) Hanem bennem is felsejlett holmi piros pacal, egy izmos libatetem...

Istenem :-) Most elmorzsolok egy könnycseppet :-)

"saját levében" írta...

Vesta, tudod, Németországból hoztam gumicukorból készült szemgolyókat, gyönyörűek, véreresek, a belsejük folyós-ragacsos, ahogy kell! A gyerekek imádják, a szülők nem, de mindig a generációs ellentét lendít nagyot a világon.

Doctor Pepper írta...

:-):-) remek!:)

spajzcetli írta...

…hát, ez az!...
Ilyen posztok születnek, mikor a gasztronómia iránti szenvedély ölelkezik a szellemes írni tudással. …És akkor még nem is tettem említést a remek fotókról!...
Hobbiszakács-al ellentétben, a püspökfalatos kép láttán nekem egészen más vízióim támadtak… Természetesen konyhai képzelgésekről van szó… :))

Cserke írta...

Hű, félelem és reszketés.
De nekem már a képektől is borsódzott.

Piszke írta...

Nem lehetnek esetleg a GBT-re saját levében harcsapaprikást kérni túrós csuszával???

erős ildikó írta...

Szeretem a portyáidat! Pedig nem rajongok a Jurassic parkért, sem a halpucolásért..:)
Márton-nap körül én egy kacsával küzdöttem, tudom: nem túl autentikus, de gondot okozni az is tud!