2010. március 13., szombat

Diótorta "megadtam a módját" módra

Nem apróztam el a dolgot, hátha igaz a hír hogy csak egyszer élünk és azt is ki tudja meddig, hát akkor mindent bele! Beruháztam némi dán vajba, (magyar vajat akartam venni, választhattam hogy sápadt teavaj vagy márkázott legyen-e, így döntöttem a dán mellett) beáldoztam a féltett barnarumomat, gőz fölött szorgalmasan habvertem egy "besamelt," a cukrot saját kezemmel őröltem porrá, a szigorúan ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó diót tisztítás után átválogattam, lisztet átszitáltam stb stb.

Közben elképzeltem egy életmód magazin arcát, ahogy torkához kap és lefordul a székről, hiszen kész öngyilkosság egy ilyen torta, tele undorító állati zsiradékkal, veszedelmes szénhidrátokkal, fogrontó csonthéjassal, akadálytalanul portyázó szabadgyökökkel meg mit tudom én mi mindennel! Meneküljön akinek kedves az élete!


Egy erre tévedt barátunk, aki mit sem tudott a beszerzés és a sütés körülményeiről, megkóstolta és így nyilatkozott: "ebből egy szelet felér négy szelet vajas kenyérrel."

Azt hiszem, erről nem is érdemes többet írni.

(A piros dió rejtélyének felfedéséhez kattints ide!)


Diótorta

Tészta:
6 tojásból készítettem egy 22 cm átmérőjű tortalapot.
Hozzávalók: 6 tojás, 120 g liszt, 50 g darált dió, 100 g cukor, rum. A diót a darálás előtt meg lehet kicsit pirítani. A rum és a liszt pontos mértéke függ a tojások nagyságától, lényeg hogy egy piskóta-szilárdságú masszát kapjunk. A fehérjéket külön vertem fel és óvatosan kevertem bele.
Kivajazott, az alján sütőpapíros tortaformában megsütöttem. Amikor már biztosan kihűlt, három lapra vágtam, de négyre még jobb lett volna.

Krém:
Gőz fölött habverővel főztem 3 dl tejben 50 g liszttel, csipet sóval egy kis krémet– amikor elegendően sűrű lett, levettem a gőzről és hagytam szobahőmérsékletre kihűlni.
250 g vajhoz 150 g porcukrot, 2 vaníliás cukrot, 250 g darált diót és kb. fél deci rumot kevertem. Összehabosítottam a főzött krémmel és nincs kizárva, hogy ekkor ízlés szerint még tettem bele cukrot és rumot. Egy kicsit hűtöttem a krémet, majd megtöltöttem a tortát kívül-belül. Az oldalát megszórtam darált dióval, tetejét a legszebb féldiókkal díszítettem. A második napon volt a legfinomabb.

14 megjegyzés:

Cukroskata írta...

Háááááááát ez tényleg nem semmi :-)

Belinda írta...

Egy bölcs öregasszony idevágó szavait idézném az 1001 éjszaka meséiből: ...mindenből csak a túlzás az elítélendő... (Ezek a részek nincsenek benne a mesekönyvekben:)
Mai nyelven - elítélendő = káros :)

Belly írta...

Mesés!

lúdanyó írta...

Gyerekkorom nagy élménye volt,amikor a szomszédból ilyesmi tortát hoztak kóstolóba. Bár akkor még nem volt dán vaj, biztosan teavajból készült a krém. Sosem tudtam igazán, hogy mi az a tea vaj. Tea mellé esszük a kenyérre kenve?

Zsofi foodblogja írta...

teavaj: http://scubbablog.blogspot.com/2008/08/teavaj.html

lúdanyó írta...

Zsófi, köszönöm a választ :) Gyorsan átfutottam a magyar wiki cikket a vajról, aztán az angol bejegyzést. Úgy láttam, hogy az angolban nincs a magyar kategóriáknak megfelelő - vagyis nincs teavaj. De azt továbbra sem tudom, hogy miért pont így nevezték el a legalább 80 % zsírtartalmú vajat. A teához van köze vagy valaminek a rövidítése?

"saját levében" írta...

A névtől és a %-tól függetlenül csak azt látom, hogy nincs igazán színe és íze egyiknek sem!

Viki írta...

Örülök, hogy éppen most olvasom e postodat. Én ma sütöttem meg ezt a remekmüvet. de holnap délután lesz megkóstolva. S akkor ezek szerint, holnap már isteni is lesz? :)) A Tied is gyönyörüséges.

Zsofi foodblogja írta...

a fenti linken a kommentben ír valaki a tibeti vajas teáról, hogy ahhoz lehet köze. :)

Polcológia írta...

Szabad ennyi szorongással tortát sütni? Csoda, hogy ilyen szép lett - és bizonyára finom is, én biztosan repetáztam volna belőle)!!

"saját levében" írta...

Legközelebb eleve tibeti avas jakvajjal indítom a dolgot! Aztán szorongás nem lesz, inkább hasmenés!

spajzcetli írta...

… mi ez az igénytelen hozzáállás, felületesség, hányaveti konyhai laposság? Ne hogy má’ ne nyugat-franciaországi Échiréből származó AOC minősítésű vajjal készüljön a diótorta! (Nagy Tamásra meg ott avasodnak rá a készletek!)… :))

A dán vaj mellett elfogadhatónak tartom még a szlovén és ír vajakat is, de ha tehetem, akkor a kőrösladányi Kiss Ferenc (sajtmanufaktúrás) kimért vaját vásárolom…

Viki írta...

Vissza kellett Hozzád jönnöm és bevallani: ez a torta ahogy öregszik, annál finomabb :))) Isteniiiiii :))) S tudod mennyit gondoltam Rád a "piros" dióval? Valamikor gyerekkoromban rengeteg diófánk volt és néha-néha találtunk egy-egy vörösdiót. Mekkora öröm és élvezet volt! Nem is gondoltam, hogy egy egész fa is teremhet ilyen gyönyörüséges szinü gyümölcsöt, de vajon miért nem találkozhatunk vele a piacon???

csíki sándor írta...

A születésnapomra mindig diótortát kaptam. :)