Nekünk Nyolcak!

 

Száz évvel ezelőtt az un. Nyolcak művészcsoport tagjai három nagy kiállításon mutatták be műveiket, alaposan felpiszkálva ezzel a közvéleményt. Míg a haladó szelleműek azonnal megérezték, hogy valakik bizony betörtek Dévénynél új időknek új képeivel, addig Tisza Istvánt állítólag valóságos fizikai rosszullét fogta el a tárlatlátogatásokon.

A korabeli budapesti kiállításokat most Pécsett – a Kulturális Főváros projekt keretén belül, azaz kívül, hiszen a rendezvény átnyúlik a következő évbe – rekonstruálják. Rengeteg képet sikerült összegyűjteni, megspékelve néhány francia kortárs, pl. Cézanne és Matisse műveivel.

A kiállításnyitóra nyolcas alakú karácsonyi süteményekkel, mézeskaláccsal és habcsókkal készültem. Gondoltam, miután januárban már megvacsoráztattam a szervezőket, így decemberben végre megérdemelnek egy kis desszertet! Készítés közben hálát adtam a művészettörténetnek, hogy a Nyolcak nem taszítottak ki maguk közül egy vagy négy embert, és pláne nem vettek be még egyet vagy ne adj Isten kettőt-hármat! Mert a nyolcas számot könnyedén kikanyarítja az ember egy habzsákkal, a mézes tészta is jól vágható három különböző méretű pogácsaszaggatóval. Na de a négyes? Vagy a hetes? Hogy a kétjegyű számokról ne is beszéljünk! Hogy nézne ki egy 11-es habcsók?! Vagy hogyan lehetne a hármas számot felfűzni aranyszínű fonalra? Gyúrás, habverés, formázás, sütés, díszítés, csomagolás után a következő nehéz feladat a szállítás volt. Vonattal vagy autóval? Nekiverődik-e a kis csomagocskáknak úton-útfélen a fényképezőgép vagy nem? Bízhatunk-e a legendás pécsi mediterrán éghajlatban, vagy lehet hogy pont most van ott is tél, orkán erejű széllel? (Mint utólag kiderült: igen.) Akármit is tartogat az időjárás, egy gasztrobloggernek legalább egy fokkal ügyesebbnek kell lennie, mint a sokéves átlag.

Egyébként abból, hogy a helyiek kint üldögélnek az utcákon, ne vonjuk le téves következtetéseket! Ez nem azt jelenti, hogy jó az idő, hanem csak azt, hogy a "tükéknek" télen-nyáron szükségük van fényre és friss levegőre, mert csak így tudnak kulturált, intelligens polgárokká fejlődni. (Sok évvel ezelőtt pécsi barátaimnak javasoltam hogy menjünk ki a vásárba és együnk ott véres hurkát. Könnybe lábadt szemekkel jegyzeték meg: „úgy beszélsz, mint egy tősgyökeres...Legyél hát a mai naptól fogva tiszteletbeli tüke!” És kezüket ünnepélyesen vállamra helyezték. Ennek súlyát máig érzem.)

Pécs nem csak egy évig volt Európa Kulturális Fővárosa, hiszen mindig is az volt és az is marad. A szépséghiba – a Caflisch kávéház bezárása – pedig még kijavítható.

(Habcsókok itt, mézesek itt tűntek fel korábban!)

„A Nyolcak Cézanne és Matisse bűvöletében” centenáriumi kiállítás
2010. december 10. – 2011. március 27.