Piaci gombahelyzet

LAKOSSÁGI GOMBAVIZSGÁLAT

Kérjük, a vizsgálat felgyorsítása érdekében szíveskedjenek a kulturált sorban állás szabályait betartani és testfelületeiket szabaddá tenni!

Várakozás közben óvakodjanak a közvetlen testi érintkezéstől, kizárva ezzel további fertőzések lehetőségét!

Tartózkodjanak a nyílt színi vakarózástól!

A sor végén állókat külön is felszólítjuk, hogy ne a lángossütő felé kanyarodjanak és semmiképpen sem érintsék meg a tejesek és sajtosok pultjait!

Köszönjük!

 

Gombaleves

Ha a piacon nem találok gombát, gyakran ráfanyalodok a fagyasztott vagy szárított gombára. A szárítottat erős vízsugárral leveretem, beáztatom egy napra, majd vajon lepirítom, egy tekerés borssal. Ilyenkor fantasztikus ízek keverednek elő valahonnan. Ekkor dobom rá a bolti sampiont, hogy az is vegye át amit tud az ízekből.

Ebbe a gombalevesbe két szál sárgarépát, két szál petrezselyemgyökeret, egy fej hagymát, tárkonyt, sót és az utolsó 10 percben egy marék rizst tettem. Tejfölt lehet bele tenni.

Költészet még egy lapáttal

Dübörög a Konyhasónaplón a gasztrobloggerek verses kitalálós játéka.
Az én feladványom talán kicsit nehéz, ezért adok egy kis segítséget. Szerda éjfélig lehet még találgatni.

Tehát két költő írt azonos címmel egy-egy verset. Kik ők és mi a verseik címe?
Az első verset olvashatjátok a Konyhasón, a másik pedig ez::

És Vas Istvánból mi maradt?

Már úgy értem, hogy a művein kívül,

de most éppen nem a műveiről

szólnék. Hová és mivé lett az az emberi alak?

Amit szerettünk, a szellem égésterméke, a testi salak?

Mértéktartó, mondhatni szabatos

vigasszal szolgált Isten szolgája, a pap.

De mihez kezdjek e vigasszal én, a hitetlen?

akinek csak egy élete van, ez az egyetlen, egyenetlen,

ez a köves, sáros, süppedékes, göröngyös út,

aminek a végén az ember egy gödörbe jut,

illetőleg az „embert” előbb avatott kezek bedeszkázzák,

elkészítik neki az ő végső házát,

rang és vagyon szerint, kinek milyen adódik,

kaphat egyszerű fenyőt

vagy bronzot vagy ébent vagy éppen mahagónit.

És így abban sem hihetek, hogy „odafenn

találkozunk”; énnekem mínusz 270°C a menny.

A mű, az persze, fennmarad, no igen.

De Vele, aki vörösbort ivott, szivarozott,

a „büdös életben” soha, s a még büdösebb halálban sem találkozok,

pedig, jaj, hány ostobán elmaradt

találkozásunk fantom-fájdalma sajog,

ahogyan fájni tudnak a régen amputált végtagok!

De mindegy. Meg kell szokni, egyre több

lesz csak a Nélküled, a Nélkülük,

eltemettük hiszen Pilinszkyt, Kálnokyt,

néhányan még élősködünk álnokul itt

– mert a túl- avagy továbbélés számomra jó ideje

a vastagbőrű pofátlanság egy neme

(a fenti szójáték – könnyen lehet – Neked nem tetszene)

– de hát ez az egész vers fals, disszonáns gyászzene:

hangok igyekeznek hangzani – nem Neked.

Te nem vagy már. Csak úgy, magamnak, akárkinek.

Forognak egy őrült hangraforgón forognak

kopott eszmék, barázdahibás tánclemezek.

A babér napja a Konyhasónaplón

 

Az irodalomszerető gasztrobloggerek szerint a költészet napja egyben a babér napja is. Mert ahogy a költő mondá:
„Poéta lész az én nevem; / S babért fejemre fonnak, / Miként Anakreonnak.” (Csokonai Vitéz Mihály)

Hétfőn én is felteszem a Konyhasónaplóra azt a verset, amely aznap ínyemre való, fűzök hozzá néhány csavaros kérdést és arra kérem a kedves olvasókat, hogy e-mailben írják meg a szerintük helyes válaszokat.

Már most annyit segítek, hogy kedvenc költőm  versei közül  választok majd, még nem tudom melyiket, azt a hétfő határozza meg. Ő Weöres Sándor (másik nagy kedvenc) egyik barátja volt, személyesen először Kosztolányi lakásán találkoztak.

Jó tett helyébe a beküldők közül kisorsolok valakit és küldök neki egy csomagot, amiben lesz:

• egy fél koszorúra elegendő friss babérlevél a saját nevelésű bokrocskámról (ld. fent a ma reggeli fotót)
• a kitalálandó költő egyik kötete
• egy marék galagonya gyümölcshús in memoriam Weöres Sándor (a galagonya made in China, de hát amit nem Kínában gyártanak, az úgyis csak hamisítvány, nem igaz?)
• és küldök egy kis sütit is  – mert nem csak verssel él az ember, hanem cukorral is…

Őszi éjjel izzott magába, most meg előrecsomagolva árusítják

 

Villányi léböjt

Péntek:

Villány, Sauska, medvehagyma. Bor, pálinka, bor. Tartályok, hordók, palackok. Bor, bor, bor. Medvehagyma krémleves, medvehagyma párlat, medvehagymás köret. Pálinka, bor, pálinka. Kecskesajt, sonka, kolbász. Víz, bor, pálinka. 

Szombat:

Kávé, tea, medvehagyma-piknik. Csomagtartó, bor, bor.  Pécs, szökőkút, Nyolcak. Víz, víz, víz.  Napsütés,  sétatér, lakatfal. Víz. víz, víz. Paks, halászlé, gyufatészta. Duna, bor, víz.

Vasárnap:
Víz, víz, víz. Alvás, alvás, alvás.

 

 

Hogyan szítsunk belga polgárháborút?

 

Készítsünk egy nagy adag káposztás pogácsát. A kihűlt pogácsákat tegyük bele egy damaszttal bélelt kosárba és biztató mosoly kíséretében adjuk be belga szomszédainkhoz, akiknél éppen nagyobb hazai vendégsereg tanyázik.
 
Biztosak lehetünk abban, hogy valaki azonnal megkóstolja és elégedetten felkiált: "Hej, a teremburáját,  be fogamra való is eme zamatos csemege!" (ld. óflamand állandósult szókapcsolatok!)
Erre valamennyi vendég a kosár köré csoportosul és egyre nagyobb hevességgel kapkodják a pogácsákat. A feszültség nőttön-nő. Ekkor a vezérhím magához ragadja a zsákmányt és elérhetetlenül magasra emeli. Nagyot dobbant lábával, kijelenti, hogy ez így nem ér, igazságosan kell osztozni. Az elégedetlenkedők lökdösni kezdik, megcsiklandozzák hónalját, de ő nem enged. Erélyesen rákiabál a többiekre, és azonnali népszámlálást tart. Felszólítja a csapat eszét, hogy ossza el a pogácsákat a házban tartózkodók számával.
 
A zsákmányt gyors kézmosás után kirakosgatják az asztalra és hangos számolás kezdődik. Mindenki feszülten figyel. Sajnos az összeg maradék nélkül nem osztható, így az igazságosság jegyében kollektív darabolás kezdődik. Közben valaki mohón lecsap a morzsákra, erre egy azonosíthatatlan hang a tömegből célzást tesz a morzsaevő esetleges hetedízigleni vallon származására.  A zsebekben kinyílnak a budai várban vásárolt bugylibicskák. Valaki, autentikus forradalmi hagyományok híján a Marseilles-t kezdi dúdolni. A hagyományőrzők kiszaladnak az utcára néhány macskakőért. A puskapor koncentrációja a levegőben átlépi az egészségügyi határértéket.
 
Ekkor egy serdületlen hajadon, világítón lobogó gyolcsruhában, kezében a nemzet zászlajával az étkezőasztal tetejére szökell. Kibomló hajában pogácsamorzsa virít. Szózatot intéz a néphez, melyben nyugalomra szólítja fel őket és utal közös európai felelősségükre, jó hírnevükre. Kéri, hogy őrizzék meg büszkeségüket, legalább itt, a káposztaszagú Keleten. A tömeg lehiggad, bár aggódva gondol a közelgő éjszakára.  Előkerül három üveg hegyaljai bor az előző napi tokaji kirándulásból, az idegek lassan kisimulnak. Fejenként két-két pogácsát lefóliáznak és eltesznek másnapra. Tettetett bizalommal térnek nyugovóra.
 
A hír, mely szerint éjszakai őrjáratot szerveztek a lefóliázott pogácsák mellé, csak a német bulvársajtó igaztalan támadása.

 

Káposztás pogácsa

Egy kisebb fej fehérkáposztát lereszeltem (géppel, naná), kicsit besóztam és állni hagytam. Kifacsartam és kevés olajon megdinszteltem. Lehet bele kis cukrot és borsot is tenni.

Élesztős tésztát készítettem 60 dkg lisztből, 20 dkg vajból, 3 dkg élesztőből melyet 1 dl tejben megfuttattam, 1 tojásból, 2 kk sóból. Ha a tészta nem áll össze, lehet bele tejfölt is keverni. Az összegyúrt tésztát vékonyra kinyújtottam és a kihűlt káposztát egyenletesen elterítettem rajta, majd feltekertem. Ezután megnyomkodtam és a szokásos módon három részre hajtottam. Letakartam egy edénnyel és hagytam kelni. A hajtogatást, enyhe nyújtással még háromszor megismételtem.
3 cm-es vastagságúra kinyújtottam, a tetejét bevagdostam és kiszaggattam. Tojással megkentem és előmelegített 190º-os sütőben megsütöttem.

A belgák a hazai pályán: ITT vizsgálhatók.

Exponálás a kertben: térdelve, guggolva, könyökölve

 

Újragondolt mákos guba

Újragondolás – ez a divatos tevékenység köti le mostanság az ország szakácsainak figyelmét, ebbe ölnek kalóriát, nem keveset. "Végy 20 dgk friss újragondolást" – így kezdődnek a receptek. Semmi sem az már, ami volt évszázadokig, hanem az, aminek látszik: újragondolt, ide-oda tekergetett látványos eledel. Nincs helye a mai főzőkultúrában annak, aki legalább egyszer nem fogott bele valamiféle tartalmas kis újragondolásba.

A mákos guba kiváló alany erre, mert ő maga is annyiszor újragondolta már magát, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Nem volt neki elég, hogy feltornázta magát a polgári konyha asztalára, maga mögött hagyva a szláv bobajka nevet, képes volt az egész szocializmust is átvészelni,  gusztustalan köpönyegbe bújva. A köpönyeg egy nejlonzacskó volt, melybe a szikkadt, megmaradt kifliket karikázták fel a kartársak a közértben, az abc-ben vagy a vegyes boltban.

Felnőtt egy nemzedék, aki úgy tudja, a mákos gubához szikkadt bolti kiflit kell tejjel meglocsolni és cukrozott darált mákkal megszórni. Hacsak nincs egy idős rokon a nyári képben, aki egy ökörnyálas késő délutánon, kávézás közben ekképpen sóhajt fel:
 – Jaj, de szép is volt gyerekkoromban, ahogy a gubarudak tekergőztek a nagytepsiben, mikor kivették a kemencéből!
Az ökörnyálak megtorpannak a levegőben, kiskanalak akadnak el a feketelevesben. Az agyak vad zakatolásba kezdenek! Ez az a pont, amikor a gasztroblogger elkezd újragondolni!

De előbb szalad fűhöz-fához, Ínyesmesterhez, Móránéhoz, népi konyhászokhoz. Szerencséjére blogok és szaklapok oldalain is meg-megjelenik a guba, általában falatnyira kiporciózva, kis tálkában, kapszliban, hosszúkás pohárban. Valamennyi információt megrágva, megemésztve majd félredobva, a hobbiszakács több irányba is újragondol:
– a gubarúd legyen egy laza kalácstészta, de ne tekergőzzön, mert nincs kemence, sem nagytepsi. Feküdjön csak hosszában, lábtól fejig.
– a mák ne szárazon kerüljön az áztatott karikákra, hanem készüljön belőle egy mák krém
 – a tetejére némi kis vanília sodó, hogy az újragondolás látványos legyen
 – kétféle tálalással próbálkozzunk: a tányérra halmozóssal és egy desszertgyűrűssel

Újragondolt mákos guba

gubarúd:

Hagyományos kalácstésztát készítettem, 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 dl tej, 2 ek. cukor, 10 dkg vaj, 2 tojás sárgája, kevés só. Kelesztés után átgyúrtam és hosszú, vékony rudakat sodortam belőle. Tepsibe fektettem őket, oldalukat és tetejüket megkentem olvasztott vajjal. Ismételt kelés után megsütöttem, kihűlés után karikára vágtam a rudakat.

áztató:
2-3 dl tej felforraltam és beleszórtam 1-2 kanál cukrot. Ezzel öntöttem nyakon a karikákat.

mák krém:
25 dkg darált mákot 2-3 dl tejben kevés cukorral és egy csipet fahéjjal felfőztem. Rum és áztatott mazsola is mehet bele ebben a fázisban. Ezt ráraktam a megáztatott karikákra és finoman beleforgattam őket.

vanília sodó:
gőz fölött 3 tojást, két dl tejet, vanília rúd kikapart belsejét (vagy pár csepp esszenciát), egy ek. cukrot, egy tk. lisztet folyamatos habveréssel megfőztem. Ebből csak 1-2 kanállal tettem a mákos gubára tálaláskor.

Unalmas hal izgalmas tésztadobozban

 

Unalmas halat, csomagoljunk izgalmasan! – tartaná a mondás, ha lenne ilyen. Az áruházi tőkehalról van szó természetesen, de megmenekültünk az unalomtól, mert ráakadtam az utolsó adag mélyhűtött mángoldra, amit  némi forró vizes kezelés után alaposan lecsöpögtetve, kinyomkodva tettem el még ősszel. Meglepő, hogy ez a levélzöldség mennyire jól bírja a megpróbáltatásokat, egészen friss hatása volt amikor felengedett. A kertben még tartja magát, átvészelte a telet, de olyan állapotban van szegény, hogy ha arra megyek, inkább becsukom a szememet, mert nem akarok az elmúlásra gondolni így tavasz elején. Viszont érdeklődve várom, hogy tényleg kétéves növény-e?

Az izgalom pedig azzal lett előgerjesztve, hogy leveles tésztából készítettem akkora dobozokat, amekkorák a halfilék voltak. A nem túl vékonyra nyújtott tésztát kivágtam derelyevágóval, (hogy szép csicsás legyen a széle), a doboz leendő fedelét finoman bekarcoltam, mert ha megemelkedik és megsül a tészta, ezt viszonylag könnyen le lehet feszegetni.

A halfiléket  - balatoni stílusban - paprikás lisztbe forgatva sütöttem meg kevés olajban és vajban, de nem csöpögtettem le nagyon, hadd áztassa el egy kicsit a dobozát. Alaposan megraktam mángolddal, meglocsoltam fokhagymamártással, majd rátettem a tetőt. Még az is kapott egy löttyintést, illetve a maradék mártást külön kínáltam.
 
Volt nagy öröm, meglepetés, kukucskálás, meg minden! Talán még válogatós kisgyerekeket is meg lehetne  így etetni hallal és zöldséggel, de mi itthon nem tartunk olyat. Mármint válogatós gyereket.

Halak egyéb tartókban:
Doboztalan paradicsomos makréla 

Hal a lecsón 

Fogas az ágyon

A császár kitűzője

 

Nem szoktam előrecsomagolt felvágottat venni - elsősorban környezetvédelmi okok miatt - , de ezt nem hagyhattam ki!

 

"Eredeti magyar szalámi", ajándék kokárdával.

Bábeli zavarok

  

„Közben felszeletelek egy újhagymát” – mondja a tévészakács, kezében jókora póréhagymával. Egy másik, vöröshagymának szólítja a lilahagymát. Az endívia simán csak salátalevél, a paszternák fehérrépa. Baj szokott lenni még a kaporral is, meg az édesköménnyel. Jó lenne, ha lemondanánk a szinkronizálásról, mint más kultúrországok. A magyar szinkroniparról hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy világszínvonalú, pedig ha rossz napunk van, szinte fáj egyes szinkronszínészek intonálása, beleszédül a fülünk a hangsúlyokba, kínunkban lekaparjuk a számokat a távirányítóról, miközben a kanadai közepes lángon, 375 fokon süti az ételt. Eh, tekergeti, tekergeti sütőjét a gasztroblogger, de nem  tud kicsiholni belőle 375-öt! Inkább celsiusban sütök – gondolja –, legfeljebb majd elnézést kérek a vendégektől.

Jobb ha az ember egyáltalán nem tévézik, hanem megtervezi a hétvégi reggelit. A terv: addigra süljenek meg a fagyasztott kolbászok, mire a család felébred. Mi sem könnyebb ennél, hiszen a szuper okos sütőjét be lehet programozni! Állítólag. Valahogyan. Már csak a prospektusát kell megkeresni. Meg is van. Röpke órányi szövegtanulmányozás után következik az angol, német, spanyol, kínai, arab vagy bármilyen nyelvű prospektusok felkutatása, hátha azokat jobban fogja érteni. Vagy tán lesz ott valamiféle rajzocska, ami felülírja az érthetetlen szöveget.

A használhatatlan prospektusok sutba vágása után a közvetlen IQ-ból való kódfejtés következik, élesben, szemtől szemben a kezelőgombokkal. Nyomkodás és tekergetés először a bal, majd a pihentebb jobb kézzel. És igen! Megvan a titok nyitja! A sütő hátulról előre felé gondolkozik! Először azt kell a kis memóriájába beégetni, hogy mikor fejezze be. Aztán azt, hogy mit fejezzen be. És hogy hány fokon. Majd a végén kell megmondani, hogy hány percig dolgozzon. A kis huncut levonja a végső időpontból a sütési időt és megadja önmagának a kezdés idejét! Győzelem!

De korunk hőse, az önmagában folyamatosan kételkedő 21. századi hobbiszakács semmit nem bíz a véletlenre. Húzza, halogatja a lefekvést. Éjjel süt még egy tökmagos kenyérkét és három rúd bagettet, olvas néhány fejezetet, önbizalom növelés céljából nyomogatja a rádió gombjait (mert ahhoz nagyon ért), aztán kicsit szendereg, de fél orrlyuka akkor is éber, hátha mégis hiba csúszott a beállításba. Hajnalban már fel is ül az ágyban és nyakát nyújtogatva szagmintát vesz, hátha már porrá égtek a kolbászkák! Kora reggel odasettenkedik a sütő üvegajtajához, és mit lát? A szerkentyű világít, búg, melegszik, a kolbászok zsírja fortyog! Uzsgyi vissza az ágyba, hiszen van még egy óra a sütés befejezéséig!

A befejezést eszeveszett hangos csilingeléssel jelzi a készülék, így azok is felébrednek, akik eredetileg szerettek volna egy jó nagyot aludni a hétvégén. Hát igen, a "Hangbeállítások" című fejezet teljesen kimaradt. A károsultak engesztelésül friss, roppanós kolbászt kapnak, tökmagos kenyérrel és bagettel. A szakács pedig egész nap szédeleg, hallucinál a fáradtságtól, fejében műszaki leírások szakkifejezései kavarognak, szeme villódzik a digitális számok nyomaitól, éjszaka pedig rettenetes démonokkal álmodik: fordítókkal, szaklektorokkal, sütőprogramozókkal...

"...legyen fenn a János-hegyen"

 

„Hát kicsim, nem engedhetem, hogy maga uborkasalátát egyen. A rántott csirkéhez. Nem bizony. Még mit, ilyen hidegben, fent a hegytetőn. Jó lesz a közönséges fejes saláta is. Nem fogunk hideglelést vinni haza. Kapott előbb János-retket vajjal, rozskenyérrel. Aztán csirke után (s nagyon jó volt ugye?) szamócát, – (kár, hogy málna már nem volt) és igen jó, külön e célra valódi kávéból s nem kukoricából főzött feketét. Egy Nílust, – slussz. A kadarka is jó volt, a számla is…De az autó út kifizette magát. (…) Milyen szép ez a táj…A János-hegyen voltunk, a kilátó táján, tudja?”

(Móricz Zsigmond: Naplók, 1924-1925.- Bp.: Noran K. 2004 Kft., Luna Könyvek, 2010.- 471.p.)

További szirupos hálószobatitkok a gasztrobloggerek irodalmi oldalán!

Magyarország – Lyon 1:1

Az összecsapást egy csendes farsangi szombaton tartották meg. A Csöröge (becenevén forgácsfánk) otthonában fogadta a Lyoni Fánkot. A barátságos mérkőzés éles küzdelmet hozott. A tét nagy volt: ki a jobb? Ki marad a köztudatban? A hagyományos Csöröge vagy a Lyoni Fánk? Ki tud-e lépni a magyar szurkolótábor a megszokott ízvilágból, vagy inkább ragaszkodik a hagyományokhoz?

 

A gyúró véleménye szerint már a kezdéskor komoly különbségek voltak a versenyzők között. A magyarnak az összetételéből fakadt szikársága végig megmaradt, míg a francia a beléje gyúrt vajtól rugalmas és sportos volt. Utóbbinak az is előnyére vált, hogy egész tojásokat gyúrtak belé, nem csak a tojások sárgáját. (Felvetődött, hogy ha a hazai versenyzőnek sikerült volna valódi zsíros tejfölt biztosítani, az ő testének is más lenne a definíciója, de ez ügyben mégsem jelentettek be óvást.) Az alkohol – ez esetben rum – használata megengedett, sőt kifejezetten előírt volt a játékosok számára. Gyúrás után a versenyzők rendhagyó módon négy órát pihentek a hűtőben felállított kispadon. Aztán már csak egy szolid átmozgatás történt a deszkán, jó vékonyra nyújtás, rombusz formára igazítás derelyevágóval, melyet a francia történelmi érzékenység miatt tilos volt rádlinak szólítani.

A melegítés azonos körülmények között történt, forró, de nem túlhevült olajban. A két térfélen egy-egy serpenyő várta a hazai és a vendég csapatot. Pár perc múlva a versenyzők már valósággal sisteregetek a pályán! Minden mérkőzés kényes pontja ez, hiszen a tartós sütés szennyezi az olajat, az abba belekerült lisztszemcsék visszafogják a teljesítményt. Ezért az edzők félidőben lecserélték az olajat és frissel próbáltak előretörni.

A hazai pálya előnyét élvező Csöröge már az elején elhúzott. De a Lyon masszívan nyomult és nem adta fel. Míg a magyar versenyzőn apró léghólyagocskák keletkeztek, addig a másikon francia divat szerinti tetszetősebb, nagy buborékok jelentek meg. Ez a hazai közönséget kissé elbizonytalanította és az egyik szektor egy emberként kezdett a Lyonnak drukkolni. A vendég, a  kihűlés után újabb meglepetéssel szolgált, sokkal roppanósabb és elegánsabb lett mint a magyar Csöröge, amely várakozás közben csak egyre szíjasodott.

A kóstolás a tizenegyes rúgások szabályai szerint történt: egy ide, egy oda, aki gólt kap, annak annyi. Harapás előtt a nézők a magyart baracklekvárba, illetve rumos baracklekvárba, a franciát borsodóba mártogatták. Ez még nehezebbé tette a döntést, a közönség egyre bizonytalanabbá vált és végül már annyira elbódult a sok finomságtól, hogy akármit is kapott a szájába felkiáltott: "Hajrá! Hurrá! Ez is finom, meg az is!"

– Na de ki jusson tovább? – kérdezte a kezét tördelő gasztrobíró.
– Mindkettőőőőőőő!!!!! – üvöltötte az addigra már minden kontrolt hátrahagyott szurkolósereg.
A mérkőzés másnapján a csapatok tulajdonosai átigazolták a teljes Lyont és beolvasztották a magyar Csörögébe. A gyúró feladata lesz, hogy a következő mérkőzésre összedolgozza a két versenyzőtípust, a szurkolók nagy-nagy örömére. 

Lyoni csörögefánk

205 g liszt, 50 g vaj, 30 g porcukor, 1 csipet só, 2 felvert tojás, 1 kupica rum.
(Larousse gasztronómiai lexikon .- Bp.: Geopen, 2010.)

Magyar csörögefánk
250 g liszt, 4 tojás sárgája, 1 tk. porcukor, csipet só, egy kupica rum, tejföl - amennyit felvesz
(szájhagyomány)

Az első képen: a partjelző csalást szimatolt, de nem talált semmit.