VKF! XXIV. Összefoglaló – 2. rész

TEXTILEK, DÍSZTÁRGYAK

Kisvirág
Felmerült a zsűriben, hogy a 24. vkf a konyhai textíliákról, kötényekről szóljon, és lám Zsuzsi megérezte ezt. Bebizonyította nekünk, hogy Velencében ha nem is beszélnek magyarul, de legalább írnak. Akarom mondani, hímeznek. Minden magyar ember tudja, hogy a velencei dózse elnevezés is egy szerencsétlen kötény-elírásból származik. Zsuzsinak üzenem, hogy én már olyan pólókat is láttam, amire az volt hímezve, hogy Marco Polo! És nem Velencében!
http://kisviraginitaly.freeblog.hu/archives/2009/04/18/VKF_XXIV_3_in_1_-_zoldseges_krumplitorta/


PommePomme
Hogyan lesz egy mannheimi polgárból a magyar népművészet ifjú mestere? Hát úgy hogy hazajön, asszimilálódik, képzi magát, nyitott szemmel jár a koleszban, mézeskalácsot süt, tárgyakat gyűjt és legvégül azonosul az ő népével. Népiesebb lesz magánál a népnél is! A tárgyak is jól járnak, mert egy szakértőnél lakhatnak, az a tányér pedig a legboldogabb lehet, amelyikben sztrapacskát szolgálnak fel. Még szerencse hogy a haluskyhoz értő nép ága is be van oltva PommePomme égigérő fájába!
http://pommepomme.blog.hu/2009/04/19/vkf_xxiv_nepi_vonal_a_konyhamban_1


FŐZŐ- ÉS TÁLALÓ EDÉNYEK

Vegavarázs
Egyenesen a Krisna-völgyből jelenti Hémangi, hogy nincs hasznosabb edény, mint egy jó kis indiai wok. Ami a magyar embernek a bogrács, az amerikainak a hőtartó papírpohár, az a keletinek a wok. Anélkül nem megy sehova. A wokban készülhet minden, de a zöldséges szabdzsit érdemes először kipróbálni.
És egy kis reklám: az adománygyűjtő krisnásoknak érdemes pénzt adni, mert ők tényleg ételosztásra használják fel a befolyt összeget. Ezt többször a saját szememmel láttam és egyszer meg is kóstoltam – nagyon finom volt! Hare Krisna!
http://vegavarazs.hu/vigyazz-kesz-fozz-xxiv-%E2%80%93-egy-targy-egy-tortenet-egy-recept


VNJ
A Pataki tál a XX. század legnagyobb konyhatechnikai félreértését szülte. Sokan azt hitték arra a mondatra, hogy „használat előtt áztassa 30 percig hideg vízben”, hogy csak a legelső használat előtt kell beáztatni, miután hazavitték a boltból. Lett is nagy balhé megannyi családban, amikor a csontszáraz tál már a második főzésnél „pukk”, megadta magát! Sokan ezért nem szeretik az ilyen edényeket, pedig mint minden időtálló dolgot, ezt is a rómaiak és a görögök agyalták ki. VNJ a legügyesebb beetetési móddal él, olyan ételt mutat be nekünk, amitől még egy vegetáriánus is megtér, nemhogy egy agyagtál-ellenző!
Jaj, az a kacsacomb ott a képen…
http://vnjfoz.blogol.hu


Belly konyhája
Itt látható, hogy miként függ össze az ízlelés és a szívműködés, vagyis az érzelmek is meghatározzák, hogy mi ízlik nekünk és mi nem. Lásd: piros lábos, mint tortaforma. (A piros edénykészlet ma is kapható, kapaszkodjunk meg mielőtt megnézzük hogy mennyibe kerül!)
Minden reggel ugyanazzal a bögrével ébredni, ez adja az állandóság megnyugtató érzését! Belly képes emlékezni egy általa sosem ismert személyre is, mert egy bögre médiumként hozza neki a kapcsolatot.
http://mollykonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-anyarol-fiurafiurol-felesegre.html
http://mollykonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-nagymamarol-unokara.html


Piszke
Ha a porcelánok megússzák a németeket és az oroszokat, akkor az ötvenes években még mindig ott van az enyészet lehetősége egy fatális konyhai baleset formájában. A túlélő süteményestál olyan szép rakományt kapott most is, hogy az ember csak vágyakozva nézi, nézi azokat a szabályos, porhanyós linzerkarikákat! Piszke ráadásul olyan gyönyörű fényviszonyokat teremtett a fotózásnál, amilyet az ősei valószínűleg sohasem láthattak a sötét ötvenes években.
http://piszke.blogspot.com/2009/04/linzerkarika-vkf-xxiv.html


Saját levében
Saját levemben egy családi pecsenyéstálról emlékeztem meg, amely a háború szülötte és emlékének hordozója. A téma háborús, de remélem hogy a végkicsengés pacifista.
Valaki kérdezte, hogy mi van az edény alján, amit letakartam? Hát egy rusnya, agresszív madár a szokásos díszítőelemekkel…
http://sajatleveben.blogspot.com/2009/04/haborus-pecsenyestal-vkf-xxiv.html


Palócprovance
És ismét a tálak! Amelyek anyáról leányra szállnak, a tálhoz kötődő receptekkel együtt. Aztán az ötöd- vagy hatodízigleni utódok a nevét sem tudják majd az eredeti tulajdonosnak, de azt igen, hogy 25 dkg rétesliszt és 20 dkg vaj kellett a kedvenc süteményébe.
Ennyi marad egy emberből? – kérdezhetnénk. Nem csak ennyi, mert a lelke mindig ott lesz az étkezőasztalnál, minden ünnepen, valahányszor előveszik a féltett süteményes tálját.
http://palocprovence.blogspot.com/2009/04/vkf-xiv-3-az-egyben-1-targy-1-tortenet.html


Zsannamanna
Pécsi tányér, pécsi tál, pécsi szál, szécsi pál – ezt a kispál és a borzos asszociációs vonalat indítja el bennünk a pályamű. Vagy nem mindenkiben?
Vagy van, akit inkább a férfiak sajátos tányérválasztási szokásai nyűgöznek le? Az biztos, hogy aki szakácskönyvet készít és ad magára, az csak az ilyen tányérban fotózott húslevest részesítheti előnyben. Legyen mellette még egy nagy űrtartalmú evőkanál, mert annak hiányát is rendszeresen reklamálják a férfiak.
http://zsannamanna.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-nagymamam-tanyerjai.html


Maimoni
Maimoni is úgy tett, mintha nem tudna vagy nem akarna írni, talán eleinte az asztalfióknak írt, de a vkf kihozta belőle - mármint a fiókból – az írást sokunk örömére.
Mindenkinek van vagy volt legalább egy ilyen nagymamája, ismerőse, és mindenkinek van legalább húszféle szava a tócsira. Ezért is szertejük a cicegét amikor tocsnit sütünk és ezért is tetszik mindenkinek ez az írás.
A posztot figyelmébe ajánlom a konyhai-gép felhalmozóknak is!
http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/04/csak-egy-csesze-tea.html


Zamat és Illat
Abban a konyhában lehet ám csak valódi zamat és illat, ahol a dohos Váncza könyv szagát elnyomja az isteni mézes sütemény, és a szicíliai kávéskészletből párolgó könnyű habos csokis cappuccino illata! És mindezt egy tunéziai tál látványa keretezi. Annak idején azért értek véget a pun háborúk, mert a hadvezérek belátták: nincs nyugisabb elfoglaltság, mint kevergetni a kávét, eszegetni a sütit és csak távolról nézegetni a túlsó partot. Előtte persze kicserélték a repiajándékokat: a tunéziaiak kapták a csészéket, a rómaiak a tálat.
http://zamatesillat.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-csokis-kenyeztetes.html
http://zamatesillat.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-mezes-tekercs.html


Garffyka
Mint megtudtuk, G. egy bizonyos Manóapóval lakik egy háztartásban. Utóbbi a manók nagyfőnöke, ezen kívül kiváló beszerző is. Tudja, a kismanók ellátásához elsősorban apró manóedénykék szükségesek. És ha már manósak, akkor minimum hogy zöldek legyenek. Ezekben készülnek az iciripiciri manóeledelek, pl. kenyértortácskák. Ha Manóapó szabadságra megy, akkor a karácsonyi angyalokhoz is lehet fordulni fazék-ügyben.
Manósapka edényfogót mások is kapnak ajándékba, de azoknak a konyhájából valahogy mindig eltűnik ez a kis hasznos textiltárgy, bizonyára a huncutkodó manók a ludasok a dologban!
http://garffyka.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-3-az-1-ben-2.html
http://garffyka.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-3-az-1-ben.html


Ízbolygó
Ízbolygó csak bolyong, szédeleg reggel a konyhában, következésképpen tör-zúz reggelente, míg meg nem kapja napi kávéadagjának első részét. Akkor aztán kisimul a világ, fehér hab keretezi mosolygó száját, karamell illat férkőzik a hajába és innen kezdve előtte már nincs akadály!
Szenvedélyével sikerült megfertőznie gyermekét is, aki valószínűleg az oviban ezzel kezdi minden reggel: „Dadus néni, a tejhabom elkészült már?”
http://izbolygo.extra.hu/?p=692


Fűszeres Eszter
Lélek minden tárgyban lakik – erről szól ez a verseny. A fűszert pedig a szakácsok adják hozzá, egy–egy történet formájában. Eszter elárulja nekünk, hogy bizonyos serpenyőkbe bele van programozva, hogy melyik étel készüljön el bennük a legfinomabban. Naná, hiszen egyenes Walesből jött a prototípus! (Onnan hazacipelni egy öntöttvas edényt, hát ilyesmire is csak egy asszony képes!) Az meg csak természetes, hogy egy angol reggeli szívesebben sül angol serpenyőben, mint pl. szingalézben.
Érdeklődve várjuk Eszter oldalán a videót, amin azt mutatja be, hogyan forgatja meg könnyedén csuklóból az öntöttvas serpenyőit! Félkézzel!
http://fuszereslelek.blogspot.com/2009/04/angol-reggeli.html


Ági főz
Ági azt akarta nekem beadni, hogy egy kiváló szakács és író nem tud egyszerre keresztelőn enni-inni és vkf-re nevezi. A mellékelt ábra (bejegyzés) mutatja, hogy még túl is teljesítette a tervet, két pályaművel. Azóta már blogján bizonyítékokat láthatunk a szabadkai eseményekről is, igazolván a hiányzását.
Valami azt súgja, a mesélő tárgyak boltját látni fogjuk még nyomtatásban is!
A réz habüst minden cukrász számára egy csoda, nem akadt még konyhai-ketyere gyártó cég, amelyik szebb teszthabot tudott volna felmutatni ennél!
http://agifoz.blogspot.com/2009/04/vkf-3-az-1-ben.html
http://agifoz.blogspot.com/2009/04/meselo-targyak-boltja.html


Dalla cucina Mammája
Olvasás közben jön meg az étvágy, nem igaz? Mamma azt hitte, úgyis kibírja a hétvégét, ha csak a pálya széléről figyeli a versengést, de aztán a mérkőzés hevében váratlanul berohant a fűre. Az éppen ott legelésző rackákról pedig elnevezte a pités tálat. Még ma felterjesztem az MTA Nyelvtudományi Intézetében a rendkívül szellemes „rackatál” kifejezést! Holnap pedig a Hortobágyon mindenkinek elmesélem, főleg a rackáknak! Istenem, beeeee fognak nevetni!
http://dallacucina.freeblog.hu/archives/2009/04/20/Tejes_pite_mandulas_mangolddal


Max
Max több mint szakács. Nem csak ételeket főz, kreál, hanem hozzá tálat is. Először megtervezi és kiégeti a tálat, aztán kisüti a sütit. Ez több mint 3:1-ben, ez már Sok:1-ben!
Most már tényleg odakerekezek a műhelyhez és meglesem, milyen fagyitölcséreket tervez és gyárt! Kinézem belőle, hogy válság idején még a vendégeket is maga állítja elő. Besegítve ezzel a helyi rendőrségnek.
http://maxkonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkfxxiv-dalm-szelet.html

Köszönöm mindenkinek a részvételt és a lelkesedést! A verseny eredménye: mindenki nyert! Az írók, az olvasók és a tárgyak is, mert úgy tűnik, valamennyien gondos, szerető gazdinál laknak.
A versenyházigazda stafétáját
CUKROSKATA
kapja!

VKF! XXIV. Összefoglaló – 1. rész

Izgultam ám, hogy mi lesz, ha mindenki a mosogatógépét nevezi meg mint legkedvesebb konyhai eszközét! Erre az esetre kidolgoztam a vészforgatókönyvet: márkák szerint rendezem a pályaműveket, felkeresem a gyártókat és kivasalom belőlük a reklámpénzt, majd valamennyi bloggert meghívom vacsorára, egy előkelő étterembe. Tényleg, miért is nem kapott Nobel-díjat a mosogatógép feltalálója? Mosogatott már egyáltalán valaki a Nobel-bizottságban?! Jó, hagyjuk ezt, fontos hogy a blogolók újfent megmutatták sokszínűségüket és azt, hogy nem mind mosogatógép, ami szép és hasznos.

A tárgyakat négy kategóriába sorolva mutatom meg, függetlenül attól, hogy történelmi, érzelmi vagy használati értékük miatt kerültek-e elő:

1. GÉPEK, TŰZHELYEK, SÜTŐK
2. KONYHAI ESZKÖZÖK
3. TEXTILEK, DÍSZTÁRGYAK
4. TÁLALÓ- ÉS FŐZŐEDÉNYEK

Örülök, hogy nem mindenki régi tárgyat választott. Ami ma hétköznapi, modern, az hamarosan úgyis antikká válik, unokáink hajba kapnak érte a közjegyző előtt és a vitrinjeikben őrzik majd.

Kérem szépen, hogy ha valaki véletlenül kimaradt a felsorolásból, jelezze nekem és vigasztalásul egy egész külön posztot szentelek neki.


GÉPEK, TŰZHELYEK, SÜTŐK

Vesta
Ahogy az antik római Vesta-szüzek mondták: „Nomen est Woman!”
Senkit nem lepett meg ezek után, hogy Vesta bloggerina anno domini Veszta gáztűzhellyel kezdte az ipart, ahogy jómagam is. Ez lett a veszta, mind a kettőnk veszta!
De ennél is érdekesebb, hogy valóságos perecpárbaj indult meg közte, Lúdanyó és Cukroskata között, már-már úgy nézett ki, hogy ne legyen a neve gasztroblogger annak, aki vasárnap éjfélig nem süt legalább háromféle perecet!
http://vesta007.blogspot.com/2009/04/thinking-of-you-az-elektrolux-hagymas.html
http://vesta007.blogspot.com/2009/04/ropogos-perec.html


Chef Viki
Viki, a hazai ipart támogatva egy fantasztikusan zöld színű Karancs gáztűzhelyt mutatott meg nekünk. Jó ha az ember nem dob ki mindent amikor új lakásba költözik, pláne azt ami tökéletesen működik. Ezzel nem csak a fogyasztói társadalomnak mutat fityiszt, hanem átmenetet biztosít az egyes nemzedékek között is. Régi tűzhely újrafogalmazva Grenadinenál is megfigyelhető.
A régi tűzhelyek életképességét bizonyítja, hogy még mindig nem ment ki a tűz a divatból. Egyszerűen nem találtak fel még nála tüzebbet.
http://thechefviki.blogspot.com/2009/04/vkfxxiv-tuzhely-es-sos-perec.html


Hobbiszakács
Hát csak nevetünk, nevetünk ezen a rendkívül szellemes íráson és Hobbiszakács MekkElekjén, aztán egyszer csak észrevesszük, hogy tulajdonképpen magunkon nevetünk. Vagy inkább sírunk?
A „ringlis kanapé” hallatán senki ne aggódjon, hogy majd nem jön ki a bútorszövetből az olaj, mert csak egy egyszerű de finom ételről van szó!
Az almaecet kontra francia konyak témájához annyit, hogy nálunk pontosan rá volt írva az üvegekre, hogy „6 puttonyos tokaji aszú, 1972” – el is lopták a munkások az egész kartonnal.
http://hobbiszakacs.blog.hu/2009/0419az_oreg_kalyha_a_rontom_bontom_ezermester_es_a_ringlis_kanape


Gigi
Gigi cipóban sült tarját szervírozott, amit a kenyérsütő géppel beszélt le előző este. Az ember csak leadja a rendelést a gépnek, hogy hány óra hány perckor mi süljön ki és az okos kis jószág máris sürög-forog-búg a konyhában. A gép a tarját is intézte: 1-es gomb sima disznó, 2-es gomb mangalica, 3-as gomb vegatarja.
Gigi amúgy is olyan jó magyaros vonalat visz a blogján, hogy összefut a nyáj a szánkban!
http://gigiakonyhaban.freeblog.hu/archives/2009/04/18/Cipoban_sult_tarja_-_Vkf_XXVI/


Renáta
Renáta, ahelyett hogy jóképű molnárlegényekkel incselkedne a malomban, inkább vett magának egy spéci malmot otthonra. Amolyan lét-tudatos módon. Ez a tárgy ráadásul annyira szép, hogy lefogadom, az unokái nem is fogják használni, annyira féltik majd a kincset. De persze így egyik unoka sem hasonlíthat majd a molnárra…
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-hazi-malom.html


Baba
Baba még nagyon fiatal és egy babának minden tárgy új. Meg is ijedt, hogy nincs mit bemutatnia, de aztán szerencsésen belebotlott egy vasalózsinórral működtetett kenyérpirítóba. Baba azt sem tudhatja, hogy a kriminalisztika-történet tele volt olyan esetekkel, mely szerint „áldozatát vasalózsinórral fojtotta meg”.
Egy vasalózsinór maga volt a mindenség egy háztartásban. Vasalt, kávét főzött, szendvicset sütött – és amint itt látható, kenyeret pirított. Ez a pirító, ha jól tudom nem rendelkezett hőfokszabályzóval, a szemfüles szakácsnak még pont a füstölés megindulása előtt kellett kikapnia a kenyeret belőle – lehetőleg azbesztkesztyűvel!
http://babaesakonyha.freeblog.hu/archives/2009/04/19/VKF_XXIV_-_Cukkinikrem


Sajtkukac
Sajtkukac szert tett a világkereskedelem segítségével egy Bamix gépre, magyarul Zauerstabra. Találta mellette egy videót is, amin maga a nagy Gordon Ramsey az alábbi jótanácsokkal látta el:
"F… you, ez egy f..... kis gép! F… you ha leszólod vagy vissza mered küldeni a mi f..... országunkba! F… it, ezt nézd, a tojásodat hogy átalakítja egy f......jó kis majonézre!
See you, f… you! Gordon."
Sajtkukac egyébként majonézhez készített tonhalas lepénykéket, vagyis gombhoz a kabátot, de ezt egyikünk sem fogja bánni, ha követjük őt!
http://www.sajtkukac.hu/?p=2247


Nokedli
Két daráló került elő a szekrény mélyéből, egy elektromos és egy kézi mákdaráló. Az elektromos magán viseli a 60-70-es évek ipari formatervezésének minden báját, tudom, hiszen én is ilyennel darálom a cukrot. Csakhogy az enyémhez 2-3 póttető is van, ezért gyorsan lebartereztük Nokedlivel, hogy ha baleset éri az ő tetőjét, akkor forduljon hozzám bizalommal. Ő még nem tudja, hogy nem leszek rest kérni tőle egy fél mákos linzertortát!
http://nokedliblog.blogspot.com/2009/04/xxivvkf-3-in-1.html


Katakonyha
Katakonyha modern konyhai lény, halad a korral, ezért nemrég levetette fűszoknyáját és megvált rozsdás bozótvágó késétől is. Helyette beszerzett mindenféle aprítógépet, de a reggeli banánhabról - amit a dzsungelben megszokott – nem mondd le! Inkább megtanította a gépet bánni a banánnal.
A kommentekből kiderült, hogy a jegelés is megy neki, gondolom azt is aprít a mindennapi koktéljába!
http://katakonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-botturmix-esete-az-apritoval.html
http://katakonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-kivis-bananhab.html


Gabojsza
„Zsuzsi aki főz”-nél majd láthatjuk hogy léteznek furcsa végtaggal megáldott férjek, de Gabojsza még ezen is túltett: bemutatta nekünk a grillbecsavarodott férfit! A grilldob ahogy látom, már le van védve. Eljön még az idő, hogy a GBT-n egymás kezéből nem csak a kolbászokat és a padlizsánkrémeket, hanem a grilldobokat is kapkodjuk!
Olvasás közben felmerül az emberben: hány lába van a csirkének? Illetve hány csirkének van ennyi lába? A megfejtéseket ide kérjük leadni:
http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2009/04/letelemunk-grillezes-vkf-xxiv.html


SZERSZÁMOK, ESZKÖZÖK


Zsuzsi főz
A palacsintasütőben végződő férfi valószínűleg sok forgatókönyvírót megihlet majd. Nem tartom kizártnak, hogy az Óllókezű Edward hatodik részében már Johnny Deppel együtt riogatja a kertvárosi népeket.
Zsuzsi helyében beszélnék egy genetikussal, hogy vajon mennyire öröklődik ez a tulajdonság, mert ha igen, akkor váratlan szülészeti eseményekkel is számolni kell!
http://zsuzsifoz.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-rendhagyo-reggeli.html


Grenadine
A legkedvesebb és leghasznosabb eszköz a konyhában, maga a konyha! Kéznél van és jobban használható főzésre mint pl. egy hálószoba.
A nehéz helyzetben levő zsűri figyelembe veszi, hogy Grenadine még nehezebb helyzetben írta bejegyzését. Feje meg lett terhelve, senyvedett egy hetet, s egy rettenetes felcserrel veszekedett. E helyzet nem kedvez eledeles versenyeknek.
http://grenadinegasztro.blogspot.com/2009/04/archaikus-konyha.html


Lúdanyó
Lúdanyó bebizonyította, hogy mindannyian Ínyesmester köpönyegéből bújtunk elő. Nem, inkább a kötényéből. Nem, az sem jó, mert állítólag a Mester nem is tudott főzni. Egyszerűen csak értett hozzá. Tudta hogyan főzne, ha tudna főzni. És persze annál is jobban tudott enni, azaz ÉTKEZNI.
Bloggerünk ami időt megspórolt a kelesztés nélküli kiflivel, elköltötte azt a perec hadműveletre.
http://ludanyo.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-hazi-kifli-kelesztes-nelkul-az.html
http://ludanyo.blogspot.com/2009/04/nagy-perec-hadmuvelet.html


Kísérleti konyha
Beatbullnál derült ki számomra, hogy napjaink szerelmespárjai előszeretettel ajándékoznak egymásnak gránitlapot szerelmi zálogul. Várható, hogy a költők ezt hamarosan megéneklik, csodálatos ellentétbe ültetve a forró szerelmet és a hideg gránitlapot.
A bejegyzés egyik kommentelője, Sajtkukac olyan töklétesen fogalmazta meg a hatást, hogy nem is tehetek mást, mint idekopizom amit írt:
Jelentem a gránitlapot felleltem, letakarítottam, a tésztát bedagasztottam, kelesztettem, bevagdostam, a sütőt a lappal beizzítottam, és már meg is ettük :-) Persze ötünknek mindjárt dupla adaggal indítottam, ennek ellenére csak egy vékonyka kis kenyerecske maradt :-) Avokádókrém, friss saláta, házilag pácolt sonka volt a kísérője. Köszi a receptet, a családom csókoltat :-)
http://kiserletikonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-24-granitlap-es-pain-depi.html


Ecet és Olaj - phzs
Úgy tartozik össze a szerecsendió és a szerecsendió-reszelő mint egy kétpetéjű ikerpár tagjai. Nem hasonlítanak egymásra, de egymás nélkül nem lehetnek meg. Apropó, meglevés! Ez az a fajta reszelő, ami mindig megvan a háztartásban, míg a többi szeret elbújni ide-oda. Ez a természete.
Most jut eszembe, hogy a két Lotti éppenséggel egypetéjű volt, tehát az analógia sántít. Az írás viszont rendben van. Ha csak ránézünk a reszelőre, máris érezzük a friss szerecsendió illatát! Ugye nincs köztünk olyan őrült, aki őröltet vesz a boltban?!
http://ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/2009/04/18/Harom_az_egyben_VKF_XXIV/#comments


Cukroskata
Megdobbant a szívem, amikor a saját antik derelyevágómat láttam viszont a képernyőn! Kata csörögét metszett vele, vagyis a sajátjával, amit szintén a nagymamájától örökölt. Megegyeztünk abban, hogy ezek a tekerentyűk bezzeg még össze is zárták a tésztát és nem rozsdásodtak, mert ANYAGból voltak.
A csokis baracklekvár pedig már csak hab a csörögén!
http://cukroskata.blogspot.com/2009/04/csoroge-vkf-xxiv.html
http://cukroskata.blogspot.com/2009/04/friss-ropogos-sosperec.html


Gabriella kreatív konyhája
Két igazi klasszikus a pályaművek között: diócska és méhkaptár-alakú süteményforma. Falusi lagzikban talán még összefuthatunk ilyen süteményekkel, de attól tartok már nem sokáig.
Ezek cseles kis tárgyak! A velük való munka rengeteg időt vesz igénybe, valóságos művészi értéket alkot a szakács, aztán a vendégek egy másodperc alatt bekapják a sütit! Volt, nincs! Tehát a felhasznált időt visszakapjuk a folyamat végén. Csak az a baj, hogy nem mi.
http://gabriellakonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkfxxiv-diocska.html
http://gabriellakonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-nagymamam-tornyocskai-avagy.html


Szazala
A medvehagymás tésztához két dolog szükséges: medvahagyma és tészta. A hagyma megterem magától, ott hever egy egész mező Szazala kereke előtt, de hol terem a tészta?
Ezt már nem árulom el, de annyit tanulságot megosztok a nagyérdeművel, hogy mielőtt bármilyen gépet vásárolunk a konyhánkba, érdemes házkutatást tartani a rokonainknál, mert nincs kizárva, hogy egy komplett vasedény lerakatuk van, ami csak ránk vár.
http://szazala.blogspot.com/2009/04/vkfxxivavagy-harom-az-egyben.html


Duende
Senki ne rohanjon a NASA-t értesíteni arról, hogy Duende konyhájában leszálltak az ufók! Carlo Alessiében viszont biztos hogy ezt történt, de az meg olyan régen volt, hogy már a tervező sem emlékszik rá.
Azt viszont véssük alaposan az eszünkbe, hogy Duende nevezetű személlyel soha ne kössünk üzletet, mert biztos hogy ő jár jól! Amikor a tenyerünkbe csap boldogan, hogy jó, akkor ennyi, máris mehetünk kifacsarni magunkat.
http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-carlo-alessi-fortuna-es-en.html


Kell egy recept
Nagyanyáink azért nem jártak edzőtermekbe, mert hetente többször amúgy is megemelték öntöttvas edényeiket, behordták a fát a sparhelt alá, és sütöttek néhány kiló sajtostallért. Ez az összecsukható vas szerkentyű a tévét is helyettesítette, mert ha ilyesmit sütött a háziasszony, garantáltan elment vele az egész napja. Szerencse, hogy akkor még nem volt feltalálva a teniszkönyök, mert akkor az is lett volna nekik.
Aki még nem evett ilyen tallért, az nem is tudja mi az élet! Írjon azonnal az alábbi bloggernek és hívassa meg magát uzsonnára!
http://kellegyrecept.blogspot.com/2009/04/sajt-az-osszenyomo-es-tortenet.html


Gumimacik
Ki ne tudná, hogy a legelveszettebb tárgy a konyhában a zöldséghámozó! Valószínűleg a szeméttelepek tele vannak velük, a csomagolás mindig ugyanaz: rengeteg zöldségmaradék és héj között vannak beágyazódva, esetleg körbeveszi őket még egy kis újságpapír is. Lesz dolga a régészeknek 1000 év múlva!
Vica rájött, hogy ha nyomtatóba helyezi a hámozót és megnyomja a zöld gombot, bármikor klónozhat magának egyet. Ha pedig kelesztő tálba teszi, szép, nagy, levegős hámozója keletkezik. Azaz keleszkedik.
http://gumimacik.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-keleszto-tal-es-foszlos-kalacs.html


Le Big Mac Zsuzsi
Maga a nagy Darwin sem gondolta, hogy létezik olyan nagyívű evolúciós ugrás, amikor valaki 2002-ben még csak zacskós virslit tud főzni, 2009-ben meg már övé az ország legszebb deszkája és sodrófája! Sőt, azon profin nyújt, sodor, csigát teker, borkorcsolyázik. Úgy gondolom, családja jól döntött hogy rábízta ezt az értéket, a valódi faanyagból készült deszkát!
http://le-bigmac.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-1-targy-1-tortenet-1-recept.html

Folyt. köv.

A háborús pecsenyéstál – VKF! XXIV.

(Az alábbiakban nem a legkedvesebb, hanem a legérdekesebb konyhai tárgyamat mutatom be.)

Bennünket itt Ká-Európában a történelem viharai sohasem kerülnek el. Így aztán minden nemzedéknek jut egy kis háború, rendszerváltás, mamutkihalás, forradalom, parasztfelkelés, gazdasági válság. A hosszú életűek jutalma az, hogy többmindenbe belekóstolhatnak.
Ezek a viharok aztán nyomot hagynak a konyháinkban és a tálalószekrényeinkben is. Ritka az olyan család, amelyiknek sértetlen az öröklött étkészlete, ahol nem kellett túladni az ezüstön, vagy amelyiknek a rézmozsarát nem nyelte el a hadiipar. Kevés nagymama tud csak túllépni a görcsös takarékoskodáson és a nagypapik máig válogatós unokáik fejéhez vágják hogy: „majd még megennéd!”

A nagyapám Somogy megyei házát sem kerülte el a második világháború, de szerencsére olyan nyomot hagytak maguk után a katonák, ami emberi és vállalható: két pecsenyéstálat. A fehér, vastagfalú Rosenthalokat oroszok zsákmányolták a németektől. A jelzések szerint ezek a hadsereg felszereléséhez tartozhattak. Mert egy tiszt, háború ide vagy oda, megadja a módját a pecsenyeevésnek. Mindannyian tudjuk, hogy ízletesebb az étel elegánsan tálalva, mint csajkából vagy konzervdobozból elfogyasztva. Úgy képzelem, hogy az a félóra, amíg a tálból ettek a katonák – akármelyik hadsereghez is tartoztak - a béke félórája volt. Fricska a háború orrára.
Talán át kellene gondolni a nemzetközi hadijogot és olyan rendelkezést hozni, mely szerint a tárgyalni induló parlamenterek ne fehér zászlót, hanem fehér pecsenyéstálat vigyenek magukkal, finomságokkal megrakva. Ugyan ki emelne fegyvert egy ilyen küldöttre?

Az oroszoknak sietősen kellett továbbállniuk, így a zsákmányt hátrahagyták. Igaz, ezt-azt azért magukkal vittek. Nem tudjuk, mi lett a német és az orosz tisztekkel, hazakerültek-e, vagy itt nyugszanak valamelyik tömegsírban, de a tálak túlélték a háború utóhatásait, később az államvédelmisek látogatásait is. Most kivételesen a vkf-re állítottam az egyiket ismét hadrendbe.

Nagyapám, akinek péküzeme volt, a háború idején szociális alapra helyezte a termelést. A német és az orosz hadseregtől „megspórolt” lisztből sütött a rászorulóknak és a bujkálóknak, megvalósítva ezzel az erkölcsileg megengedett kenyérhamisítás és a javak újraelosztásának eszméjét. Évtizedekkel később is huncutul emlegette, hogy szegény katonák ha még élnek, biztosan nem szívesen emlékeznek azokra a vacak kenyerekre. Ezért választottam olyan pecsenyét, aminek köze van a kenyérhez is.


Miközben óvatosan mosogattam a tálat és rajta azokat a rosszemlékű jelzéseket, amiket a fotón letakartam, eszembe jutottak a belgiumi első világháborús hősi temetők, ahol csodálkozva láttam, hogy a nyugat-európai országok katonasírjai milyen szépen rendben vannak tartva. Ha haza nem is szállították a holttesteket, de legalább tudni lehet hogy ki, hol, mikor esett el és hol nyugszik.
Az én dédapáim egy szegény ország katonái voltak: bevonultak, meghaltak, eltűntek. Nem maradt utánuk sem gondozott temető, sem elegáns pecsenyéstál.

Cipóban sült sertéscsülök

A füstölt csülköt megfőzöm olyan puhára, hogy a benne lévő csontok könnyedén elfordíthatóak és kihúzhatóak legyenek. Hagyom kihűlni.
Kenyértésztát készítek, és a csülköt belecsomagolom, majd hagyom kelni kb. 25 percig. 180 fokos sütőben megsütöm.
Néha a csülköt megkenem mustárral, vagy főtt tojást teszek bele a csontok helyére, de most egyszerűbbre vettem a figurát.

Hamis tiramisu

Szegény ember vízzel főz, a fukar meg tojáslikőr nélkül süt. Ez az idei húsvét tanulsága. Április elején összeállítottam az ünnepi menüt, melynek ékessége egy tojáslikőrös torta lett volna. Találkoztam a likőrrel az egyik boltban, de nem vettem meg, mert drágának találtam – nem mintha egyáltalán fogalmam lett volna a tojáslikőrök áráról – később pedig egyáltalán nem lehetett kapni ott, ahol kerestem.

Képzeletben átprogramoztam a receptet maraschinora. De azt meg annyira sajnáltam ilyesmire elpocsékolni, hogy inkább megittam egy pohárkával belőle, majd gondosan visszatekertem a kupakját. Utolsó lehetőségként maradt a rum, jóféle barna.

Addig térültem, fordultam, míg a torta helyett tiramisut kezdtem készíteni, de egy kicsit átalakítva. A 40 dkg mascarponet két dl. felvert tejszínnel és némi porcukorral kevertem el, ebbe locsolgattam a rumot. A babapiskótákat is rumos kávéban hempergettem meg. Közben a rumról a dióra asszociáltam, azaz arra az üvegnyi grillázsra, amit még karácsonyra készítettem. A piskótarétegre tettem a krémet, és azt megszórtam a grillázs-darálmánnyal.

Miután a nyalánkság órákat töltött a hűtőszekrényben, felszolgáltam és mondhatom, hogy nagyon kellemes érzés volt, amikor az omlós piskóta és a selymes krém között meg-megroppantak a cukros diódarabok. A tojáslikőr pedig pukkadjon meg! Vagyis inkább buggyanjon meg a drága!

A nem tápos fűszervaj

Együtt keltem a Nappal, hogy korán odaérjek a piacra és én nyerjem el a legszebb sonka kezét. Mentem, mendegéltem és egyszer csak rátaláltam egy öreg nénire. Barkát árult. Kicsit, nagyot, ritkásat, sűrűt, elágazót, peckeset. Gondolom télen meg rőzsét gyűjt. Talán van egy csodafésűje is, amit a háta mögé dobva áthatolhatatlan erdő keletkezik mögötte.

Nehezen tudtam meggyőzni arról, hogy három csokor barkával bőven kihúzom a húsvétot, köszönöm szépen és ezzel már a 2012-ik év hamvazó szerdája is be van biztosítva. Ezután jött még az igazi letámadás:
- Vigye már el ezt a kis petrezselymet is, nem tápos!
A "kis petrezselyem" kb. 10 csokorból állt, ott terpeszkedett a néni kosarában, nagybani értékesítésre előkészítve. De - gondolta a petrezselyem - ha már itt van ez a balek, elvihetne engem is és akkor nem kellene az oldalvonalon szégyenszemre petrezselymet árulnom. Amúgy is kilógok a barka-arculatból.

- Nem tápos! Tudja! - erősített rá a néni.
Nem tudtam. Nem tudtam, hogy a kiskertekben már a petrezselymek is tápot zabálnak, rá sem néznek a természetes nyomelemekre, a talajnedvességre meg a napfényre. Nem tudtam, hogy görnyedt hátú nénik esténként hormonokat gereblyéznek a földbe, hogy reggelre térdig érő zöldségük keletkezzen. Nem tudtam, hogy hálásnak kellene lennem, mert végre sikerült ráakadnom néhány tápmentes példányra.

Miután amúgy is kétszáz forinttal többet fizettem a barkáért, már meg se kottyant, hogy szegről-végről a petrezselymet is jól megszámították. De nem baj, hiszen jól tudom, ez nem olyan mint a többi, nem tápos! Tudjátok!


Fűszervaj

Fűszeres vajat minden évszakban készítek, de hogy mit keverek bele, az változó. Leggyakrabban fokhagymát és/vagy petrezselymet, ritkábban köményt, metélőhagymát. Általában 20 dkg igazi vajból és 20 dkg joghurtos vagy valamilyen kenhető vajból készítem, de margarin szóba sem jöhet! Még képes lenne és elnyomná azt a jó kis petrezselyem-ízt. Pirítósra, friss kiflire érdemes rásimogatni, de főzni is lehet vele. Például életet lehel a csirkemellbe. Főleg a táposba…

VKF XXIV. - utolsó figyelmeztetés!

Figyelem! Figyelem! Utólag nem tudunk olyan mentegetőzést elfogadni, mely szerint a barka eltakarta a monitort, vagy hogy a tormareszelés miatt nem láttuk tisztán a dátumot.

Ha már úgyis a konyhában töltjük a húsvétot, öntsük szóba és képbe kedvenc konyhai tárgyunkat, majd a posztot fagyasszuk le.
Kiolvasztás: április 18-19-én.

A kiírás: itt!

Ki mikor vet, aszerint arat

…mondom én, a városi paraszt. (Bocsánat, de a Múzsa ezt diktálta.)

Tehát aki szeretné, hogy a tojáshéjba vetett zsázsája húsvétkor ott ékeskedjen az ünnepi asztalon, az már most tegye meg a szükséges előkészületek.

1. Hétvégén együnk sok tojást, keményet, lágyat, felütöttet, mindegy, csak a tojáshéj megmaradjon. A legideálisabb, ha a tojás a ¾-énél van lenyakazva.
2. Hétvégén még elmehetünk valami kerti boltba magot venni. Egyes élelmiszerboltokban is van vetőmagos részleg! És ha már ott vagyunk, tegyünk a kosárba cékla, retek stb. magocskákat is, mert a csíra kiváló fegyver a tavaszi fáradtság ellen, meg a zöldségesek íztelen primőrjei ellen is.
   
3. Kedden-szerdán áztassuk be a zsázsamagot, vessük el a földbe és minden nap spriccelgessük vízzel. Ne kérdezzük, szabad-e locsolni!

Tavalyi poszt itt.

Kakaós csiga, ah…

Nem vagyok sem kampányszakértő, sem hivatásos kreatív, de azt biztosan tudom, hogy ha fel akarunk kerülni a népszerűségi lista első helyére, egyszerűen csak kakaós csigát kell sütnünk a célcsoportnak. Ha a célcsoport gyermekekből és férfiakból áll, akkor a siker előre borítékolható.

Azért is könnyű dolgunk van, mert manapság egyre nehezebb hozzájutni valódi kakaós csigához. A pékségek, boltok a roppanós leveles tésztából készült tekercseket árusítják, erről mindig Jókai jut eszembe, aki a Lőcsei fehér asszony-ban azt írta az ostyáról, hogy az nem is étel, csak "sült levegő". Manapság az ostyában is több anyag van, mint ezekben a gyorsan kisüthető süteményekben. Ha egy ilyenbe beleharapunk, pillanatok alatt tele lesz ruházatunk morzsával, az ujjaink ragadnak, kakaóval pedig csak a koncentrikus kör közepén találkozunk, miután átverekedtük magunkat megannyi csontszáraz külső karikán. (Figyeljük meg, hogy a gyerkőcök ezeket a semmire sem használható tésztadarabokat gondosan kifektetik a tányér szélére és ott is hagyják.)

A klasszikus kelt tésztás verzió kevés helyen kapható, de még akkor sem biztos, hogy elegendő mennyiségű vagy minőségű kakaót találunk benne. Egy bakonyi kisvárosban lakó barátnőm mesélte, hogy náluk a pék meglehetősen szórakozott, ezért a kakaós csiga néha sós ízesítéssel kerül a polcra. Ezt ők mint vevők nem kedvelik, de a múltkori köményes ízvilágot határozottan izgalmasnak találták!

Az én kakaós csigám annyiban különleges, hogy még egyet tekerek rajta. Nem a tésztán, hanem a sütési módon. Ugyanis a sütés felénél óvatosan meglocsolgatom vaníliás, vajas, cukros tejjel. (Az elegyet előtte megmelegítem, nehogy sokkot kapjon a már forró tészta.) Ettől foszlós, szuttyogós lesz a textúrája. Az sem mellékes, hogy jó minőségű kakaót használok hozzá, a porcukrot pedig magam darálom kristálycukorból, mert az a biztos. Ezúton is csókoltatom a cukorgyárakat!

A sütés folyamatát nehéz figyelemmel követni, mert van hogy nem férek oda a sütő ablakához, annyian vesznek jegyet az első sorba. És aztán jöhet a siker: a csillogó szemek, a férfiúi megelégedettség, a válogatós gyerek sosem látott falánk habzsolása meg az előkelő hely a listán, ahova akár az ismeretlenség homályából is felkerülhetünk.

Kakaós csiga:

60 dkg lisztből, cukros tejben felfuttatott 3 dkg élesztőből, 2 tojás sárgájából, 3 ek. olvasztott vajból és csipet sóból kelt tésztát készítek. Ha szükséges, langyos tejet adok hozzá. Akkor jó, ha a tészta elválik az edény falától. 30-40 percig langyos helyen, egy konyharuhával lefedve kelesztem.
Lisztezett gyúródeszkára borítom a tésztát és hatalmas, kb. 7-8 mm vastagságú téglalappá nyújtom. Amikor a tésztát nyújtom és sípolnak, pukkannak a hólyagocskák, akkor tudom, nem lesz itt semmi baj: az anyag él és élni akar.
A tésztát megkenem olvasztott vajjal és megszórom porcukor és kakaópor keverékével, jó vastagon. Majd feltekerem és az így kapott kígyót néhányszor szeretettel megpaskolom, megsimogatom, finoman tömörítem. Éles késsel szeleteket vágok belőle, kb. 4 cm-eseket, lehet nagyobbat is, de akkor magas falú tepsiben kell sütni őket.

A csigákat sütőpapíros tepsibe ültetem. Ha elegendően távol kerülnek egymástól, akkor nem fognak összegyógyulni a kelés és sütés után. De olvasztott vajjal megkenem az oldalukat is, hogy ha mégis összeérnek, könnyű legyen szétválasztani őket. A csigák tetejére is csöpögtetek a vajból.

A tepsit betolom a sütőbe és 60º-on kelesztem. Kb. 15-20 perccel később rákapcsolom a „kakaót”, vagyis a kb. 170º-ot és megsütöm. Amikor még nincs teljesen kész, óvatosan meglocsolom a csigák közepét vaníliás, cukros, vajas tejjel. Kb. egy evőkanálnyit locsolok mindegyikre. Lehet többet is, de akkor tényleg magas falú legyen a tepsi és vastagabbak a karikák!

Paprikakrémleves, a besült leves

A veszprémi Olíva étteremben ettem egy izgalmas levest, mely a "Paprikakrémleves füstölt kacsamell chips-szel" névre hallgatott. Finom, enyhén füstös ízű volt, a színe festői gondolatokat keltett bennem, a levesbetétet pedig különösen szellemesnek találtam.

Itthon nekiveselkedtem, mert ennél a levesnél mi sem lehet könnyebb! Nem néztem át a szakirodalmat, annyira magabiztos voltam. Készítettem egy olívaolajos rántottleves-alapot és abba zutty, belezúdítottam 3/4 üveg ajvárt, majd felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam stb. és annyiszor megkóstoltam, hogy perceken belül az összes kiskanál a mosogatóban végezte.

Hogy füstölt kacsamellel találkoznék a piacon az fel sem merült bennem, inkább az orosz ételeket forgalmazó boltban vettem egy zacskó tonhalcsipszet és ezt szórtam a levesbe. (Ez az organikus fish and chips – krumpli nem is kell hozzá!)
Büszkén figyeltem a piros lében alámerülő csipszeket, mert szerintem a hal sokkal jobban illik a sült paprikához, mint a kacsa, már geo-gasztronómiai szempontból is. (Nicsak, új tudományterületet fedeztem fel!)

Valamit valahol mégis elszúrtam, mert bár ehető és szép színű lett a levesem, de meg sem közelítette az Olívásék színvonalát. A hal nem bizonyult rossz ötletnek, de jobb lett volna már a főzés elején beleszórni a fazékba, hogy igazán puha legyen. És talán sk. kellett volna sütni a paprikát hozzá, miután sk. megtermeltem a kertben. Vagy elkészíthettem volna kaliforniai paprikából is, de valahányszor ilyesmit veszek a kezembe télen egy élelmiszerboltban, jelez a bennem lévő mérőműszer, hogy „na ezt ne”!

Nem először gondolkodtam el azon, hogy talán nem véletlenül oktatják a szakácsmesterséget éveken keresztül.

Az ajvár (egyik) hazájáról itt írtam és fotóztam!

GBT piros, fehér, zöldben

Életem első gasztroblogger-találkozóján vettem részt szombaton a Sirályban, ami egy király hely a Királyban. Vagy a Királyban, ahol van egy nagyon sirály hely a Sirály? Mindegy, lényeg hogy nagyon jól éreztem magam és senki nem nézett őrültnek, amikor az URL címmel mutatkoztam be (a http-t kihagytam, mert tudtam hogy úgyis egy családba tartozunk).

Valaki azt írta, olyan ez mint egy érettségi találkozó. Szerintem egyáltalán nem olyan! Itt csillogó szemű, vidám emberek méregetik egymást, olyanok, akik nyitottak egymás mandulahabjára. Itt az érződött, hogy az élet igenis habostorta! Amit mi meg is tudunk sütni magunknak, ha esetleg nem jön a sültgalamb. Egyes társadalomtudósok abban reménykednek, hogy majd az ilyen alulról szerveződő kis közösségek mentik meg a ketté-, vagy ki tudja hányfelé szakadt Magyarországot. Hát akkor fel barátim, kivont vajkéseinkkel induljunk a haza megmentésére!

Külön öröm volt számomra, hogy nem kaptam kerékbilincset, de kénytelen voltam autóval menni, mert volt nálam 1 kg rozskenyér, 80 dkg marharostélyos és egy cselló. A rozskenyér a háromszínű töltött camemberthez kellett volna alapnak, de kint felejtettem az autóban, így a sajtnak és a bloggereknek is be kellett érnie egy műanyag tálcával. Velem volt viszont a doboznyi Kossuth-kiflim, amit korábban megénekeltem már itt. Érdekes, hogy március eleje óta sok olyan bloglátogatóm volt, akik a „Kossuth-kifli”-re kerestek rá. Nem gondoltam volna, hogy ez szezonális süti. Vajon Rákóczi túróst mikor sütnek az emberek? A trónfosztás napján? „Eb ura fakó, József császár a füledbe túró!” - felkiáltással?
(Tudom ám, hogy ez nem az a Rákóczi, csak így jött ki a rím. Gasztrotörténész kommentelők kíméljenek! – a szerk.)

Utóirat: köszönet a Fanan cégnek, hogy szponzorálták a mélyhűtőmet!

Az alábbi receptet elsütném a kisvirág-féle pályázaton is, lássuk csak:

Töltött camembert

3 karika sajtot néhány órára kint hagytam szobahőmérsékleten. Kettévágtam őket, és karalábévájóval kikapargattam a puha belsejüket. Ügyelni kell arra, hogy a kikaparás során ne sértsük meg a penészes külső réteget, egyben maradjon. A „tokocskákat” kiöblítettem egy kis sherryvel és a sajtbelsőre is löttyintettem belőle. Néhány csepp tabasco, 100g krémsajt (vagy vajas kéksajt is lehet!) és nagyon apróra vágott piros és zöld paprika került még bele. Villával dolgoztam össze, a paprikákat csak a végén kevertem bele, hogy ne sérüljenek nagyon. A krémet visszakanalaztam a zsebekbe és szájjal felfelé szorosan egymás mellé beleállítottam őket egy magasfalú dobozba, hogy ne folyjék ki a krém belőlük, míg órákig állnak és érnek a hűtőben.

Az ízesítésnél mindent szabad, volt már hogy köményt tettem bele, vagy zöldfűszereket. Ha vajat is teszünk bele, jobban összeáll a szerkezete, de akkor nem omlik ki a szeletelés után, így, ilyen festőien. Rozskenyér-szeletkéken tálaltam. Kitűnő borkorcsolya!

VKF! XXIV. pályázati kiírás

3 az egyben: 1 tárgy + 1 történet + 1 recept

"Mindenkinek van egy tárgya…" - ahogy a sláger mondja, azaz minden főzni szerető embernek van egy kedvenc konyhai eszköze, edénye, gépe, ami különösen a szívéhez nőtt. Ugye neked is van ilyen?

Őrzöl talán egy nemzedékeken át öröklött süteményes tálat, amelyet minden ünnepen előveszel? Van egy csorba bögréd, amit már ki kellene dobni, de nem lehet, mert csak abban finom a forró csoki? Lóg a konyhád falán egy réz habüst, amiben kétszer akkora hab keletkezik, mint a modern keverőtálakban? Esetleg beleszerettél a hipermodern sütőd egyik funkciójába és gyakran készítesz vele egy bizonyos ételt? Büszke vagy a sodrófádra, mert olyan fantasztikus érzés lisztes kézzel végigsimítani a felületét? Minden használtakor fejet hajtasz az ismeretlen tervező előtt? Ha elviszed a késedet a köszörűshöz, könnybe lábad tőle a szeme? Van olyan tárgyad, ami mások szemében feleslegesnek tűnik, sok helyet foglal, vagy csak egyszer egy évben veszed elő, de nagyon fontos neked?

Ha igen, akkor elő a tárgyakkal és a velük, bennük, rajtuk készült vagy tálalt ételekkel!

Kérem, hogy a pályamű 3 részből álljon:

• a tárgy leírásából (esetleg fotójából)
• a hozzá fűződő történetből (honnan származik, miért szereted, hogyan és mikor használod stb.)
• és a receptből.

(A részeket természetesen egybe is lehet gyúrni.)

Határidő:
Legyen húsvét után, hogy esélyt adjunk az ünnepi terítéknek és a sonkafőző fazéknak is.
A pályaművet április 18-19-én tegye mindenki közzé a saját blogján, kakukkok máshova is elhelyezhetik írásaikat, vagy elküldhetik nekem.
A bejegyzés címét és linkjét az alábbi e-mailre kérem elküldeni:
vkfXXIV@gmail.com

(A Vigyázz! Kész! Főzz! verseny alapelvei és korábbi fordulói: itt!)

Lehet, hogy a néprajzosok egyszer még hálásak lesznek nekünk!

Bennefőtt gombóc és szerelemgolyó

A bennefőtt gombócot Grenadine ültette a fülembe. Onnan gurult kalapácson, üllőn, kengyelen át az agyamba és görgött ide-oda heteken keresztül. Egy módja van csak annak, hogy lekerüljön a gyomromba, ha megfőzöm - gondoltam. Ezzel a probléma nehezén már túl is jutottam és már csak azt kellett kitalálnom, milyen egytálételt állítsak össze, amiben a gombócokat „bennefőzhetem”. Szarvasom nem volt, a vadászó barátom azt a bizonyos szaftos őzgerincet is csak ígérgeti már egy éve! Remélem olvassa ezt a bejegyzést! (Ha nem majd ellinkelem neki.)

Egy bárányka combjára akadtam a mélyhűtőben, ez lett hát az alap. Úgy terveztem, hogy bárányragut készítek gombával, de elvetettem az ötletet, mert a piacon gyönyörű borjúmájba botlottam és végül az került a bárány és a krumpligombócok mellé. Igen, mert egyszerű burgonyagombócokat főztem bele a már kész ételbe, amit kicsit bővebb lére hagytam, hogy a gombócoknak legyen miben ficánkolniuk.

Juj, de mit láttam a hentesnél! Ez volt kiírva a pult plexitetejére: „sertéstüdő, borjúmáj, pacal, szerelemgolyó kapható”. Elvörösödve pislogtam és próbáltam megfejteni a szórejtvényt, vagy legalább megpillantani egy ilyen golyót a pacal környékén. Az is megfordult a fejemben, hogy a hentes talán kiterjesztette a tevékenységi körét, mert hús árusításából már nem nagyon lehet megélni.
Miután a borjúmáj révén közelebb kerültünk egymáshoz és hátrapillantva láttam, hogy senki nem áll mögöttem, óvatosan előhoztam ezt a golyó dolgot. Ő meg hetykén visszakérdezett, hogy „miért, mit gondol, mi lehet az?”
Na, ezt utálom, kérdésre kérdés, hadd vergődjön a szerencsétlen vásárló a veres képével! Pár másodpercig úgy tettem, mintha elmélyülten vizslatnám a biztonságosabbnak tűnő felvágottas részleget.
- Szóval, mit gondol? - forgatta meg bennem újra az indiszkréció csontozókését.
Veszettül pörgött az agyam, felvillantak benne mindenféle korhatáros filmajánlók, meg távol-keleti szexterapeuták hirdetései.
- Hát a bikatöke! - adta meg végül a kegyelemdöfést a hentes.
- Persze, gondoltam hogy az! - vágtam ki magam lazán és talán még kacsintottam is hozzá, de így utólag belegondolva ez elég nagy marhaság volt.

Nem érdemeltem kegyelmet, mert tudnom kellett volna miről beszélünk, hiszen ilyesmit ettem már az Alföldön, ahogy kakasherét is és valóban mindkettő jegyezni való étel.
Ezek a szerelemgolyók is afféle bennefőtt gombócok.

(Utóirat: az imént rákerestem a gugliban a „szerelemgolyó”-ra. Még egyszer juuujjjj!)