Dzsájent a fridzsben

A Kanadába kitántorgott nagynéninél már csak a dietetikus kanadai nagynéni a szórakoztatóbb! Mert nem csak hogy szuper életvezetési tanácsokat tud adni az itthon rekedteknek, de szemüveg nélkül fellát a legmagasabb táplálkozás-piramis tetejére! Továbbá tisztában van a nemzetközi fitnesz trendekkel és a titokzatos Kelet ősi életmódtitkaival is. A tortáján már régen leégett nyolcvan gyertya és az a fizikai állapot, ahogy könnyedén szökdécsel fel a lépcsőn, fel is jogosítja a tanácsadói szerepre.

  

 - Asparagust pürésíts, tedd be a fridge-be, majd 4-4  evőkanálnyit egyetek meg belőle reggel és este! Nagyon jót tesz az egészségeseknek, a betegekben pedig megöli az összes cancereket, bár ahhoz pontosan négy hónap kell.

 - Hidegen együk? - borzongtam meg a ránk váró reggelek képére.

 - Of course, csak úgy a fridge-ből!  - recsegte a telefon.

 - Mi rengeteg spárgát eszünk, more than négy kanállal, de csak akkor amikor szezonja van - vallottam be szégyenkezve.

 - Ó nálunk egész évben kapható! Igaz csak a giant…

Míg be nem gyűrűzik hazánkba a jegelt asparaguspüré kultúrája, addig is fél órám megy el naponta, mire megpucolgatom azokat a nyurga kis csirágokat, melyek magukban hordozzák a sorsüldözött európaiság összes fájdalmát, mit sem tudva a brit-kolumbiai gondtalan giant létről! 

Azért azt megsúgom, hogy amikor a nagynénit vendégül láttam valamelyik spárgaszezonban és  felszolgáltam a szalonnával körbetekert nyúlárnyékot, szóltam neki hogy "nyugodtan vedd le róla a bacont, azt a csendes gyilkost, mely koleszterinszintjénél ragadja meg és dönti romlásba a nyugati civilizációt", nos ekkor ezt mondta:

 - Eszemben sincs! Most szabadságon vagyok!

Spárga, tavaszi tekercsnek álcázva

A szokásos "spárga hollandi mártással" című ételt készítettem, mikor szemembe ötlött a kamrában a rizspapír. Beáztattam néhány pillanatra a papírt, beletekertem a megpárolt spárgacsomókat, olajozott tepsibe fektettem őket és kicsit megsütöttem.

A rizspapír enyhén ropogós lett, a spárga puha volt, a mártás selymes. Ez is egy jó nap volt!

Halpucoló kézi készülék

 

Amikor megpillantottam ezt a helyes kis halpikkelyezőt a vasedényben, felderült a lelkem, mert eszembe jutottak azok az elszánt balatoni horgászok, akik esküdtek a söröskupakos pucolós módszerre. Az ügyesebbek applikáltak is maguknak valamilyen nyéllel ellátott söröskupakot.

Másrészt meghatódtam, hogy manapság még készít valaki ilyen szépen kimunkált eszközt, amivel biztos, hogy unokáink is pucolni fognak és kiteszik a gasztroblogjukra, mint „antik, 21. századi konyhai eszközt”. A kommentelők pedig hitetlenkedve nézik, és ezt írják majd:

„Klassz! Szup.! Wow! Lájk! No műanyag? Pikkely? Az mi?”   

Valaki pedig online módon, pikkelyes hal tenyésztésébe kezd, melyet milliók követnek majd. TV-szakácsok kezdenek a gyári halrudak és az azonosíthatatlan filék ellen agitálni, ásatag tudósok tartanak előadást arról a korról, amikor még ilyen lények a szabad vizekben úszkáltak és azokat a kor embere elejtette, majd enkezével megtisztította!

A kellemes fogása mellett kiemelném, hogy ügyes kis íve van az élnek, így nem szalad bele a bőrbe és  nem hasítja fel, mint a kés, és külön köszönet a csúcson elhelyezett fogacskákért, mert azzal pont oda lehet férni a hal hasához, az uszonyok tövéhez. Vettem egyet az anyukámnak is, ő jobbkezes, így majd évek múlva érdemes lesz cserélnünk, mire ő lekoptatja a jobb, én pedig a bal oldalát.

Tojásdrazsé

A magyar édességipar legőszintébb terméke a tojásdrazsé, hiszen nyílt titok, hogy ez élelmiszerként nem igazán jöhet szóba, ellenben dobálózáshoz vagy díszítéshez kiváló alapanyag.

A kisgyermekeknek – az általános virágföld és lego kockák rendszeres fogyasztása mellett – meg sem kottyan egy zacskó tojásdrazsé, de pl. nekem, aki egy 50 mg-os C -vitamint is csak komoly koncentrációval tudok leküzdeni, rémisztő már ránézni is.

Ezért a húsvéti tortákhoz marcipánból gyúrok színes tojásokat, nem mintha azt is meg tudnám enni, de a tudat, hogy akár ketté is haraphatnám ha akarnám, az nagyon jó érzés! 

A dobálózást nem tudom a blog keretein belül bemutatni, de a díszítést igen. Ehhez az asztaldíszhez a színes drazsékat kombinálhatjuk  tojáshéjjal is, de ezt aztán tényleg ne együk meg, inkább tegyük el jövőre, vagy dobjuk ki. ( ld. dobálózás)

Piaci gombahelyzet

LAKOSSÁGI GOMBAVIZSGÁLAT

Kérjük, a vizsgálat felgyorsítása érdekében szíveskedjenek a kulturált sorban állás szabályait betartani és testfelületeiket szabaddá tenni!

Várakozás közben óvakodjanak a közvetlen testi érintkezéstől, kizárva ezzel további fertőzések lehetőségét!

Tartózkodjanak a nyílt színi vakarózástól!

A sor végén állókat külön is felszólítjuk, hogy ne a lángossütő felé kanyarodjanak és semmiképpen sem érintsék meg a tejesek és sajtosok pultjait!

Köszönjük!

 

Gombaleves

Ha a piacon nem találok gombát, gyakran ráfanyalodok a fagyasztott vagy szárított gombára. A szárítottat erős vízsugárral leveretem, beáztatom egy napra, majd vajon lepirítom, egy tekerés borssal. Ilyenkor fantasztikus ízek keverednek elő valahonnan. Ekkor dobom rá a bolti sampiont, hogy az is vegye át amit tud az ízekből.

Ebbe a gombalevesbe két szál sárgarépát, két szál petrezselyemgyökeret, egy fej hagymát, tárkonyt, sót és az utolsó 10 percben egy marék rizst tettem. Tejfölt lehet bele tenni.

Költészet még egy lapáttal

Dübörög a Konyhasónaplón a gasztrobloggerek verses kitalálós játéka.
Az én feladványom talán kicsit nehéz, ezért adok egy kis segítséget. Szerda éjfélig lehet még találgatni.

Tehát két költő írt azonos címmel egy-egy verset. Kik ők és mi a verseik címe?
Az első verset olvashatjátok a Konyhasón, a másik pedig ez::

És Vas Istvánból mi maradt?

Már úgy értem, hogy a művein kívül,

de most éppen nem a műveiről

szólnék. Hová és mivé lett az az emberi alak?

Amit szerettünk, a szellem égésterméke, a testi salak?

Mértéktartó, mondhatni szabatos

vigasszal szolgált Isten szolgája, a pap.

De mihez kezdjek e vigasszal én, a hitetlen?

akinek csak egy élete van, ez az egyetlen, egyenetlen,

ez a köves, sáros, süppedékes, göröngyös út,

aminek a végén az ember egy gödörbe jut,

illetőleg az „embert” előbb avatott kezek bedeszkázzák,

elkészítik neki az ő végső házát,

rang és vagyon szerint, kinek milyen adódik,

kaphat egyszerű fenyőt

vagy bronzot vagy ébent vagy éppen mahagónit.

És így abban sem hihetek, hogy „odafenn

találkozunk”; énnekem mínusz 270°C a menny.

A mű, az persze, fennmarad, no igen.

De Vele, aki vörösbort ivott, szivarozott,

a „büdös életben” soha, s a még büdösebb halálban sem találkozok,

pedig, jaj, hány ostobán elmaradt

találkozásunk fantom-fájdalma sajog,

ahogyan fájni tudnak a régen amputált végtagok!

De mindegy. Meg kell szokni, egyre több

lesz csak a Nélküled, a Nélkülük,

eltemettük hiszen Pilinszkyt, Kálnokyt,

néhányan még élősködünk álnokul itt

– mert a túl- avagy továbbélés számomra jó ideje

a vastagbőrű pofátlanság egy neme

(a fenti szójáték – könnyen lehet – Neked nem tetszene)

– de hát ez az egész vers fals, disszonáns gyászzene:

hangok igyekeznek hangzani – nem Neked.

Te nem vagy már. Csak úgy, magamnak, akárkinek.

Forognak egy őrült hangraforgón forognak

kopott eszmék, barázdahibás tánclemezek.

A babér napja a Konyhasónaplón

 

Az irodalomszerető gasztrobloggerek szerint a költészet napja egyben a babér napja is. Mert ahogy a költő mondá:
„Poéta lész az én nevem; / S babért fejemre fonnak, / Miként Anakreonnak.” (Csokonai Vitéz Mihály)

Hétfőn én is felteszem a Konyhasónaplóra azt a verset, amely aznap ínyemre való, fűzök hozzá néhány csavaros kérdést és arra kérem a kedves olvasókat, hogy e-mailben írják meg a szerintük helyes válaszokat.

Már most annyit segítek, hogy kedvenc költőm  versei közül  választok majd, még nem tudom melyiket, azt a hétfő határozza meg. Ő Weöres Sándor (másik nagy kedvenc) egyik barátja volt, személyesen először Kosztolányi lakásán találkoztak.

Jó tett helyébe a beküldők közül kisorsolok valakit és küldök neki egy csomagot, amiben lesz:

• egy fél koszorúra elegendő friss babérlevél a saját nevelésű bokrocskámról (ld. fent a ma reggeli fotót)
• a kitalálandó költő egyik kötete
• egy marék galagonya gyümölcshús in memoriam Weöres Sándor (a galagonya made in China, de hát amit nem Kínában gyártanak, az úgyis csak hamisítvány, nem igaz?)
• és küldök egy kis sütit is  – mert nem csak verssel él az ember, hanem cukorral is…

Őszi éjjel izzott magába, most meg előrecsomagolva árusítják

 

Villányi léböjt

Péntek:

Villány, Sauska, medvehagyma. Bor, pálinka, bor. Tartályok, hordók, palackok. Bor, bor, bor. Medvehagyma krémleves, medvehagyma párlat, medvehagymás köret. Pálinka, bor, pálinka. Kecskesajt, sonka, kolbász. Víz, bor, pálinka. 

Szombat:

Kávé, tea, medvehagyma-piknik. Csomagtartó, bor, bor.  Pécs, szökőkút, Nyolcak. Víz, víz, víz.  Napsütés,  sétatér, lakatfal. Víz. víz, víz. Paks, halászlé, gyufatészta. Duna, bor, víz.

Vasárnap:
Víz, víz, víz. Alvás, alvás, alvás.

 

 

Hogyan szítsunk belga polgárháborút?

 

Készítsünk egy nagy adag káposztás pogácsát. A kihűlt pogácsákat tegyük bele egy damaszttal bélelt kosárba és biztató mosoly kíséretében adjuk be belga szomszédainkhoz, akiknél éppen nagyobb hazai vendégsereg tanyázik.
 
Biztosak lehetünk abban, hogy valaki azonnal megkóstolja és elégedetten felkiált: "Hej, a teremburáját,  be fogamra való is eme zamatos csemege!" (ld. óflamand állandósult szókapcsolatok!)
Erre valamennyi vendég a kosár köré csoportosul és egyre nagyobb hevességgel kapkodják a pogácsákat. A feszültség nőttön-nő. Ekkor a vezérhím magához ragadja a zsákmányt és elérhetetlenül magasra emeli. Nagyot dobbant lábával, kijelenti, hogy ez így nem ér, igazságosan kell osztozni. Az elégedetlenkedők lökdösni kezdik, megcsiklandozzák hónalját, de ő nem enged. Erélyesen rákiabál a többiekre, és azonnali népszámlálást tart. Felszólítja a csapat eszét, hogy ossza el a pogácsákat a házban tartózkodók számával.
 
A zsákmányt gyors kézmosás után kirakosgatják az asztalra és hangos számolás kezdődik. Mindenki feszülten figyel. Sajnos az összeg maradék nélkül nem osztható, így az igazságosság jegyében kollektív darabolás kezdődik. Közben valaki mohón lecsap a morzsákra, erre egy azonosíthatatlan hang a tömegből célzást tesz a morzsaevő esetleges hetedízigleni vallon származására.  A zsebekben kinyílnak a budai várban vásárolt bugylibicskák. Valaki, autentikus forradalmi hagyományok híján a Marseilles-t kezdi dúdolni. A hagyományőrzők kiszaladnak az utcára néhány macskakőért. A puskapor koncentrációja a levegőben átlépi az egészségügyi határértéket.
 
Ekkor egy serdületlen hajadon, világítón lobogó gyolcsruhában, kezében a nemzet zászlajával az étkezőasztal tetejére szökell. Kibomló hajában pogácsamorzsa virít. Szózatot intéz a néphez, melyben nyugalomra szólítja fel őket és utal közös európai felelősségükre, jó hírnevükre. Kéri, hogy őrizzék meg büszkeségüket, legalább itt, a káposztaszagú Keleten. A tömeg lehiggad, bár aggódva gondol a közelgő éjszakára.  Előkerül három üveg hegyaljai bor az előző napi tokaji kirándulásból, az idegek lassan kisimulnak. Fejenként két-két pogácsát lefóliáznak és eltesznek másnapra. Tettetett bizalommal térnek nyugovóra.
 
A hír, mely szerint éjszakai őrjáratot szerveztek a lefóliázott pogácsák mellé, csak a német bulvársajtó igaztalan támadása.

 

Káposztás pogácsa

Egy kisebb fej fehérkáposztát lereszeltem (géppel, naná), kicsit besóztam és állni hagytam. Kifacsartam és kevés olajon megdinszteltem. Lehet bele kis cukrot és borsot is tenni.

Élesztős tésztát készítettem 60 dkg lisztből, 20 dkg vajból, 3 dkg élesztőből melyet 1 dl tejben megfuttattam, 1 tojásból, 2 kk sóból. Ha a tészta nem áll össze, lehet bele tejfölt is keverni. Az összegyúrt tésztát vékonyra kinyújtottam és a kihűlt káposztát egyenletesen elterítettem rajta, majd feltekertem. Ezután megnyomkodtam és a szokásos módon három részre hajtottam. Letakartam egy edénnyel és hagytam kelni. A hajtogatást, enyhe nyújtással még háromszor megismételtem.
3 cm-es vastagságúra kinyújtottam, a tetejét bevagdostam és kiszaggattam. Tojással megkentem és előmelegített 190º-os sütőben megsütöttem.

A belgák a hazai pályán: ITT vizsgálhatók.

Exponálás a kertben: térdelve, guggolva, könyökölve

 

Újragondolt mákos guba

Újragondolás – ez a divatos tevékenység köti le mostanság az ország szakácsainak figyelmét, ebbe ölnek kalóriát, nem keveset. "Végy 20 dgk friss újragondolást" – így kezdődnek a receptek. Semmi sem az már, ami volt évszázadokig, hanem az, aminek látszik: újragondolt, ide-oda tekergetett látványos eledel. Nincs helye a mai főzőkultúrában annak, aki legalább egyszer nem fogott bele valamiféle tartalmas kis újragondolásba.

A mákos guba kiváló alany erre, mert ő maga is annyiszor újragondolta már magát, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Nem volt neki elég, hogy feltornázta magát a polgári konyha asztalára, maga mögött hagyva a szláv bobajka nevet, képes volt az egész szocializmust is átvészelni,  gusztustalan köpönyegbe bújva. A köpönyeg egy nejlonzacskó volt, melybe a szikkadt, megmaradt kifliket karikázták fel a kartársak a közértben, az abc-ben vagy a vegyes boltban.

Felnőtt egy nemzedék, aki úgy tudja, a mákos gubához szikkadt bolti kiflit kell tejjel meglocsolni és cukrozott darált mákkal megszórni. Hacsak nincs egy idős rokon a nyári képben, aki egy ökörnyálas késő délutánon, kávézás közben ekképpen sóhajt fel:
 – Jaj, de szép is volt gyerekkoromban, ahogy a gubarudak tekergőztek a nagytepsiben, mikor kivették a kemencéből!
Az ökörnyálak megtorpannak a levegőben, kiskanalak akadnak el a feketelevesben. Az agyak vad zakatolásba kezdenek! Ez az a pont, amikor a gasztroblogger elkezd újragondolni!

De előbb szalad fűhöz-fához, Ínyesmesterhez, Móránéhoz, népi konyhászokhoz. Szerencséjére blogok és szaklapok oldalain is meg-megjelenik a guba, általában falatnyira kiporciózva, kis tálkában, kapszliban, hosszúkás pohárban. Valamennyi információt megrágva, megemésztve majd félredobva, a hobbiszakács több irányba is újragondol:
– a gubarúd legyen egy laza kalácstészta, de ne tekergőzzön, mert nincs kemence, sem nagytepsi. Feküdjön csak hosszában, lábtól fejig.
– a mák ne szárazon kerüljön az áztatott karikákra, hanem készüljön belőle egy mák krém
 – a tetejére némi kis vanília sodó, hogy az újragondolás látványos legyen
 – kétféle tálalással próbálkozzunk: a tányérra halmozóssal és egy desszertgyűrűssel

Újragondolt mákos guba

gubarúd:

Hagyományos kalácstésztát készítettem, 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 dl tej, 2 ek. cukor, 10 dkg vaj, 2 tojás sárgája, kevés só. Kelesztés után átgyúrtam és hosszú, vékony rudakat sodortam belőle. Tepsibe fektettem őket, oldalukat és tetejüket megkentem olvasztott vajjal. Ismételt kelés után megsütöttem, kihűlés után karikára vágtam a rudakat.

áztató:
2-3 dl tej felforraltam és beleszórtam 1-2 kanál cukrot. Ezzel öntöttem nyakon a karikákat.

mák krém:
25 dkg darált mákot 2-3 dl tejben kevés cukorral és egy csipet fahéjjal felfőztem. Rum és áztatott mazsola is mehet bele ebben a fázisban. Ezt ráraktam a megáztatott karikákra és finoman beleforgattam őket.

vanília sodó:
gőz fölött 3 tojást, két dl tejet, vanília rúd kikapart belsejét (vagy pár csepp esszenciát), egy ek. cukrot, egy tk. lisztet folyamatos habveréssel megfőztem. Ebből csak 1-2 kanállal tettem a mákos gubára tálaláskor.

Unalmas hal izgalmas tésztadobozban

 

Unalmas halat, csomagoljunk izgalmasan! – tartaná a mondás, ha lenne ilyen. Az áruházi tőkehalról van szó természetesen, de megmenekültünk az unalomtól, mert ráakadtam az utolsó adag mélyhűtött mángoldra, amit  némi forró vizes kezelés után alaposan lecsöpögtetve, kinyomkodva tettem el még ősszel. Meglepő, hogy ez a levélzöldség mennyire jól bírja a megpróbáltatásokat, egészen friss hatása volt amikor felengedett. A kertben még tartja magát, átvészelte a telet, de olyan állapotban van szegény, hogy ha arra megyek, inkább becsukom a szememet, mert nem akarok az elmúlásra gondolni így tavasz elején. Viszont érdeklődve várom, hogy tényleg kétéves növény-e?

Az izgalom pedig azzal lett előgerjesztve, hogy leveles tésztából készítettem akkora dobozokat, amekkorák a halfilék voltak. A nem túl vékonyra nyújtott tésztát kivágtam derelyevágóval, (hogy szép csicsás legyen a széle), a doboz leendő fedelét finoman bekarcoltam, mert ha megemelkedik és megsül a tészta, ezt viszonylag könnyen le lehet feszegetni.

A halfiléket  - balatoni stílusban - paprikás lisztbe forgatva sütöttem meg kevés olajban és vajban, de nem csöpögtettem le nagyon, hadd áztassa el egy kicsit a dobozát. Alaposan megraktam mángolddal, meglocsoltam fokhagymamártással, majd rátettem a tetőt. Még az is kapott egy löttyintést, illetve a maradék mártást külön kínáltam.
 
Volt nagy öröm, meglepetés, kukucskálás, meg minden! Talán még válogatós kisgyerekeket is meg lehetne  így etetni hallal és zöldséggel, de mi itthon nem tartunk olyat. Mármint válogatós gyereket.

Halak egyéb tartókban:
Doboztalan paradicsomos makréla 

Hal a lecsón 

Fogas az ágyon