A macskák tintahalat vennének

A környékbeli macskák felém irányuló szeretetének és ragaszkodásának kezdete gyanúsan egybeesik azzal a nappal, amikor megkínáltam őket az elrontott fokhagymás tintahallal, amit túlfőztem és így a radírgumihoz lett hasonlatos. De még ezzel sem tudnám leradírozni magamról őket.

Gyorsan híre ment a menünek, másnap már egy beesett-oldalú cirmos cica is beállított hozzánk, állandó lakhatási kérelemmel. Őt úgy hívjuk: a „Schrödinger macskája”, aki ugyebár - ahogy fizikai tanulmányainkból tudjuk - vagy itt van tehát még él, vagy megdöglött tehát nincs itt. További két törzsvendégünk: a kis fekete, avagy a „Színesbőrű”, és a „Nagyfejű”, amelyik szúrós pillantásával iszonyúan lenéz minket.

Halat azóta nem kaptak, de nem bánják. Azt mondják, kivárják míg nyitok egy zártkörű sushi-bárt, ahol persze élő halak is lesznek, akváriumban. Az ám a szép látvány a prizmaszemeknek! Csak a wasabit hanyagoljam, kérték, mert már a gondolatától is erősen prüszkölnek.
Ha napközben otthon vagyok, bedorombolnak a konyhaablakon. Karácsonykor egy ájult egeret mutattak be nekem.
- Jó napot – mondtam – a „Fő Macskaetető” vagyok.
- Én is – gondolta az egér – és örökre elszenderült.

Hiába könyörgök nekik, menjenek szépen haza, „Róbert bácsi konyhája” már rég nem működik, nincs Tanácsköztársaság sem, mikor reggel felhúzom a redőnyt, rendületlenül ott sorakoznak a teraszon. Persze adok nekik ezt-azt, az én szívem sincs kőből. Ki tudja mi lesz belőlük a következő életükben? És persze mi lesz belőlem.

Behúzott nyakkal osonok el a szomszédok kapui előtt, látom ahogy elborult arccal hajolnak macskáik tányérja fölé, és nem értik, miért olyan étvágytalanok kis kedvenceik? Az állatorvos pedig azt nem érti, hogy ha nem esznek, mitől ilyen jól fejlettek és virgoncak?

Hogy a klónparadicsomaimra visszautaljak, amelyek egyébként azóta is ugyanolyan állapotban vannak (ld. febr. 15-i bejegyzés), elgondolkodtató, hogy bizonyos felvágottakat nem esznek meg a macskák. Még Schrödinger sem, pedig neki rosszul mehet a sora, a simogatás elfogadására is én tanítottam meg, kicsit sután csinálja, de jól esik neki. Vajon mit éreznek az ételeken, ami azt jelzi az ösztöneiknek, hogy „na nem, ebből inkább nem kérünk?” Miért nem alkalmaznak macskákat a fogyasztóvédelemnél? Én rögtön tudok is három munkaerőt ajánlani, de csak akkor közvetítem ki őket, ha legalább napi kétszeri étkezést biztosítanak nekik.

Tintahalkarikák sörtésztában

Ha mostanában kukkantunk be a fagyasztópultokba, örömmel fedezhetjük fel, hogy immár nemcsak halakról elnevezett panírozott szivacsokat lehet kapni, hanem tisztított (azaz szárny, bél és bőr nélküli) görög tintahalat is. Csak a műanyagszerű merevítőjét kell kihúzni, a halat felkarikázni, vagy megtölteni valami finomsággal és megsütni. Szerintem ez az egyik legalkalmasabb íz arra, hogy a gyerekeket rászoktassuk a halra. Bár én a rostonsült módra szavazok, főleg ha tengerpart is van hozzá, de itthon megfelel az Orly-módra is.

A karikákat lisztbe forgatom, majd sörtésztába és forró olajban kisütöm. Nem szabad nagyon barnára sütni, mert akkor megint a macskák járnak jól. A sörtészta olyan, mintha palacsintát készítenénk (2-3 tojással), csak sörrel kell higítani, a tojásfehérjét pedig a végén habbá verve beleforgatni, hogy sűrű legyen, és komótosan csöppenjen. Szerintem köret szükségtelen, annyira laktató a bundája. Apróra vágott vöröshagymával kevert majonézzel tálaltam.

Érdemes saját kezűleg készíteni, és nem az előre panírozott változatot vásárolni, mert annak közel sincs ilyen finom íze, a panír gyanús állagáról nem is beszélve. Leginkább száraz fehérbor illik hozzá, de mi inkább megittuk a maradék sört.

Nem kell úgy felfújni!

Dehogynem! Hiszen ez egy túrófelfújt! Talán azért nem látszik rajta, mert elkövettem azt a hibát, hogy alacsony formában gőzöltem, nem pedig a barázdált testű, hengeres kőpoharakban, amelyek direkt ilyesmire vannak kitalálva. Na, de így is finom volt és a rögtönzött szósz is illett hozzá.

A felfújtak nálunk nem olyan népszerűek, mint a tőlünk balra álló országokban, ha a térképpel szembefordulunk. Mi valahogy leragadtunk a rizskoch (magyarul rizskóóók) szobi málnaszörpös verziójánál. Igényes bloggerek most ne füleljenek ide, de a napköziben ez igenis nagyon finom volt!

Odaugorva a szakácskönyves polcomhoz, azt látom, hogy pl. Móra Ferencné 31, Mária Hajková 49 receptet sorol fel úgy hirtelenjében. Ínyesmester visszafogottabb, bezzeg az angolszászok ki sem látszanak a gőzfelhőből!

Az értelmező szótár szerint a felfújt = „tojáshabbal nagyon fellazított, sütve v. gőzben főzve feldagadó könnyű ételnemű.” Ehhez a nagyon romantikus megfogalmazáshoz még azt tenném hozzá, hogy a felfújtak könnyed, levegős laza szerkezetűek, a kiborítás után inogva és remegve gőzölögnek. Elkészítéséhez jó ha van otthon legalább két alkalmazottunk: egy szakács, aki percre pontosan kiszámolja hogy mikorra készítse el és egy inas, aki a megfelelő pillanatban tálalja, mert ez az étel nem szeret várni a konyhapulton.

Nekem nem régóta van egy csoda gőzölő masinám, abban készítem az ilyesmit, de akinek nincs, az folyamodhat a „vízzel töltött tepsi a sütőben” módszerhez is. A sütést semmiképpen nem ajánlom.

Túrófelfújt gyümölcsmártással

Mártás:
Két csomag fagyaszott málnát és ribizlit felengedtem, beleöntöttem a turmixgépbe 2 dl tejszínnel, kevés cukorral. A látvány, amikor a piros gyümölcspép elkezdett keveredni a tejszínnel, op-art művészetem tünékeny, de felejthetetlen pillanata volt!

Felfújt:
10 dkg vajat 10 dkg cukorral kikevertem, majd 5 tojás sárgáját is egyesével hozzáadtam. Fél kiló áttört túrót, egy vaníliarúd kikapart belsejével vegyítettem. Került bele 10 dkg búzadara is, ha ezt elhagyjuk, akkor tényleg nagyon inog és rezeg a felfújt. Egy citrom reszelt héját is beletettem, a túró nagyon szereti a citromot. A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verve óvatosan beleforgattam, majd a kivajazott formákba töltöttem a masszát úgy, hogy a formát csak ¾-ig töltse ki. Mert a szabályos felfújt megemelkedik, kitüremkedik a formából. A gőz kitolja a tésztadugattyút a hengerből, de visszafelé már nem tud menni.

100 fokon, 30 percig gőzöltem. A piros szósz tetejére sk. készített őrölt grillázst szórtam, ez mindig van itthon, mert nem tudni mikor mit tudok vele feldobni. Ha nem lennék olyan sóher, megöntözhettem volna a kamrában rejtegetett málnalikőrömmel is (Crème de Framboises), de sajnos az vagyok.

Boldog születésnapot, Jókai!

Február 18. = Jókai Mór születésnapja. Mivel kereken 183 éve született (a nyolcas és a hármas is elég kerek, nem?), ezért egy jókora tál Jókai-bablevessel ünnepeltünk.
Az író állítólag kedvelte a magyaros emberes ételeket és persze a fiatal hölgyeket is, de ez más blogra tartozik. Maradjunk inkább Mikszáthnál, aki a „Jókai Mór élete és kora” című munkájában írja:

„Aminthogy nagy szüret volt a Svábhegyen 1868 őszén. Cigány mulatság. A Hon, Az Igazmondó és az Üstökös válogatott cigánylegényei voltak meghíva a Jókai-villába.
Ismeretesek ezek a szüretek, öreg újságírók csacsogásai nyomán. A bográcsban főtt pompás birkapörköltek, amelyeknek a majoros, Füri János a mesterük, a nyárson sült csirkék, melyek lassú tűzön lassan pirulnak, sülnek s ezalatt maga a gazda folytonosan szalonnadarabokat forgat fölöttük, hogy a rájok csöpögő zsírt föligya a csirketest. Míg ezek künn a szabad tűzön sülnek, ott bent a konyhában bableves fő disznó körmivel, egy fazékban töltött káposzta rotyog, pöfög, orrjával, dagadóval, a kemencében pedig a finom túrós, kapros lepény sül, Jókai kedvenc ételeinek, melyek mind halálosak, a legkedvesebbike.” (Ötödik fejezet: Az aranykor)

Mielőtt leírom a receptet, kanyarodjunk fel a Svábhegyre, úgyis jön a tavasz.
Az író 1853-ban vásárolt telket a hegyen, az „Egy magyar nábob” című regényének honoráriumából. A terület javarészt egy elhanyagolt kőbánya helyén volt, de Jókai hamar paradicsomot varázsolt belőle. Szőlőjére különösen büszke volt, Mikszáth írja, hogy „kettecskén Fesztyvel be az éjfélbe is eliszogatnak az »öt hektó«-ból (ennyit kényszerítenek ki a Svábhegybõl). Két ember se unja meg magát, ha mind a kettõ Komáromból való.”
(i.m. Tizedik fejezet: Rózsaszín párák)

Ki gondolná, én legalábbis nem tudtam korábban, hogy a budai hegyekben komoly szőlőművelést űztek a törökök, illetve kicsivel előttük a rómaiak is.

Az író villája fénykorában turisták tömegeit vonzotta fel a hegyre, mindenki látni akarta saját szemével. Ha kortársunk lenne, bizonyára naponta megjelenne kertkapujában valamelyik kiváló kereskedelmi tévénk beszédhibás riportere vagy bulvárújságunk analfabéta firkásza. Az épület ma már nincs meg, a kert megfogyatkozott, de érdemes megnézni mai állapotában is. Láthatjuk a fákat, amelyeket még ő ültetett, oroszlános kőpadját és a Petőfi Irodalmi Múzeum által berendezett emlékszobát. Jelenleg a Magyar Madártani Egyesület fészkel a kertben. És a madarak.

Helyszín: Budapest, XII. kerület, Költő utca 21. A Moszkva térről a 21-es busz megy arra és a Fogaskerekű.


Jókai-bableves

A babot előző nap beáztatom, a füstölt csülköt szintén. Másnap a csülköt és - ahogy Jókai is tanácsolná - „disznókörmit” - 2 babérlevéllel majdnem puhára főzöm. Óvatosan kiemelem a húsokat a vízből. (A köröm előbb meg szokott főni, a csülöknek kicsit több idő kell.) A csülköt kicsontozom, feldarabolom és a csont nélkül visszateszem a vízbe.

A kockára vágott zöldségeket: sárgarépát, petrezselyemgyökeret, zellert a csülök után küldöm, egy fej vöröshagyma és 3-4 gerezd agyoncsapott fokhagyma társaságában. Igazi paradicsom és paprika is mehet bele, nekem a mélyhűtőben több zacskó van belőlük levesízesítőnek. (Októberben kell elcsomagolni őket!) Debreceni kolbászt vagy füstölt kolbászt is lehet belekarikázni, bár az eredeti receptet követők sültkolbászt tesznek bele inkább.

Ha a leves megfőtt, hagyományos habarással sűrítem, de lehet paprikás rántással is, lényeg hogy tejföl és pirospaprika előbb-utóbb kerüljön bele. Tejfölt a tálalásnál is csöpögtetek rá vagy kínálok mellé. Apróra vágott petrezselyemzöldet és csipetkét is ajánlatos beletenni, a tésztáról lehullott liszt is sűríti a levest. A sózással vigyázzunk, mert a csülök és a kolbász könnyen megelőz bennünket!
Igazi honfiak és honleányok csípős paprikát is áztatnak beléje!

(Hogy honnan vegyünk igazi füstölt húst, lásd "A legjobb epizódszereplő díja" bejegyzést.)

A romlás zöldségei, avagy klónok a konyhaablakban

Előző bejegyzésemben utaltam már arra, hogy biológiai kísérleteket folytatok a konyhaablak párkányán, bizonyos - szilveszterre vásárolt, de el nem fogyasztott - koktélparadicsomokkal.

Laboratóriumi körülmények:
közel a radiátorhoz, folyamatosan kb. 21ºC fok, természetes erős fény, esetenként napsütés.

Helyzetjelentés:
Az obszerváció alá vett obejktumok továbbra is eredeti állapotukban leledzenek. Színük élénk piros, bőrük feszes, csillogó, húsuk kemény. Illatuk nincs. Ízük soha nem is volt. A nyolcból kettőnél figyelhető meg kis ráncosodás, amely a vízveszteségnek tudható be, valószínűleg a nem megfelelő héj-szigetelés miatt. Bomlást okozó organizmusoknak nyoma nincs, a rothadás egyébként megható életfolyamata eddig nem indult be.

Idő-meghatározás:
az egyedek minimum két hónaposak lehetnek, tekintettel arra, hogy valószínűleg már december közepén leszedték őket Spanyolországban. Leszedték a Koktélparadicsomelőállító Üzem gyártósorának végtermékfutószalagjáról, miután a Zöldség-Gyümölcs Klónozó Üzemi Laboratórium lombikjaiból egy gombnyomással odateleportálták őket.

Káros sugárzási szintek lehetséges mértéke:
- nem érte káros sugárzás őket, hiszen sosem látták a Napot
- sok káros sugárzás érte őket, és ha megeszem már nem sokáig fogom látni a Napot

Ápolás, gondozás:
nem igényel. A fotózás előtti törölgetés felesleges, mert a belőlük kipárolgó tartósítógázok nem engednek port leülni a felületükre.

Tervezett kísérletek:
- házi pingpongbajnokság koktélparadicsom-labdákkal
- agresszív szövetroncsolás húsklopfolóval, első-csapásmérő mikrohullámú melegítést követően
- gyulladásos megbetegedésekre gyógyszerkísérlet: napi 2x1 paradicsom reggel és este, hiszen ebben már úgyis benne van az antibiotikum

Tudományos konferencia kezdeményezése:
Kérem, győzzön meg valaki arról, hogy létezik olyan fajtájú paradicsom, amelynél ez a jelenség normális. És hogy emberi fogyasztásra alkalmas.

Tökmagolajos multivitamin

Ha egy zöldségnek, gyümölcsnek éppen nincs szezonja, akkor inkább ne kísérletezzünk vele. Bár én most éppen kísérletezem, ugyanis szilveszterre vettem dekorációnak egy fürt koktélparadicsomot, amit aztán nem ettek meg a vendégeink. Azóta is napfényes meleg helyen tartom egy papírtálcában és várom hogy megromoljon. De nem romlik meg. Most már az egyik mintha kezdene ráncosodni, talán ha kenegetném valamilyen ránctalanítóval, vissza is nyerné a szilveszteri ragyogását. A többi viszont továbbra is kemény, bomlásnak semmi jelét nem adja. A dobozra hamarosan ráírom: "örökéletű konyhai dekoráció, természetes anyagot nem tartalmaz, kisgyereknek lenyelés veszélye miatt nem adható."

Ha ezen az éghajlaton születtünk, bírjuk ki nyárig a nagy paradicsomdömpingig és forduljunk inkább a most is illatozó, friss üde, hordóskáposzta, fekete retek, cékla stb. felé.
Naponta halljuk a híradókban hogy vagy influenzajárvány van, vagy még nincs de lesz, akinek eddig nem jutott eszébe hogy elkapja, az a héten még bepótolhatja, így a következő héten még nagyobb lesz majd a szenzáció. És mindenképpen oltassuk be magunkat, együnk sok-sok vitaminkapszulát, hogy legalább a gyógyszergyártók ne szenvedjenek.

A nagyapám téli vitaminbombája a tökmagolajos káposztasaláta volt. Egyszerűen gyorsan elkészíthető, látványos és finom. Ha igazán téli hangulatot akarok varázsolni, "hajában" (= héjában) sült krumplival tálalom vacsorára. Kockázatok és mellékhatások nem ismertek. Kérdezze meg gasztronómusát!

Tökmagolajos káposztasaláta

1 kg savanyú (=hordós) káposztát beleöntök egy mély tálba, előtte nem áztatom ki, hadd maradjon benne mindenféle lé, íz. Belekeverek 2-3 evőkanál tökmagolajat, ha nincs ilyenünk otthon, mehet rá olívaolaj is, de ez már nagyon multikultisan hangzik. 2-3 teáskanálnyi őrölt pirospaprikát is dobok rá és 2-3 közepes fej laskára vágott lilahagymát adok hozzá. Alaposan összeforgatom és hagyom, hogy az ízek összeérjenek. Behűtve is finom.

Smarni kutyánk, hegyezd füled!

Irodalomtörténeti kutatásaim szerint a költő kutyáját eredetileg Császármorzsának hívták. E tény felettébb kínos volt P. számára, főleg a forradalmi napokban. Hiába könyörgött anyjának, hogy keresztelje át royalista jószágát, id. P.né kötötte ez ebet a karóhoz. A költő végső elkeseredésében rábeszélte a felelős magyar kormányt, hogy intézkedjen e kérdésben. 1849-ben így került sor a trónfosztásra, amelynek egy fenn nem maradt végrehajtási rendelete szerint minden kutya köteles volt elhagyni nevéből az arisztokráciára való utalásokat. Így történt hogy a kutyusból Morzsa, K.L-ból pedig kormányzó lett.

A császárt (néhai királyt) nagyon mélyen érintette a hír. Bánatában napokig édességet kívánt, de az udvari dietetikusok visszafogták a fogyasztását, akarom mondani a hízását. A fenséges úr kénytelen volt hajnalban kiosonni a Burg konyhájába, és valamit összeütni magának. Másnap a szakácsok gyanús állagú, elrontott palacsintára emlékeztető ételmaradványt találtak a mosogatóban. Fültanúk szerint, a kukta, aki órákon át vakarta ki a morzsákat a lefolyóból így morgott: „…a Franzba…Joseph…kaiser…a schmarnid…”

A kancellária, hogy elkerülje az udvari pletykák terjedését, az esetet ügyes "pr" akcióként tálalta, az ételnek pedig a Kaiserschmarren nevet adta.

Ezalatt id. P.né a pusztában télen nem tudott megbarátkozni az új helyzettel, egyre távolságtartóbb lett Morzsival szemben és inkább a Tyúk felé fordult. Utóbbi totálisan elpimaszodott, még a ládára is felszállt! A gazdasszony egy saját maga által kikísérletezett édességgel vigasztalódott, amelyet - kihasználva a jogszabályi kiskaput - császármorzsának nevezett el. Az étel búzadarából készült, mivel kendermagnak a Tyúk hibájából szűkében voltak.

Hiteles feljegyzések híján gasztrotörténész legyen a talpán, aki ki tudja deríteni, hogy valójában melyik recept mit tartalmazott! A Monarchia lakosai annyira meg voltak zavarodva e kérdésben, hogy néhány évtizeddel később fel is bomlottak. Ők is és az államalakulat is.

A rejtélyre azóta sincs egyértelmű válasz, nem is lehet, hiszen van háromféle ételünk és négyféle elnevezésünk.

étel/1: palacsintaszerű-tészta forró zsiradékba öntve, mindkét oldalán megsütve, majd durva cafatokra szaggatva. (Én ezt úgy hívom: a lusták palacsintája. A minap a boltban csodálkozva emeltem ki egy zacskós félkész smarnit/császármorzsát a hűtőpultból, olyan volt, mintha mellimplantátumot tartottam volna a kezemben.)
étel/2: búzadara tejben áztatva, tojással, vajjal, mazsolával keverve, zsiradékban megpirítva, durva darabokra, azaz morzsáira szétgörgetve.
étel/3: búzadara és liszt keverékéből vagy kukoricadarából készül, a fent leírt módon.

név/1: smarni
név/2: kaiserschmarren
név/3: császármorzsa
név/4.: daramorzsa

Na, most tessék kinyomtatni és összekötni a megfelelőket. Helyes megfejtés nincs, mert ahány család és ahány szakácskönyv, annyi válasz. A dogmatikus szakácskönyvek ma már igyekeznek úgy állást foglalni, hogy a palacsintás a császármorzsa, a darás a daramorzsa, de sok családban még ma is a vezető válóokok között szerepel eme kérdés megvitatása.

Császármorzsa – nálunk

50 dkg búzadarát összekeverek kb. 1 liter tejjel, 15 dkg cukorral, egy citrom reszelt héjával, 10 dkg vajjal, kevés sóval. Aki szereti, tehet bele 1-2 marék előre beáztatott mazsolát is. Ez a keverék állhat akár fél napot is, hogy a dara megszívja magát. Később 6 tojás sárgáját is beleteszem, a fehérjét kemény habbá verve adom hozzá. Egy nagyobb lábost, vagy inkább mély serpenyőt kizsírozok, és beleteszek 3-4 dkg zsírt/vajat. Ezt felforrósítom és zutty, az egész keveréket beleöntöm. Pár percig a tűzön tartom, majd így ahogy van, betolom a forró sütőbe. (Persze az edénynek nincs olvadó füle!)

Itt süldögélne magában, de nem hagyom békén, hanem gyakran kiveszem és átforgatom, hogy mindenhol piruljon és szétessen morzsáira (!). Nem árt kicsit odakapatni, úgy finomabb. Ha elkészült, baracklekvárral pöttyözve tálalom, akinek nem elég édes, porcukrot is szórhat rá. Ha valamelyik családtagunk pont most ajánlja fel, hogy elmosogat, semmiképpen ne utasítsuk vissza! A fenti mennyiség 6 embernek elegendő, ha előtte aratni voltak, akkor csak négynek.

Miért nem vettem kenyérsütőgépet?

Nem, nem azért mert arra számítok, hogy valamelyik idősebb nőrokonom előbb-utóbb úgyis nekem adja a sajátját! Ne adj' Isten arra, hogy örökölni fogok egyet!

Nem, nem azért mert a nyugati határszélen lakó barátnőm mesélte, hogy 10 éve még mindenkinek volt ilyen ketyeréje odaát, 5 évvel ezelőtt már csipketerítővel takarták le a sógorok, most meg már valamennyien levitték a pincébe, hogy ne foglalja a helyet a konyhában!

Nem, nem azért mert nem futja rá, hiszen a sok haszontalan konyhai eszköz mellett igazán elférne még egy gépezet.

Na de akkor miért is nem? Mert nehezen mondok le arról az érzésről, amikor az első kelesztés után a deszkán átgyúrom az anyagot. Addigra a tészta selymes tapintású és langyos lesz, a hólyagocskák finoman pukkannak a tenyerem alatt, időnként sípolnak is. Majd beleteszem a kenyeret valamilyen formába (= szakajtó!), vagy csak formázva ráfektetem egy sütőlapra - egyiknek sincs rácsukható teteje(!) - vágást ejtek a tésztán, mint Zorro, aztán szabadon kelhet, sülhet, terjedhet. Nincs elektromos dobozba zárva, amelynek ablakából kétségbeesetten kandikál kifelé, és azt sziszegi hogy „engedjenek ki! megfulladok!” Az enyémnek, ha jó napja van, magas, ha rossz napja van, lapos, néha meg egyenetlen. A "megsült!" ítéletet pedig én mondom ki rá, szemrevételezés, szimatolás és némi kopogtatás után. Digitális rásegítés nélkül.

Nagyot néztem, amikor 20 évvel ezelőtt, barátnőm édesapja mesélte, hogy Svájcban un. "boldog tyúkok" tojásait vásárolta. A boldog szárnyasok természetes körülmények között, nagy kapirgálóterületen éltek: jöttek, mentek, tojtak. Na ilyen az én kenyerem is: boldog kenyér!

Szabad kenyér, nyitott kosárban:

Kenyér

Ez a sima kenyérreceptem, Ínyesmeter édesanyja is hasonlóan sütötte!

80 dkg liszt, melynek fele rozsliszt, fele finom liszt + egy főtt és áttört burgonya + 2-3 dkg élesztő icipici cukorral felébresztve, ha van kovász a házban, akkor abból is egy kicsi + só + langyos víz.
Ezt összedolgozom, és hagyom kelni egy nagy tálban amelynek tetejére csupán csak egy konyharuhát terítek. Kb. 40 perc múlva deszkán finoman átgyúrom, meghallgatom hogy mit fütyül és formázom. Ha vágást ejtek rajta, attól szebb lesz és a további kelést is segíti. Kb. 20 perc után mehet a sütőbe.
Lehet egy kis láboskában vizet is tenni a sütőbe (az érintésvédelmi előírások betartásával), ettől még finomabb lesz.

A legjobb epizódszereplő díja…

Szerencsétlen füstölt húsok a magyar konyhában legfeljebb epizódszereplők lehetnek. Ha átlapozunk egy szakácskönyvet, láthatjuk, hogy nagyon sokszor csak kiegészítőként használják őket sokféle ételben. Nem is önmagukért, hanem a füstös íz kedvéért, amit szemfüles turisták megvásárolhatnak valamelyik fejlett országban „instant füst” formájában is. Egyszer kaptam ilyet az USA-ból, szépen megköszöntem, majd elvittem a veszélyeshulladék-lerakóba.

Az önálló ételként feltálalt füstölt húsok pünkösdi királysága furcsa módon húsvétra esik. Ekkor bezzeg tudjuk értékelni őket, felvásároljuk a hentesektől az összes sonkát, kötözött sonkát, tarját stb. A húsvéti asztalnál rádöbbenünk, hogy jaj, mennyire finom, milyen egyszerű étel ez, egy kis salátával, mustárral, tormával! Ilyenkor megfogadjuk, hogy az év más napjain is főzünk ilyet, azaz gondolatban főszerepet kínálunk nekik.

Aki nem elégszik meg a bolti – „füstpácban két másodperc alatt” - típusú húsokkal, annak javaslom, hogy fedezze fel lakóhelyén azokat a még tevékenykedő bácsikákat, nénikéket, akik régi módszerekkel füstölnek. Aztán irány a hentes, ahol vegyünk 1-2 oldalast, egy sonkát, néhány csülköt, és megfelelő pácolás után mehet a füstre. Így elkerülhetjük hogy a húsvét mellékízű, az év közben főzendő bableveseink ipari ízfokozó ízűek legyenek.

Főtt füstölt odalas bab- és krumplisalátával

Az oldalast elvágom darabokra, megmosom és egy mély tálban vagy fazékban fél napig hideg vízben áztatom. Az áztató vizet kiöntöm, a húst leöblítem és beleteszem egy kuktába annyi vízzel, amennyi elfedi. (Ez sajnos nem saját levében finom). Dobok rá néhány babérlevelet is, és addig főzöm amíg puha nem lesz. Akkor jó, ha a csontról leválik a hús.

Babsaláta

Hagyományos magyaros (szerb?) ecetes saláta, főtt babbal és hagymával.

Bab: közepes méretű sötétszínű babot szoktam használni, beáztatom, babérlevéllel megfőzöm puhára. Ha nincs idő, jó a babkonzerv is, mondjuk két dobozzal.
Hagyma: kisebb méretű vöröshagymát (kb. 5 fejet) felkarikázok vékonyra, a karikákat szétválasztom, azaz szétpergetem az ujjaimmal. Egy lábosban kevés vízzel megpárolom, csak annyira, ahogy ne ropogjon. Még finomabb, ha lilahagymát használunk! Ehhez viszont a fehér bab illik.
Összeállítás: nagy tálban kikeverek egy kis ecetes, sós, cukros levet (= salátaecet), beleteszem a babot és a hagymát, majd óvatosan átforgatom, összekeverem. Amennyiben van otthon finom őrségi tökmagolajunk, azt tehetünk rá tálaláskor!

Ecetes krumplisaláta

Krumpli: sudár kiflikrumplit hajtok fel a piacon, azt héjában megfőzöm, megpucolom és karikra vágom.
Hagyma: kisebb méretű vöröshagymát (kb. 5 fejet) felkarikázok vékonyra, a karikákat szétválasztom, azaz szétpergetem az ujjaimmal. Egy lábosban kevés vízzel megpárolom, csak annyira hogy ne ropogjon.
Összeállítás: nagy tálban kikeverek egy kis ecetes, sós, cukros levet, beleteszem a hagymát és a krumplit, óvatosan hogy össze ne törjenek a karikák. Átforgatom, összekeverem. Tetejére frissen őrölt borsot tekerek. Amennyiben van otthon finom őrségi tökmagolajunk, azt tehetünk rá tálaláskor!

Frankfurt kincse

Történt egyszer, hogy látogatóban voltunk frankfurti barátainknál, akik örömmel vették, hogy este én főzök. Azaz sütök. (Másnap ők készítettek egy finom kolbászvacsorát, klasszikus német kolbászokból, édes bajor mustárokkal, de erről majd máskor.)

A gyerekpopulációra és a közkívánatra való tekintettel a hagymás lepényemet adtam elő. Vettünk is lisztet a helyi boltban - bevallom a legolcsóbbat - mert arra minek költsünk? A tészta szépen megkelt, (ahogy itthon is), megsütöttem (ahogy itthon is), feltálaltam, beleharaptam, (ahogy itthon is) - de megálljunk! Megállt a számban a falat! Hihetetlen rusztikus gabonaíz terjedt szét ízlelőbimbóimon! Családtagjaim is feljajdultak és hitetlenkedve kérdezték: ez ugyanaz a recept, amit otthon használsz?!

Tudjuk, hogy a régi magyar búzafajták a háború után eltűntek, mert bár nagyon jó minőségűek voltak, alacsony volt a termőképességük. Az öregek szerint azóta nincs íze a kenyérnek, azóta nem lehet a rétest rendesen nyújtani. Manapság nincs háború utáni éhínség, sem szovjet export-kényszer, akkor nem lehetne rendes búzát termeszteni? Vagy a lisztet nem nagyon-nagyon feldolgozni? Én azt a megoldást választottam, hogy különösen a kelt tésztákhoz a bio-üzletekben beszerezhető sikérport adagolok (az enyém made in Österreich). Ettől már majdnem olyan, mint amilyennek lennie kellene.

Barátaink néhány hónappal később ellátogattak hozzánk. Hogy mit hoztak ajándékba? Finom német kávét? Csokit? Bort? Nem. Hat kiló lisztet! Kerekítettem is gyorsan egy kis nyelvtörőt: Ha hesseni liszt nincs, az osztrák sikérpótló-poros liszt is igencsak nagy kincs!

Ma vettem észre, hogy a lisztszitám meg "made in DDR":

Hagymás lepény

Ez egy sima pizzatészta, amelynek tetején sok-sok párolt hagyma fekszik, némi tejfölös tojáságyon.

Tészta: 40 dkg liszt, kevés só, langyos enyhén cukros vízben megfuttatott élesztő (3 dkg) és egy loccsintás olivaolaj. Hagyom megkelni, majd két cipóra osztom és kinyújtom lapos tésztává őket. Kivajazott alacsonyszélű tepsibe/pizzasütőre fektetem úgy, hogy pereme legyen a tésztának.

Hagyma: 4-5 nagy fej hagymát félbevágva majd hosszában vékonyan elszeletelek, nagyon kevés olajon megpárolom. Kevés vizet lehet adni hozzá, hogy ne ragadjon le. Nem kell nagyon puhára, csak úgy hogy ne ropogjon.

Tojás: 2 felvert tojás kevés tejföllel összekeverve, kevés sóval.

Összeállítás: A tésztára rákenem a tojásos keveréket, majd a lecsöpögtetett hagymát szétterítem rajta. Lehet rátenni sok apró bacon-szalonna kockát is!

Sütés: 170º-on, amíg megfelelő színe nem lesz. Tálalás: szeletekre vagy cikkekre vágom, és a tetejére még ilyenkor is lehet egy kis tejfölt locsolgatni.