Tűzzel, vassal

Mire jó egy gasztroblog? Például hogy a barátok innen értesüljenek arról: zománcos bográcsom van, amiben fakanállal kergetem a pörkölt alkatrészeit. Madarat tolláról, embert bográcsáról - vallják a cimborák és eltűnődtek azon, hogy megszakítsák-e velem végleg a kapcsolatot vagy kistafírozzanak? Szerencsére utóbbi mellett döntöttek, beszereztek nekem egy vasbográcsot és most kapaszkodjon aki szédül: csináltattak hozzá egy fémkanalat is! Olyat, amivel a pusztai emberek főznek! Bonuszként kaptam egy-egy zsák házi tarhonyát és tésztát, valamint paprikát. Új fejezet indulhat gasztro egyedfejlődésemben: úton a tökéletes slambuc és pásztortarhonya előállítása felé.

De előbb megyek, bevetem magam a szakácskönyveim közé és kikutatom a "vasbogrács kiégetése első használat előtt" című tudományos kérdést. Mert eddig ahány emberrel beszéltem annyiféle megoldást javasoltak. Jóbarátok leszünk ezzel az edénnyel, már látom. Sok időt fogunk együtt tölteni, főleg mosogatás közben. A mosogatáshoz, úgy tudom, be kell szereznem egy kis homokot is meg tiszta mangalica zsírt. És úgy meg fogok izmosodni, hogy simán nyerem majd a helyi fekvenyomó bajnokságot.

Most már megnyugodtak a barátok. Nem olvassák többé a blogomat. Azt hiszik, minden rendben van velem. Úgyhogy csendben bevallhatom: van még egy bográcsom. Azt is ajándékba kaptam. A pincében rejtegetem. Még sohasem használtam. Rozsdamentes acél. Szendvicstalpas. Fedős. Direkt marketingben értékesített. Nem ég le benne semmi. Sőt, fele annyi idő alatt megfő benne az étel. Egy híres edénygyártó cég műve. Nagy Z betű van rajta.
Én kérek elnézést az egész nemzettől...

előzmények: Pásztorételek és előítéletek

VKF! XXV. - Liptói burgonya

A Cukroskata által kiírt 25. Vigyázz! Kész! Főzz! verseny témája a krumpli lett. Cseles gondolat ez így újkrumpli idején! Néhány napja véletlenül találtam egy általam nem ismert receptet Láng György "Klasszikus magyar konyha" című könyvében (Bp.: Corvina, 1992.). A könyvet pedig néhány hete találtam egy antikváriumban. Az étel neve: Liptói burgonya. Egyszerű egytálételnek tűnik, de köretnek is kiváló. Az elfogyasztása után néhány órával pedig már abban is biztos vagyok, hogy sörkorcsolyának is elsőrangú...

És remek lehetőség ez a felbosszantásomra is, hiszen manapság rendes juhtúrót találni a boltokban komoly kihívás. Nem tudom az amerikai olvasók - mert hogy a könyv eredetileg ott jelent meg 1971-ben - hogyan boldogulnak a juhtúró vadászattal és mit mondanak amikor megkóstolják ezt az ételt? Gyanítom, hogy azt amit a mi kitántorgott rokonunk szokott:
"Hú, gyerekek! Ez egy kicsit rich lett!"

Liptói burgonya

A sütőt 180 fokra befűtöttem. 1,25 kg krumplit héjában megfőztem, megpucoltam és karikára vágtam. 35 dkg juhtúrót 15 dkg olvasztott vajjal és egy marék összevágott kaporral összekevertem. 3 szelet füstölt szalonnát kockára vágtam és kiolvasztottam a zsírját. A krumplit óvatosan összeforgattam a túróval. Azt írja a recept, hogy csak a szalonnát keverjük majd az ételbe, bár a vajat lehet helyettesíteni zsírral is. Ebből arra következtettem, hogy eredetileg szó sem volt vajról, csak az amerikaiak kedvéért vajazunk. Úgyhogy én a vaj mellett a kisült szalonnazsírral is meglocsolgattam a masszát.

Egy tortaformát kivajaztam és kiöblögettem zsemlemorzsával. Ebbe öntöttem bele a keveréket, elsimítottam hogy ne legyenek rések benne. A tetejét is megszórtam zsemlemorzsával, bár ezt nem írták, de én a rakott krumplit is így szoktam, egy kedves idős néni tanításának hatására.
A sütőben kb. 40-45 percig sütöttem. Tortaszeletként vágtam fel.

Bohumil sörsátrában

Előre megadott művészeti koncepció alapján sütni és művészeket jóllakatni - ez volt a feladatom szombaton.
Gasztronómia = Művészet
Művész = is csak éhes ember

– sok minden más mellett ezt is hirdeti az Arnolfini Archívum. Az évente megrendezett Arnolfini Fesztiválok mindig más-más téma köré szerveződnek, az idei a "Mozira" volt hangolva. Mivel ez lett a 11. kerti feszt, 11-féle sörkorcsolyából kellett kiállítanom 11-11 darabot, mindezt Bohumil sörsátrában (Menzel: Sörgyári capriccio). A kert másik végében ellenpontként Majmunka teaháza (Huszárik: Szindbád) várta a látogatókat, a muffinban rejlő művészeti lehetőségeket felvillantva.

Bohumil, személyesen

Amikor 11 nappal a rendezvény előtt megjött e-mailben a megvalósítandó koncepció, a széket magam alól kirúgva sprintelem le az utcára, hogy visszavegyem az előző este a lomtalanításba kitett csehszlovák korcsolyáinkat. Az ezekbe "töltött" sör csak az igazán autentikus sörkorcsolya!

Pepin bácsi kedvence.

Elzarándokoltam az orosz élelmiszerboltba, hogy friss sprotnit vegyek, szerintem erre is lehet inni rendesen. Az idő múlása, mint fontos művészeti elem is tükröződött a halas tálcán.

Tómelléki Metud bácsi harapnivalója

A krumplis pogácsa ajókás körözöttel töltve nagy siker volt. Ínyesmestertől tanultam, hogy az igazi körözöttben van hal és sör is!

Boda Cervinka fodrászmester favoritja

Buday Péter szakács könyvéből vettem a juhtúrós csavart stanglit, de a hajdúsági juhtúró annyira íztelen volt, hogy márványsajttal kellett megdobnom a tölteléket. Valósággal itta a sört!

Francin serfőzdei gondnok liblingje

A sajtos rudak már megjelentek itt.

Gruntorád doktor gyengéje

A pereceket - vessen meg aki akar - nem én sütöttem. Kunsági sörperec, egyenesen a zacskóból. A perec átkötő elem volt a mozi témához is. Sőt, pattogatott kukoricát is ehettünk, külön erre az eseményre készült stanicliből!

Giorgi kéményseprőmester megunhatatlan ráadása

Bernádek kovácsmester úr félfogra-valója

Leveles tésztába csavart sajt és fűszeres darált hús.

Herczog úr, a divatcikk-kereskedő húsos költeménye

Fokhagymás kenyérrudacskák. Hús nélkül, egy szegény böllérnek, de legalább a fokhagyma benne van.

Myclík úr, a böllér böjti falatkája

Sonkás párnák. A maradék húsvéti sonkát ledaráltam összekevertem mustárral és hagymával, meg néhány dologgal, amit a fűszeres fiókban találtam. Ezt töltöttem a leveles tésztába. Kicsit cápafejűre sikeredett, de ez senkit nem zavart. Hamm, bekaptuk!

Maryska serfőzőné asszony óhajtása

Szintén az orosz boltban vettem ezt a hihetetlenül izgalmas ikra ízű kétszersültet...lehet hogy többet nem adok pénzt ilyesmiért...

Martin kocsis hajnali ébresztője

Művészet ide vagy oda, arra azért vigyáztam hogy a kiállítás befejeztével nagyon sokszor 11 darab süti kerüljön elő a csomagomból, mert sokszor 11 éhes száj tátogott folyamatosan a sátor előtt.

Más művészeti ágak is megmutatkoztak, voltak ott 111 másodperces amatőr filmek, 11 képből álló kiállítások, 11 művész gondolatai fotókon, megjelent egy 11 dalból álló lemez valamint 1, 11 és 111-es címletű pénzekkel kellett fizetni a belépőt a mail art kiállításra.
Természetesen a rendezvény 11 után 11 perccel kezdődött és csak éjjel 11 után 11 percig illet maradni. Mi sem kettesben mentünk oda, erre nagyon vigyáztunk, hanem csak 1+1-esben.

Majmunka teaháza

Az eper evolúciója

Nyelvész kertész legyen a talpán, aki neki mer vágni annak a bognak, hogy mit is nevezünk tulajdonképpen epernek, szamócának, földi epernek, fekete- vagy fehér epernek. Támogatom, hogy minden tájegység dédelgesse a maga elnevezését, ettől (is) szép az anyanyelvünk. De hogy a pesti piaci árusok mi mindenre képesek e téren is! Nekik köszönhető, hogy a szamóca mára már teljesen elvesztette identitását. Egyszerűen betelt nála a szörpös pohár.

Az egész azzal kezdődött, amikor a konzervgyárak a piros ételfestékbe kevertek egy kis eperzamatot, és ráírták az üvegre hogy „erdei szamócaszörp”. De legalább a címkén apró, erdei gyümölcsök voltak ábrázolva, háttérben elégedett macipofával. Ma a pesti piacokon a kofák szétválogatják a nagyszemű és a kisszemű epreket, és a kicsire ráírják hogy szamóca. Annyi eszük persze nincs, hogy akkor legalább tízszeres áron adják, hiszen az illatos, édes erdei szamóca kb. ennyivel több élvezetet ad, mint egy sima eper.

Akkor már legyen minden eper szamóca, kertészettudományilag ez állítólag rendben van, a vadon termő pedig legyen erdei szamóca. De hogy méret szerint legyenek megkülönböztetve, azt sugalmazva ezzel, hogy két különböző növényről van szó, ez már zavaros.

Idén pedig megjelent egy új növényfajta: a "Nem önkiszolgáló eper." Korábban az eprek sokkal talpraesettebbek voltak, fogták a tálcát vagy a kerekes kocsit és ügyesen kiszolgálták magukat. De ez az újfajta igencsak életképtelen teremtmény. Olyan, mint a tojóketrecbe zárt ipari tyúk. Magatehetetlenül hever a ládákban, nincs mellette zacskó, sem lekerekített lapátka, csak a felirat mely szerint ő NÖE! eper. Idegen kéz érintésétől megborzong, apró magjai erre libabőrösen kifelé fordulnak. Erkölcsös teremtmény ő, inkább még kívánatos korában megrohad, mintsem eladja magát.

Megkóstoltam volna, de nem ért rá az árus kiszolgálni, annyira rágyógyult fejére a mobiltelefonja. Hiába ragasztottam ki gyorsan magamra, hogy "Nem önkiszolgáló vásárló". Még egy darabig nézegettük egymást az eperrel, aztán eloldalogtam a portál mellől. Egyedül, segítség nélkül!

Túrós epres kosárkák

Hagyományos linzer tésztából kis kosárkákat sütöttem, sütőbabbal, hogy a belső térfogata biztosítva legyen.

50 dkg tehéntúrót átnyomtam krumplinyomón, hozzákevertem 25 dkg mascarponét, kb. 1,5 dl tejszínt, cukrot, egy citrom reszelt héját és 1 kupica citromos Cointreaut. (Ez az ital szerintem másra nem is nagyon jó, a továbbiakban maradok a klasszikus narancsos változatnál.) Az így kapott krémet lehűtöttem.

A házban fellelhető gyerekeket megkértem, hogy állítsák össze a sütit: a kosárkákba krémet kanalaztak, arra epret tettek. A hosszúkás csónak-formába pedig tavalyi fagyasztott szedret.

Vigyázat, ha túl korán töltjük meg, átázhat a tészta, ha későn, akkor meg nagyon kemény lesz és nem simul össze a krémmel! Talán ezért is jobb 1-2 nappal korábban megsütni a kosárkákat.

Földszintes spárga-lasagne

A főzés legkreatívabb módja az, amikor nem cetlikkel vásárolunk, hanem csak kinyitjuk a hűtőszekrényt vagy teszünk egy kört a kamrában (én csak szemmel tudok ilyet tenni) és abból főzünk, amibe belebotlunk. Ez legalább olyan izgalmas dolog, mint amilyen veszélyes.

Szerdán este is ezt játszottam és az alábbiakat találtam: néhány maradék lasagne-lapot, pár csík hervadt bacont és egy erősen érett keménysajtot. Egy-egy csomag zöld és fehér spárgára pedig a táskámban akadtam rá, a hazacipelt könyvek és jegyzetpapírok között.


Egy lapos és széles tűzálló tálat kiolajoztam, belefektettem a tésztalapokat. Ezekre felváltva tettem egy-egy szál fehér illetve zöld enyhén előpárolt spárgát. Az éppen mászni induló sajt után vetettem magam, elkaptam, lereszeltem a nagylyukún és rászórtam a spárgára. Közben már rotyogott a gyors besamel, kevés szerecsendióval meghintve. A sajtos zöldségre ráfektettem a maradék tésztalapokat és az egészet leöntöttem a mártással. Tetejére pedig a szalonnákat teregettem. A sütőben addig sütöttem, míg a szalonnák nem jelezték, hogy most már elég(nek).
Nagyon-nagyon finom lett, még másnap hidegen is működött, afféle kézből ehető fast-foodként!

„Hej, halászok, halászok

Mit fogott a hálótok?
Nem fogott az egyebet,
Vörös szárnyú keszeget.”

Mielőtt valaki rám küldené a halőröket jelzem, hogy nem halásztunk, hanem horgásztunk a Balatonban, és nem most. Igyekeztem a fotón láthatóvá tenni a piros szárnyakat-farkakat azoknak, akik csak hírből ismerik ezt az állatot.

Nagyon sajnálom, hogy a keszeg kiment a divatból. Ez egyedül a keszegeknek jó hír. Nekünk azonban, akik kedveljük a halakat, azon belül az ízletes magyar édesvízieket is, nem az. Hiába keressük őket a halsütőknél, onnan már teljesen kihaltak. Utolsó megmutatkozási lehetőségük a halászlé alapban van. Bezzeg gyanús „tengeri sütőhalak”, unalmas hekkek, ukrán(!) balatoni fogasok vannak bőséggel mindenhol.

Nem keresik! - mondja a halsütő.
Nem kínálják! - mondom én.
Na, szálljatok le rólam! – mondja a keszeg.

Egyéni gerillaakcióm, hogy évek óta bemegyek minden az utamba akadó halsütőhöz és megkérdezem, hogy csókolom, keszeg van? Még néhány évtized és talán sikerül felpörgetnem a piacot.

Persze tudom én, honnan fúj a szél! Nem a nádas, hanem a szálkák felől! De nézzünk szét a világban: népek százai esnek neki ebédidőben az ilyen-olyan rákoknak, hogy felfeszítsék páncéljukat, ínyencek ezreinek okoznak naponta ínhüvelygyulladást az osztrigakések, emberek milliói csavargatják ki a kagylóhéjból a nekem is oly kedves állatkákat - óh, boldog emberek! Csak mi magyarok vagyunk lusták ahhoz, hogy a keszegből eltávolítsuk a szálkát! Miért?

Sült keszeg

Ne bonyolítsuk ezt a halat! Az ősi módszer szerint ferdén be kell irdalni, enyhén besózni, leitatni róla a nedvességet és meghempergetni paprikás lisztben. Majd bő olajban pirosra sütni.
Kovászos uborka és tíz ujj kell hozzá.

Világ csirágjai egybesüljetek!

Duendénél szóltam el magam, hogy ha lenne „Spárga Párt”, én bizony belépnék. Alapítsd meg! - jött a válasz. Húúú, ez nem rossz felvetés, legalább garantáltan enyém lenne az egyes számú párttagkönyv! El is kezdtem a szervezkedést, de már a pártemblémánál elbizonytalanodtam, hogy melyik spárgát terveztessem bele, a zöldet vagy a fehéret? És vajon megfér-e majd egy pártban e két frakció? Nem fogják-e egymást kitúrni, kizárni a tányérból? Mégiscsak magyarországi növényekről van szó…

Pár évvel ezelőtt láttam egy riportfilmet valamelyik német adón, mely szerint a cseh és lengyel spárgatermelők országuk nyugati határainál egyre nagyobb földterületeket ültetnek be és onnan látják el a nyugat-európai piacokat. Ennél a növénynél különösen fontos, hogy frissen jusson el a konyhákba. Nálunk valószínűleg – mint annyi mást - ezt sem éri meg termelni.

Konyhámban a tavasz egyértelmű jele az, amikor a szűrőbetétes, hosszúkás spárgafőző fazék előbújik a szekrényből és a szezon teljes ideje alatt hol a tűzhelyen, hol a mosogatóban tartózkodik. Szegénynek nincs egy nyugodt napja sem, mert a nyúlárnyékokat folyamatosan főzöm, párolom, sütöm, tekercselem, burkolom, leöntöm, rakom, turmixolom. A csirágnak az egészségre másféle hatása is van: mivel naponta el kell kanyarodnom a piac felé, ilyenkor többet gyalogolok, mint a spárgamentes hónapokban.

Ez itt egy igazi klasszikus:

Spárga hollandi mártással

A spárgát a szokásos módon megpárolom.
Mártás: egy tűzálló tálban vízfürdő felett keverek 4 tojássárgáját kevés tejszínnel vagy vízzel, ha besűrűsödött leveszem a tűzről és sót, cayenne-i borsot adok hozzá, továbbá pár csepp citromlevet és vajat. Hivatalosan tisztított vajat kellene, de erre nem mindig van idő.
(Ha vízzel készítjük, bort vagy fűszeres ecetet kell előzőleg beleforralni.)

tavaly: ez volt

Irány a legelő!

Ha a Hortobágyra megyek, az alábbi dolgokat viszem magammal: túrabakancsot, messzelátót, fényképezőgépet, kerékpárt és HŰTŐTÁSKÁT! Utóbbi odafelé üres, minek is vinnék bármiféle elemózsiát, amikor tárt kapukkal várnak a jobbnál jobb csárdák? (Rosszabbak is vannak, egyszer majd leírom, hogy melyek azok.) A helyi kisboltokban pedig minden kapható, ezekben különösen szeretem végignézegetni az "iparcikkes" részleget: itt zománcos serpenyőre, hívogató légypapírra, békebeli vájlingra akadhat a gyűjtő.

A gulyás legjobb barátja

A hűtőtáska azért kell, mert az ember nem tudhatja, mikor botlik bele egy frissen döglött birkába vagy mikor veri bele a fejét egy gerendáról lelógó bivalyszalámiba. A házi tarhonya a fehér vászonzsákban, az ott jól elvan, a debreceni mézeskalács is kibírja hűtés nélkül, a tiszai halászlevet, füstölt harcsát meg úgyis helyben elfogyasztom, szükségtelen szállítani. Bogrács? Nem cipelem, az ott minden háztartásban van, kölcsön lehet kérni. Persze nem megyek üres kézzel, a lekvárjaim jól szállíthatók, plusz 2-3 doboz saját sütivel nyomulok a cserekereskedelemben.

A barátokkal szombaton összedobtunk egy évadnyitó slambucot. Erről az ételről korában már írtam, itt olvashat róla, aki akar. A vacsoránk nem lett tökéletes, a látszat ellenére ez nem egy könnyen elkészíthető étel, nagy szakértelmet és sok tapasztalatot igényel. Valószínűleg az volt a probléma, hogy csak 31-szer forgattuk meg, netán 33-szor. Belátom, nem lehet egyszerre beszélgetni, inni, lovakat nézegetni és közben számolni a slambucforgatást!

Április 24. Szent György napja, a kihajtás (kiverés) ünnepe

Az a fajta városbéli puhány nyavalyás vagyok, aki télen együttérzően gondol az istállókban, ólakban telelő állatokra. Szegénykék unatkozva ácsorognak és a nyárról álmodoznak. Valahányszor friss zöldséget főzök, szárzellert roppantok, salátát keverek, megpróbálom elképzelni, milyen lehet tavasszal kiszabadulni a legelőre és a száraz téli takarmány után először beleharapni egy roppanó fűcsomóba, esővizet inni, vagy csak szaladni a végtelen irányába - amíg egy lelkiismeretes puli bele nem kap lábikránkba.
Az elmúlt napokban 2700 szürke marhát, 300 bivalyt, 2000 rackát, 250 lovat hajtottak ki a hortobágyi pusztákra. A kisebb állatok, pl. juhok már korábban kimehettek, nekik kevesebb fű is elég.

A kettős könyvelés régen is elvárás volt. A pásztorok is „kitöltötték” az un. rovásfát, ugyanis Szent György napján „került rovásra a jószág”. (A veszteséget külön, un. dögrováson tartották számon.) Ezt a hagyományt most is láthattuk a szombati rendezvényen, egy fa lécre rótták fel az adatokat, kettéhasították, ez egyik felét a Hortobágyi Kht. vezetője, a másikat az állatokért felelős számadó őrzi. Hogy meddig? Késő őszig, amikor sor kerül a szorulásra (szorításra), azaz a téli szállásra való behajtásra. A korabeli üzleti etika szerint:
„Tavasszal a kihajtáskor,
Minden bandzsi lehet pásztor.
De majd ősszel, szoruláskor,
Az a pásztor, aki számol!”

Addig is minden állat és minden ember vidáman bóklászhat a végtelen pusztán. De vigyázat, ahogy egyszer egy helyi szakember mondta nekem: borjúra ne lépjünk, ha életben akarunk maradni!

Far, hát

Jobbra át!

A kihajtási ünnepet egy bioélelmiszer vásár kísérte, ami engem kevéssé kötött le. Valahogy nekem szemfényvesztésnek tűnik ez az iparág. Nem vagyok biztos abban, hogy valamennyi termelő, kereskedő megfelel az előírásoknak és azt is kétkedve nézem, hogy ha a szennyezett földe vetik a génmódosított magot és azt nitrátos vízzel öntözik, hogyan lesz abból biocucc?

Az vesse rám az első tönkölypogácsát, akinek soha nincsenek hasonló gondolatai!

Cukkinis lepcsánka

"Betyárbatyu tócsnival" a Patkós csárdából

Az előző bejegyzésben feltett találós kérdés helyes megfejtése:
Racka juhok nyári frizurával vidáman legelésznek, közben ügyesen lehajtják egyenes, csavaros szarvukat nehogy fenékbe bökjék egymást.
Köszönöm a lelkes találgatásokat!

Találós kép

Mit ábrázol az alábbi - szombaton készült - fotó?
Lehet találgatni!

VKF! XXIV. Összefoglaló – 2. rész

TEXTILEK, DÍSZTÁRGYAK

Kisvirág
Felmerült a zsűriben, hogy a 24. vkf a konyhai textíliákról, kötényekről szóljon, és lám Zsuzsi megérezte ezt. Bebizonyította nekünk, hogy Velencében ha nem is beszélnek magyarul, de legalább írnak. Akarom mondani, hímeznek. Minden magyar ember tudja, hogy a velencei dózse elnevezés is egy szerencsétlen kötény-elírásból származik. Zsuzsinak üzenem, hogy én már olyan pólókat is láttam, amire az volt hímezve, hogy Marco Polo! És nem Velencében!
http://kisviraginitaly.freeblog.hu/archives/2009/04/18/VKF_XXIV_3_in_1_-_zoldseges_krumplitorta/


PommePomme
Hogyan lesz egy mannheimi polgárból a magyar népművészet ifjú mestere? Hát úgy hogy hazajön, asszimilálódik, képzi magát, nyitott szemmel jár a koleszban, mézeskalácsot süt, tárgyakat gyűjt és legvégül azonosul az ő népével. Népiesebb lesz magánál a népnél is! A tárgyak is jól járnak, mert egy szakértőnél lakhatnak, az a tányér pedig a legboldogabb lehet, amelyikben sztrapacskát szolgálnak fel. Még szerencse hogy a haluskyhoz értő nép ága is be van oltva PommePomme égigérő fájába!
http://pommepomme.blog.hu/2009/04/19/vkf_xxiv_nepi_vonal_a_konyhamban_1


FŐZŐ- ÉS TÁLALÓ EDÉNYEK

Vegavarázs
Egyenesen a Krisna-völgyből jelenti Hémangi, hogy nincs hasznosabb edény, mint egy jó kis indiai wok. Ami a magyar embernek a bogrács, az amerikainak a hőtartó papírpohár, az a keletinek a wok. Anélkül nem megy sehova. A wokban készülhet minden, de a zöldséges szabdzsit érdemes először kipróbálni.
És egy kis reklám: az adománygyűjtő krisnásoknak érdemes pénzt adni, mert ők tényleg ételosztásra használják fel a befolyt összeget. Ezt többször a saját szememmel láttam és egyszer meg is kóstoltam – nagyon finom volt! Hare Krisna!
http://vegavarazs.hu/vigyazz-kesz-fozz-xxiv-%E2%80%93-egy-targy-egy-tortenet-egy-recept


VNJ
A Pataki tál a XX. század legnagyobb konyhatechnikai félreértését szülte. Sokan azt hitték arra a mondatra, hogy „használat előtt áztassa 30 percig hideg vízben”, hogy csak a legelső használat előtt kell beáztatni, miután hazavitték a boltból. Lett is nagy balhé megannyi családban, amikor a csontszáraz tál már a második főzésnél „pukk”, megadta magát! Sokan ezért nem szeretik az ilyen edényeket, pedig mint minden időtálló dolgot, ezt is a rómaiak és a görögök agyalták ki. VNJ a legügyesebb beetetési móddal él, olyan ételt mutat be nekünk, amitől még egy vegetáriánus is megtér, nemhogy egy agyagtál-ellenző!
Jaj, az a kacsacomb ott a képen…
http://vnjfoz.blogol.hu


Belly konyhája
Itt látható, hogy miként függ össze az ízlelés és a szívműködés, vagyis az érzelmek is meghatározzák, hogy mi ízlik nekünk és mi nem. Lásd: piros lábos, mint tortaforma. (A piros edénykészlet ma is kapható, kapaszkodjunk meg mielőtt megnézzük hogy mennyibe kerül!)
Minden reggel ugyanazzal a bögrével ébredni, ez adja az állandóság megnyugtató érzését! Belly képes emlékezni egy általa sosem ismert személyre is, mert egy bögre médiumként hozza neki a kapcsolatot.
http://mollykonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-anyarol-fiurafiurol-felesegre.html
http://mollykonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-nagymamarol-unokara.html


Piszke
Ha a porcelánok megússzák a németeket és az oroszokat, akkor az ötvenes években még mindig ott van az enyészet lehetősége egy fatális konyhai baleset formájában. A túlélő süteményestál olyan szép rakományt kapott most is, hogy az ember csak vágyakozva nézi, nézi azokat a szabályos, porhanyós linzerkarikákat! Piszke ráadásul olyan gyönyörű fényviszonyokat teremtett a fotózásnál, amilyet az ősei valószínűleg sohasem láthattak a sötét ötvenes években.
http://piszke.blogspot.com/2009/04/linzerkarika-vkf-xxiv.html


Saját levében
Saját levemben egy családi pecsenyéstálról emlékeztem meg, amely a háború szülötte és emlékének hordozója. A téma háborús, de remélem hogy a végkicsengés pacifista.
Valaki kérdezte, hogy mi van az edény alján, amit letakartam? Hát egy rusnya, agresszív madár a szokásos díszítőelemekkel…
http://sajatleveben.blogspot.com/2009/04/haborus-pecsenyestal-vkf-xxiv.html


Palócprovance
És ismét a tálak! Amelyek anyáról leányra szállnak, a tálhoz kötődő receptekkel együtt. Aztán az ötöd- vagy hatodízigleni utódok a nevét sem tudják majd az eredeti tulajdonosnak, de azt igen, hogy 25 dkg rétesliszt és 20 dkg vaj kellett a kedvenc süteményébe.
Ennyi marad egy emberből? – kérdezhetnénk. Nem csak ennyi, mert a lelke mindig ott lesz az étkezőasztalnál, minden ünnepen, valahányszor előveszik a féltett süteményes tálját.
http://palocprovence.blogspot.com/2009/04/vkf-xiv-3-az-egyben-1-targy-1-tortenet.html


Zsannamanna
Pécsi tányér, pécsi tál, pécsi szál, szécsi pál – ezt a kispál és a borzos asszociációs vonalat indítja el bennünk a pályamű. Vagy nem mindenkiben?
Vagy van, akit inkább a férfiak sajátos tányérválasztási szokásai nyűgöznek le? Az biztos, hogy aki szakácskönyvet készít és ad magára, az csak az ilyen tányérban fotózott húslevest részesítheti előnyben. Legyen mellette még egy nagy űrtartalmú evőkanál, mert annak hiányát is rendszeresen reklamálják a férfiak.
http://zsannamanna.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-nagymamam-tanyerjai.html


Maimoni
Maimoni is úgy tett, mintha nem tudna vagy nem akarna írni, talán eleinte az asztalfióknak írt, de a vkf kihozta belőle - mármint a fiókból – az írást sokunk örömére.
Mindenkinek van vagy volt legalább egy ilyen nagymamája, ismerőse, és mindenkinek van legalább húszféle szava a tócsira. Ezért is szertejük a cicegét amikor tocsnit sütünk és ezért is tetszik mindenkinek ez az írás.
A posztot figyelmébe ajánlom a konyhai-gép felhalmozóknak is!
http://praktikaksokgyerekhez.blogspot.com/2009/04/csak-egy-csesze-tea.html


Zamat és Illat
Abban a konyhában lehet ám csak valódi zamat és illat, ahol a dohos Váncza könyv szagát elnyomja az isteni mézes sütemény, és a szicíliai kávéskészletből párolgó könnyű habos csokis cappuccino illata! És mindezt egy tunéziai tál látványa keretezi. Annak idején azért értek véget a pun háborúk, mert a hadvezérek belátták: nincs nyugisabb elfoglaltság, mint kevergetni a kávét, eszegetni a sütit és csak távolról nézegetni a túlsó partot. Előtte persze kicserélték a repiajándékokat: a tunéziaiak kapták a csészéket, a rómaiak a tálat.
http://zamatesillat.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-csokis-kenyeztetes.html
http://zamatesillat.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-mezes-tekercs.html


Garffyka
Mint megtudtuk, G. egy bizonyos Manóapóval lakik egy háztartásban. Utóbbi a manók nagyfőnöke, ezen kívül kiváló beszerző is. Tudja, a kismanók ellátásához elsősorban apró manóedénykék szükségesek. És ha már manósak, akkor minimum hogy zöldek legyenek. Ezekben készülnek az iciripiciri manóeledelek, pl. kenyértortácskák. Ha Manóapó szabadságra megy, akkor a karácsonyi angyalokhoz is lehet fordulni fazék-ügyben.
Manósapka edényfogót mások is kapnak ajándékba, de azoknak a konyhájából valahogy mindig eltűnik ez a kis hasznos textiltárgy, bizonyára a huncutkodó manók a ludasok a dologban!
http://garffyka.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-3-az-1-ben-2.html
http://garffyka.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-3-az-1-ben.html


Ízbolygó
Ízbolygó csak bolyong, szédeleg reggel a konyhában, következésképpen tör-zúz reggelente, míg meg nem kapja napi kávéadagjának első részét. Akkor aztán kisimul a világ, fehér hab keretezi mosolygó száját, karamell illat férkőzik a hajába és innen kezdve előtte már nincs akadály!
Szenvedélyével sikerült megfertőznie gyermekét is, aki valószínűleg az oviban ezzel kezdi minden reggel: „Dadus néni, a tejhabom elkészült már?”
http://izbolygo.extra.hu/?p=692


Fűszeres Eszter
Lélek minden tárgyban lakik – erről szól ez a verseny. A fűszert pedig a szakácsok adják hozzá, egy–egy történet formájában. Eszter elárulja nekünk, hogy bizonyos serpenyőkbe bele van programozva, hogy melyik étel készüljön el bennük a legfinomabban. Naná, hiszen egyenes Walesből jött a prototípus! (Onnan hazacipelni egy öntöttvas edényt, hát ilyesmire is csak egy asszony képes!) Az meg csak természetes, hogy egy angol reggeli szívesebben sül angol serpenyőben, mint pl. szingalézben.
Érdeklődve várjuk Eszter oldalán a videót, amin azt mutatja be, hogyan forgatja meg könnyedén csuklóból az öntöttvas serpenyőit! Félkézzel!
http://fuszereslelek.blogspot.com/2009/04/angol-reggeli.html


Ági főz
Ági azt akarta nekem beadni, hogy egy kiváló szakács és író nem tud egyszerre keresztelőn enni-inni és vkf-re nevezi. A mellékelt ábra (bejegyzés) mutatja, hogy még túl is teljesítette a tervet, két pályaművel. Azóta már blogján bizonyítékokat láthatunk a szabadkai eseményekről is, igazolván a hiányzását.
Valami azt súgja, a mesélő tárgyak boltját látni fogjuk még nyomtatásban is!
A réz habüst minden cukrász számára egy csoda, nem akadt még konyhai-ketyere gyártó cég, amelyik szebb teszthabot tudott volna felmutatni ennél!
http://agifoz.blogspot.com/2009/04/vkf-3-az-1-ben.html
http://agifoz.blogspot.com/2009/04/meselo-targyak-boltja.html


Dalla cucina Mammája
Olvasás közben jön meg az étvágy, nem igaz? Mamma azt hitte, úgyis kibírja a hétvégét, ha csak a pálya széléről figyeli a versengést, de aztán a mérkőzés hevében váratlanul berohant a fűre. Az éppen ott legelésző rackákról pedig elnevezte a pités tálat. Még ma felterjesztem az MTA Nyelvtudományi Intézetében a rendkívül szellemes „rackatál” kifejezést! Holnap pedig a Hortobágyon mindenkinek elmesélem, főleg a rackáknak! Istenem, beeeee fognak nevetni!
http://dallacucina.freeblog.hu/archives/2009/04/20/Tejes_pite_mandulas_mangolddal


Max
Max több mint szakács. Nem csak ételeket főz, kreál, hanem hozzá tálat is. Először megtervezi és kiégeti a tálat, aztán kisüti a sütit. Ez több mint 3:1-ben, ez már Sok:1-ben!
Most már tényleg odakerekezek a műhelyhez és meglesem, milyen fagyitölcséreket tervez és gyárt! Kinézem belőle, hogy válság idején még a vendégeket is maga állítja elő. Besegítve ezzel a helyi rendőrségnek.
http://maxkonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkfxxiv-dalm-szelet.html

Köszönöm mindenkinek a részvételt és a lelkesedést! A verseny eredménye: mindenki nyert! Az írók, az olvasók és a tárgyak is, mert úgy tűnik, valamennyien gondos, szerető gazdinál laknak.
A versenyházigazda stafétáját
CUKROSKATA
kapja!

VKF! XXIV. Összefoglaló – 1. rész

Izgultam ám, hogy mi lesz, ha mindenki a mosogatógépét nevezi meg mint legkedvesebb konyhai eszközét! Erre az esetre kidolgoztam a vészforgatókönyvet: márkák szerint rendezem a pályaműveket, felkeresem a gyártókat és kivasalom belőlük a reklámpénzt, majd valamennyi bloggert meghívom vacsorára, egy előkelő étterembe. Tényleg, miért is nem kapott Nobel-díjat a mosogatógép feltalálója? Mosogatott már egyáltalán valaki a Nobel-bizottságban?! Jó, hagyjuk ezt, fontos hogy a blogolók újfent megmutatták sokszínűségüket és azt, hogy nem mind mosogatógép, ami szép és hasznos.

A tárgyakat négy kategóriába sorolva mutatom meg, függetlenül attól, hogy történelmi, érzelmi vagy használati értékük miatt kerültek-e elő:

1. GÉPEK, TŰZHELYEK, SÜTŐK
2. KONYHAI ESZKÖZÖK
3. TEXTILEK, DÍSZTÁRGYAK
4. TÁLALÓ- ÉS FŐZŐEDÉNYEK

Örülök, hogy nem mindenki régi tárgyat választott. Ami ma hétköznapi, modern, az hamarosan úgyis antikká válik, unokáink hajba kapnak érte a közjegyző előtt és a vitrinjeikben őrzik majd.

Kérem szépen, hogy ha valaki véletlenül kimaradt a felsorolásból, jelezze nekem és vigasztalásul egy egész külön posztot szentelek neki.


GÉPEK, TŰZHELYEK, SÜTŐK

Vesta
Ahogy az antik római Vesta-szüzek mondták: „Nomen est Woman!”
Senkit nem lepett meg ezek után, hogy Vesta bloggerina anno domini Veszta gáztűzhellyel kezdte az ipart, ahogy jómagam is. Ez lett a veszta, mind a kettőnk veszta!
De ennél is érdekesebb, hogy valóságos perecpárbaj indult meg közte, Lúdanyó és Cukroskata között, már-már úgy nézett ki, hogy ne legyen a neve gasztroblogger annak, aki vasárnap éjfélig nem süt legalább háromféle perecet!
http://vesta007.blogspot.com/2009/04/thinking-of-you-az-elektrolux-hagymas.html
http://vesta007.blogspot.com/2009/04/ropogos-perec.html


Chef Viki
Viki, a hazai ipart támogatva egy fantasztikusan zöld színű Karancs gáztűzhelyt mutatott meg nekünk. Jó ha az ember nem dob ki mindent amikor új lakásba költözik, pláne azt ami tökéletesen működik. Ezzel nem csak a fogyasztói társadalomnak mutat fityiszt, hanem átmenetet biztosít az egyes nemzedékek között is. Régi tűzhely újrafogalmazva Grenadinenál is megfigyelhető.
A régi tűzhelyek életképességét bizonyítja, hogy még mindig nem ment ki a tűz a divatból. Egyszerűen nem találtak fel még nála tüzebbet.
http://thechefviki.blogspot.com/2009/04/vkfxxiv-tuzhely-es-sos-perec.html


Hobbiszakács
Hát csak nevetünk, nevetünk ezen a rendkívül szellemes íráson és Hobbiszakács MekkElekjén, aztán egyszer csak észrevesszük, hogy tulajdonképpen magunkon nevetünk. Vagy inkább sírunk?
A „ringlis kanapé” hallatán senki ne aggódjon, hogy majd nem jön ki a bútorszövetből az olaj, mert csak egy egyszerű de finom ételről van szó!
Az almaecet kontra francia konyak témájához annyit, hogy nálunk pontosan rá volt írva az üvegekre, hogy „6 puttonyos tokaji aszú, 1972” – el is lopták a munkások az egész kartonnal.
http://hobbiszakacs.blog.hu/2009/0419az_oreg_kalyha_a_rontom_bontom_ezermester_es_a_ringlis_kanape


Gigi
Gigi cipóban sült tarját szervírozott, amit a kenyérsütő géppel beszélt le előző este. Az ember csak leadja a rendelést a gépnek, hogy hány óra hány perckor mi süljön ki és az okos kis jószág máris sürög-forog-búg a konyhában. A gép a tarját is intézte: 1-es gomb sima disznó, 2-es gomb mangalica, 3-as gomb vegatarja.
Gigi amúgy is olyan jó magyaros vonalat visz a blogján, hogy összefut a nyáj a szánkban!
http://gigiakonyhaban.freeblog.hu/archives/2009/04/18/Cipoban_sult_tarja_-_Vkf_XXVI/


Renáta
Renáta, ahelyett hogy jóképű molnárlegényekkel incselkedne a malomban, inkább vett magának egy spéci malmot otthonra. Amolyan lét-tudatos módon. Ez a tárgy ráadásul annyira szép, hogy lefogadom, az unokái nem is fogják használni, annyira féltik majd a kincset. De persze így egyik unoka sem hasonlíthat majd a molnárra…
http://lettudatoskonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-hazi-malom.html


Baba
Baba még nagyon fiatal és egy babának minden tárgy új. Meg is ijedt, hogy nincs mit bemutatnia, de aztán szerencsésen belebotlott egy vasalózsinórral működtetett kenyérpirítóba. Baba azt sem tudhatja, hogy a kriminalisztika-történet tele volt olyan esetekkel, mely szerint „áldozatát vasalózsinórral fojtotta meg”.
Egy vasalózsinór maga volt a mindenség egy háztartásban. Vasalt, kávét főzött, szendvicset sütött – és amint itt látható, kenyeret pirított. Ez a pirító, ha jól tudom nem rendelkezett hőfokszabályzóval, a szemfüles szakácsnak még pont a füstölés megindulása előtt kellett kikapnia a kenyeret belőle – lehetőleg azbesztkesztyűvel!
http://babaesakonyha.freeblog.hu/archives/2009/04/19/VKF_XXIV_-_Cukkinikrem


Sajtkukac
Sajtkukac szert tett a világkereskedelem segítségével egy Bamix gépre, magyarul Zauerstabra. Találta mellette egy videót is, amin maga a nagy Gordon Ramsey az alábbi jótanácsokkal látta el:
"F… you, ez egy f..... kis gép! F… you ha leszólod vagy vissza mered küldeni a mi f..... országunkba! F… it, ezt nézd, a tojásodat hogy átalakítja egy f......jó kis majonézre!
See you, f… you! Gordon."
Sajtkukac egyébként majonézhez készített tonhalas lepénykéket, vagyis gombhoz a kabátot, de ezt egyikünk sem fogja bánni, ha követjük őt!
http://www.sajtkukac.hu/?p=2247


Nokedli
Két daráló került elő a szekrény mélyéből, egy elektromos és egy kézi mákdaráló. Az elektromos magán viseli a 60-70-es évek ipari formatervezésének minden báját, tudom, hiszen én is ilyennel darálom a cukrot. Csakhogy az enyémhez 2-3 póttető is van, ezért gyorsan lebartereztük Nokedlivel, hogy ha baleset éri az ő tetőjét, akkor forduljon hozzám bizalommal. Ő még nem tudja, hogy nem leszek rest kérni tőle egy fél mákos linzertortát!
http://nokedliblog.blogspot.com/2009/04/xxivvkf-3-in-1.html


Katakonyha
Katakonyha modern konyhai lény, halad a korral, ezért nemrég levetette fűszoknyáját és megvált rozsdás bozótvágó késétől is. Helyette beszerzett mindenféle aprítógépet, de a reggeli banánhabról - amit a dzsungelben megszokott – nem mondd le! Inkább megtanította a gépet bánni a banánnal.
A kommentekből kiderült, hogy a jegelés is megy neki, gondolom azt is aprít a mindennapi koktéljába!
http://katakonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-botturmix-esete-az-apritoval.html
http://katakonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-kivis-bananhab.html


Gabojsza
„Zsuzsi aki főz”-nél majd láthatjuk hogy léteznek furcsa végtaggal megáldott férjek, de Gabojsza még ezen is túltett: bemutatta nekünk a grillbecsavarodott férfit! A grilldob ahogy látom, már le van védve. Eljön még az idő, hogy a GBT-n egymás kezéből nem csak a kolbászokat és a padlizsánkrémeket, hanem a grilldobokat is kapkodjuk!
Olvasás közben felmerül az emberben: hány lába van a csirkének? Illetve hány csirkének van ennyi lába? A megfejtéseket ide kérjük leadni:
http://gabojszakonyhaja.blogspot.com/2009/04/letelemunk-grillezes-vkf-xxiv.html


SZERSZÁMOK, ESZKÖZÖK


Zsuzsi főz
A palacsintasütőben végződő férfi valószínűleg sok forgatókönyvírót megihlet majd. Nem tartom kizártnak, hogy az Óllókezű Edward hatodik részében már Johnny Deppel együtt riogatja a kertvárosi népeket.
Zsuzsi helyében beszélnék egy genetikussal, hogy vajon mennyire öröklődik ez a tulajdonság, mert ha igen, akkor váratlan szülészeti eseményekkel is számolni kell!
http://zsuzsifoz.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-rendhagyo-reggeli.html


Grenadine
A legkedvesebb és leghasznosabb eszköz a konyhában, maga a konyha! Kéznél van és jobban használható főzésre mint pl. egy hálószoba.
A nehéz helyzetben levő zsűri figyelembe veszi, hogy Grenadine még nehezebb helyzetben írta bejegyzését. Feje meg lett terhelve, senyvedett egy hetet, s egy rettenetes felcserrel veszekedett. E helyzet nem kedvez eledeles versenyeknek.
http://grenadinegasztro.blogspot.com/2009/04/archaikus-konyha.html


Lúdanyó
Lúdanyó bebizonyította, hogy mindannyian Ínyesmester köpönyegéből bújtunk elő. Nem, inkább a kötényéből. Nem, az sem jó, mert állítólag a Mester nem is tudott főzni. Egyszerűen csak értett hozzá. Tudta hogyan főzne, ha tudna főzni. És persze annál is jobban tudott enni, azaz ÉTKEZNI.
Bloggerünk ami időt megspórolt a kelesztés nélküli kiflivel, elköltötte azt a perec hadműveletre.
http://ludanyo.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-hazi-kifli-kelesztes-nelkul-az.html
http://ludanyo.blogspot.com/2009/04/nagy-perec-hadmuvelet.html


Kísérleti konyha
Beatbullnál derült ki számomra, hogy napjaink szerelmespárjai előszeretettel ajándékoznak egymásnak gránitlapot szerelmi zálogul. Várható, hogy a költők ezt hamarosan megéneklik, csodálatos ellentétbe ültetve a forró szerelmet és a hideg gránitlapot.
A bejegyzés egyik kommentelője, Sajtkukac olyan töklétesen fogalmazta meg a hatást, hogy nem is tehetek mást, mint idekopizom amit írt:
Jelentem a gránitlapot felleltem, letakarítottam, a tésztát bedagasztottam, kelesztettem, bevagdostam, a sütőt a lappal beizzítottam, és már meg is ettük :-) Persze ötünknek mindjárt dupla adaggal indítottam, ennek ellenére csak egy vékonyka kis kenyerecske maradt :-) Avokádókrém, friss saláta, házilag pácolt sonka volt a kísérője. Köszi a receptet, a családom csókoltat :-)
http://kiserletikonyha.blogspot.com/2009/04/vkf-24-granitlap-es-pain-depi.html


Ecet és Olaj - phzs
Úgy tartozik össze a szerecsendió és a szerecsendió-reszelő mint egy kétpetéjű ikerpár tagjai. Nem hasonlítanak egymásra, de egymás nélkül nem lehetnek meg. Apropó, meglevés! Ez az a fajta reszelő, ami mindig megvan a háztartásban, míg a többi szeret elbújni ide-oda. Ez a természete.
Most jut eszembe, hogy a két Lotti éppenséggel egypetéjű volt, tehát az analógia sántít. Az írás viszont rendben van. Ha csak ránézünk a reszelőre, máris érezzük a friss szerecsendió illatát! Ugye nincs köztünk olyan őrült, aki őröltet vesz a boltban?!
http://ecet-es-olaj.freeblog.hu/archives/2009/04/18/Harom_az_egyben_VKF_XXIV/#comments


Cukroskata
Megdobbant a szívem, amikor a saját antik derelyevágómat láttam viszont a képernyőn! Kata csörögét metszett vele, vagyis a sajátjával, amit szintén a nagymamájától örökölt. Megegyeztünk abban, hogy ezek a tekerentyűk bezzeg még össze is zárták a tésztát és nem rozsdásodtak, mert ANYAGból voltak.
A csokis baracklekvár pedig már csak hab a csörögén!
http://cukroskata.blogspot.com/2009/04/csoroge-vkf-xxiv.html
http://cukroskata.blogspot.com/2009/04/friss-ropogos-sosperec.html


Gabriella kreatív konyhája
Két igazi klasszikus a pályaművek között: diócska és méhkaptár-alakú süteményforma. Falusi lagzikban talán még összefuthatunk ilyen süteményekkel, de attól tartok már nem sokáig.
Ezek cseles kis tárgyak! A velük való munka rengeteg időt vesz igénybe, valóságos művészi értéket alkot a szakács, aztán a vendégek egy másodperc alatt bekapják a sütit! Volt, nincs! Tehát a felhasznált időt visszakapjuk a folyamat végén. Csak az a baj, hogy nem mi.
http://gabriellakonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkfxxiv-diocska.html
http://gabriellakonyhaja.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-nagymamam-tornyocskai-avagy.html


Szazala
A medvehagymás tésztához két dolog szükséges: medvahagyma és tészta. A hagyma megterem magától, ott hever egy egész mező Szazala kereke előtt, de hol terem a tészta?
Ezt már nem árulom el, de annyit tanulságot megosztok a nagyérdeművel, hogy mielőtt bármilyen gépet vásárolunk a konyhánkba, érdemes házkutatást tartani a rokonainknál, mert nincs kizárva, hogy egy komplett vasedény lerakatuk van, ami csak ránk vár.
http://szazala.blogspot.com/2009/04/vkfxxivavagy-harom-az-egyben.html


Duende
Senki ne rohanjon a NASA-t értesíteni arról, hogy Duende konyhájában leszálltak az ufók! Carlo Alessiében viszont biztos hogy ezt történt, de az meg olyan régen volt, hogy már a tervező sem emlékszik rá.
Azt viszont véssük alaposan az eszünkbe, hogy Duende nevezetű személlyel soha ne kössünk üzletet, mert biztos hogy ő jár jól! Amikor a tenyerünkbe csap boldogan, hogy jó, akkor ennyi, máris mehetünk kifacsarni magunkat.
http://szellemafazekban.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-carlo-alessi-fortuna-es-en.html


Kell egy recept
Nagyanyáink azért nem jártak edzőtermekbe, mert hetente többször amúgy is megemelték öntöttvas edényeiket, behordták a fát a sparhelt alá, és sütöttek néhány kiló sajtostallért. Ez az összecsukható vas szerkentyű a tévét is helyettesítette, mert ha ilyesmit sütött a háziasszony, garantáltan elment vele az egész napja. Szerencse, hogy akkor még nem volt feltalálva a teniszkönyök, mert akkor az is lett volna nekik.
Aki még nem evett ilyen tallért, az nem is tudja mi az élet! Írjon azonnal az alábbi bloggernek és hívassa meg magát uzsonnára!
http://kellegyrecept.blogspot.com/2009/04/sajt-az-osszenyomo-es-tortenet.html


Gumimacik
Ki ne tudná, hogy a legelveszettebb tárgy a konyhában a zöldséghámozó! Valószínűleg a szeméttelepek tele vannak velük, a csomagolás mindig ugyanaz: rengeteg zöldségmaradék és héj között vannak beágyazódva, esetleg körbeveszi őket még egy kis újságpapír is. Lesz dolga a régészeknek 1000 év múlva!
Vica rájött, hogy ha nyomtatóba helyezi a hámozót és megnyomja a zöld gombot, bármikor klónozhat magának egyet. Ha pedig kelesztő tálba teszi, szép, nagy, levegős hámozója keletkezik. Azaz keleszkedik.
http://gumimacik.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-keleszto-tal-es-foszlos-kalacs.html


Le Big Mac Zsuzsi
Maga a nagy Darwin sem gondolta, hogy létezik olyan nagyívű evolúciós ugrás, amikor valaki 2002-ben még csak zacskós virslit tud főzni, 2009-ben meg már övé az ország legszebb deszkája és sodrófája! Sőt, azon profin nyújt, sodor, csigát teker, borkorcsolyázik. Úgy gondolom, családja jól döntött hogy rábízta ezt az értéket, a valódi faanyagból készült deszkát!
http://le-bigmac.blogspot.com/2009/04/vkf-xxiv-1-targy-1-tortenet-1-recept.html

Folyt. köv.

A háborús pecsenyéstál – VKF! XXIV.

(Az alábbiakban nem a legkedvesebb, hanem a legérdekesebb konyhai tárgyamat mutatom be.)

Bennünket itt Ká-Európában a történelem viharai sohasem kerülnek el. Így aztán minden nemzedéknek jut egy kis háború, rendszerváltás, mamutkihalás, forradalom, parasztfelkelés, gazdasági válság. A hosszú életűek jutalma az, hogy többmindenbe belekóstolhatnak.
Ezek a viharok aztán nyomot hagynak a konyháinkban és a tálalószekrényeinkben is. Ritka az olyan család, amelyiknek sértetlen az öröklött étkészlete, ahol nem kellett túladni az ezüstön, vagy amelyiknek a rézmozsarát nem nyelte el a hadiipar. Kevés nagymama tud csak túllépni a görcsös takarékoskodáson és a nagypapik máig válogatós unokáik fejéhez vágják hogy: „majd még megennéd!”

A nagyapám Somogy megyei házát sem kerülte el a második világháború, de szerencsére olyan nyomot hagytak maguk után a katonák, ami emberi és vállalható: két pecsenyéstálat. A fehér, vastagfalú Rosenthalokat oroszok zsákmányolták a németektől. A jelzések szerint ezek a hadsereg felszereléséhez tartozhattak. Mert egy tiszt, háború ide vagy oda, megadja a módját a pecsenyeevésnek. Mindannyian tudjuk, hogy ízletesebb az étel elegánsan tálalva, mint csajkából vagy konzervdobozból elfogyasztva. Úgy képzelem, hogy az a félóra, amíg a tálból ettek a katonák – akármelyik hadsereghez is tartoztak - a béke félórája volt. Fricska a háború orrára.
Talán át kellene gondolni a nemzetközi hadijogot és olyan rendelkezést hozni, mely szerint a tárgyalni induló parlamenterek ne fehér zászlót, hanem fehér pecsenyéstálat vigyenek magukkal, finomságokkal megrakva. Ugyan ki emelne fegyvert egy ilyen küldöttre?

Az oroszoknak sietősen kellett továbbállniuk, így a zsákmányt hátrahagyták. Igaz, ezt-azt azért magukkal vittek. Nem tudjuk, mi lett a német és az orosz tisztekkel, hazakerültek-e, vagy itt nyugszanak valamelyik tömegsírban, de a tálak túlélték a háború utóhatásait, később az államvédelmisek látogatásait is. Most kivételesen a vkf-re állítottam az egyiket ismét hadrendbe.

Nagyapám, akinek péküzeme volt, a háború idején szociális alapra helyezte a termelést. A német és az orosz hadseregtől „megspórolt” lisztből sütött a rászorulóknak és a bujkálóknak, megvalósítva ezzel az erkölcsileg megengedett kenyérhamisítás és a javak újraelosztásának eszméjét. Évtizedekkel később is huncutul emlegette, hogy szegény katonák ha még élnek, biztosan nem szívesen emlékeznek azokra a vacak kenyerekre. Ezért választottam olyan pecsenyét, aminek köze van a kenyérhez is.


Miközben óvatosan mosogattam a tálat és rajta azokat a rosszemlékű jelzéseket, amiket a fotón letakartam, eszembe jutottak a belgiumi első világháborús hősi temetők, ahol csodálkozva láttam, hogy a nyugat-európai országok katonasírjai milyen szépen rendben vannak tartva. Ha haza nem is szállították a holttesteket, de legalább tudni lehet hogy ki, hol, mikor esett el és hol nyugszik.
Az én dédapáim egy szegény ország katonái voltak: bevonultak, meghaltak, eltűntek. Nem maradt utánuk sem gondozott temető, sem elegáns pecsenyéstál.

Cipóban sült sertéscsülök

A füstölt csülköt megfőzöm olyan puhára, hogy a benne lévő csontok könnyedén elfordíthatóak és kihúzhatóak legyenek. Hagyom kihűlni.
Kenyértésztát készítek, és a csülköt belecsomagolom, majd hagyom kelni kb. 25 percig. 180 fokos sütőben megsütöm.
Néha a csülköt megkenem mustárral, vagy főtt tojást teszek bele a csontok helyére, de most egyszerűbbre vettem a figurát.