Irodalomtörténeti kutatásaim szerint a költő kutyáját eredetileg Császármorzsának hívták. E tény felettébb kínos volt P. számára, főleg a forradalmi napokban. Hiába könyörgött anyjának, hogy keresztelje át royalista jószágát, id. P.né kötötte ez ebet a karóhoz. A költő végső elkeseredésében rábeszélte a felelős magyar kormányt, hogy intézkedjen e kérdésben. 1849-ben így került sor a trónfosztásra, amelynek egy fenn nem maradt végrehajtási rendelete szerint minden kutya köteles volt elhagyni nevéből az arisztokráciára való utalásokat. Így történt hogy a kutyusból Morzsa, K.L-ból pedig kormányzó lett.
A császárt (néhai királyt) nagyon mélyen érintette a hír. Bánatában napokig édességet kívánt, de az udvari dietetikusok visszafogták a fogyasztását, akarom mondani a hízását. A fenséges úr kénytelen volt hajnalban kiosonni a Burg konyhájába, és valamit összeütni magának. Másnap a szakácsok gyanús állagú, elrontott palacsintára emlékeztető ételmaradványt találtak a mosogatóban. Fültanúk szerint, a kukta, aki órákon át vakarta ki a morzsákat a lefolyóból így morgott: „…a Franzba…Joseph…kaiser…a schmarnid…”
A kancellária, hogy elkerülje az udvari pletykák terjedését, az esetet ügyes "pr" akcióként tálalta, az ételnek pedig a Kaiserschmarren nevet adta.
Ezalatt id. P.né a pusztában télen nem tudott megbarátkozni az új helyzettel, egyre távolságtartóbb lett Morzsival szemben és inkább a Tyúk felé fordult. Utóbbi totálisan elpimaszodott, még a ládára is felszállt! A gazdasszony egy saját maga által kikísérletezett édességgel vigasztalódott, amelyet - kihasználva a jogszabályi kiskaput - császármorzsának nevezett el. Az étel búzadarából készült, mivel kendermagnak a Tyúk hibájából szűkében voltak.
Hiteles feljegyzések híján gasztrotörténész legyen a talpán, aki ki tudja deríteni, hogy valójában melyik recept mit tartalmazott! A Monarchia lakosai annyira meg voltak zavarodva e kérdésben, hogy néhány évtizeddel később fel is bomlottak. Ők is és az államalakulat is.
A rejtélyre azóta sincs egyértelmű válasz, nem is lehet, hiszen van háromféle ételünk és négyféle elnevezésünk.
étel/1: palacsintaszerű-tészta forró zsiradékba öntve, mindkét oldalán megsütve, majd durva cafatokra szaggatva. (Én ezt úgy hívom: a lusták palacsintája. A minap a boltban csodálkozva emeltem ki egy zacskós félkész smarnit/császármorzsát a hűtőpultból, olyan volt, mintha mellimplantátumot tartottam volna a kezemben.)
étel/2: búzadara tejben áztatva, tojással, vajjal, mazsolával keverve, zsiradékban megpirítva, durva darabokra, azaz morzsáira szétgörgetve.
étel/3: búzadara és liszt keverékéből vagy kukoricadarából készül, a fent leírt módon.
név/1: smarni
név/2: kaiserschmarren
név/3: császármorzsa
név/4.: daramorzsa
Na, most tessék kinyomtatni és összekötni a megfelelőket. Helyes megfejtés nincs, mert ahány család és ahány szakácskönyv, annyi válasz. A dogmatikus szakácskönyvek ma már igyekeznek úgy állást foglalni, hogy a palacsintás a császármorzsa, a darás a daramorzsa, de sok családban még ma is a vezető válóokok között szerepel eme kérdés megvitatása.
Császármorzsa – nálunk
50 dkg búzadarát összekeverek kb. 1 liter tejjel, 15 dkg cukorral, egy citrom reszelt héjával, 10 dkg vajjal, kevés sóval. Aki szereti, tehet bele 1-2 marék előre beáztatott mazsolát is. Ez a keverék állhat akár fél napot is, hogy a dara megszívja magát. Később 6 tojás sárgáját is beleteszem, a fehérjét kemény habbá verve adom hozzá. Egy nagyobb lábost, vagy inkább mély serpenyőt kizsírozok, és beleteszek 3-4 dkg zsírt/vajat. Ezt felforrósítom és zutty, az egész keveréket beleöntöm. Pár percig a tűzön tartom, majd így ahogy van, betolom a forró sütőbe. (Persze az edénynek nincs olvadó füle!)
Itt süldögélne magában, de nem hagyom békén, hanem gyakran kiveszem és átforgatom, hogy mindenhol piruljon és szétessen morzsáira (!). Nem árt kicsit odakapatni, úgy finomabb. Ha elkészült, baracklekvárral pöttyözve tálalom, akinek nem elég édes, porcukrot is szórhat rá. Ha valamelyik családtagunk pont most ajánlja fel, hogy elmosogat, semmiképpen ne utasítsuk vissza! A fenti mennyiség 6 embernek elegendő, ha előtte aratni voltak, akkor csak négynek.