Halpucoló kézi készülék

 

Amikor megpillantottam ezt a helyes kis halpikkelyezőt a vasedényben, felderült a lelkem, mert eszembe jutottak azok az elszánt balatoni horgászok, akik esküdtek a söröskupakos pucolós módszerre. Az ügyesebbek applikáltak is maguknak valamilyen nyéllel ellátott söröskupakot.

Másrészt meghatódtam, hogy manapság még készít valaki ilyen szépen kimunkált eszközt, amivel biztos, hogy unokáink is pucolni fognak és kiteszik a gasztroblogjukra, mint „antik, 21. századi konyhai eszközt”. A kommentelők pedig hitetlenkedve nézik, és ezt írják majd:

„Klassz! Szup.! Wow! Lájk! No műanyag? Pikkely? Az mi?”   

Valaki pedig online módon, pikkelyes hal tenyésztésébe kezd, melyet milliók követnek majd. TV-szakácsok kezdenek a gyári halrudak és az azonosíthatatlan filék ellen agitálni, ásatag tudósok tartanak előadást arról a korról, amikor még ilyen lények a szabad vizekben úszkáltak és azokat a kor embere elejtette, majd enkezével megtisztította!

A kellemes fogása mellett kiemelném, hogy ügyes kis íve van az élnek, így nem szalad bele a bőrbe és  nem hasítja fel, mint a kés, és külön köszönet a csúcson elhelyezett fogacskákért, mert azzal pont oda lehet férni a hal hasához, az uszonyok tövéhez. Vettem egyet az anyukámnak is, ő jobbkezes, így majd évek múlva érdemes lesz cserélnünk, mire ő lekoptatja a jobb, én pedig a bal oldalát.

A sütőbabok természetrajza

Megkérdezte valaki tőlem, hogy mi az a sütőbab, van-e nekem olyan és hol lehet kapni? Van, sőt történelmileg úgy alakult, hogy sütő-csicseriborsóm is van és bárhol lehet kapni, ahol babot árulnak. Csak nem úgy kell kérni, hogy kérek szépen fél kiló sütő Juliskát, mert félő hogy a tájékozatlan kistermelő röhögőgörcsöt kap. Nem tartom kizártnak, hogy a dekadens Nyugaton gyártanak külön erre a célra műbabokat, vagy sütőgolyókat, de itt e karós babok övezte kis hazában örülünk, ha sima szárazbabbal megoldhatjuk a problémát. Mert mi is a probléma? Meg kell akadályozni, hogy a formában sülő „vak” tésztalap felpúposodjon, egyenetlen legyen. Ehhez nehezékkel le kell nyomni a tésztát, amikor félig vagy egészen megsütjük, így a belesimított tölteléknek szép, egyenes ágya lesz.

Az én sütőbabjaim antikok, már kb. 6 éve szolgálnak. Nagyon kicsi a rezsijük, enni nem kérnek, nyugodtan el lehet menni mellőlük nyaralni, nem kell ápolgatni őket mint pl. a kovászt. A többszörös sütés miatt tutira csírátlanítva vannak, olyan sterilek hogy egy műtőben is megállnák a helyüket és minden bizonnyal unokáim is látni fogják őket. Mióta a zsizsikeknél az alkotmánybíróság eltörölte a halálbüntetést, a bűnösöket egy jogi kiskapun át a sűtőbabok közé száműzik. Onnan még senki nem jött vissza.

Van egy kis tudományos ellentmondás, mert a sokszor használt bab veszít nedvességéből, tehát egyre könnyebb lesz, de a mai babtalan nehéz időkben én ugyan be nem áldozom a Hévíz környéki Annus nénitől kapott háromféle(!) babomat, mikor a boltokban olyan román és spanyol babot lehet kapni, amelyeknek minden harmadik egyede csak az úthengernek adja meg magát! Az sincs kizárva, hogy a gonosz kereskedők összekeverik a különböző évjáratú babokat, vagy amolyan babcuvée-t készítenek, csak erről nem tájékoztatják a felhasználókat.

A babokat befőttesüvegben tartom, onnan öntöm a formában fekvő sütőpapíros tésztára. A papírral együtt kiemelem és a kihűlt hüvelyeseket visszatöltöm lakhelyükre. Ha nem teszünk alá sütőpapírt, az egyrészt gusztustalan, másrészt belesüppednek a tésztába és úgy kell kipattintani őket egy hegyes kiskéssel.

Vak tortalap sütése omlós tésztából, akár sós, akár édes, remek pite- vagy tortaalap, de a magyar hagyományok szerinti pite/bélestészta (vaj + liszt + tejföl) is beválik vagy használhatunk leveles tésztát is, de erre több nehezék kell. Ha a tortalapot később még tovább sütjük a töltelékkel, akkor csak félig, ha krémet, habot töltünk bele, egészen meg kell sütni.

Tücskök! Itt a lekvárfőzés ideje! Üdv: Hangya

Az eper- és a meggylekvár már üvegben alussza nyári álmát, a barack órája is üt hamarosan. Közben, hogy ne legyen egy szabad hetem sem, egy kis málnával is megpróbálkozom.

Az üvegeket felcímkézem, mert rend a lelke a kamrának. Ha végigtekintek a roskadozó polcokon, ugyanaz a kellemes, megnyugtató érzés jár át, mint amikor a hullámzó gabonatáblákat szemlélem június végén.

Technika és lekvár és sci-fi

A nagymamáim még nem tudták, hogy néhány konyhai gép ügyesen besegíthet a gyorsabb és kellemesebb lekvárfőzésbe. Az egyik a mosogatógép. Felhozom a pincéből a poros üvegeket, és mire elrotyog a lekvár, a gépben csillogó, csíramentes, még meleg üvegek várják a betöltést.

Lassan egy éve, hogy vettem egy gőzpárolót. Ebbe beleteszem a megtöltött üvegeket és 15-20 percig dunsztolom őket. Pedig a gép használati utasítása szerint lekvárfőzésre olyan módon alkalmas, hogy bele kell rakosgatni az üvegbe a gyümölcsöt és a cukrot, felönteni vízzel, aztán be a gőzfürdőbe! Azt is írja, hogy kolbászt is lehet befőzni. (Mondanom sem kell, hogy német gyártmányról van szó.) Majd télen kipróbálom, úgyis akkortájt termenek a kolbászok.

Üveg és lekvár és barátság
Amilyen nagy dirrel-durral vonult be Magyarországra a kilencvenes években a Ball befőzőcsalád, ugyanolyan csendben ki is szivárogtak innen. Pedig tényleg nagyon hasznos jószágok ezek a pukkanós üvegek. Még idejében felvásároltam jó néhányat közülük, mielőtt visszatántorogtak volna Amerikába.

Évekig lakott a szomszédunkban egy belga család, akik lelkes lekvárfogyasztóim voltak. Az általuk vásárolt belga jam kiürült üvegeit, amelyeknek szép alakjuk, nagy szájuk és különböző gyümölcsmintájú csavaros tetejük volt, időről időre gondosan összegyűjötték nekem.
Pár éve hazatelepültek, mi pedig tavaly meglátogattuk őket a pipacsos Flandriában. A találkozás legmeghatóbb pillanata az volt, amikor átnyújtottunk nekik egy ládát, benne a lekvárjaimmal és az általuk kedvelt magyar borokkal. Kiderült, ők is összekészítettek nekünk egy hasonló ládát, tele üres lekvárosüvegekkel és az általunk kedvelt belga csokoládékkal.

Biztos, hogy politikusok és nemzetközi szerződések kellenek a népek barátságához és a sikeres uniós együttműködéshez?!

belga-e vagy?

Miért nem vettem kenyérsütőgépet?

Nem, nem azért mert arra számítok, hogy valamelyik idősebb nőrokonom előbb-utóbb úgyis nekem adja a sajátját! Ne adj' Isten arra, hogy örökölni fogok egyet!

Nem, nem azért mert a nyugati határszélen lakó barátnőm mesélte, hogy 10 éve még mindenkinek volt ilyen ketyeréje odaát, 5 évvel ezelőtt már csipketerítővel takarták le a sógorok, most meg már valamennyien levitték a pincébe, hogy ne foglalja a helyet a konyhában!

Nem, nem azért mert nem futja rá, hiszen a sok haszontalan konyhai eszköz mellett igazán elférne még egy gépezet.

Na de akkor miért is nem? Mert nehezen mondok le arról az érzésről, amikor az első kelesztés után a deszkán átgyúrom az anyagot. Addigra a tészta selymes tapintású és langyos lesz, a hólyagocskák finoman pukkannak a tenyerem alatt, időnként sípolnak is. Majd beleteszem a kenyeret valamilyen formába (= szakajtó!), vagy csak formázva ráfektetem egy sütőlapra - egyiknek sincs rácsukható teteje(!) - vágást ejtek a tésztán, mint Zorro, aztán szabadon kelhet, sülhet, terjedhet. Nincs elektromos dobozba zárva, amelynek ablakából kétségbeesetten kandikál kifelé, és azt sziszegi hogy „engedjenek ki! megfulladok!” Az enyémnek, ha jó napja van, magas, ha rossz napja van, lapos, néha meg egyenetlen. A "megsült!" ítéletet pedig én mondom ki rá, szemrevételezés, szimatolás és némi kopogtatás után. Digitális rásegítés nélkül.

Nagyot néztem, amikor 20 évvel ezelőtt, barátnőm édesapja mesélte, hogy Svájcban un. "boldog tyúkok" tojásait vásárolta. A boldog szárnyasok természetes körülmények között, nagy kapirgálóterületen éltek: jöttek, mentek, tojtak. Na ilyen az én kenyerem is: boldog kenyér!

Szabad kenyér, nyitott kosárban:

Kenyér

Ez a sima kenyérreceptem, Ínyesmeter édesanyja is hasonlóan sütötte!

80 dkg liszt, melynek fele rozsliszt, fele finom liszt + egy főtt és áttört burgonya + 2-3 dkg élesztő icipici cukorral felébresztve, ha van kovász a házban, akkor abból is egy kicsi + só + langyos víz.
Ezt összedolgozom, és hagyom kelni egy nagy tálban amelynek tetejére csupán csak egy konyharuhát terítek. Kb. 40 perc múlva deszkán finoman átgyúrom, meghallgatom hogy mit fütyül és formázom. Ha vágást ejtek rajta, attól szebb lesz és a további kelést is segíti. Kb. 20 perc után mehet a sütőbe.
Lehet egy kis láboskában vizet is tenni a sütőbe (az érintésvédelmi előírások betartásával), ettől még finomabb lesz.