A sajt, ami összeköt

Az európai népek együttműködésének és örömteli egymás mellett élésének olyan megnyilvánulási formái is vannak, mint amikor egy osztrák-olasz síterepen a szlovák hütte-tulajdonos cseh sajtot kínál, és azt a helyi, a magyar, a lengyel és a német vendégek egyaránt elégedetten fogyasztják. 
A sajt a méltán híres kvargli (vagy quargel), azaz olmützi pogácsasajt, csehül Olomoucke tvaruzky, amellyel kapcsolatban két reakció szokott érkezni, amikor reklámozni próbálom a környezetemben: 

1. Pogácsasajt? Én csak a sajtos pogácsát ismerem! (Elég gyenge poén.) 
2. Olmützi sajt? Én csak az Olmützi alkotmányt ismerem! (Ezt azért megkérdőjelezem.) 

A kvargli a magyar sajtkedvelők listáján mindig is előkelő helyen volt, azért mert finom, és azért, mert egy kicsit a miénk is, a franciás rúzsos vonal monarchiabeli változata. Sokkal több helyen lehet kapni, mint azt gondolnánk, csak olyan kicsi (80 gramm), hogy nehéz észrevenni, ezért érdemes olvasószemüveggel is átnézni a hűtőpultokat. Na de amikor egy sípálya mellett ilyen tábla fogadja Európa népét, akkor szükségtelen tovább kutakodni: 

Ezúttal fűszeres-fokhagymás olajban volt „eltéve”, azaz pácolva a kvargli, mellé helyi barnakenyeret és sört, valamint kellemes karintiai kocsmazenét nyomtak. A fogás annyira teljes tápértékű, hogy utána a síelőnek 24 órán át nem jut eszébe az evés, ellenben úgy habzsolja a lejtőket, mint magyar ember a pogácsát vagy Ferenc József a hatalmat. 

Elnézést a rossz minőségű hütte-fotóért