 |
| Nemzeti befőtt |
„Tig-ris a-ro-ma” – betűzgettem az apróbetűs szavakat a dalmát pékség pultja előtt. Előre hajolva, fenekemet a sorban álló vásárlók irányába csücsörítve próbáltam kiolvasni az egyes pékáruk összetevőit. Merthogy mindegyik mellé odaírták nem csak azt, hogy mi a neve és mennyibe kerül, hanem azt is, hogy mit sütöttek bele. A mai világban, amikor szinte minden tartalmazhat nyomokban mogyorót vagy szóját, ez nem kis dolog!
„Tig-ris a-ro-ma” – ez szinte minden pékáru tábláján ott állt a Deklarációról elnevezett pékségben, melynek műhelyében valószínűleg forradalmárok vagy alkotmányjogászok gyúrják a kenyeret másodállásban. Ez eddig rendben van, Kelet-Európában sosem lehet tudni ki kicsoda, ki volt vagy ki lesz egykor, de hogy honnan szereznek az alkotmányjogászok szárított tigriseket, és azokat vajon miként porítják, és egyáltalán miért keverik bele a kenyérbe, azt végképp fel nem foghattam.
Uccu neki, szaladtam a helyi boltba, hátha lehet ott tigris aromát kapni és talán majd annak az apróbetűje eligazít a dalmát rejtelemben. De sajnos nem találtam. Ajvárból viszont olyan sokféle volt, hogy teljesen elvonta a figyelmemet erről a tigris dologról. Az ajvár készítéséhez semmiféle gyanús állati összetevőre nincs szükség, csak sült paprikára, padlizsánra, fokhagymára, esetleg paradicsomra. Találtam továbbá dalmát fűszerkeveréket is, amire semmi szükségem nem volt, mert valamennyi része megtalálható a kertemben, de persze mégis vettem. Szuvenír. Került még a kosárba
Orangina, a szomszéd szigeten párolt só és ilyen-olyan olajos, pácolt halacska.
Olívaolaj vásárlása az élelmiszerboltban egyébként kizárt, de örömmel fedeztem fel, hogy a bolt polcán a helyi olajos cég termékei is ott sorakoznak. Én persze már előző nap bevásároltam és rögtönzött üzemlátogatást is kiharcoltam magamnak, ahol megtudtam, hogy van a régi eljárás, és az új a centrifugálós olasz gépekkel. Megkóstoltam mindkét terméktípust, és komolyan nem a gasztrosznobság mondatja velem, de tényleg a hagyományos ízlett jobban. Dicsekedtem a tulajnak, hogy legutóbb amikor itt jártam, vettem egy üveggel és finom volt, mire azt mondta:
– Örülök. Ez az ember itt mellettem éppen most vesz 200 litert.
Nagyot nyeltem, majd bánatomban meglátogattam az „Agro centár” nevű boltot, ahol álomszép olajos üvegeket árulnak a kistermelőknek. Ha majd nagy leszek és lesz néhány ezer olajfám, ahogy az olajos embernek is, ilyen helyes kis üvegekbe töltöm az opálos nedűt. Szakmai fejlődésemet támogatva, ottlétem alatt rendeztek egy olíva-estet, ahol a sziget összes termelője felsorakozott és megmutatta olajait, bogyóit és a versenyeken szerzett díjait. Nézelődés közben fantasztikusan finom háztáji olajos- és paradicsomos szardíniával kínáltak.
 |
| Termelők a kóstolón |
A szardínia annyira fontos a sziget éltében, hogy a helyi focicsapatot is „Szardíniáknak” hívják, támogatójuk pedig a helység szardínia gyára. Érdeklődő olvasóimra gondolva a gyárat is becserkésztem, kitelepültem a kikötőjébe a fényképezőgépemmel és vártam a halászhajókat. A gyárba beengedtek, de pont akkor nem volt termelés, csak fogadták a halakat. Így visszanézve igencsak iparira sikerült ez a nyaralás!
 |
| Egyszerű, sült szardínia - leírhatatlanul finom! |
 |
| A halas ládák tetejére jeget tesznek , aztán targoncával viszik a gyárba |
 |
| Tengeri medve 1. |
 |
| Tengeri medve 2. |
Tehát tigris aroma. Az Internet horvát nyelvű oldalait bogarászva arra jutottam, hogy a déli szomszédjaink is szerethetik a szép, magas, hibátlan kenyereket és talán ezért használnak idétlen elnevezésű porokat a készítésüknél. Gondolom ott is a vevők határozott kérésére, ahogy nálunk is mindig arra hivatkoznak a kenyérgyárak üzemeltetői. (Szándékosan nem írom le itt a pék szót!) Bár jómagam még sosem találkoztam olyan vevővel, aki nem a régi kovászos, szabálytalan, lassan kelő kenyérre áhítozott volna.
 |
| Csevapcsicsa ajvárral, lepényben |
|
|
Na jó, de mit köze a deklarációnak a kenyérsütéshez? Azt hiszem, ezt a problémát elfelejtettem felgöngyölíteni, ehhez pedig haladéktalanul vissza kell utaznom az Adria partjára. Nem fog nehezemre esni!
 |
| Minden amire szükség lehet: bor, olaj, hal |
Előzmények: Itt!
Ilyen étel persze nincs, azaz van, hiszen saját szememmel láttam, amikor a péklegények éjszaka, munka közben fogtak egy szál házikolbászt, körbetekerték kenyértésztával és becsúsztatták a kemencébe a kenyerek mellé. Amikor kisült, felvágták három darabra és úgy ettük, mint afféle magyar hotdogot.
itt jól látszik, ahogy a kolbász zsírja átvérezi a kenyértésztát...hm...
Bejegyzések
