Leveles slow food

 …avagy a leveles tészta időmérlege. 

Csütörtök 

Elmélázás a hűtőszekrény előtt: „Több vajat vettem múltkor Ausztriában, mint amennyit fel fogok használni! Pedig milyen szépek és finomak ezek az igazi vajak! És hogy megérte!" (5 mp) 

„Készítsek leveles tésztát?...   Na de van-e itthon hozzá finom finomliszt? Megnézem. Van!” (10 mp) 

"Jó majd holnap. Nem, inkább holnapután…nem, mégiscsak holnap." (2 x 5 mp) 

Péntek 

Hazaérkezés után a konyha teljes rendbetétele, a pult letisztítása. Gyúródeszka előkészítése. A csütörtöki és az aznapi mosatlan elmosogatása, mosogatógép kiürítése. (60 perc)

Válogatás a rendelkezésre álló vajak között. Származási hely és lejárati idő hosszas tanulmányozása. Elidőzés a megindult sajtok felett, bár ez nem tartozik a témához. (8 perc)

Egy praktikus gondolat: „Már megint esett 10 cm hó, le kéne takarítani a járdát. Ááá, nincs is az 10 cm!” (10 mp)

Első lépés: 50 dkg lisztet, csipet sót, 5 dkg puha vajat, 25 ml fehérborecetet összegyúrni annyi hideg vízzel, hogy tésztakinézete és állaga legyen. Folpackba csomagolva hűtőbe tenni, hogy pihenjen és dermedjen. (10 perc)

Döntés: „Szakad a hó. Na jó, megyek letakarítani.”  Öltözködés, lapátolás, vetkőzés. (60 perc)

Második lépés: a tésztát elővenni és enyhén kinyújtani, kb. 20 x 20 cm-es négyzet alakra, 45 dkg hideg vajat kicsit megnyomorgatni a sodrófával. A vajat a tésztára helyezni, a széleket ráhajtani a vajra. Nagy téglalapot, kb. 20 x 50 cm-eset nyújtani belőle, három rétegben összehajtani. (8 perc) A tésztát 90 fokkal elfordítva újra kinyújtani és újra három rétegbe hajtogatni. Folpackban mehet ismét a hűtőbe. (5 perc) 

Kávéfőzés, mert bár este van, de hosszú még a nap. (10 perc)

Macskaetetés. (5 perc)

Felismerés: „A fenébe, a madaraknak tegnap nem tettem ki semmit! Nem is kell, hiszen esik a hó. Dehogynem! Szegények, hátha mégis erre repülnek.” (3 x 5 mp)

Öltözködés, madáretetés, vetkőzés. (15 perc)

Mosnivaló összeválogatása, mosógép betöltése. A napok óta megszáradt ruhák leszedegetése. (20 perc)

Harmadik lépés: a tésztát elővenni, nyújtani és hajtogatni ismét, a szokott módon. Vissza a hűtőbe. (5 perc)

A hólapátolás folytatása. Öltözés, lapátolás, vetkőzés. (50 perc)

Meleg tea készítése és elfogyasztása rummal, mert a lapátolás kemény munka. (10 perc)

Negyedik lépés: a tésztát elővenni, nyújtani és hajtogatni ismét, a szokott módon. A tészta fele becsomagolva a fagyasztóba kerül. A másik csak a hűtőbe, hogy pihenjen. (5 perc)

Vacsorakészítés. A macskák meggyőzése, hogy de igen, ők ma már vacsoráztak. (30 + 2 perc)

Család vacsoráztatása, mosogatás. (30 perc)

Ötödik lépés: a tésztát elővenni, nyújtani és hajtogatni ismét a szokott módon. Vissza a hűtőbe. (5 perc)

Zuhanyozás, olvasás, alvás. (120 perc)

Szombat 

Alvás, ébredés, mosakodás, reggelizés. (480 perc)

Hatodik lépés: a tésztát elővenni, temperálni, mert hosszú volt az éjszaka. Nyújtani és hajtogatni ismét, a szokott módon. Diadalmas felordítás: „Hamarosan kezdődhet a sütés!!!!!” (30 perc)

A sütő 200º-ra melegítése. (10 perc)

A tészta kinyújtása, szaggatása, és ezúttal szilvalekvárral és birssajttal való megtöltése. Megkenése olvasztott vajjal vagy tojásmázzal választható feltétel. (10 perc) 

Sütés. (kb. 20 perc)

Bebámulás a sütőbe és örvendezés hogy milyen klasszul emelkedik. (percenként)

Elfogyasztás. (5 perc)

Vasárnap

Kérdés hozzám: "De finom volt az a tegnapi leveles tészta! Mikor csinálsz legközelebb?" (10 mp)

A hamis mákos és az igazi

Családtagjaim és barátaim fittyet hánynak arra a tudományos tényre, mely szerint a mák esetében csak a gubójából nyert bizonyos anyag okozhat függőséget. Számukra már maga a "mák" szó is addiktív, így leküzdhetetlen ingert jelent. Felemelt fejjel, félig lehunyt szemmel ejtik ki: mááááákos! Ölre mennének az agyukban felvillanó mákos sütemény képének fizikai leképeződéséért, nem tudják türtőztetni magukat, ha egy bevásárlóközpont vagy gyorspékség pultján meglátnak egy olyan fekete izével töltött rétest, pitét, bélest, vagy csigát. Pedig tudják, hogy csalódás lesz a vége, mert mindig az. Nem is kell mondaniuk, látom a lehervadó reményt az arcukon, miután beleharapnak a süteménybe. Tudom milyen ez, én is ezt érzem a meggyes vagy túrós tölteléknél, a visszatérő csalódottságot amiatt, hogy a pénzem töredékét sem fordították meggyre vagy túróra.

A becsapott mákrajongók régen még kidobták a hamis mákost, látványosan, oda a pult melletti kukába, de manapság az ismert okok miatt megerősödött az „ételt nem dobunk ki” elv, ezért inkább hazaviszik, majd mézet, porcukrot, citromlevet vagy baracklekvárt tesznek a töltelékre, vagy bármit, ami életet lehel a rétesbe, pitébe, bélesbe, csigába.

Én meg sajnálkozva nézem őket és megígérem, hogy na jó, hétvégén sütök egy igazi rétest, pitét, bélest, esetleg csigát, és semmit sem fogok kispórolni belőle. Ők pedig megígérik, hogy ledarálják a mákot azon a kis cseh ipari műemléken, eszembe se jusson daráltat venni, mert abból csak újabb csalódás lesz. Aztán jön a hétvége, érkezik néhány mákfüggő vendég, akiknek elég a pályaudvaron odasúgni, hogy mi hűl éppen odahaza a nagytepsiben, mire átszellemült arccal kimondják a szent szót: „mááááákos!” Az pedig fellebeg a hatos vágány peronja fölé, onnan a szél hátán az utastájékoztató tábla magasságába, s miközben a galambok alázatosan utat nyitnak neki, nyílegyenesen megcélozza az autóparkolót.  Barátaim pedig úgy igyekeznek utána, hogy alig érem utol őket. Pedig nálam van a slusszkulcs.

Mákos béles

Ebből a műfajból (két tésztaréteg közötti mákos töltelék) kétfélét szoktam sütni: pitét és bélest. Nálam a pite a tulajdonképpeni omlós tészta, a béles pedig az, amiből almást szoktam sütni. Recept: itt!

A 25x30 cm-es tepsihez:

Elkészítettem a máktölteléket. Miután kihűlt, bekapcsoltam a sütőt 175°-ra. Összegyúrtam a tésztát, összeállítottam a süteményt, majd kb. 45 percig sütöttem, míg szép sárga és márványos lett a teteje.

máktöltelék: 5 dl tejet, 25 dkg cukrot, csipet sót és 10 dkg búzadarát gyakori kevergetéssel megfőztem. Belekevertem 40 dkg darált mákot és azzal is főztem még egy kicsit. Közben belereszeltem egy citrom héját, beleöntöttem fél citrom levét, egy löttyintés rumot, egy teáskanál vaníliaesszenciát, egy teáskanál őrölt fahéjat, egy nagy marék puha mazsolát. Amíg hűlt, 3 almát lereszeltem a nagy-lyukún, kicsit állni hagytam, kinyomkodtam a levét (megittam), a húsát a mákhoz adtam. Miután teljesen kihűlt, négy tojás felvert habját óvatosan beleforgattam. Érdemes megkóstolni, ilyenkor lehet még édesíteni vagy fűszerezni.

tészta: 50 dkg finomliszttel és csipet sóval elmorzsoltam 15 dkg vajat és 8 dkg zsírt. (Lehet csak vajjal is készíteni.) Hozzáadtam 3-4 evőkanál tejfölt és összegyúrtam. Ha száraznak tűnik vizet vagy tejfölt lehet adni hozzá, lényeg hogy nyújtható tésztát kapjunk. A tepsit kivajaztam. A tésztát kétfelé vágtam, az egyik cipó kicsit nagyobb volt, mint a másik, mert az került alulra. Belefektettem a tepsibe úgy, hogy az oldalakra is kerüljön tészta, megkentem baracklekvárral, majd ráöntöttem a tölteléket, elsimítottam, hogy egyenletes legyen. Ráfektettem a másik kinyújtott tésztalapot. A széleket kicsit összenyomkodtam, a lap tetejét megszurkáltam villával és megkentem egy felvert tojással.

A gubó szövetsége

Az egyik köztudomású tévedés szerint a barátság a felekben fellehető közös vonásokon nyugszik. Van, hogy éppenséggel az ellentéteken. Itt van pl. Barát 1. – kinek neve melletti sorszám semmiféle minőségi megkülönböztetést nem üzen, csupán az olvasó tájékozódását segíti a történetben – szóval Barát 1. pl. utálja a mákot, míg Barát 2. és Barát 3. szereti. Sőt, Barát 3. valósággal rajong a mákonyos ételekért, e tény a másik két barátban időnként nem kis aggodalmat kelt, mit lehet tudni ebben a mai függőséges világban…

 

 

Egyébként Barát 2. és Barát 3. a sütés-főzést kényszerű tevékenységként kezeli, de szerencséjükre ott van nekik Barát 1., aki meg teljességgel bele van habarodva ebbe. Árnyalódik a kép azzal, hogy Barát 2.- höz két kiskorú is tartozik, akik szintén odavannak a mákért, de annál is jobban a kakaós csigáért. Barát 1. következésképpen köteles a rendszeres kakaós csigák mellett a mákos fronton is teljesíteni, ennek kellemetlen velejárója, hogy sütés közben meg kell kóstolnia a máktölteléket, ami igencsak nehezére esik, de azért van a barátsági érzelem, hogy az ilyen helyzeteken átsegítse az embert. Egyébként az ő kedvenc édessége a sós, ezt az ellentétet is fel kell dolgoznia a másik két barátnak, valahányszor beülnek hármasban egy cukrászdába.

 

Legutóbb Barát 1. helyes kis linzerkosárkákkal készült a találkozóra, amelyekbe mákos tölteléket tett, ami darált-cukrozott mákból és meggylekvárból állt. Az összetevőket addig kevergette, míg úgy nem döntött, ez pont jó lesz: nem folyik ki majd sütés közben, de fogtörően kemény sem lesz. A fogyasztás utáni mákmintázat nem számít, régi barátok között az őszinte pöttyös mosoly nem probléma.

A kosárkák 24-lyukú muffin sütőben készültek (a mélyedések átmérője 4 cm), és biztos ami biztos, a töltelék tetejére egy-egy kis szívecske is került, újra megpecsételve a barátságot.

Mákos-meggyes kosárkák

40 dkg lisztet összekevertem 10 dkg porcukorral és csipet sóval, elmorzsoltam benne 20 dkg vajat és 8 dkg zsírt, majd 2 tojás sárgájával összegyúrtam. Ha nem ment volna, tettem volna bele egy kis hideg vizet is, de ment. A tésztát hagytam pihenni a hűtőben 2 órán át.
Cukrozott-darált mákot összekevertem néhány kanál meggylekvárral, a sütőt bekapcsoltam 190 fokra.
A tésztát kinyújtottam kb. 3 mm vékonyra, virág alakú kerek szaggatóval kiszaggattam és a formába tettem, kicsit megnyomkodtam. (Ha a formánk nem tapadásmentes, vajazzuk ki előtte!) Belekanalaztam egy-egy teáskanál tölteléket, a tetejére kis szív alakú tésztát helyeztem, kicsit bele is nyomtam. (Számítani kell a tészta és a töltelék megdagadására!) Halvány aranybarnára megsütöttem. Amikor langyosra hűlt, a formából kivettem és ment bele a következő adag tészta. Meg lehet szórni porcukorral.

Egy korábbi mákos ajándék: Whisky, jég és a nagyon mákos kocka

Csonthéjászati helyzetkép

Mi más menne jobban a dióhoz, mint maga a dió? Guba a gubához, dió a dióhoz, azaz szegény ember dióval süt - és egyéb bölcsességek rohanják meg az ember agyát, míg görnyed a kis sámlin a pincében. 

Odalent rengeteg szétterített dió fogad, dióhegyek síkban. Tavalyiak és ideiek. A tavalyinak próbálunk a végére érni, az idei még izgalmas, új csemege, csak jöttünkben-mentünkben a fejére koppintunk valamelyiknek és bekapjuk. Valójában a fenekére csapunk a kalapáccsal, mert a családi csonthéjmérnökök ezt a módszert tartják a legcélravezetőbbnek. Hétről hétre változik a dió jellege, ahogy szárad. A mókusoknak is kiteszek nagylelkűen 1-1 marékkal, van már olyan magoncunk, ami ilyen kitett, de a mókus minőség-ellenőrzésen át nem ment dióból serkent.

Lapos papírládákban hever még Balaton-felvidéki mandula, mely a karácsonyt várja. Pirítva, sózva eszegetem az ünnep alatt a nagy főzési hajtásban. És ott van a barátoktól kapott mogyoró, amiből mogyorós adventi linzer készül. Illata napokig uralkodik a házban, csak a mézeskalácsé tudja felülírni. 

Az itt felvázolt desszertet "tányérdesszertnek" kellene nevezni, de nem jön ki a szó az ujjbegyemből. Nevezzük inkább „diós kocka diós környezetben”-nek. Vagy „őszi desszert”-nek. Vagy „dió a köbön”-nek. Alapja egy diós kevert sütemény, ezt általában fejből szoktam sütni, de most muszáj lesz valami hivatalos receptet kiizzadni magamból. Kihűlés után kockára vágtam (a süti hűlt ki, nem más), egy kanál diófagyit tettem mellé, megszórtam sk. készített grillázzsal és megöntöztem aranysziruppal. Volt, hogy vanília fagyiba kevertem bele a grillázst és kicsit visszadermesztettem. Mindkét megoldás érdekel.

Az édesség a Magyar Fogorvosok Egybesültségének lelkes ajánlásával készült!

Diós kocka

Egy kisebb tepsiben sütöttem, hogy a tészta magas legyen.

6 tojás sárgáját kikevertem 20 dkg cukorral, 10 dkg olvasztott csokoládéval, kevés rummal, majd hozzáadtam a 6 tojás felvert habját, és óvatosan belekevertem 25 dkg darált diót, 4 ek zsemlemorzsát, 5 dkg réteslisztet.

Grillázs

3-4 ek. cukrot kevéske vízzel pirítani kezdtem, majd rádobtam 3-4 marék diót. Kevergettem hogy a dió és a cukor összekeveredjen és kicsit piruljon, de ne égjen meg. Enyhén olajozott fóliára ráterítettem és hagytam kihűlni, aprítógéppel összeaprítottam.

Tökös-mákos rétes „bátor konyhakertész” módra

"Magra megyen a saláta" - mondta a néni és valósággal letaglózott ez a gyönyörű mondat. Egy másik néni, akitől néhány palántát vettem, úgy búcsúzott, hogy „bő termést” kívánt. Ismét és menthetetlenül beleszerettem a magyar nyelvbe. Elért hozzám az irodalmi üzenet is: igen, kertész leszek, fát nevelek. És mindjárt az elején nagyon ügyesen kezdtem: kitaláltam hogyan lehet megakadályozni, hogy ne maradjak le az aktuális kerti teendőkről. Olyan kertet választottam, ami hűvös tájon van, így amikor azt írja Bálint gazda a hírlevelében, hogy "a hétvégén ugyebár elvetettük a magokat" –, a homlokomra csapás (úristen, ezt elfelejtettem!) és a föld fagyának kiengedése között még mindig van két hetem. A módszer hátránya, hogy hamarabb utolér a tél, mint a sánta kutya.

A konyhakertészkedés lényege, hogy az ember ráállítja magát az idény ritmusára, együtt dobban a szíve a növényciklusokkal, és mindig éppen azért van oda, ami terem. Az érzéseket megfelelőképpen át kell plántálnia családjába is, de a plántálás egy igazi tetőparasztnak amúgy is a véribe’ van. Az én módszerem az, hogy visszatérve a garázstetős betakarítási munkából, a csinos kis kosarammal végigrohanom a házat és mindenkinek az orra alá dugom a termést. „Néééééézd, milyen gyönyörű! Bio! Finom lesz ám!” 

Hát mi mást lehet erre mondani, mint az hogy „aha”. 

Mivel nyár közepén járunk, özönlik a cukkini és a patisszon arról a néhány bokorról. Leveseket, főzelékeket, zöldséges palacsintákat, sült-, rakott- és rántott dolgokat kell most szeretniük az aházóknak, nekem pedig a konyhai robotgép gyaluló funkcióját. Mert amit nem bírunk megenni, az megy a mélyhűtőbe, ami oda sem fér, az a barátok asztalára.

Nyári töklámpás

Többször dicsekedtem már a blog lapjain őrségi családi gyökereimmel, amely gyökerek a dödölle, erdei gomba, és a tök környezetében érzik jól magukat. S bár nagyapám kedvenc gyerekkori csemegéjéről a Zala és a Kerka rákjairól már sajnos le kell mondanom, de a tökös-mákos rétes még elérhető finomság és mindig biztos siker. Most az jutott eszembe, ha a cukkiniből lehet tökfőzeléket készíteni, akkor bizonyára lehet rétest is. Megpróbáltam és lehet! Csak a zöld héját érdemes lepucolni róla, amit egyébként nem szoktam semmilyen ételnél sem.

A recept itt található.

Underground torták

Arnolfini fesztivál 2011, azaz művészek, művek és műrajongók egy napig összezárva. A rendezvény idei témája a FÖLD  volt. Rendszerint, amikor a titkos jelszó elhangzik, a két házi gasztro művész azonnal töri a fejét, hogy miként fűzze rá főztjét a koncepcióra, de a végső utasítást a fesztiváligazgató adja ki. Szokás szerint én a desszert szekciót kaptam, annak is a föld alatti részét, míg alkotótársam a főételest. Ehhez képest ösztönösen megkezdtük az átjárást a műfajok között. Ő egyébként szenzációs minőségű és mennyiségű hummuszal érkezett, amelynek maradékával a fesztivált követő négy napban elvoltam, hígításként jóféle soproni könyvkiadós poncichtert használva. Szerzőtársam egy lavórnyi eper tiramisut is készített – a lavór kék volt és retró.

A kiéhezett népek az egész napos folyamatos katarzis után boldogan sorakoztak fel a gasztro performanszra, ahol három édes és két sós tortát állítottam ki.

Vakondtúrás torta

Nem először kerültem olyan helyzetbe, hogy recepteket kell a föld alól előásnom. Pár hete amerikai rokonok jöttek hozzánk, akik félvén a japán atomkatasztrófa következményeitől, azt kérték, hogy étkeztetésüknél hagyjam figyelmen kívül valamennyi  föld felett termő konyhai alapanyagot. Így már csak fokhagymás vakondpecsenyében és zselatinos giliszta verrine-ben gondolkodhattam, de amikor kiderült, hogy a vendégek vegák is, valamennyi ötletem el kellett vetnem. Végül  zellerkrémlevest, sugárfree halat és grillezett gyökérzöldségeket kaptak, tehát már akkor jó irányban voltam.  

A pécsi Márkus Színház előadásán az óriás éppen követ falatoz. Néhány pillanat és János Vitéz mindjárt jól orrba gyűri!

Underground sütemény kategóriában a répatorta adja magát, ha jól tudom az amúgy is aktuális válság étel, nehéz időkben ették a Föld egyébként szerencsésebb helyein lakók. Amikor Svájcban jártam, a sajtokon kívül nem nagyon érintette meg semmi az ínyemet, de feltűnt, hogy a répatortának igen nagy kultusza van. Lépten-nyomon répatorta díszekbe ütköztem, meg persze egyen méretre termesztett (gyártott) zacskós sárgarépákba. Bevallom, az utóbbi években ösztönösen kirakosgatom a tányér szélre a sárgarépadarabokat, főleg hogy tudom, ezek földet még álmukban sem láttak. A konyhakertemben persze boldog répák teremnek, azokat felhőtlenül fogyasztom őket.  De van hogy borultan. Másik termesztési mániám a paszternák, amiből még találtam egy félkilós fagyasztott kiszerelést, ez került a paszternákos tortába.

A fesztivál szombaton volt, de már csütörtökön megkezdtem a répaformázást marcipánból. A zöld szárak behelyezésére a répatestbe – péntek éjszakára már – igen kifinomult módszert fejlesztettem ki. Éjfélkor kezdődtek a vakond fenék és a vakond fej előkészítő munkái. Marcipán vakondot nem nehéz előállítani, csak fekete, rózsaszín, piros anyag kell hozzá, aztán addig kell gyúrni, formázni míg egyszer csak hopp, hirtelen vakond lesz belőle! Kezdőknek ajánlom a kisvakondos könyvek tanulmányozását. Sajnos nem készült közelebbi fotó a túrásba fejjel befelé és fenékkel kifelé mutatkozó vakondról, de majd legközelebb. A vakondtúrás torta receptjét Mennyei mannától loptam, utólag is csókoltatja őt ezért a művésztársadalom!

 

A sós-édes hagymatorta annyira egyszerű, hogy le sem merem írni és persze recept sincs igazán, csak úgy váncsásan felvázolom. A felszeletelt hagymát megforgattam egy kis olajban, hagytam odakapni, szórtam bele cukrot, sót, balzsamecetet és megpároltam. A piteformát kibéleltem leves tésztával, néhány tojást felvertem és tejszínt adtam hozzá, majd beleforgattam a hagymát. Beleöntöttem a formába és megsütöttem. A sütés közben tettem rá az előkészített enyhén megkaramellizált) díszhagymákat, hogy szépen piruljanak rá.

A krumplitorta hasonló módon készült, de ott a krumplit szerecsendió-virágos vízzel megpároltam és karikára vágtam. A karikákat belefektettem a tésztával bélelt piteformába és úgy öntöttem rá a tejszínes-tojásos-szerecsendiós öntetet. Az apró újkrumplikat a piacon vadásztam össze, megpároltam és díszítésként tűztem a tortába.

A paszternák tortába nagyjából az alábbiakat tettem bele, de nem esküszöm meg rá: 200 g vaj, 250g barnacukor, 4 tojás sárgája a fehérje külön felverve és a végén belekeverve, 1 dl juharszirup, 1 sütőpor, 250 g liszt, negyed kg paszternák megpárolva és összetörve, két marék dió darálva, fűszerek: fahéj, kardamom, gyömbér. Amikor kihűlt, elvágtam és juharsziruppal kevert mascarponéval töltöttem meg. 

Két lelkes olvasóm egy-egy kalácsot is kapott ajándékba

Arnolfini fesztivál 2010 - Süteményművészeti performansz

Arnolfini fesztivál 2009 - Bohumil sörsátrában

Tojásdrazsé

A magyar édességipar legőszintébb terméke a tojásdrazsé, hiszen nyílt titok, hogy ez élelmiszerként nem igazán jöhet szóba, ellenben dobálózáshoz vagy díszítéshez kiváló alapanyag.

A kisgyermekeknek – az általános virágföld és lego kockák rendszeres fogyasztása mellett – meg sem kottyan egy zacskó tojásdrazsé, de pl. nekem, aki egy 50 mg-os C -vitamint is csak komoly koncentrációval tudok leküzdeni, rémisztő már ránézni is.

Ezért a húsvéti tortákhoz marcipánból gyúrok színes tojásokat, nem mintha azt is meg tudnám enni, de a tudat, hogy akár ketté is haraphatnám ha akarnám, az nagyon jó érzés! 

A dobálózást nem tudom a blog keretein belül bemutatni, de a díszítést igen. Ehhez az asztaldíszhez a színes drazsékat kombinálhatjuk  tojáshéjjal is, de ezt aztán tényleg ne együk meg, inkább tegyük el jövőre, vagy dobjuk ki. ( ld. dobálózás)

Újragondolt mákos guba

Újragondolás – ez a divatos tevékenység köti le mostanság az ország szakácsainak figyelmét, ebbe ölnek kalóriát, nem keveset. "Végy 20 dgk friss újragondolást" – így kezdődnek a receptek. Semmi sem az már, ami volt évszázadokig, hanem az, aminek látszik: újragondolt, ide-oda tekergetett látványos eledel. Nincs helye a mai főzőkultúrában annak, aki legalább egyszer nem fogott bele valamiféle tartalmas kis újragondolásba.

A mákos guba kiváló alany erre, mert ő maga is annyiszor újragondolta már magát, hogy ember legyen a talpán, aki követni tudja. Nem volt neki elég, hogy feltornázta magát a polgári konyha asztalára, maga mögött hagyva a szláv bobajka nevet, képes volt az egész szocializmust is átvészelni,  gusztustalan köpönyegbe bújva. A köpönyeg egy nejlonzacskó volt, melybe a szikkadt, megmaradt kifliket karikázták fel a kartársak a közértben, az abc-ben vagy a vegyes boltban.

Felnőtt egy nemzedék, aki úgy tudja, a mákos gubához szikkadt bolti kiflit kell tejjel meglocsolni és cukrozott darált mákkal megszórni. Hacsak nincs egy idős rokon a nyári képben, aki egy ökörnyálas késő délutánon, kávézás közben ekképpen sóhajt fel:
 – Jaj, de szép is volt gyerekkoromban, ahogy a gubarudak tekergőztek a nagytepsiben, mikor kivették a kemencéből!
Az ökörnyálak megtorpannak a levegőben, kiskanalak akadnak el a feketelevesben. Az agyak vad zakatolásba kezdenek! Ez az a pont, amikor a gasztroblogger elkezd újragondolni!

De előbb szalad fűhöz-fához, Ínyesmesterhez, Móránéhoz, népi konyhászokhoz. Szerencséjére blogok és szaklapok oldalain is meg-megjelenik a guba, általában falatnyira kiporciózva, kis tálkában, kapszliban, hosszúkás pohárban. Valamennyi információt megrágva, megemésztve majd félredobva, a hobbiszakács több irányba is újragondol:
– a gubarúd legyen egy laza kalácstészta, de ne tekergőzzön, mert nincs kemence, sem nagytepsi. Feküdjön csak hosszában, lábtól fejig.
– a mák ne szárazon kerüljön az áztatott karikákra, hanem készüljön belőle egy mák krém
 – a tetejére némi kis vanília sodó, hogy az újragondolás látványos legyen
 – kétféle tálalással próbálkozzunk: a tányérra halmozóssal és egy desszertgyűrűssel

Újragondolt mákos guba

gubarúd:

Hagyományos kalácstésztát készítettem, 40 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 2 dl tej, 2 ek. cukor, 10 dkg vaj, 2 tojás sárgája, kevés só. Kelesztés után átgyúrtam és hosszú, vékony rudakat sodortam belőle. Tepsibe fektettem őket, oldalukat és tetejüket megkentem olvasztott vajjal. Ismételt kelés után megsütöttem, kihűlés után karikára vágtam a rudakat.

áztató:
2-3 dl tej felforraltam és beleszórtam 1-2 kanál cukrot. Ezzel öntöttem nyakon a karikákat.

mák krém:
25 dkg darált mákot 2-3 dl tejben kevés cukorral és egy csipet fahéjjal felfőztem. Rum és áztatott mazsola is mehet bele ebben a fázisban. Ezt ráraktam a megáztatott karikákra és finoman beleforgattam őket.

vanília sodó:
gőz fölött 3 tojást, két dl tejet, vanília rúd kikapart belsejét (vagy pár csepp esszenciát), egy ek. cukrot, egy tk. lisztet folyamatos habveréssel megfőztem. Ebből csak 1-2 kanállal tettem a mákos gubára tálaláskor.

Magyarország – Lyon 1:1

Az összecsapást egy csendes farsangi szombaton tartották meg. A Csöröge (becenevén forgácsfánk) otthonában fogadta a Lyoni Fánkot. A barátságos mérkőzés éles küzdelmet hozott. A tét nagy volt: ki a jobb? Ki marad a köztudatban? A hagyományos Csöröge vagy a Lyoni Fánk? Ki tud-e lépni a magyar szurkolótábor a megszokott ízvilágból, vagy inkább ragaszkodik a hagyományokhoz?

 

A gyúró véleménye szerint már a kezdéskor komoly különbségek voltak a versenyzők között. A magyarnak az összetételéből fakadt szikársága végig megmaradt, míg a francia a beléje gyúrt vajtól rugalmas és sportos volt. Utóbbinak az is előnyére vált, hogy egész tojásokat gyúrtak belé, nem csak a tojások sárgáját. (Felvetődött, hogy ha a hazai versenyzőnek sikerült volna valódi zsíros tejfölt biztosítani, az ő testének is más lenne a definíciója, de ez ügyben mégsem jelentettek be óvást.) Az alkohol – ez esetben rum – használata megengedett, sőt kifejezetten előírt volt a játékosok számára. Gyúrás után a versenyzők rendhagyó módon négy órát pihentek a hűtőben felállított kispadon. Aztán már csak egy szolid átmozgatás történt a deszkán, jó vékonyra nyújtás, rombusz formára igazítás derelyevágóval, melyet a francia történelmi érzékenység miatt tilos volt rádlinak szólítani.

A melegítés azonos körülmények között történt, forró, de nem túlhevült olajban. A két térfélen egy-egy serpenyő várta a hazai és a vendég csapatot. Pár perc múlva a versenyzők már valósággal sisteregetek a pályán! Minden mérkőzés kényes pontja ez, hiszen a tartós sütés szennyezi az olajat, az abba belekerült lisztszemcsék visszafogják a teljesítményt. Ezért az edzők félidőben lecserélték az olajat és frissel próbáltak előretörni.

A hazai pálya előnyét élvező Csöröge már az elején elhúzott. De a Lyon masszívan nyomult és nem adta fel. Míg a magyar versenyzőn apró léghólyagocskák keletkeztek, addig a másikon francia divat szerinti tetszetősebb, nagy buborékok jelentek meg. Ez a hazai közönséget kissé elbizonytalanította és az egyik szektor egy emberként kezdett a Lyonnak drukkolni. A vendég, a  kihűlés után újabb meglepetéssel szolgált, sokkal roppanósabb és elegánsabb lett mint a magyar Csöröge, amely várakozás közben csak egyre szíjasodott.

A kóstolás a tizenegyes rúgások szabályai szerint történt: egy ide, egy oda, aki gólt kap, annak annyi. Harapás előtt a nézők a magyart baracklekvárba, illetve rumos baracklekvárba, a franciát borsodóba mártogatták. Ez még nehezebbé tette a döntést, a közönség egyre bizonytalanabbá vált és végül már annyira elbódult a sok finomságtól, hogy akármit is kapott a szájába felkiáltott: "Hajrá! Hurrá! Ez is finom, meg az is!"

– Na de ki jusson tovább? – kérdezte a kezét tördelő gasztrobíró.
– Mindkettőőőőőőő!!!!! – üvöltötte az addigra már minden kontrolt hátrahagyott szurkolósereg.
A mérkőzés másnapján a csapatok tulajdonosai átigazolták a teljes Lyont és beolvasztották a magyar Csörögébe. A gyúró feladata lesz, hogy a következő mérkőzésre összedolgozza a két versenyzőtípust, a szurkolók nagy-nagy örömére. 

Lyoni csörögefánk

205 g liszt, 50 g vaj, 30 g porcukor, 1 csipet só, 2 felvert tojás, 1 kupica rum.
(Larousse gasztronómiai lexikon .- Bp.: Geopen, 2010.)

Magyar csörögefánk
250 g liszt, 4 tojás sárgája, 1 tk. porcukor, csipet só, egy kupica rum, tejföl - amennyit felvesz
(szájhagyomány)

Az első képen: a partjelző csalást szimatolt, de nem talált semmit.

Almás gyümölcsrizs elegánsan

A tél napjai meg vannak számlálva! Csírázik a krumpli, hajt a hagyma, a macskákban fel-felmerül a fajfenntartás gondolata, én meg bemegyek a garázsba és megkezdem a magok elültetését, amelyekből hamarosan gyönyörű palánták fognak fejlődni. Vagy nem, és akkor megint ki leszek téve a gonosz palántaárusok ármánykodásának.
A garázs sarkában szembesülök az almákkal, melyek fonnyadásnak indultak. Kidobásról szó sem lehet természetvédelmi, vallási, gazdasági, kegyeleti és egyéb okokból, inkább belehúzunk az almás ételek készítésébe.

A gyümölcsrizs könnyen elkészíthető desszert, de kényes jószág, töretlen törődést igényel, nem lehet egyedül hagyni, ahogy a rizottót sem. A megtisztított és kockákra vágott almát igen, azt csak rázogatni kell egy kicsit, hogy elvegyüljön a fűszerekkel és a levekkel. A saját levével és a kapottal is.

Amikor elkészült a rizs és az alma, két út áll a szakács előtt: vagy összekeveri őket, kitéve magát a „pfujjjj, mi ez?!” kellemetlen kérdésnek, vagy kitalál valamilyen elegáns megjelenést, olyat mint pl. ez itt, desszertgyűrűbe rétegezve adja elő ezt az egyszerű édességet.

Rizs:
Vajon megfuttattam két dl kerek-szemű rizst. Ezt a fajtát ajánlják kifejezetten ilyen célokra, mert sok folyadékot felvesz és kellemesen ragacsos, krémes állagot ad elő a végén.
Amikor a szemek kicsit megvajazódtak, felöntöttem kevés tejjel, tettem bele csipet sót, cukrot, vaníliaaromát. Hónap elején tehetünk bele kikapart vanília rúd belsejét is.
A főzés lassú tűzön történt, fedő alatt, de gyakori kevergetés közben. Amikor kezdett leragadni, akkor öntöttem fel mindig egy kevés tejjel.
Alma:
Serpenyőbe kevés vajat tettem, a megtisztított és kockára vágott almát rádobtam. Cukrot, fahéjat és őrölt kardamomot szórtam rá. Vagy-vagy alapon is jó lett volna, vagy csak fahéj, vagy csak kardamom, de kell ebbe a télbe egy kis spiritusz is! Pici vizet is öntöttem bele, és fél citrom levét, hogy legyen leve a gyümölcsnek, mert a tálaláskor ezt öntöttem a rizsgyűrű köré.
Az almák között kásás fajta is volt, ez képezte a lében a sűrűsítő anyagot.
Tálalás:
A desszertgyűrűt kiöblítettem hideg vízzel, rátettem a tányérra és kanállal belenyomkodtam a rétegeket, majd óvatosan, finom rezgő mozgással leemeltem a gyűrűt.
Senki sem kérdezte, hogy pfuj, mi ez!

 

További almák:

Ádám almái

Kardamomos Tarte Tatin

Anna Pavlova kicsi rózsaszín balettcipője

 

Biztosan volt neki kislánykorában. Az ilyen nagyságok életük végéig őrzik az első balettcipőjüket, néha előveszik és könnyeznek egy kicsit. Arra már nem emlékeznek, hogy akkor mennyit könnyeztek, amikor a kegyetlen táncórákat végigszenvedték.

A balettcipő úgy kerül a karácsonyi asztalra, hogy Sussania, a kreativitás szakértője jelezte egy gyors emailben, képzeljem el, St Gallenben ribizlis habcsókot vásárolt és amint beleharapott, megrohanták a gyermekkori ízek! Nem hagyott nyugodni az új információ: ribizli + habcsók. Ilyen van? És valóban léteztek nagymamák, akik a múltban ezzel kápráztatták el kis unokáikat?

 

Eszembe sem jutott hogy recept után kutassak, inkább vettem egy zacskó fagyaszott ribizlit. Cukorral megszórva megfőztem, majd egy szűrőn átpasszíroztam és az így kapott levet beforraltam, hogy sűrű és ígéretes ribizliszirupot kapjak. Ezt csorgattam a felvert tojásfehérjébe és közben imádkoztam, hogy ha más nem, a benne lévő pektin majd kellő időben lépjen működésbe.

Kétpercenként ellenőrzést tartottam a sütő ablaka előtt, és előre felkészítettem a családot, hogy ha összefolyik az egész, tilos röhögni és mindenkinek elmesélni, pláne nem Susannianak vagy a st. galleni kézműves céhnek. Szerencsére nem történt baleset, bár kicsit ragaszkodóbb habcsóktípus ez, már ami a sütőpapírhoz és a fogsorunkhoz való viszonyát jellemzi, de felfeszegetve és rácsra téve egészen jól kiszáradt. Ha mégsem, akkor is megér egy-két fogkefét.

Közben megindult a hangya, hogy ha ez bejön, akkor a Pavlova-tortát is lehetne így ízesíteni? Erre a tudományos kérdésre nyáron visszatérek. Addig is mindenkinek boldog karácsonyt kívánok!

 

  

A lábbelik mellé kézbelik: Pécsett készítettem ezt a fényképet.

És "ez mind-mind pécsi kesztyű, pécsi kesztyű!"

 

"Kövessük a tököt!"

A tök totálisan divatba jött! A "szegény ember eledele" és a "takarmány" kategóriából indulva mára már fantasztikus karriert járt be. Tököt enni, főzni trendi dolog!
 
 - Milyen érzés sikeres zöldségfélének lenni?
 - Nagyon furcsa. Ne felejtse el, hihetetlenül mélyről jövök, a sárból, az októberi talaj menti fagyokból. Korán megtanultam a leckét: aki kicsi azt eltapossák, aki nagy, abban már megbotlanak!
 - Fontos-e a siker az életében?
 - Valójában a siker nem fontos. A siker csak egy újabb adag adrenalin, amely továbblendít a következő feladat felé.
 - Megváltoztatta-e a pénz azt életét?
 - A pénz semmit nem jelent, nem fontos számomra. A pénz csak egy eszköz, amellyel elérhetem a kívánatos életszínvonalat. Ezzel tartozom magamnak.
 - Mi a legfontosabb az életben?
 - A legfontosabb az őszinteség. Megmondani mindenkinek amit gondolok, az az igazi! Nagyon fontos számomra még a szeretet, hogy akik szeretnek, azok szeressenek, mert ez a szeretet, akik nem szeretnek, azok meg ne is szeressenek, mert az meg nem az. Azokat egyébként én is utálom, de legalább őszinte vagyok velük.
 - Igaz az, hogy valóságos pálfordulás történt az életében?
 - Igen. Egyszer csak felpillantottam a tökföldről az égre és megtértem. Másnap új társra leltem és újabb tökgyermekeket nemzettem. De azért a korábbi családommal is nagyon jó a kapcsolatom. Biztos vagyok abban, hogy nekik is jobb így, ha őszinte közegben élnek. Az új párom egyébként valósággal rajong a korábbi házasságomból származó gyerekeimért!
 - Igaz az, hogy meglátogatta a börtönben lopótök rokonát és megbocsátott neki?
 - Nézze, ezek belső, családi ügyek, nem szeretném kiteregetni őket. De valóban nagylelkűen gyakoroltam a megbocsátást. A pillanatot egy véletlenül arra járó bulvárfotós meg is örökítette.
 - Mit jelent az ön számára a vidéki élet?
 - A vidék, a csend, a visszavonulás tere. Próbáltam a nagyváros közepén is élni, de nem ment. Szűk volt nekem a körönd meg a sikátorok. A kis közösségben jobban otthon vagyok, jobban tudok figyelni társaimra. Mediterrán stílusú tökföldemről helikopteren járok be a városba.
 - Fontos önnek a környezetvédelem?
 - Természetesen. Nagyon fontos hogy mások vigyázzanak a környezetre, ne szemeteljenek, és csak a tömegközlekedési eszközöket használják.
 - Kedvenc autó márkája?
 - A nagy fekete. Ami úgy néz ki, mintha ki tudna jönni a felázott tökföldről.
 - Milyen érzés egyszerű, paraszti tökfőzelékből a fúziós konyha sztárjává válni?
 - Ne higgye hogy simán ment ez. Hihetetlenül keményen megdolgoztam érte. Igyekeztem nem elaprózni magam, nem túlságosan elpuhulni. Kiszorítottam magam mellől azokat, akik visszahúztak, gondolok itt a kaporra és a fűszerpaprikára. A tejfölös habarásnak is tudomásul kellett vennie, hogy nélküle megyek tovább. Sütőtök páromnak megtiltottam hogy az utcán árulja magát, sőt, a sima sütőben, kemencében sülést is. Ezek az idők már elmúltak.
 - Nem érzi magát időnként kimerültnek, kiégettnek?
 - Nagyon szerencsés vagyok, mert azzal keresem a pénzt, amit a legjobban szeretek csinálni. A munkám tulajdonképpen a hobbim is.
  - Tud arról hogy rokonai úri töknek csúfolják?
 - Nézze, ezek a dolgok a siker velejárói. Nem haragszom rájuk. Szerencsétlen, csóró kis kabakosok!
 - Igaz az, hogy a sütőtököket manapság mesterséges beavatkozásokkal teszik kívánatosabbá?
 - Hallottam ilyesmiről. Cukorfeltöltések, héjvékonyítások, maghéjtalanítások – de mi a párommal soha nem nyúlnánk ilyen eszközökhöz. A plasztikai sebészeteken gyakran megfordulunk, de csak látogatóba járunk oda.
 - Mit üzen az olvasóknak?
 - Azt üzenem nekik, hogy mindig legyenek önmaguk és tökre ne törődjenek másokkal. Minél előbb valósítsák meg tök jó álmaikat, ne tököljenek sokáig vele! Mert az élet nem más, mint rövid, múló zöldségidények összessége!

A poszt címe:  im. „Brian élete” (Monty Python's Life of Brian, 1979.)

Sütőtökös pite

Készítettem egy adag omlós tésztát és betettem a hűtőbe pihenni.

Megsütöttem egy sütőtököt szeletekre vágva, a felét megettem, a másik felét kb. 40 dkg-ot összepürésítettem 3 tojással és két kanál liszttel. Nagyon kellemes íze volt, ezért semmit nem tettem bele.

A tésztát kinyújtottam és elősütöttem így. Majd belesimítottam a pürét és addig sütöttem, amíg meg nem szilárdult.