Belevágtam! - avagy klónparadicsomok a konyhaablakban

Noszogató kommentek és e-mailek hatására, legyűrve alantas félelmeimet, végre megtettem. Felöltöttem munkavédelmi felszerelésemet (főleg a védőszemüveget), rideg gumikesztyűs kezembe vettem a konyhai szikét, amellyel mézeskalácsot szoktam metszeni, és BELEVÁGTAM!!!!!

Előtte még gondosan átismételtettem családtagjaimmal a mentők telefonszámát, és a reanimálás menetét, kihagyva persze a szájon át történő lélegeztetést, mert úgy terveztem, hogy ha élve eljutok odáig, nem csak szemrevételezem, hanem meg is kóstolom a szilveszterről maradt koktélparadicsomokat! (előzmények itt)

Elismerem, hogy állagukban végre változás állott be, valamennyien elkezdtek ráncosodni, gondolom a vízveszteség hatására. Az egyik – ahogy látható a képen – elkezdett zselésedni, ettől a látványtól máris tucatnyi új recept ötlete futott át agyamon. A kóstolás eredménye: lényegében semmi, ugyanúgy nincs íze, mint ahogyan a vásárláskor sem volt. Azt hittem, savanyú lesz, vagy keserű, de nem, a dec.31.-ről ismert víz íz érződött rajta most is. Illat: erre kár is a betűt vesztegetni.

Miközben egyik agyféltekémmel a paradicsomzselé által nyújtott új lehetőségeket mérlegeltem, a másikkal utána néztem az olasz szárított paradicsomok szakirodalmának, mert ha ez ilyen egyszerű, hogy nem is kell hozzá erős kalabriai napsütés és speciális paradicsomfajta, sem pedig drága aszalóállványok, akkor miért ne tudnék én is ilyesmit előállítani, akár nagyüzemi körülmények között? Csak meg kell nagyobbíttatnom a konyhaablak párkányát, decemberben rendelni 2 kamion koktélparadicsomot, és jövő nyárra már euró-milliomos leszek! Valamint én leszek az év üzletembere, a globális felmelegedés szerencselovagja és a pletykatévék talksóinak állandó sztárja.

Ott megkérdezik majd, hogy milyen érzés milliomosnak lenni? Sohasem érdekelt a pénz – válaszolom - szerencsés vagyok, hogy abból élhetek, ami a hobbim: a szárításból.
Szerintem mi a legfontosabb az életben? Az őszinteség és a szeretet – felelem gondolkodás nélkül.
Tervezek-e, a konyhámban forgatott valóságsót? Igen, tervezek, az ablakkeretre rögzített kamerákkal. A címe ez lesz: "Liveaszalás 24" vagy „Dryreality”.

Az értékesítésben számítok bloggertársaimra, akik ma még fogukat szívva vásárolnak egy-egy kisüveg, drága, olasz, napon szárított paradicsomot. A dizájnról előjáróban annyit, hogy az üvegcsék címkéi a radiátort és a párkányt fogják ábrázolni, szilveszteri szerpentinek kavalkádjával körülölelve. Származási helyként "made in EU" lesz megjelölve, így igazságos, a spanyolok sem fognak megsértődni. Az üvegekben elhelyezett paradicsomokra répcelaki olajat öntök, hátha az olívát nem tolerálnák.
2009. őszén elindítom az eljárást, melyben hungarikummá nyilváníttatom a párkányon aszalódott magyar étolajos spanyol koktélparadicsomokat. Talán addigra Fűszeres Eszter féléves hamburgere is előkerül, lemásoljuk a prototípust, sorozatgyártásba kezdünk és csinálunk valamiféle árukapcsolást.

Kicsit csodálkoztam, hogy a Vatikán még nem reagált arra, hogy szabad-e ilyet tenni a paradicsommal? De aztán rádöbbentem, hogy kevés olyan szép nyelv van, mint a miénk, amely paradicsomnak hívja a Paradicsomot!

Szilvásváradi pisztránggal töltött biciklisták

pöttyös és finom!

Közkívánatra ma még maradok kétkeréken. A Critical Massra készülve munkamegosztásunk úgy működött, hogy míg kerékpáros kis csapatunk többi része a gépek, addig én a kerékpárosok felkészítését végeztem, azaz igyekezetem egy könnyű, finom ebédet elővarázsolni. Mi más lehetne a könnyű ebéd, mint hal? Néhány pisztráng ficánkolt a mélyhűtőben, onnan halásztam elő őket, és már reggel enyhén besóztam, testüket ferde irányban ritkán beirdaltam.

(Bosszantó, hogy akár frissen, akár fagyasztva veszek egészben lévő halat, az biztos, hogy kell még egy kis utópucolást végezni rajta. Nem értem miért sajnálják azt a néhány mozdulatot, ha úgyis kifizettetik velünk?)

Az ilyen szép egybenhalakat grillezni szoktam, a villanysütőm tud olyat, hogy grillez és süt egyszerre. Próbálkoztam egy kis roston sült tintahallal is, de nem sikerült túl jól. Kénytelen leszek nyáron ellátogatni az Adriára, hogy tovább képezzem magam eme tudományterületen. Addig is marad az Orly-mód. (ld.: itt)
A pisztráng minden magyar szakácskönyvben szerepel, érdekesebbnél érdekesebb receptekben, jó lenne ha gyakrabban döntenénk mellette. Én legutóbb karácsonykor tettem asztalra, akkor tokaji aszúmártásban, pirított balatonakali mandulával.

Nem csak azért ettünk vasárnap délben ilyen visszafogottan, mert kerekezni mentünk, hanem azért is, mert a felvonulás után meg akartuk jutalmazni magunkat egy lángossal, amit a sztrájk alatti biciklizés közben felfedezett lángos-sütőnél vettünk magunkhoz. A lángos tésztája finom volt, de 400 Ft-ért olyan sajtot tettek rá, amely csak karikatúrája volt névadójának.

hal ál(l)

A felvonulás a szokásos hangulatban telt: vidám felszabadult emberek a bicikliken, önfeledten integető turisták a járdákon, megértően mosolygó rendőrök, ügyes szervezők. Aztán a csúcspont: velőtrázó sikítás az alagútban, virágillat-szimatolás a belvárosban(!) igen-igen, nem elírás!
Amikor visszanéztem a mögöttünk összefüggően hömpölygő kerekes kígyóra, amely többtízezer emberből állt, azt számolgattam, hogy valóban mellőlünk rajtolt egy 15 fős bécsi társaság jelmezben, furcsa bringákkal, vidám zenével – de lehetséges hogy közben valahol egész Amszterdam és Berlin is becsatlakozott?…
Negyed hétre értünk célba, félkor bringát emeltünk, ahogy kell, gondoltuk ezzel vége van a bulinak, és negyedóra múlva hazaindultunk. Igen ám, de a többiek még akkor is csak a Deák térnél tekertek! Nem voltunk harapós kedvünkben, így a kígyó nem harapott a saját farkába, csak integetett önmagának. Íme néhány fotó, amiket száguldás közben készítettem, a végén pedig a recept:

Grillezett pisztráng

A halakat rácsra fektetem, megkenegetem őket olívaolajjal, kicsit a rácsot is, nehogy a pisztrángok odaragadjanak. Néha sütés közben is folytatom a kenegetést, félidőben egy nagy lapáttal átfordítom őket. Az utolsó 2 percben, az olajba fokhagymát reszelek és ezzel megpöttyözöm a halak testét. Most az irdalás nyílásába simítottam be a fokhagymakrémet - jó ötletnek bizonyult.
A köret saláta volt: madársaláta, lilahagyma, raddichio egy kis vinaigrette öntettel bevonva