A magyar társadalom végérvényesen kettészakadt. Megjelent egy új réteg, amely szép napot kíván és szép borokat iszik, amit a jónapotosok és jóborosok zavart füllel figyelnek. Ha a szavak végérvényesen összekeverednek, akár így is járhatunk a piacon:
- Szép napot!
- Szép reggelt! Szép hogy jön! Jó dagadót
kaptunk, nem érdekli?
- Érdekel, még jó!
- Persze hogy az, most mondom hogy friss.
- Na, adjon egy jó darabot! És szúrja fel jól,
hogy meg tudjam jól tölteni!
- Most jól szúrjam fel, vagy nagyon?
- Szépen. Mert ahogy a költő mondja, dolgozni
csak pontosan, jól, ahogy a csillag megy az égen...
- Szerencse hogy olyan sok szép írónk van a
jóirodalomban! Van mit idézni!
- Igen, ezt szépen mondta! Jé, ez a maga
kislánya? Csudajó!
- Igen, az. Honnan tudja?
- Látszik. Bájos. Nem akarja benevezni egy jóságversenyre? Tudja: világbéke, nyelvtanulás, a médiábanszeretnékdolgozni.
- Áááá dehogy, sincs pénzem jóászati beavatkozásokra,
anélkül meg nem megy. Tanuljon és dolgozzon inkább jól ez a lány, hogy aztán ne
a két jó szeméért szeressék. Na és mivel tölti meg a dagadót?
- Azt hiszem gombával. Az szép ötlet, nemde?
- Szép! Bizonyára szépen fog esni mindenkinek,
az egészségnek is szépet tesz. De nagyon vigyázzon, mindenképpen szép gombát
használjon, különben az egész családnak kampec lehet!
- Persze hogy azt fogok, ezért gondoltam a
légyölő galócára.
- Igazán szép ötlet! Az a piros kalap, meg a kis fehér pöttyök! Nagyon esztétikus! Na
viszlát, szép étvágyat hozzá!
- Szép napot magának is!
 |
| A fotó innen van: http://habolondneszeddle.blogspot.com |
Bejegyzések
