Több mint Hobbi

Az ismétlések elkerülése végett nem fejtegetném, hogy micsoda izgalmasan csomózott kapcsolati hálóba kerül, aki ráfekszik az internet hullámaira és hagyja hogy hatások érjék, miközben jelenlétével ő maga is hat másokra. Ezek a kapcsolatok átívelnek földrajzi és társadalmi határokon, miközben ténylegesen és átvitt értelemben is hoznak a konyhára. Az elmúlt héten pl. fagyasztott őz- és vaddisznó hús érkezett, másnap olajos török paprika, továbbá néhány fotó bizonyos könyv terjedéséről:

Jött néhány jó szó is, hogy igény van több gasztrokalandor posztra, köszönöm, igyekszem! És jött egy könyv is, magánkiadásban, szűk körben terjesztve: 

A Svédországban élő kolléga könyve nagy örömöt okozott nekem. Azért merem a kolléga szót használni – mert ő „A” Hobbiszakács, az igazi, aki egyéni hangvételű blogot vitt éveken át, hobbiszakácsi mivoltát diplomával is tudja bizonyítani –, nos ő személyesen hatalmazott fel, hogy én is viselhetem ezt a nevet. A karácsonyi készülődés közben időnként lehuppantam a könyvével és nagyon jó volt újraolvasni a régi bejegyzéseket, bár sajnos a fotókból kevesebb csillanhat csak meg, de a netes felületen lehetőség van a visszakeresésre. 

A szerzőnek már korábban is nagyon sokat köszönhettem! Például a gyorssegélyként postán küldött bakcsoj (pak-csoj) magokat; azt hogy magasra tartja és tovább viszi az irodalmi szakácskönyv megtépázott zászlaját; hogy bemutatott a svéd Bocuse-nak; hogy megtanított arra, hogyan kell illendően azaz cuppogva-szürcsölve-szívogatva enni a svéd rákot, amely tudományt ki is próbáltam a kék-sárga bútorbolt éttermében, azóta nem árulnak ott főtt rákot, csak lapraszerelt, néma fagyasztottat, szürcsöljön otthon aki akar! Jelenleg gyakorlom még a hümmögve-mormogva történő kávézást, ez még nem megy igazán jól, de jelentkezem amint belejöttem. A könyv, vagyis a szerzője megerősített abban is, hogy a gulyáslevesnek igenis mágikus hatása van, és az erjedéstől felfújódott konzervdobozban rohasztott hering több mint elsőcsapásmérő vegyi fegyver, valójában egy híres svéd ínyencség. Hobbiszakács írásai újabb csomókat kötnek azon a bizonyos hálón, összehozva családok, barátok, népek kultúráját – receptekben, történetekben és fotókon is. És bár a gasztroblog mostanában pihenő üzemmódban van, a szerző fotóblogon keresztül közvetíti nekünk a világot. Jó étvágyat hozzá, illetve kellemes nézelődést minden érdeklődőnek!

"Az első erotikus étkezés Ádám és Éva nevéhez fűződik. Az előétel gránátalma volt, a főfogás pedig laposra klopfolt kígyó grillezve, paradicsomos szósszal. Utána jött a fekete leves."

"Egy jó ebéddel még a legjobban menő országot is tönkre lehet tenni!"

"A gőzölgő koponyát az asztal közepére raktam, és átengedtem a kezdeményezést a vendégnek. Jessica gyakorlott kézzel lefejtette a bőrt a koponyáról. Úgy dolgozott, mint egy plasztikai sebész arcfelvarrás közben. A bőrt eldobta, a szemeket kiporciózta, - önzetlenül lemondtam a jussomról - a pofaizmokat és a bégető izmokat pedig kupacba gyűjtötte."  

Konyhasónapló 2.: Konzervből házi kosztot

Ahogy korábban ígértem, ismét belemerítek a 60-70-es évekbe a Színe-Java sorozat egyik szakácskönyvéből, amelynek címe: "Konzervből házikosztot".

"Az ipari termelés növekedése következtében a nők foglalkoztatottsága egyre növekszik és ezért a második műszak munkájának megkönnyítésére a háziasszonyok figyelme is a tartósított élelmiszerek, elsősorban a konzervek felé irányul.”
„A háziasszony fáradságot és időt takarít meg, a család pedig változatos és ízletes ételeket kap. A felszabadult időt együtt tölthetik a család tagjai pihenéssel, szórakozással.”

(Nem úgy hangzik az egész, mintha egy mai porszívó- vagy teleshop ügynököt hallgatnánk?)

Ezt a házikoszt dolgot lefordítom azoknak, akik a rendszerváltás után születtek: A Szocializmus Anyukája a Szocializmus Apukájával két gyermeket nevelt a lakótelepen. A Szocializmus Gyermekeit reggel beadták a szomszédos bölcsibe vagy az iskolába, majd a munkahelyükre siettek.
Valamennyien a menzán ebédeltek, de a Szocializmus Apukája, aki eredetileg parasztcsaládból származott, első generációs munkásember volt, tízóraira elővette a vidéki rokonok által küldött szalonnát, harapott hozzá egy kis kenyeret, és a nagyapjától örökölt bugylibicskával hagymát is szelt hozzá. Amikor visszament az esztergapadhoz így sóhajtott fel: „Ha nyugdíjba megyek, veszek egy kis vidéki házat, nyári konyhával!”

A Szocializmus Anyukája is első generációs munkásnő volt, de mit lehetett tenni, az ura a gyárban kapott munkát, így neki is le kellett mondania álmáról, hogy a faluban lesz majd egy takaros kis házuk, elöl virágos- hátul konyhakerttel, mindketten a téeszben fognak dolgozni, este pedig a háztájiban tevékenykednek. Biztosan jól boldogultak volna, hiszen ő lánykorában 150%-ra teljesített a traktoroslányok között!
(Azért a Szocializmus Anyukájának az nagyon tetszett ám, hogy a lakótelepen csak megnyitotta a csapot és már folyt is a falból a meleg víz, vagy hogy reggel nem kellett a hidegben a kályhával bajlódnia, hogy meleg legyen, mire felkel a család!)

A Szocializmus Anyukája munka után rohant a gyerekekért, s miközben hazavonszolta őket, belépett az ABC-be, vett 3,60 Ft-os kenyeret és üveges tejet. Ha kicsik voltak még a gyerekek, a pénztáros a tejjegyre behúzta az ikszet.
A szocializmus ideológusai szerint ezután a családnak haza kellett volna menni, átöltözni, majd együtt lesétálni a lakótelepi étterembe és elfogyasztani a vacsorát. Hétvégén is ott kellett volna étkezniük és mindezt azért, hogy a fent említett konzervipari és társadalmi célok megvalósuljanak.

A Szocializmus Anyukája titkos ellenzéki volt. Nem cincálta le a családot a lakótelepi étterembe, igaz, pénze sem volt rá, mert azt nem gazdálkodták ki az elvtársak. Belépett hát esténként a 4 m²-es lakótelepi teakonyhájába, és összeütött valami házias finomságot, lehetőleg friss alapanyagokból. Úgy, ahogy édesanyja falusi konyhájában tanulta, ahol egy nagy asztal volt középen, ami alá be lehetett tolni a nagyvájdlingot lekvárfőzéskor, vagy csirkekopasztáskor. Az éttermi étkezés élményét a gyerek ballagására tartogatta, konzervet pedig csak akkor vásárolt, ha kempingezni mentek Szoboszlóra.

Átlapoztam a recepteket, hogy valami különlegességet találjak.
Ételízesítők fejezet:
„Delikát 8” = ötféle ízesítő + B2 vitamin + szőlőcukor + tartósító.
„Extra 6” = vöröshagymával, fűszerpaprikával, sóval ízesített paprika és paradicsompüré.
„Yestor” = csontlé-helyettesítő. Jótanács: „ne tegyünk túl sokat belőle az ételbe, mert akkor uniformizálja az ételek ízét.”

A konzervipar új készítményei fejeztet:
„gyümölcsleves-sűrítmények. (…) Egy 5/4–es üveg gyümölcsleves 8 dl hideg víz hozzáadásával négy személynek elegendő.”
„Balaton saláta. Szeletelt zöldparadicsomot, étkezési piros paprikát, vöröshagymát és csíkra vágott sárgarépát tartalmaz, gyengén ecetes, sós, olajos lében.”
„Gogosár. Bepirosodott étkezési paprikaszeletet, vöröshagymaszeletet, paradicsomsűrítményt, olajat tartalmaz.”
„Hurkapástétom. Íze a bélbe töltött hurkáéhoz hasonló.”
„Majonéz. A konzervipar által előállított majonéz a kisüzemi majonéz ízével versenyez.”

Számomra ez az elkészítési mód volt a legmeghatóbb:
„Vadas marhahús. A konzerv vadas marhahúst mártásával együtt jól felforraljuk, és a húst tálalóra tesszük. A mártást egy kevés tejföllel, csipetnyi mustárral, reszelt citromhéjával utánaízesítjük, és jól felforralva rászűrjük a húsra.”
Na, ez az utánaízésítés, saját szája ízére-igazítás rágta szét a rendszert belülről!

Konzervből házi kosztot / írta Turós Emil, ill. Gábor Éva.- Bp.: Minerva, 1968.
Megjelent 100.000 példányban!

Konyhasónapló 1.: Ünnepi étrendek

...avagy mit eszünk április 4-én?

A Minerva kiadó, amely a 60-70-es években főleg ismeretterjesztő irodalmat adott ki, gondozott egy sorozatot "Színe-java" címmel. Kis füzetkék voltak ezek, kb. 30 oldalasak és csupán 3 Ft.-ba kerültek. Általános életvezetési tanácsok mellett, mint pl. "Hogyan gondozzam TV-készülékemet?", "Nagymosás fáradtság nélkül" vagy "Serdülők kozmetikája", több főzéssel kapcsolatos rész is megjelent - egyenként 60-100 ezer példányban (!).

Kedvencem az "Ünnepi étrendek" (1973), amely a fontosabb ünnepekre kínál menüsorokat: Újév, Április 4., Húsvét, Május 1., Augusztus 20., November 7., Karácsony. Gondolom mindenkit az érdekel, hogy mit kell enni április 4-én? Nos, spárgalevest, töltött narancsot, töltött karalábét. Talán ezt ették az emberek, amikor feljöttek az ostrom után a pincékből. Május 1-én ínyencsaláta, hideg csokikrém, bélszínroló, parajfőzelék dukál. Szó sincs a sör-virsli-perec triászról. Augusztus 20: tejfeles zöldbableves, Péche Melba és szőlős tészta. Utóbbi annyira izgalmasan hangzik, hogy a bejegyzés végére le is fogom írni.
És jöjjön November 7.: Karotta krémleves, lencsés rizs, kijevi kelvirág, párolt őzcomb, stíriai metélt. Azért az is érdekelne, hogy mit evett a cári család a Téli palotában, persze még november 6-án, de erre nem tér ki a könyvecske.

Készítettem egy gyors felmérést az idősebb családtagok között, hogy emlékszik-e valaki arra, hogy a hetvenes évek elején a helyi ABC-ben lehetett-e kapni áprilisban spárgát, húsvétkor bárányt, novemberben őzcombot? Mindannyian ugyanúgy reagáltak: kérték hogy ne szemtelenkedjek.

Hamarosan bemutatok még egy füzetet, amelynek címe: „Konzerből házi kosztot”. De addig is, íme az augusztus 20-i szőlős tészta, amely egyébként több alap-szakácskönyvünkben is szerepel - időnként szőlős metélt néven - de én korábban nem ismertem ezt a magyaros ételt.

Szőlős tészta

30 dkg négy tojásos metélt tésztát lobogva forró, sós vízben kifőzünk. Ezalatt 3 db tojássárgáját 7 dkg vaníliás porcukorral, 3 dkg liszttel és fél dl vízzel elkeverünk. Közben 2 dl fehér bort fél deci vízzel, fél fahéjjal, 2-3 szem szegfűszeggel és fél citrom levágott héjával felforralunk. Ezután óvatosan elkeverjük a tojássárgákkal. Hozzáadjuk a 3 tojásfehérjéből 5 dkg porcukorral vert habot, majd az egészet elkeverjük a már elkészült és lecsurgatott tésztával és egy nagyobb fürt szőlő megmosott szemeivel. Az egészet kivajazott tepsiben néhány percre sütőbe tesszük. Fahéjas porcukorral meghintve tálaljuk.

Forrás: Ünnepi étrendek / írta Murányi Péter, ill. Gábor Éva.- Bp.: Minerva, 1973. .- p.32.