Őszi formák

Az ősz általában a színeivel kápráztat el bennünket, de azért csak ne mulasszuk el a formákra való odafigyelést sem! Itt van mindjárt a nyári zsenge gömbcukkini, amit ha elfelejtünk leszedni, mert huncut módon elrejtőzött a nagy levelek alatt, őszre ilyen lesz. Nagy is, nem is zsenge, de a miénk! Fotózás után átdobtam a szomszédba a vaddisznóknak, töltsék meg amivel akarják.

Aztán a körte, ami akkor adja ki a formáját, ha hosszában elvágjuk, olyan szép kis ívek vannak belekódolva, hogy öröm nézni. Na és enni! Nemrég láttam egy angol főzős műsort, ahol a világhírű séf 20 percig főzte a körtét, mert az akkor kezdte kiadni ízeit, mármint azokat, amiket előzőleg a számtalan vele együtt főzött fűszerből magába szívott és a narrátor szerint kb. ekkor kezdett el puhulni is. Szegény angolok, a gyümölcs-kérdést is számításba kellett volna venni a brexit előtt! 

Én csak azért tettem egy kis forró vízfürdőbe a körtét, hogy amikor majd a süteményben hever, be ne induljon be az oxidáció. És amikor a körte megtalálta a helyét a vanília krém tetején, ott kínálkozott egy csodálatos formájú magház-lyuk, hogy a formaszépségversenyek örökös első helyezettjét, a piros diót beléhelyezzem. Amiben a körtés süti készült, az egy hosszúkás, kivehető aljú csodálatos sütőforma, a benne készült sütemény hosszúkás süteményestálon tálalva nagyon elegánsan mutat. Valamiért a konyha és az étkező környékén ami elegáns, az mind hosszúkás: az asztal, a halkés, a sajtkés, a flőte pohár, a pecsenyéstál, a halpároló, a koktélpálcika, szóval minden ami nélkül persze lehet élni, csak nem érdemes.

A konyhai formagyűjteményem nemrég újabb taggal gazdagodott. Pár nappal ezelőtt, ahelyett hogy otthon hódoltam volna az általam nagyon nagyra becsült pástétom-terrine ételműfajnak, inkább piacozás közben a Sonkásnál, a fűszeres sonka kimérése után odaböktem, hogy „azt a rizlinges pástétom csücsköt még elviszem, ne hervadozzon itt maguknak”, mire az eladó megkérdezte: "És elfogadja ajándékba a tálat?" 

Hogy mit?! Azt a szép, nagy kerámiatálat? Aminek a csücskében ott szorong az a kis 9 dkg rizlinges pástétom, illetve az inkább terriene, hogy maradjunk a szakkifejezéseknél, még szép hogy elfogadom, nem is lehetne szebb otthona, mint nálam a többi terrines-pástétomos hal alakú, hal-tetejű, kacsás tetejű, mázas, agyag, fém, porcelán, egyszínű és színes forma között!

És míg a fiatalember lekaparta róla a gyártó címkéjét és hátraadta a munkatársainak egy gyors mosogatásra, én biztos ami biztos, elkezdtem meggyőzni arról, amit teljesen felesleges volt, hogy jó helyre kerül ám a tál, szoktam ilyesmit készíteni! 

- És milyeneket szokott? - kérdezte.

- Halasat, kacsa- vagy libamájasat, húsosat... terrine-t vagy pástétomot...

- Az igen! Bár ebben mást is lehet, akár rakott krumplit is!

Ó igen, ha két magyar összehajol a pult fölött! Ami egyébként szintén hosszúkás alakú…

Őszi alma-körte torta

A torta alapja egy vak tortalap, ami omlós tésztából készült (20 dkg liszt, 5 dkg porcukor, csipet só, 10 dkg vaj, 1 tojás sárgája és egy csöpp víz). A metódus: itt.

Almaréteg: 3 db almát apró kockákra vágtam. Egy lábosban egy kis fahéjjal és őrölt kardamommal összepároltam, majd amikor elfőtte a levét, egy evőkanál cukrot szórtam rá és azt állandó kevergetés közben megkaramellizáltam. Amikor kihűlt, a tésztakosárba töltöttem.

Vaníliás főzött krém: 1,5 dl tejben felfőztem egy vanília rúd kikapart magjait és magát a rudat is. A felforralt tejet hagytam lehűlni. A rudat kivettem belőle. Majd két tojás sárgáját, egy ek. cukrot és egy egy tk. lisztet tettem a kihűlt tejbe, majd lassan melegítve, egy habverő segítségével folyamatos kevergetés mellett sűrűre főztem. Kihűlés után összekevertem 15 dkg habosra vert vaj + 10 dkg porcukor keverékével.

Körte: egy mély lábosban vizet forraltam, citromlevet tettem bele, a meghámozott és félbevágott körték magházát kivájtam, a gyümölcsöket a gyöngyöző vízbe tettem pár percre, majd rácsra téve lecsöpögtettem. A kosárba simított krém tetejére fektettem, beletettem a kicsit megpirított diót.

Néhány órát hűvös helyen (de nem a hűtőben!) állt, mielőtt felvágtam.

Ez pedig csak egy bónusz kép minden kedves olvasónak: az októberi málna, ami forma, szín és íz tekintetében is figyelemre méltó.

Francia morzsák 4.

Ízes útinapló 4. rész – arról, hogy ha nincs szőlő, az alma is jó, de még milyen jó!

A Calvadost szerintem a magyar ember „A Diadalív árnyékában” című Erich Maria Remarque regényből ismeri, amely a második világháború előtti Párizsban játszódik és a szereplők állandóan Calvadost isznak. Legalábbis úgy emlékszem. Érthető, ez a finom ital bizonyára jól oldotta a közelgő háború miatti szorongást, főleg a német emigránsokban és talán mindenki másban is. És ha pont megfelelő az ital hőmérséklete és pont a megfelelő pohárban kínálják, az onnan felszálló illatfelhő csodás élménnyel ajándékozza meg orrunkat, majd az ízek a nyelvünket, az összhatás pedig a lelkünket. Jómagam korábban inkább főzni szoktam vele, vagy almából készült mártásokba igazítottam, csak módjával, mert ahhoz túl drága, de most, hogy a Calvadost szülőhelyén láthattam és kóstolhattam, sokkal jobban megbecsülöm. Ahogy a Pastist is, legutóbb még a brüsszeli reptéren is azt vásároltam, magam is elcsodálkoztam, hogy vajon miért? (Miért?! Mert éreztem hogy jön a nyár, azért!) 

Ezt a fotót 6 évvel ezelőtt készítettem, valamilyen almakoktél pancsolása után

A Calvadost cidre lepárlásából készítik, kb. 40%-os alkoholtartalommal, tölgyfahordóban érlelve. A normandiai és bretagne-i cidre más, mint a hazánkat pár éve elárasztó angol ciderek. A franciák többféle almafajtát használnak és mellőzik a hozzáadott cukrot, koncentrátumokat, ízfokozókat. Aki mégis ilyesmihez folyamodna, annak szigorú törvények csapnak a kezére. Valahol azt olvastam, hogy a cidre: folyékony almamozaik. Igen, ez a legjobb kifejezés. Bretagne-ban jellegzetes alakú, széles szájú kerámia csészében teszik a vendég elé a még erősen pezsgő cidre-t. Egészen megható, hogy az alma- és körteléből mi mindent készítenek, mi pedig görcsösen próbáljuk begyömöszölni az általunk ismert kategóriákba: almabor? almasör? almapezsgő? almalé? szűrt vagy szűretlen? Inkább jobb feladni ezeket a próbálkozásokat és csak egyszerűen élvezni a változatos ízeket, nézegetni a rengeteg almafát a házak, templomok, kastélyok kertjében, vagy az árokparton vadon termőket. A falvak kapualjaiban vagy garázsokban házi préselők árulják leveiket, a piacokon is fontos árucikk az ilyen-olyan cidre.

Piac Bretagne-ben

Templomkert

Normandia

Bretagne, de nem az almatermő rész

Azt hiszem, nincs szükség nyelvészeti kutatásokra ha meg akarjuk állapítani, tényleg van-e rokonság a bretonok és a kelták között, elég a sörös és cidre-s címkéket olvasgatni, csak az a kérdés, melyik tudományos akadémia fogadná el bizonyítéknak ezeket a feliratokat, ízeket.

Az előző rész tartalmából: arról, hogy járjuk az utunkat

Pikáns meggybefőtt csak haladóknak!

Egy tavalyi angol nyelvű Goodfoodban, a befőzős néni rovatában találtam a Pickled cherries receptjét. Nagyon jó ötlet az amúgy is finom cseresznyét még érdekesebbé tenni és aztán egyszer csak feltálalni a sertéssült mellé. De én meggyel készítettem el a receptet, mert az a kedvenc gyümölcsöm. A meggy idén nagyon finom és olcsó, bár a termelők és a kereskedők közötti szokásos harc és a túltermelés miatt sok maradt a fákon. Ebben a szezonban legalább 40 kg-ot elhasználtam (lekvár, befőtt, fagyasztott meggy, pite, rétes, mártás, leves, tévé előtti majszolás) formájában, tehát a termelők egy szót sem szólhatnak!

Pikáns meggy

4 kisüvegnyi gyümölcshöz: 

A recepthez nem magoztam ki a meggyet. Az üvegeket alaposan elmostam és csírátlanítottam, majd belerakosgattam a megmosott gyümölcsöt. 2 dl borecetet 2 dl vízzel, 100 g cukorral, 2 teáskanál koriander maggal, 1 teáskanál mustármaggal, 2 babérlevéllel és két szárított chilivel összeforraltam és kicsit redukáltam. Hagytam állni, hogy az ízek jól kijöjjenek. Újraforraltam és leszűrve a meggyekre öntöttem. Celofánnal és csavaros tetővel lezártam az üvegeket és egy napig dunsztoltam. Hűtőben is lehet tartani, ha valaki pár héten belül megeszi.

Az öntetet érdemes megkóstolni, az hogy mennyire legyen csípős vagy édes, egyéni ízlés dolga.

Befőzőautomata

Ha meglátom azt a szót egy hirdetésben, hogy BEFŐZŐAUTOMATA - mindig sértve érzem magam. Igen, az vagyok. És?!

Egészen pontosan májustól júliusig lekvár- és befőttbefőző automata, júliustól szeptemberig savanyító- és paradicsombefőző automata, októbertől csonthéjasbegyűjtő- és birsbefőző, novembertől csonthéjaspucoló. Márciustól befőttesüveg-ellenőrző, rendezgető, interneten új lapkákat kergető automata vagyok, és már hipp-hopp érik is az eper! Mi következik ebből automatikusan? Hogy májustól júliusig nincs nyaralás. És hogy ez azért is fárasztó, mert az idénygyümölcs olyan, mint a szerelemvonat (i.m. Demjén Rózsi). És ha este érkezik a félájult ajándékribizli, akkor bizony neki kell veselkedni és félretenni a borsópucolást, ami a meggymagozást amúgy is hátráltatta, de ha még egy kis málna is pont akkor jön, akkor érdemes egy sorszámhúzó automatát is beállítani a konyhába.  

És kéretik bevezetni a szülési szabadság mintájára a befőzési szabadságot is, mert az sokáig nem megy, hogy az ember éjjel befőz,  nappal dolgozik, és úgy fekszik le késő éjjel, hogy csak magáról vakarja le a ragacsot, a konyhakőről már nem, így a másnapi reggelinél a család a talpán érzi az otthonhoz való ragaszkodást.

És arról még nem is volt szó, de most lesz, hogy befőzés közben fogyasztani is kell a gyümölcsöket, mert mikor ha nem akkor, amikor szezonja van, és süteményeket is kell sütni, mert azért. Pár napja, a meggy- és cseresznyemámorban kipróbáltam egy új receptet. Egyszerűbb lett volna a divatos clafoutist bevetni, de nem szeretem az állagát, mert mindig olyan érzésem van, hogy a közepén nem sült át. Az új próbasüti a Larousse gasztronómiából van, a neve: Cseresznyés flan dán módra. (A Larousseból csak az süssön, akinek van a konyhában egy legalább 1 m²-es erős lábú asztala, az amit hétköznapokon kódexmásolásra használ!)

Cseresznyés (most meggyes is) flan dán módra

Beleszámítottam a receptbe azt a tényt, hogy a mi gyümölcseink általában érettek, nedvdúsak, ezért alaposan lecsöpögtettem őket, és nem raktam azonnal a nyers tésztára, ahogy írták, hanem elősütöttem a kis vak tortákat..

A kimagozott cseresznyét és meggyet cukorral és fahéjjal megszórtam és állni hagytam, majd jól lecsöpögtettem.

Omlós tésztából (30 dkg liszt, 15 dkg vaj, 5 dkg porcukor, pici só, két tojás sárgája) félig kész kosárkákat sütöttem, a lenyomós sütőbabos módszerrel. A sütőt 200º-ra felmelegítettem. Összekevertem 125 g vajat, 125 g cukrot, 125 g őrölt mandulát, 2 tojás sárgáját  + a fehérjét külön felverve. A gyümölcsöket a flanokba helyeztem, ráöntöttem a masszát és kb. 25 percig sütöttem, míg jól megszilárdult.Kihűlés közben megkentem ribizli lekvárral, teljes kihűlés után rumos cukormázzal vontam be. Ez utóbbi kicsit túlzás, legközelebb nem teszek rá.  

Mondtam már, hogy az állattartók is befőznek ilyenkor?

A Tisza-tó mellett

Gyümölcsös misszió

Amikor a nyár utolsó hétvégéjén, egy rokonnak hála, körtesújtotta területté változott a konyhám és saját hibámból eredően nagy mennyiségű őszibarack, paradicsom és zöldpaprika lepett el, közben eszembe jutott, hogy a vizes-sós uborka és a csalamádé projektet is fel kéne pörgetni, így aztán egy egész hétvégét töltöttem a növények feldolgozásával, miközben főztem, sütöttem, levezetésként pedig egyéb házimunkákat végeztem, szóval már csak abban bízom, hogy kemény tél lesz és nem hiába dolgoztam.

Meghozta gyümölcsét az évek óta tartó őszibarack misszióm, melynek lényege, hogy meggyőzzem a környezetemet arról, hogy a fehér húsú fajták a legzamatosabbak. Ebben korábban megerősített egy idős bácsi, aki a Fertő tó mellett árulta terményeit és miután az osztrák vásárlók – kosarukban a narancssárga barackokkal – odébb álltak, egy hatalmas „na ugye!” felkiáltással fogadta kérésemet, mely szerint én inkább a fehér húsúból kérek. Ezen a mostani hétvégén pedig Nyárlőrinc környékén, miután 2 -2 kg-ot válogattam egy barackültetvény kétféle fehér húsú fajtájából, megkérdeztem az árusító nénit, hogy melyiket ajánlja a sárga húsúak közül, azt válaszolta, hogy „a fehér húsút”. 

A gyümölcsök fogyasztását most azért is előtérbe kell helyeznem, mert a nyár utolsó napján, pont egy ilyen gyümölcsös beszerzéssel fűszerezett munkautazás végén egy híres alföldi csárdában vacsoráztunk, ahol a pincér végigmért és ezt kérdezte: „ugye a pacalból egy egész adagot hozhatok?” 

Karamelles körtés sütemény

Sütöttem egy diós piskótát 4 tojásból. Egy kisebb tepsit kibéleltem sütőpapírral és bekapcsoltam a sütőt 175º-ra. Négy tojás fehérjét felvertem robotgéppel, alacsonyabbra kapcsolva hozzáadtam 3 ek. cukrot, a legalacsonyabb fokozaton a négy tojássárgáját, csipet sót. Kézi habverővel beleforgattam 3 púpos ek. réteslisztet és 3 ek. darált diót. Megsütöttem.

Két ek. cukrot megolvasztottam egy nyeles edényben, amikor karamellizálódott, beleöntöttem 3 dl tejet és hagytam, hogy az égett cukor feloldódjon benne. Közben 1 dl tejszínnel összekevertem egy zacskó karamelles pudingport és egy ek. cukrot, majd a karamelles tejhez öntöttem. Felforraltam hogy besűrűsödjön, levettem a tűzről és 5 dkg vajat kevertem el benne.

5 nagyobb körtét megtisztítottam és cikkekre vágtam. Kevés vajon enyhén megpároltam, két löttyintés barnarumot hozzáadva. A kihűlt piskótát meglocsoltam a körte párolásakor keletkezett lével, rátettem a megpuhult körteszeleteket és befedtem a karamelles krémmel. Durva csoki reszeléket szórtam a tetejére és néhány órán át hagytam, hogy összeérjenek az összetevők. Nem állt el sokáig…

Transzparens lúdláb

A téren kelletlenül ácsorgott a testes férfi, körülötte a földre terített nejlonon kávéfőzők és edények, kezében egy minden igényt kielégítő bevonattal ellátott wok. "Süssél palacsintát!"– ezzel a tömör mondattal szólította meg a villamoshoz siető nőket, eléjük lendítve az edényt. Az idősebbeket nem tegezte, ők a "süssön palacsintát!" felszólító mondatot kapták, miközben igyekeztek kitérni az erőszakos kínáló mozdulat elől. Aki megmenekült, annak úgy húsz méterrel odébb egy asszony állta el az útját, kezében több csokor xxxl-es bugyival. Színtiszta árukapcsolás ez, mert aki mégiscsak megveszi azt a palacsintasütésre teljesen alkalmatlan edényt, abban csak apró, ámde annál vastagabb palacsintákat tud előállítani, így hamar az xxxl-es bugyik kategóriájába kerülhet. 

Miután mindkét kereskedőt ügyesen kikerültem és eljutottam a piacig, megvettem az aznapi meggy-betevőmet, ami legalább 1 kg/nap a meggyszezonban. Aztán itthon sütöttem egy transzparens lúdlábtortát, amiből nem sajnáltam az anyagot. Ha xxxl-es, hát legyen! Ide nekem a legjobb vajat és csokoládét!

Átlátszó lúdlábtorta

A kimagozott meggyet néhány órára rumba áztattam. Majd bekapcsoltam a sütőt 175º-ra.

A tészta egy kakaós vajas piskóta: 3 tojásfehérjét felvertem habosra, kicsi sót kevertem bele, majd óvatosan a három sárgáját is. 3 púpozott evőkanál réteslisztet, 3 lapos evőkanál cukrot és 1 púpozott evőkanál kakaót. 5 dkg olvasztott vajat belecsorgattam. Egy 28 cm-es tortaformát kibéleltem sütőpapírral és megsütöttem. Amikor kihűlt, rányomtam egy 25 cm-es formát és azzal „kiszaggattam” a tésztát, így a formában egy abba erősebben belesimuló tortalapot kaptam. Persze akinek csak egy tortaformája van, azzal is megcsinálhatja. A kihűlt lapot körbevettem egy sütőpapír-gyűrűvel, hogy az így keletkezett üreget kényelmesen megtölthessem. Ezzel:

25 dkg jó minőségű vajat kikevertem 20 dkg porcukorral, 10 dkg olvasztott étcsokoládéval és egy kis rummal, majd kihűtöttem. Gőz fölött felfőztem 3 tojássárgáját, 1 dl sűrű erős feketekávét, 5 dkg cukrot, és egy evőkanál kakaóport.  Amikor ez a krém besűrűsödött, levettem a gőzről és hagytam kihűlni, majd összekevertem a vajas krémmel és ismét a hűtőbe tettem. Ilyenkor kell megkóstolni, hogy elég édes-e, most lehet javítani az arányokon. Többször  elővettem a hűtőből és megkevertem, felvertem.

Összeállítás: a tésztalapot megkentem a meggyes-rumos lével, aztán egy réteg krémmel. Erre ültettem minél több lecsöpögtetett meggyet, úgy hogy a gyűrű szélére is jusson, majd jött a második réteg krém. (Ha nem akarjuk hogy az oldala nyitott legyen, később vegyük le róla a karimát és kenjük meg az oldalát, legalább kétszer hogy szépen bevonódjon.) Visszatettem a hűtőszekrénybe és amikor megdermedt, a tetejét bevontam 15 dkg felolvasztott étcsokival, amibe egy teáskanál olajat tettem. Pár perc dermesztés után egész meggyszemeket tettem a tetejére díszítésként és a csokiba belekarcoltam a leendő szeletek méretét. 

Diszvegalexia

Régóta tudom, hogy a gasztrobloggerkedés komoly felelősséggel is jár. Így rövid tétovázás után immár határozott mozdulattal cseréltem ki a táblákat: az avokádós ládáról levettem a mangó feliratú táblát és rátettem a mangósra, az avokádó feliratot pedig áthelyeztem az avokádósra. Gondolom tisztán látta ezt az áruházi kamera, vártam hogy rögtön előrobog egy szirénázó detektív és ott helyben letartóztat, ezért fejben elkezdtem felépíteni a védekezési stratégiát, melynek alapja az volt, hogy megkérem vádlóimat, ugyan próbáljanak már meg egy kis guacamolét összeütni abból az egyébként igencsak hervadt mangóból!

Tavaly is volt hasonló akcióm, egy másik boltban: szóltam az eladónak hogy az ott cékla és nem fekete retek, mint ahogy jelzik, és értelemszerűen a fekete retek sem cékla. Zavartan nézegette a ládákat, majd elkezdte szidni a vevőket, mert "azok cserélik fel mindig" a feliratokat. Annyira magával ragadott sziszegő haragja, hogy már-már én is elkezdtem gyűlölni a vásárlókat. Nem intézkedett, úgy jöttem el, hogy a retek-cékla identitás továbbra is tisztázatlan maradt. Szerintem, ha a vevők ilyesmit csinálnának, lenne annyi eszük, hogy az árakat cserélnék fel a ládákon.

Van néhány ismerősöm, akik hihetetlen felcserélős titkokat osztottak meg velem. Az egyik bevallotta, hogy ő bizony nem képes a karalábé és a karfiol szavakat megkülönböztetni egymástól, a zöldségeket igen, de csak akkor ha egymás mellett látja őket, vagyis ha adott időben és térben mindkettő egyszerre van jelen. A másiknak a padlizsánnal és a cukkínivel van baja. Miután kertjében elültettem a cukkinit és az termőre fordult, ő még hetekig várta hogy beliluljon, hiába mondtam, hogy ne reménykedjen, maximum sárgulni fog és egyre fásabb lesz. Létezik tehát egy gyümölcs- zöldségfelcserélő szindróma, egy amolyan diszvegalexia. A kérdés csak az, hogy az illető vásárló valóban ebben a betegségben szenved, vagy előre kitervelten, aljas indokból szórakozik a táblákkal?!

Majdnem mango lassi

Érett, lédús mangót ritkán találok, ezért gyakran veszek mangópürét a keleti fűszerboltokban. Létezik cukormentes változatban is, akkor én édesítem meg a belőle készülő italt, általában mézzel.  

A turmixgépbe öntött 1 dl püréhez adok 1,5 dl joghurtot, 0,5 dl tejet – de ez ízlés kérdése, lehet kísérletezni. Ha már keleti boltban járok, akkor persze veszek török vagy görög joghurtot is, mert nem bírom kivárni, míg a magyar tejipar eljut arra a fejlettségi szintre. 

Ha nem elég édes az ital, egy kis mézet is csorgatok bele. Néhány pillanatig pörgetem magas fordulatszámon. 

Banán-, eper-, vagy málnaturmix

Manapság smoothie-t iszik aki ad magára, de ne vessük meg a retrós turmixokat sem! 

Egy db. banánhoz, 1 dl tejet vagy tejszínt, 2 dl joghurtot, kevés mézet vagy barnacukrot adok. Más gyümölcsökkel ugyanígy járok el: előkapom a mélyhűtőből a lefagyasztott epret, málnát. Nyáron jeget is lehet beledarálni, vagy jégkására önteni a turmixot. Turmixgép híján megteszi a botmixer is. Ha tejszínnel készítem, látványosabb lesz a végeredmény. Manapság már lehet kapni jól záródó kulacsokat, amelyekben el is szállíthatjuk az iskolába, munkahelyre.

Teljes értékű táplálék, tapasztalatom szerint a lábadozó betegeket is szilárd lábra helyezi.

Az a fényes málnás nap

 

A csütörtök majdnem tökéletes júliusi nap volt! Simán megtaláltam a helyet ahol átvettem a málnát, pont hazaértem a nagy zuhé előtt (aznap tehát locsolnom sem kellett), és kaptam egy üveg málnalikőrt Dél-Franciaországból. Fantasztikus zamatai vannak, sokkal finomabb mint amit egyszer egy belga áruházban vettem! Jó érzéssel töltött el, hogy gördülékenyen haladnak az események, még éjjel meg tudom főzni a málnalekvárt és előkészítem a szörpöt, így másnap bőven lesz időm a baracklekvárra. Egyszóval minden olyan volt, mint egy csodálatos málnás napon. Ott szúrtam el, hogy bementem a spájzba és észrevettem az egeret...

Organikus épített környezetünk velejárója, hogy úgy jön-megy a természet, mintha itt sem lennénk, és ha valaki dohog a hívatlan vendégállatok láttán, mindig figyelmeztetem: mi vagyunk a betolakodók, ők voltak itt előbb! Felvilágosult világnézetem fénye bizalom formájában csillant vissza az egér gombszeméből. Ugye nem kell tartania semmi rossztól, elismerem az ő elsőbbségét is, és betartom a társadalmi szerződést? Hát nézd, egérke, tisztellek téged, élni és élni hagyni, de talán poroljuk le inkább a "vissza a természetbe!" elvet.

A kupica málnalikőr nem adott elég bátorságot ahhoz, hogy egyedül tartassam be az elveket, jobbnak láttam felébreszteni a többieket, akik meg jobbnak látták legyinteni és tovább aludni. Éjszaka megpróbálkoztam a csapdákkal: a dióval kitámasztott cseréppel és az egérfogóval. Egy darabka sajt neki, egy nekem, a legjobb fajtából. Igazán megadtam a tisztességes fegyverletétel és eltávozás lehetőségét, de nem akart élni vele. Durvább eszközökhöz nyúltam, a két szolgálatban levő macskát betuszkoltam a spájzba. Nem értették mi a feladat, miért kellene pont most és itt demonstrálni a táplálékláncot, ahova eddig tilos volt bemenniük. Amint az ajtórés macskafejnyire nyílt, elillantak.

A végzetes napon gyakorlatilag mindent kipakoltunk a kamrából, ami azért volt rettentő feladat, mert egy hobbiszakácsnak legalább ötezer aprósága van, csupa-csupa "egyszer valamire csak jó lesz" dolog. Aztán rövid dulakodás után egy ájult egeret dobtunk ki a kertbe. Két napig tartott a visszapakolás, fertőtlenítés, selejtezés – málnaszörp- és baracklekvár készítéssel kísérve. A kétnapos hajtóvadászat alatt összedobtam egy kis töltött cukkinivirágot, hozzá mártást, párolt rizst, de akkor már legyen egy kis friss nyári fejtettbab leves is, és Lúdanyó tejfölös meggyese. Az első napon mángoldból készült főzeléket ettünk.

A helyszíni szemle alapján megállapítottam, hogy egerünk kifinomult ínyenc volt: újkrumplit, Lindt csokit és meggyet evett. Erre azért büszke vagyok!

Töltött cukkinivirág

Az előkészítés folyamata itt olvasható. Egy kisebb csokor petrezselymet apróra vágtam két gerezd fokhagymával és egy kis oregánóval.  Két darab puha mozzarellát összenyomkodtam, és belegyúrtam a zöldfűszereket. Ezzel a masszával töltöttem meg a virágokat, majd sörtésztába forgattam őket és forró, bő olajban megsütöttem. Laza majonézt készítettem mellé, amibe apróra vágott hagymát és kapribogyót tettem.

Ha lett volna időm az egérvadászat mellett, akkor maradék krumplipüréhez olajos, sós szardíniát kevertem volna egy kis aprított snidlinggel és azt is beletöltöttem volna. Vagy a fűszeres fetakockákat nyomtam volna össze, de azokat meg krémmé alakítva elvittem egy jó kis gasztrosznobber buliba. Mert az is volt közben.

Kényszer sülte oldalas

Hosszas tervezgetés és mérlegelés után végül Őt vettük magunkhoz. Őt, mert úgy láttuk, hogy jól néz ki, nagy, erős, kiválóan teljesít, és ami különösen vonzó volt, hogy skandináv és magyar gének keverednek benne. Ugyan ki tudhat többet a tartós hideg titkáról, ha nem ő?

Még alig töltötte be első életévét, máris kiütköztek rajta a gyermekbetegségek. A polcait tartó műanyag keretek porladni kezdtek, előidézve ezzel az élelmiszerek váratlan alázuhanását. A szerviz nem csodálkozott, hiszen ez természetes folyamat, az élet rövid, a műanyagé meg pláne. Ki lehet cserélni a polcokat, csupán néhány ezer forintért. A raktár a város másik végében van és még azon is túl. Ha éppen nyitva van és pár hét alatt hoznak megfelelő polcelemet, az ám a nagy szerencse!

(Feladat: a polcok pánikszerű tehermentesítése, azaz a hűtő kievése, a maradék élelmiszerek egymásra helyezése úgy, hogy azok a néhány napos polchiány ideje alatt ne nyomják agyon egymást.) 

Második évében szegény maga alá eresztett valamilyen folyadékot, olyat, ami zselés és feltakarítani lehetetlen. Gondolom a NASA ezt keni az űrrepülők felületére, hogy a légkörbe érve ne legyen baj. A szerviz nem aggódott, ilyen az élet, folyadékok jönnek-mennek, azok hordozzák az életet, gyártószalagok hibáznak, bizonyára nem volt jól lezárva a zselé útja. Szerelő jön, folyadékot tölt, utat lehegeszt.

(Feladat: az alsó fagyasztó teljes kiürítése, csomagok ládákba helyezése, leszállítása és betuszkolása a pincében található fagyasztószekrénybe. Majd visszafelé ugyanez. Ami nem fér, azt megenni. Zselé feltakarítása egy komplett higítókészlet elhasználásával, a pár napos hűtőnélküliség idején nem romlandó ételek vásárlása, a szerelőknek kávé – tej nélkül na persze.) 

A harmadik év viszonylag eseménytelenül telt el, hála a ténynek hogy a hűtőgáz kiszökését a rendszerből az emberi érzékszervek nem nagyon érzékelik. Annál inkább a romlott tej ízét és a meleget, ami dőlt a hűtőszekrényből. A szerviz nem aggódott, ilyen az élet, gázok jönnek-mennek, gyártószalagok hibáznak, bizonyára nem volt jól lezárva a gáz útja. Szerelő jön, gázt feltölt, kimenő utat lehegeszt. És megjegyzi, a múltkori szerelő valószínűleg nem is az volt, akinek kiadta magát, csak a hűtőnk közelébe akart férkőzni, vigyázzunk az ilyenekkel!

(Feladat: az alsó fagyasztó teljes kiürítése, csomagok ládákba helyezése, leszállítása és betuszkolása a pincében található fagyasztószekrénybe. Majd visszafelé ugyanez. Ami nem fér be, azt azonnal megfőzni.)

A negyedik évről még szó sem volt, épp csak a gáz visszatérésének második hetét ünnepeltük, amikor ismét +20 fokra szaladt fel a hőmérséklet. A szerviz nem aggódott. Szerelő jön, csóvál, sok a gáz amit amazok beletöltöttek, ettől fagy le a rendszer. Tán nem is igazi szerelők voltak, vigyázzunk az ilyenekkel! De ha már itt van, egy kis vezérlő bigyót kicserél, nem mintha az rossz lenne, de ne legyen már itt hiába! (Ebből rögtön tudtuk: ő az igazi!) Aztán majd ha ráérünk, visszajön és kiereszt a gázból, újra feltölt, lehegeszt.

(Feladat: az alsó fagyasztó teljes kiürítése, csomagok ládákba helyezése, leszállítása és betuszkolása a pincében található fagyasztószekrénybe. Majd visszafelé ugyanez. Ami nem fér, azt azonnal megfőzni. A hűtőszekrényes kajákat ládákba helyezve kivinni az erkélyre, szerencsére hideg van. Rendszeres reggeli feladat: sorsolással eldönteni, ki megy ki a hideg erkélyre megkeresni a tejet? Ki merészkedik ki a vajért?) 

* * * * *

Findusz cica, amint meglátta, azonnal lecsapott az erkély másik végén heverő háromnapos mirelit cinkére. Jóízűen elropogtatta valamennyi csontját, egy tollat, ami felettébb irritálta, kihúztam a szájából.

A cinke, halála után azonnal lehűlt a kinti hőmérsékletre és a cica megjelenéséig kis ingadozásokkal tartotta is azt. Se gáz, se zselé, se porladó műanyag – csak maga a friss, illatos hús. A természet örökérvényű garanciájával.

Kényszer sülte oldalas

A mélyhűtőben talált két oldalasvéget befűszereztem (só, bors, őrölt kömény). Kevés folyadékot aláöntve és pár szem borókabogyót mellédobva tepsibe tettem és lefedve sütöttem. Kb. fél órával később levettem a fedőt és karikára vágott savanykás almát szórtam mellé. Így sütöttem szép pirosra.

Az étel amellett hogy nagyon finom, elegendő energiát biztosít annak, akinek reggel ki kell mennie a hideg erkélyre és átnézni az összes ládát, hogy hol van a tej.