Spárga, csirág, nyúlárnyék

Valahogy lerí a fejemről az ismeretterjesztő hajlam, ugyanis gyakran szólítanak meg idegenek a piacon, hogy adjak nekik valamilyen zöldség-tanácsot.
Nem is haragszom ezért, én is tanácstalanul (de boldogan) nézegetek tengerparti országok halpiacain, ahova érkezésem utáni első hajnalon azonnal levágtatok.
De a legjobb az, amikor maga a kereskedő fogja meg a karomat, magához húz és miközben a kezemben levő spárgára bök, azt suttogja: "Az Isten szerelmére, mondja már meg hogy mit csinál ezzel?" Na, ekkor előugrik belőlem a poroszos tanár, előkapom a kosaramból teleszkópos nádpálcámat, térdemre fektetem a kofát és alaposan elfenekelem. „Csúnya, rossz kereskedőbácsi! Hát szabad olyasmit árulni, amiről nem is tudod hogy micsoda?! És ha legközelebb kicsi fehérporos zacskókat kapsz a nagybanin, azt is eladod nekünk?”

A leggyakoribb vásárlói kérdés a spárgával kapcsolatban ér (második helyen a szerecsendió és virága van, harmadik a padlizsán). A minap is heves csuklómozdulatokkal mutogattam egy idős úrnak, hogy fejétől a lábáig hogyan pucolom meg a spárgasípokat. Azt mondta, ő 73 éves és még soha nem evett ilyesmit, de régóta szemez már vele, mert nagyon érdekli hogy milyen lehet. Most az én rábeszélésemre vett is fél kilót.
Tegnap pedig a buszon méregette egy kíváncsi utastársam a félig nyitott táskámat, amelyből egy csomag zöldspárga nézegette a világot.

Számomra ez a legizgalmasabb zöldségféle, miatta (is) várom a tavaszt. És még látványnak sem utolsó, legszívesebben vázába tenném és szobanövényként dédelgetném. Hősies növény ő, állva szeret meghalni, nem pedig fekve mint a spagetti. Ezért sem helyénvaló, hogy a spárgafőző fazekat sok helyen spagetti-főzőkén adják el. Ilyen fazék után évekig szaglásztam a boltokban, míg sikerült végre találnom. Magas és keskeny, belül füles szűrőedénnyel. A megtisztított spárgasípokat beleállítom, és annyi vízzel töltöm fel, hogy az értékes spárgafejek még kilátszódjanak a vízből, csak a gőz érje őket. Kevés sót és csipet cukrot kell beleszórni a vízbe, ezt tanácsolják a gasztrokémikusok.

Az idén megbeszéltem magammal, hogy át fogom emelni passzív szókincsemből az aktívba a csirág és a nyúlárnyék szavakat, amelyek szintén a spárgát fedik. A nyúlárnyék különösen foglalkoztat, vajon hány nyúlfülárnyék tesz ki egy sípárnyékot? És párban vagy szimplán kell számolni?..

Kinyílott a málnavirág!

A nyár sürgetésének több módja is van. Az egyik, hogy fokozzuk a Föld széndioxid-kibocsátását, a másik, hogy bizonyos ízek asztalra varázslásával előre hozzuk pl. a málna virágzását.
Utóbbihoz vásároltam két doboz fagyasztott málnát, egy doboz ribizlit - tudom ez csalás, de egyszerűen megkívántam a savanykás ízét - valamint egy zacskó réteslapot.
Majd felmásztam a kamrám legmagasabb polcának leghátsóbb részéhez (remélem ezt a velem egy háztartásban élők nem olvassák majd el) és hosszas nyújtózkodással előkapartam a rohamosan fogyatkozó szigorúan titkos málnalikőrömet (Crème de Framboise).
Aztán odaálltam a konyhapult mellé és nekiláttam a kertészkedésnek.

Mascarponés málnakrém tésztakehelyben

Tésztakehely
A réteslapot kiterítettem a gyúródeszkára, négyfelé vágtam, így kb. 15 x 15 cm-es négyzeteket kaptam. A muffinsütőt ecsettel kiolajoztam, és minden második lyukat kibéleltem 3-3 réteslapocskával, amelyeket 90-kal elforgattam egymáshoz viszonyítva. Minden egyes lapot megkenegettem olvasztott vajjal. Ez azért fontos, hogy a lapok ne süljenek össze, hanem szétválósan ropogósak maradjanak. 7-8 perc alatt megsültek a 180-os sütőben.
Rácsra tettem őket, hogy pihenjenek és hűljenek, és hogy ne a vajas mélyedésekben ázzanak tovább.

Málnakrém
2 dl tejszínt habbá vertem, kevés porcukrot szórtam bele és 250 g mascarponét lapátolgattam hozzá. Amikor jól elkeveredett, meglottyintottam egy kis málnalikőrrel. Lapáttal beleforgattam a felengedett gyümölcsöket, megkóstoltam. Még egy kis porcukrot kívánt, azután a krémet kicsit lehűtöttem.

Tálalás: a kelyhekbe 1-1,5 evőkanál krémet lapátoltam, és mint igazi tavaszi méhecske, megporoztam porcukorral a tetejét.