 |
| Paradicsomos bableves a legendás címlaptányérban |
Meglátni és elvetni
Egy sokat ígérő márciusi napon
bekalandoztam a kertészeti szakboltba és rögtön a bejárattal szemben szemembe
ötlöttek a tasakok és rajtuk a felirat: Artemis bokorbab. Mivel addig nem hallottam
erről a babfajtáról, biztos voltam benne hogy már
megint az istenek viccelődnek velem, ezért azonnal vettem a lapot, vagyis a babot. Annál is inkább,
mert akkor már pár hete könyvszerkesztési kapcsolatban álltam az Artemisz kiadóval.
Ahogy kicsit felmelegedett az
idő, tetőkertemben ültettem néhány (12) bokorral, és génmegőrző célzattal a kiadó
soproni székhelyére is küldtem belőle. Mindkét helyen szépen fejlődött és egész
nyáron termett. A nyár szenzációs eseménye volt, amikor a "saját levében" könyv munkálatai közben Artemisz istennő őz
képében meglátogatta a soproni kertet és jóízűen befalatozott a termésből. Mit
tehet ilyenkor egy könyvkiadó? Megadóan bevési a könyvelésébe: "istenáldozat".
Hogy kerül Artemisz az asztalra?
Ő a legnehezebben megfogható,
körülírható görög isten, Zeusz és Létó lánya, Apollón ikertestvére, egyszóval
jó családból származik. Sokoldalú és szenvedélyes, vad érzéki táncokat lejt
nimfáival, fogékony minden művészetre, táncra, zenére; a vadászatot sportos
szemlélettel közelíti meg: védelmezi az állatokat és kíméletesen öli meg őket.
Ha gasztroblogger lenne, tisztelettel meg is főzné-sütné valamennyit. Ő a Hold
szűz istennője, segít a szülésnél, védelmezi a nőket és a gyermekeket. A
vadállatok úrnője, a növényvilág, az erdők védelmezője. Gyakori jelzői:
iokheaira (nyilakat ontó) és keladeiné (zajongó, vadászati zajokat keltő). Kettőssége
engesztelhetetlenségben és lányos szelídségben mutatkozik meg.
Legnagyobb kultusza a kis-ázsiai
Epheszoszban (Ephesus, Efezus) alakult ki. Kr.e. a VI. században olyan gyönyörű
templomot építettek tiszteletére, hogy az az ókor hét csodájának egyike lett.
De aztán jött egy őrült aki felgyújtotta, állítólag azért, hogy neve
fennmaradjon. Fenn is maradt, de most itt bosszúból nem írom le. A templomot
újjáépítették, később a gótok dúlása végleg megsemmisítette. Amikor én ott
jártam, a Kr. utáni XX. században, a templomrom maradék oszlopán egy gólya
fészkelt. Sic transit gloria mundi.
De visszatérve az asztalhoz…
Ez a növény a romano babok
családjába, a zöldhüvelyű babok közé tartozik, középkorai érésű, 13-15 cm
hosszú hüvelyű, bőtermő holland fajta. Szálkamentes, szép középzöld színű
hüvelye egyenes, lapos és kb. 1 cm széles. A nyári hőséget jól tűri, de jobban
szereti, ha legalább vízzel rendszeresen áldoznak nekik.
Szinte hihetetlen, hogy mennyire
friss, roppanós, valóban szálkamentes ez a babfajta! Mindent kipróbáltam belőle a
levestől a ragukon és salátákon át a pitéig, termesztését és fogyasztását
őszintén ajánlom mindenkinek. Ha esetleg nem mondanék igazat, úgy Artemisz
nyilai sújtsanak le a zöldségpárolómra!
Paradicsomos bableves
kb. 50 dkg artemisz bab
3 nagyobb paradicsom
1 fej vöröshagyma
kevés olaj
só, 1-2 tk. őrölt római kömény,
csípős paprika (ez elmaradhat)
egy marék - levesbe való - tészta
1 ek. kukoricakeményítő
Artemisz városa adta az ötletet
ehhez a leveshez. Epheszosz ma már Törökországhoz tartozik, és a méltán
nagyhírű török konyhából ismerem a paradicsomos bableves hagyományát. Hogy
hogyan készül, nem tudom, de én így készítettem:
Egy fej vöröshagymát kockára
vágtam és kevés olívaolajban megfuttattam. Rátettem a felvágott babot,
összeforgattam és kicsit hagytam párolódni. A kicsumázott paradicsomokat
félbevágtam és arccal lefelé belehelyeztem a fazékba, kevés vizet öntöttem
rájuk. Lefedtem az edényt, így a gőzben néhány perc alatt ledobták a héjukat,
amit lehúztam róluk és kidobtam. Szétnyomkodtam, elkevertem a paradicsomokat a
babos-hagymás alappal, beledobtam egy csípős paprikát és felöntöttem vízzel. Sóval
és római köménnyel ízesítettem. A végén egy marék tésztát is főztem bele és egy
kis kukoricakeményítővel besűrítettem.
Artemiszre mondom, nagyon finom
volt! 
Bejegyzések
