Mélyhűtött befektetések

A mélyhűtő portfóliója teljesen más, mint a sima hűtőszekrényé. A legmegtérülőbb amit befektethetünk a mélyhűtőbe, szerintem a leveles tészta, a zöldségek közül a zöldborsó és az aprított petrezselyem illetve kapor, és ha már a tőke környékén járunk, a sertésszűz. Ezen alapanyagok birtoklása nélkül nem veheti fel nyugodtan a telefont a gasztrokalandor, mikor a váratlan vendégek éppen bejelentkezni készülnek.

A sertésszűz a legelegánsabb és egyik legfinomabb része a disznónak, ebből kifolyólag a legdrágább is, de ez már csak így szokott lenni. Ellenben itt nem kell izgulni, hogy félig megsütve vagy angolosan szeretik-e a vendégek, jól mutat egyben és érmére formázva is. A petrezselymet az ember termelheti maga is, csak ne felejtse el betakarítani, hogy aztán a hó alól kelljen előásnia december 24-én délután ötkor,  fagyoskodó római saláták szemrehányó pillantásaitól övezve.

A leveles tésztának annyi arca van, hogy külön könyveket is szenteltek már neki. Aki kétszer él, az csinálhatja maga is, hajtogathatja óraszám, hűtögetheti, pihentetheti, de először is fussa körbe a várost tisztességes vajért hogy ne dolgozzon hiába, a lisztről nem is beszélve. Aki meg nem ér rá ennyire, az vásároljon kész tésztát, de előtte próbálja meg értelmezni a csomagoláson lévő leírást, ahol természetesen nem az van odaírva, hogy "vaj", hanem jobb esetben "állati és növényi zsiradék", és csak ritkán tüntetik fel hogy mindez hány százalék. A többi hozzávalóról meg jobb nem is tudni. 

Most következik egy szilveszterre ajánlott sós sütemény, pedig lenne mit mondani a megfelelő minőségű juhtúróról is! Hadd dicsekedjek, a helyi kisboltunkban finoman érzékeltettem, hogy az általuk forgalmazott juhtúrónak csak a neve az, mire elkezdtek szlovák bryndzát is rendelni és hála a többi vásárló reagálásának, hamarosan elkopott mellette a régi termék, az a homogén, fehér, sós, szinte folyékony krém. Bár tény, hogy az olcsóbb volt és magyar, de ennél több jó tulajdonsággal nem rendelkezett szegény.      

 

 Kapros juhtúrós stanglik
A mélyhűtött leveles tésztát 1-2 órával korábban kivettem és szobahőmérsékleten felengedtem. (Amennyiben nem mélyhűtött a tészta, ez természetesen nem szükséges.) Addig 20 dkg juhtúrót egy kisebb tojással összekevertem, aprított kaporlevelet szórtam bele.

A sütőt 200º-ra előmelegítettem. A lisztezett deszkán kinyújtott tésztának (kb. 40x40 cm) a felét megkentem a túrós keverékkel, majd ráhajtottam a nem túrós részét. Finoman megnyomkodtam és derelyevágóval 2 cm széles, 20 cm hosszú csíkokat vágtam belőle. A csíkokat átemeltem a sütőpapíros sütőlapra, a két végüket megfogva ellentétes irányban óvatosan megtekertem őket. Tojással megkentem, szezámmagot szórtam rájuk (ez elmaradhat) és megsütöttem.

Lisztkaszt

Három helyen tartom a liszteket, aszerint hogy mit érdemelnek. Demokratikus kasztrendszer ez, hiszen nem az számít, hogy ki hova született, hanem az hogy ki mit tud? Azaz hogy sivár a sikér vagy sukár?

A száraz pincében kb. 10 kg-ot tárolok természeti- és humanitárius katasztrófák esetére, kiegészítve néhány zacskó szárított élesztővel. (Víz és tűz meg alkalomadtán csak kerül majd valahonnan!) Nem saját, hanem mások élettapasztalataira alapítottam ezt a stratégiát, bár mint az Öböl-háború kirobbanása előtti huzavona idején a sokat látott Terike nénitől megtudtam: háborús fenyegetéskor sót kell venni nagy mennyiségben. Tehát azt is tartok néhány kilót, remélem sosem tudom meg hogy miért. 

A konyhaszekrényben tartott univerzális liszt nem érdemel szót, azt csak előkapom ha hirtelen kell, rántáshoz, habaráshoz, lisztbeforgatáshoz. Az elit elkülönítve, a kamrában táborozik. Naná hogy közéjük is beférkőzött a külföldi, aki mindent jobban tud, szebb a csomagolása, euróért kelleti magát, pedig nincs benne semmi különös, csak ha belőle készítem a palacsintát, a család – megérezve annak gazdag ízét – felkiált, hogy nahát, ez sokkal finomabb mint máskor! Ahogy a kenyérféléknél is elhangzik a csodálkozás: ez ugye egy másik recept? A lisztjeim többsége persze itthoni termék: kenyérliszt, rozsliszt, rétesliszt, kukoricaliszt, graham és a többiek. De hogy igazából melyik a jó minőség, azt a fenti minőség-ellenőrző csoport jelezéséből tudom leszűrni, a tésztafélék nyújtásából, valamint az illatból, ami kiáramlik a sütőből.

Ehhez a kiflihez a teljes kiőrlésű rozslisztet átszitáltam, és a töretet külön szórtam rá, mert ettől olyan jó kis rusztikus hangulata lett Előzőleg a tésztába kevertem egy evőkanál olvadt libazsírt, mert kell egy kis íz-löket ezeknek a túl egészséges liszteknek, azontúl fulladás ellen is igen jó. Egy karácsonyi előbulira pedig Ízbolygó kacsazsíros perecét sütöttem meg, sok sós-lisztes mázzal, hogy legyen mit letörni borozgatás közben.

A zsírról jut eszembe, azt is mondta valamelyik idős rokon, vagy talán éppen a Terike néni, hogy amikor nehéz fellegek gyülekeznek a házaink felett, zsírban le kell sütni minél több húst vagy puccosabban szólva: konfitálni. Ilyen helyzetben hamar visszaállna a zsír becsülete, lemoshatná megalázott orcájáról a sok olaj- és margarinfoltot!

Ízbolygó receptje: ITT!

Teljes kiőrlésű kifli libazsírral

2 dkg élesztőt langyos, enyhén cukros vízben megfuttattam. A rozsliszt felét átszitáltam és a fennakadó töretet félretettem.

20 dkg finomlisztet összekevertem 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszttel, beleszórtam három csipet sót, az élesztős keveréket és egy púpos evőkanál libazsírt. Megdagasztottam, liszttel megszórtam és letakarva, langyos helyen fél órán át kelesztettem. Átgyúrtam, nagy körré nyújtottam kb. 4 mm vékonyra. Egy pizzavágóval 8 cikkre vágtam, feltekertem és sütőlapra helyeztem, húsz percig hagytam kelni. Bekapcsoltam a sütőt 190º-ra. Miután megkeltek, tetejüket megkentem langyos vízzel, de lehet hogy az olvadt zsír legközelebb jobb lenne, és megszórtam a törettel. Betoltam a sütőbe és megsütöttem. Valamilyen finom pecsenyezsír és a lilahagyma nagyon illik hozzá!

3K kalácskák

Az ősz eleje a legfinomabb paprikák szezonja. Még az egyébként nem erős fajtáknak is hihetetlenül erőteljes illatuk és aromájuk van. Már felfűztem több cseresznyepaprika füzért, főztem csípős paprikakrémet, fagyasztottam le rengeteg illatos félbevágott zöldpaprikát, valamint lecsót, továbbá megrendeltem az évi 2 kg. őrölt paprika-betevőnket. Ennél jobban nem tudom kifejezni a paprika iránti rajongásomat.

A piac is hozza az őszi felhozatalt, a mostanság igen szeles Moszkva téren az utcai árus ezt kiabálja: 

"Férfi-női cérnakalapot tessék! Édeset és erőset tessék! Pamut bugyit tessék! Édeset és erőset tessék!"

És valóban, ott hever a lába előtt az említett sorrendben a sok kalap, paprika (édes és erős két kupacban), halom bugyi, és megint a paprikák. Majdnem minden, ami az élethez kell. Megszemlélve a standot, a pamut bugyikat édesnek nem mondanám, de meglehetősen erősnek tűnnek.

Susannia művésznő Spanyolországból hozott nekem füstölt paprikaport én pedig váratlanul és előre nem egyeztetett módon kalocsai paprikát ajándékoztam neki. Ezt nevezik az európai áruk szabad áramlásának és a nagy szellemek találkozásának. A spanyol paprika helyes kis fém dobozban van, eleinte napi inhalálásra használtam csak és gondolkodtam, hogy milyen ételbe tegyem. A gyár honlapja is szolgál receptjavaslatokkal, de első ötletem ez volt, amit a kalocsai paprikás kalács ihletett. Így örömmel elmondhatom, hogy a 3D báránykuglóf után megszületett a 3K kalács (= katalán kalocsai kalács). Az alliteráció enyhe szépséghibája, hogy a paprikagyár Plasenciában (Cáceres tartomány) van, de Susannia Katalóniában vette, így a vitát lezárom.

Kossuth Lajos paprikájáról megdöbbentő tényeket olvashatsz itt.

Füstölt-paprikás kalácskák 

Készítettem egy enyhén sós kalácstésztát, kinyújtottam és megkentem paprikás vajjal, majd feltekertem, kelni hagytam és megsütöttem. A másik változatban egy darabka puha kecskesajtot is tettem a tésztabatyu közepére. Sör- és borkorcsolya sportolók kedvenc eledele lehet.

A kalácstészta: 30 dkg liszt, kb. 5-8 dkg vaj, 2 dkg élesztő 1 dl tejben felfuttatva , egy tojás sárgája, só.

Underground torták

Arnolfini fesztivál 2011, azaz művészek, művek és műrajongók egy napig összezárva. A rendezvény idei témája a FÖLD  volt. Rendszerint, amikor a titkos jelszó elhangzik, a két házi gasztro művész azonnal töri a fejét, hogy miként fűzze rá főztjét a koncepcióra, de a végső utasítást a fesztiváligazgató adja ki. Szokás szerint én a desszert szekciót kaptam, annak is a föld alatti részét, míg alkotótársam a főételest. Ehhez képest ösztönösen megkezdtük az átjárást a műfajok között. Ő egyébként szenzációs minőségű és mennyiségű hummuszal érkezett, amelynek maradékával a fesztivált követő négy napban elvoltam, hígításként jóféle soproni könyvkiadós poncichtert használva. Szerzőtársam egy lavórnyi eper tiramisut is készített – a lavór kék volt és retró.

A kiéhezett népek az egész napos folyamatos katarzis után boldogan sorakoztak fel a gasztro performanszra, ahol három édes és két sós tortát állítottam ki.

Vakondtúrás torta

Nem először kerültem olyan helyzetbe, hogy recepteket kell a föld alól előásnom. Pár hete amerikai rokonok jöttek hozzánk, akik félvén a japán atomkatasztrófa következményeitől, azt kérték, hogy étkeztetésüknél hagyjam figyelmen kívül valamennyi  föld felett termő konyhai alapanyagot. Így már csak fokhagymás vakondpecsenyében és zselatinos giliszta verrine-ben gondolkodhattam, de amikor kiderült, hogy a vendégek vegák is, valamennyi ötletem el kellett vetnem. Végül  zellerkrémlevest, sugárfree halat és grillezett gyökérzöldségeket kaptak, tehát már akkor jó irányban voltam.  

A pécsi Márkus Színház előadásán az óriás éppen követ falatoz. Néhány pillanat és János Vitéz mindjárt jól orrba gyűri!

Underground sütemény kategóriában a répatorta adja magát, ha jól tudom az amúgy is aktuális válság étel, nehéz időkben ették a Föld egyébként szerencsésebb helyein lakók. Amikor Svájcban jártam, a sajtokon kívül nem nagyon érintette meg semmi az ínyemet, de feltűnt, hogy a répatortának igen nagy kultusza van. Lépten-nyomon répatorta díszekbe ütköztem, meg persze egyen méretre termesztett (gyártott) zacskós sárgarépákba. Bevallom, az utóbbi években ösztönösen kirakosgatom a tányér szélre a sárgarépadarabokat, főleg hogy tudom, ezek földet még álmukban sem láttak. A konyhakertemben persze boldog répák teremnek, azokat felhőtlenül fogyasztom őket.  De van hogy borultan. Másik termesztési mániám a paszternák, amiből még találtam egy félkilós fagyasztott kiszerelést, ez került a paszternákos tortába.

A fesztivál szombaton volt, de már csütörtökön megkezdtem a répaformázást marcipánból. A zöld szárak behelyezésére a répatestbe – péntek éjszakára már – igen kifinomult módszert fejlesztettem ki. Éjfélkor kezdődtek a vakond fenék és a vakond fej előkészítő munkái. Marcipán vakondot nem nehéz előállítani, csak fekete, rózsaszín, piros anyag kell hozzá, aztán addig kell gyúrni, formázni míg egyszer csak hopp, hirtelen vakond lesz belőle! Kezdőknek ajánlom a kisvakondos könyvek tanulmányozását. Sajnos nem készült közelebbi fotó a túrásba fejjel befelé és fenékkel kifelé mutatkozó vakondról, de majd legközelebb. A vakondtúrás torta receptjét Mennyei mannától loptam, utólag is csókoltatja őt ezért a művésztársadalom!

 

A sós-édes hagymatorta annyira egyszerű, hogy le sem merem írni és persze recept sincs igazán, csak úgy váncsásan felvázolom. A felszeletelt hagymát megforgattam egy kis olajban, hagytam odakapni, szórtam bele cukrot, sót, balzsamecetet és megpároltam. A piteformát kibéleltem leves tésztával, néhány tojást felvertem és tejszínt adtam hozzá, majd beleforgattam a hagymát. Beleöntöttem a formába és megsütöttem. A sütés közben tettem rá az előkészített enyhén megkaramellizált) díszhagymákat, hogy szépen piruljanak rá.

A krumplitorta hasonló módon készült, de ott a krumplit szerecsendió-virágos vízzel megpároltam és karikára vágtam. A karikákat belefektettem a tésztával bélelt piteformába és úgy öntöttem rá a tejszínes-tojásos-szerecsendiós öntetet. Az apró újkrumplikat a piacon vadásztam össze, megpároltam és díszítésként tűztem a tortába.

A paszternák tortába nagyjából az alábbiakat tettem bele, de nem esküszöm meg rá: 200 g vaj, 250g barnacukor, 4 tojás sárgája a fehérje külön felverve és a végén belekeverve, 1 dl juharszirup, 1 sütőpor, 250 g liszt, negyed kg paszternák megpárolva és összetörve, két marék dió darálva, fűszerek: fahéj, kardamom, gyömbér. Amikor kihűlt, elvágtam és juharsziruppal kevert mascarponéval töltöttem meg. 

Két lelkes olvasóm egy-egy kalácsot is kapott ajándékba

Arnolfini fesztivál 2010 - Süteményművészeti performansz

Arnolfini fesztivál 2009 - Bohumil sörsátrában

Farsangi gyorsételek

Késő esti beszélgetés:
– Holnap egész napos farsangi buli lesz! Kérlek, vigyél el autóval!
– Rendben, elviszlek.
– És kéne egy-két süti is. Neked ez nem gond, ugye?

Na ezen a ponton kellett volna beismerni, hogy dehogyisnem, hiszen reggel még el kell mennem valahova és semmi sincs itthon, biztosan tudom, mert tegnap tettem rendbe a hűtőt. Ehelyett ezt mondtam:

– Persze hogy nem gond! És most feküdjünk le szépen, mert holnap nehéz napunk lesz!

De még lefekvés előtt egy hirtelen mozdulattal előkaptam a mélyhűtőből a két csomag leveles tésztát. Mert a sarokba szorított hobbiszakács legjobb barátja a mélyhűtött leveles tészta. A hobbiszakács éjjel aztán nem a sarokban szűköl, hanem fegyelmezetten fekszik ágyában és a sötétben nekiáll a probléma kifundálásnak, hogy miként lehet három órába belesűríteni egy orvosi vizsgálatot, két süteményt és megoldani a logisztikai feladatot, melynek keretében a sütemények sérülésmentesen csomagolva – a bulizó személlyel karöltve – eljussanak a végcélba, a fennálló hóakadályok mellett.

Először is az éjszakába belemerengve spirituális kommunikációba kezdtem a leveles tésztával, mely visszaüzente a hűtő felső részéből, hogy "hé, te, van itt mellettem némi hervadt sajt, meg tejföl, tojás mi lenne ha ezekkel töltenél meg engem"? Álmomban pedig a kamrában helyszíni bejáráson leltem rá az évek óta elfekvő farsangi muffin-kapszlikra, így megoldódni látszott a válsághelyzet. Most már csak idő kellene, de a konyhai órában két napja cseréltem az elemet, megy mint a motolla, tehát arra nem számíthatok.

A reggel hipp-hopp eltelt és már bőven délelőtt volt mikor a levelest vékonyra nyújtottam, megkentem tejfölös tojással és meghintettem egy erőteljes ízű reszelt sajttal, arra pedig őrölt chili paprikát szórtam.

Feltekertem, felszeleteltem, az így kapott korongokat kicsit ellapítottam,

és forró sütőben megsütöttem.

Közben nekiálltam a muffin tészta összekeverésének. (receptet lásd lent!)

A beszámoló szerint a sütemények érkezésük után azonnal elfogytak, még mielőtt feleszméltek volna hogy ők tulajdonképpen egy estébe húzódó farsangi mulatságra voltak hivatalosak. De hát ilyen az élet, a gyorsételek gyors élete!

Kakaós muffin
A robotgép keverőlapátját beindítottam és az alábbiakat szórtam a tálba:
25 dkg vaj + 20 dkg cukor, habosra keverve majd
5 tojás
3 ek. jó minőségű kakaópor
két löttyintés rum
200 g rétes és 150 g finomliszt
1 zacskó sütőpor
csipet só

(Ha túl száraz a tészta, akkor egy kis tej is mehet bele. Aki ráér, aprítson bele csokoládé-darabokat.) A papírral kibélelt sütőformát csak a 2/3-ig töltöttem meg, mert sütés közben feljön a tészta. 185 fokos sütőben sütöttem őket, míg meg nem szilárdultak. Kihűlés után díszítettem.

Levelező tagozat

Azt mondom, amíg a csipsz-gyártóknak nem jut eszébe apró töpörtyűs /tepertős pogácsákat alu zacskóban piacra dobni, addig nincs itt a világ vége. De ne legyenek illúzióink, ez is eljön egyszer, ezt azóta tudom, mióta sült gesztenyét láttam hasonló módon csomagolva egy hiperboltban, az aszaltgyümölcsös polcon.

A töpörtyűs pogácsának lelke és kiváló humorérzéke van! A hajtogatáskor egészen más arcát mutatja, akkor még olyan kis szürke és unalmas, a készítőt is fegyelemre kényszeríti, hiszen ki kell várni a hajtogatások közötti időt, szigorúan betartani a technológiát. Pedig a tésztában már benne van a bor és az élesztő, ami majd a meleg hatására kissé fejbe vágja és a sütőben vidám dülöngélésbe kezd. Lehet, hogy az iszákos emberiséget fricskázza ezzel, görbe tükörben mutatva meg bennünket.

Elmerülve a szakirodalomban azt látom, hogy két iskola van: a darált töpörtyűkrémet a tésztába keverők és a kinyújtott tészta felületére kenők. Én az utóbbihoz csatlakoztam, mert szerintem ez adja jobban ki a rétegeket a hajtogatás során. De említsük meg az elhajlókat is, akik a töpörtyű felét a tésztába teszik, a másik felét pedig rá (pl. Tanyacsárda szakácskönyve), vagy azokat, akik leveles vajas tésztával dolgoznak (pl. Polcz Alaine) és a profikat, akik akár 5-6 félét is megkülönböztetnek (Móra Ferencné: „töpörtyűs pogácsa / 1., 2., 3.”, „szegedi töpörtyűs pogácsa” „debreceni töpörtyűs pogácsa”).

Bort sem tesz bele mindenki, sőt Csáky Sándor és Ínyesmester a sertés- és a libatöpörtyűs változatba is 1 ek. rumot ajánlanak. Én az aszút vagy a szamorodnit ajánlom, tényleg visszaköszön az ízük majd valahol az éjszakában.

Töpörtyűs / tepertős pogácsa

50 dkg lisztből, 10 dkg zsírból vagy vajból, 1 dl tejfölből, 1 dl tejben felfuttatott 3 dkg élesztőből, 2 tojás sárgájából, 3 ek. borral és 3 nagy csipet sóval kelt tésztát gyúrok. Kicsit pihentetem, majd téglalap alakúra kinyújtom és erre kenem a 35 dkg darált töpörtyűkrémet. Ilyenkor még meg lehet sózni és őrölt borssal megszórni, de ez nem kötelező kellék. Feltekerem és óvatosan nyújtom még egy kicsit, majd a hajtogatva (egyik lebenye alá, a másik fölé kerüljön) pihentetem. A pihentetés során a tésztát lefedem egy nagy tállal. A sütőt 220°-ra előmelegítem. Félóránként még kétszer megismétlem a hajtogatós mutatványt, végül a 3 cm vastagra kinyújtott tészta felületét négyzethálósra bevagdosom és kiszaggatom, a pogácsák tetejét megkenegetem felvert tojással. A tepsiben lehet viszonylag szorosan ültetni őket, de úgyis dülöngélni kezdenek.

Bohumil sörsátrában

Előre megadott művészeti koncepció alapján sütni és művészeket jóllakatni - ez volt a feladatom szombaton.
Gasztronómia = Művészet
Művész = is csak éhes ember

– sok minden más mellett ezt is hirdeti az Arnolfini Archívum. Az évente megrendezett Arnolfini Fesztiválok mindig más-más téma köré szerveződnek, az idei a "Mozira" volt hangolva. Mivel ez lett a 11. kerti feszt, 11-féle sörkorcsolyából kellett kiállítanom 11-11 darabot, mindezt Bohumil sörsátrában (Menzel: Sörgyári capriccio). A kert másik végében ellenpontként Majmunka teaháza (Huszárik: Szindbád) várta a látogatókat, a muffinban rejlő művészeti lehetőségeket felvillantva.

Bohumil, személyesen

Amikor 11 nappal a rendezvény előtt megjött e-mailben a megvalósítandó koncepció, a széket magam alól kirúgva sprintelem le az utcára, hogy visszavegyem az előző este a lomtalanításba kitett csehszlovák korcsolyáinkat. Az ezekbe "töltött" sör csak az igazán autentikus sörkorcsolya!

Pepin bácsi kedvence.

Elzarándokoltam az orosz élelmiszerboltba, hogy friss sprotnit vegyek, szerintem erre is lehet inni rendesen. Az idő múlása, mint fontos művészeti elem is tükröződött a halas tálcán.

Tómelléki Metud bácsi harapnivalója

A krumplis pogácsa ajókás körözöttel töltve nagy siker volt. Ínyesmestertől tanultam, hogy az igazi körözöttben van hal és sör is!

Boda Cervinka fodrászmester favoritja

Buday Péter szakács könyvéből vettem a juhtúrós csavart stanglit, de a hajdúsági juhtúró annyira íztelen volt, hogy márványsajttal kellett megdobnom a tölteléket. Valósággal itta a sört!

Francin serfőzdei gondnok liblingje

A sajtos rudak már megjelentek itt.

Gruntorád doktor gyengéje

A pereceket - vessen meg aki akar - nem én sütöttem. Kunsági sörperec, egyenesen a zacskóból. A perec átkötő elem volt a mozi témához is. Sőt, pattogatott kukoricát is ehettünk, külön erre az eseményre készült stanicliből!

Giorgi kéményseprőmester megunhatatlan ráadása

Bernádek kovácsmester úr félfogra-valója

Leveles tésztába csavart sajt és fűszeres darált hús.

Herczog úr, a divatcikk-kereskedő húsos költeménye

Fokhagymás kenyérrudacskák. Hús nélkül, egy szegény böllérnek, de legalább a fokhagyma benne van.

Myclík úr, a böllér böjti falatkája

Sonkás párnák. A maradék húsvéti sonkát ledaráltam összekevertem mustárral és hagymával, meg néhány dologgal, amit a fűszeres fiókban találtam. Ezt töltöttem a leveles tésztába. Kicsit cápafejűre sikeredett, de ez senkit nem zavart. Hamm, bekaptuk!

Maryska serfőzőné asszony óhajtása

Szintén az orosz boltban vettem ezt a hihetetlenül izgalmas ikra ízű kétszersültet...lehet hogy többet nem adok pénzt ilyesmiért...

Martin kocsis hajnali ébresztője

Művészet ide vagy oda, arra azért vigyáztam hogy a kiállítás befejeztével nagyon sokszor 11 darab süti kerüljön elő a csomagomból, mert sokszor 11 éhes száj tátogott folyamatosan a sátor előtt.

Más művészeti ágak is megmutatkoztak, voltak ott 111 másodperces amatőr filmek, 11 képből álló kiállítások, 11 művész gondolatai fotókon, megjelent egy 11 dalból álló lemez valamint 1, 11 és 111-es címletű pénzekkel kellett fizetni a belépőt a mail art kiállításra.
Természetesen a rendezvény 11 után 11 perccel kezdődött és csak éjjel 11 után 11 percig illet maradni. Mi sem kettesben mentünk oda, erre nagyon vigyáztunk, hanem csak 1+1-esben.

Majmunka teaháza