Magok és remények

A világ legoptimistább emberei a kertészek. Eltökélten hisznek abban, hogy abból a nyomorult kis magocskából előbb-utóbb kifejlett növény lesz. Azt hiszem Woody Allen mondta, hogy az optimisták valójában tájékozatlan pesszimisták. Egyesek meg, mint pl. én hozzá még tudatlanok is és azt hiszik, hogy ha heteket csúsznak a kerti munkákkal, a növények be fogják hozni a lemaradást, még egy olyan rideg árnyékos kertben is, mint amilyen a miénk.

Szóval tavaly megcsúsztam kicsit az idővel és a naptár már szeptember végét jelezte, mikor a paradicsomok még mindig nem kezdtek bepirosodni. Aztán megcsípte őket a dér, erre ujjongni kezdtem, mert felderengett, hogy a sütőtöknek kifejezetten jó ha megcsípi a dér, hát hadd csípje meg a paradicsomot is! Az éretlen paradicsom felhasználást a tudósok már nem javasolják, megkérdeztem orvosomat, kémikusomat, így csak vártam, vártam az érésre.

Kertészeti tanácsadással foglalkozó ember annyi van körülöttem, mint ahány focihoz és horgászáshoz értő. Útmutatásaik alapján a fagy előtt leszedtem a zöld bogyókat és eleinte Népszabadságba csomagolva sötétben érleltem őket, amikor nem történt semmi, áttértem a Magyar Nemzetre. Eredmény ugyanaz. Ezután a sima papírdoboz következett fényben, na erre beindultak és októberben el voltunk látva több kiló piros paradicsommal. Olyan savanyúak voltak, hogy a lapocka önkéntelen összerándulása feltolta a kisagyat a homloküregbe.

Azt nem ígérem, hogy tanultam a hibákból, de hogy az optimizmusomat nem adom fel, az biztos, elvégre erről ismerszik meg a jó kertész. Ezt zászlómra tűzve február végén elültettem a paradicsom magokat. Négy fajtát, ha már olyan büszke vagyok, hogy nem fogadom be mások zabi palántáját, akkor legyek igényes és sokoldalú. Különben is egy hobbiszakács nem érheti be egyféle paradicsommal! Ha majd azt írja a recept, hogy végy négy szép paradicsomot, akkor csak nagy arccal visszakérdezek, hogy jó-jó, de milyen fajtát?

Továbbá több hullámban elkezdtem a retek, hagyma, répa, cékla magok elvetését is, a garázsteteji szemirámisz-kertemben, de csak annyira amennyire a fagyos vagy saras föld engedte, hiszen a szürke hókupacok nemrég adták meg magukat. Addig is a konyhaablakban csíráztatok ilyen-olyan magokat a vajaskenyér mellé. Erre csak 4-5 napot kell várni és máris lehet legelni. A csírák hozzájárulnak a tavaszi fáradtság leküzdéséhez és az optimizmus virágzásához is.

Ki mikor vet, aszerint arat

…mondom én, a városi paraszt. (Bocsánat, de a Múzsa ezt diktálta.)

Tehát aki szeretné, hogy a tojáshéjba vetett zsázsája húsvétkor ott ékeskedjen az ünnepi asztalon, az már most tegye meg a szükséges előkészületek.

1. Hétvégén együnk sok tojást, keményet, lágyat, felütöttet, mindegy, csak a tojáshéj megmaradjon. A legideálisabb, ha a tojás a ¾-énél van lenyakazva.
2. Hétvégén még elmehetünk valami kerti boltba magot venni. Egyes élelmiszerboltokban is van vetőmagos részleg! És ha már ott vagyunk, tegyünk a kosárba cékla, retek stb. magocskákat is, mert a csíra kiváló fegyver a tavaszi fáradtság ellen, meg a zöldségesek íztelen primőrjei ellen is.
   
3. Kedden-szerdán áztassuk be a zsázsamagot, vessük el a földbe és minden nap spriccelgessük vízzel. Ne kérdezzük, szabad-e locsolni!

Tavalyi poszt itt.

Felfújt retek

Nem tudom, létezik-e olyan étel, hogy „retekfelfújt”, majd utána nézek és kipróbálom, de hogy "felfújt retek" van, az biztos. Onnan jutott eszembe, hogy az idei tavaszon mintha többen panaszkodnának a környezetemben a retek minőségére. Pontosabban arra, hogy a kis csokrocskák végén másnapra néhány piros színű leeresztett lufit találnak. Itt különösen igaz az „amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra mondás.”
Számtalan módon lehet védekezni a jelenség ellen, leginkább úgy ha mi magunk termesztjük, vagy megbízható ismerőssel termesztetjük. Ha egyik sem működik, csíráztassunk retekmagot!

Én az utóbbit űzöm, mert bár a végeredmény nem piros, nem fehér, nem kerek, nem hosszúkás, nem lehet harsogóan beleharapni sem – de intenzív retekíze van! Ráadásul a retek jellegzetes, erős zamata is jelentkezik ízlelőbimbóinkon. Talán még egészségesebb is, de erre azért nem mernék retket venni.

Retekcsíra
A retekmagokat beáztatom néhány órára, majd a háromemeletes csíráztató tálamban szétterítem őket. A legalsóba teszek egy kis vizet, ez fog felfelé párologni. A tetejét letakarom egy tányérral. Minden nap legalább egyszer lezuhanyozom a tálkákat friss vízzel. Néhány nap és sarjad a vetés!

Zsázsatojás-tanácsadás

műfészek fellépés előtt egy héttel

Ahhoz, hogy húsvétkor ehető asztaldíszem legyen, ami nem más, mint tojáshéjban csíráztatott zsázsa, az alábbi lépéseket teszem meg:

Március 15-16. süteményt sütök, hogy sok tojáshéjam keletkezzen. A tojásokat középen megcsapom egy nagy késsel, hogy lehetőleg feleződjenek. Az így nyert csészécskéket kimosom és megszárítom.
Két, világos árnyalatú tojástartó dobozoknak levágom a tetejét, és a rekeszes részét félreteszem.

Március 17. a doboz belsejét zöld temperával kifestegetem, ha elkap az ihlet, még apró színes virágokat is pingálok rá. Ha meg végképp nincs más dolgom, zöld krepp-papírból körbe a doboz oldalára füvet ragasztok. Ez a doboz lesz tehát a FÉSZEK!

Március 18. a tojásokba kb. 2/3-ig földet szórok és az előre beáztatott zsázsamagokat (lepidium sativum) - tojásonként kb. 10-15-öt - belenyomkodom. Egy natúr tojástartóba ültetem őket és világos helyre teszem. Nem a koktélparadicsomok mellé, mert félő hogy a növekedő csírák elkapnak valamit.

Március 19-től öntözgetem őket, de csak finoman, permetezve. Két nap múlva kidugják fejüket a csírák, és ha minden jól megy, 4-5 nap alatt helyes kis zsázsamező lesz minden egyes tojásban.

Húsvét: a tojásokat beleültetem a zöld fészekbe és az asztalra teszem. Lehet legelni a sonkához vagy a reggelihez!

És még egy fészkes ötlet: húsvéti süteményeket, tortákat gyakran díszítek úgy, hogy zöld marcipánmasszát átnyomok fokhagymanyomón és az így keletkezett „fűből” fészket csinálok, abba meg tojásokat ültetek. Tavaly a nyuszinak is jó napja volt, mert répa is került. Íme: