kattints a képre! - Kerítsetek egy ö betűt, ööö…azaz kettőt, de quickly! - ordította valaki.
Futott James balra, Edward meg jobbra, de egy ö betű nem sok, annyit sem találtak.
- Hívjátok ide Stevet! – harsogta a műszakvezető.
Steve, született Pista, magyar legény volt. A nyomda raktárában dolgozott, és olyan ügyesen mozgatta az anyagokat, hogy mindenki a csodájára járt. Hát még a főzőtudománya mekkora elismerésnek örvendett! A raktárban kialakított kávézóban hihetetlen ételeket kreált. A nyomdafesték és a gépolaj szagát rendszeresen elnyomta a rezsón rotyogtatott tokányok és gazdag levesek illata. Steve nem vetette meg az angol konyhát sem, kedvelte a helyi söröket, már korán reggel felhörpintett egy pintet. Elismerően szólt az english breakfastról is. Ennyi kalóriával a fél magyar Alföldet lekaszálnám - mondogatta hetykén.
Amikor a nyomdászok köréje csoportosultak, csak bölcsen mosolygott a már őszülő pödrött bajusza alatt és szétnyitott tenyerében ott feküdt egy gyönyörű, kövér ö betű. S míg a szedő megkönnyebbülten bepattintotta azt a p és az r közé, Pista visszakullogott a raktárba. Hirtelen ismét tisztán hallotta a szülőháza konyhájában csepegő falikút hangját, majd a sajátját is, ahogy ezt kérdezte:
- Édesanyám, oszt mit vigyek magammal a disszidálásba?
- Hamuban sült pogácsát, és egy ö betűt, fiam.
Így történt, hogy Pista a pogácsa mellé egy ö betűt is a zsebébe csúsztatott és másnap azzal gázolt át a jeges folyón, valahol Vas vagy Zala megyében. Nem nézett vissza, mert édesapja a lelkére kötötte, hogy ne tegye. Csak ment előre elhomályosodott szemmel, mert a rideg ólombetű és a kihűlt pogácsa igencsak perzselte a bőrét. Észre sem vette, amikor az osztrák vöröskeresztesek belékaroltak.
(Ezt a könyvet - Everyday Specials. 60 all new Main Courses / Nantwich: Milk Marque, 1996. - egy pesti antikváriumban vettem. Valamiért ez a recept fogott meg.)
Futott James balra, Edward meg jobbra, de egy ö betű nem sok, annyit sem találtak.
- Hívjátok ide Stevet! – harsogta a műszakvezető.
Steve, született Pista, magyar legény volt. A nyomda raktárában dolgozott, és olyan ügyesen mozgatta az anyagokat, hogy mindenki a csodájára járt. Hát még a főzőtudománya mekkora elismerésnek örvendett! A raktárban kialakított kávézóban hihetetlen ételeket kreált. A nyomdafesték és a gépolaj szagát rendszeresen elnyomta a rezsón rotyogtatott tokányok és gazdag levesek illata. Steve nem vetette meg az angol konyhát sem, kedvelte a helyi söröket, már korán reggel felhörpintett egy pintet. Elismerően szólt az english breakfastról is. Ennyi kalóriával a fél magyar Alföldet lekaszálnám - mondogatta hetykén.
Amikor a nyomdászok köréje csoportosultak, csak bölcsen mosolygott a már őszülő pödrött bajusza alatt és szétnyitott tenyerében ott feküdt egy gyönyörű, kövér ö betű. S míg a szedő megkönnyebbülten bepattintotta azt a p és az r közé, Pista visszakullogott a raktárba. Hirtelen ismét tisztán hallotta a szülőháza konyhájában csepegő falikút hangját, majd a sajátját is, ahogy ezt kérdezte:
- Édesanyám, oszt mit vigyek magammal a disszidálásba?
- Hamuban sült pogácsát, és egy ö betűt, fiam.
Így történt, hogy Pista a pogácsa mellé egy ö betűt is a zsebébe csúsztatott és másnap azzal gázolt át a jeges folyón, valahol Vas vagy Zala megyében. Nem nézett vissza, mert édesapja a lelkére kötötte, hogy ne tegye. Csak ment előre elhomályosodott szemmel, mert a rideg ólombetű és a kihűlt pogácsa igencsak perzselte a bőrét. Észre sem vette, amikor az osztrák vöröskeresztesek belékaroltak.
(Ezt a könyvet - Everyday Specials. 60 all new Main Courses / Nantwich: Milk Marque, 1996. - egy pesti antikváriumban vettem. Valamiért ez a recept fogott meg.)
Ez meg az én chicken pörköltöm...
Bejegyzések
