A meggy megy!

Minden idők legfinomabb meggylekvárját sikerült előállítanom! Ez nem az én dicsőségem, hanem azé a meggyfáé, ami a Balaton-felvidéken él és finom gyümölcsöt terem! A szemek sötétek, édesek, zamatosak, cukrot nem is kívánnak. Soha nem csellengtek éretlen fejjel a nagybani piacon, hanem védett módon a fáról egyenesen a konyhámba utaztak. Ha Janus Pannonius megkóstolhatná a lekváromat, verset írna a dunántúli meggyfácskáról!

Az érett gyümölcs nagy áldozatokat kíván, minél hamarabb fel kell dolgozni. Márpedig egy kimerítő nap után nagy akaraterő kell este kilenckor nekiállni két láda meggynek. Másnap több kollégám is feketére festett ujjakkal jött dolgozni, éreztem én, hogy az egész ország meggyet magozott a hétvégén!

Színesíthetjük az unalmas magozást málnalekvár-főzéssel is, elég csak rápillantani 22.30-kor a málnás dobozra és meggyes tenyerünkkel az addig tiszta homlokunkra csapni: „Úristen! Ez sem bírja ki holnapig!” Ha szerencsénk van, közben még enni kérnek a gyerekek, a macskák és más éhenkórász népek - lehetőleg nehezen előállítható, morzsával járó ételeket - továbbá lerendezhetünk egy hosszú telefonhívást a két éve nem hallott rokonnal és ilyenkor érdemes előkészíteni a másnapi meggyes sütihez szükséges kimagozott meggyet is. Ha közben véletlenül azt éneklik a rádióban, hogy „a hard day’s night” – ne kapjuk fel a vizet, örüljünk hogy a Sorsnak is van humorérzéke és tekerjünk át a Bartók rádióra.

Ilyen keserű élete lenne egy magozó blogolónak? Á dehogy! Ha van egy kis esze, önhibájából eredően ittas és bódult állapotba helyezheti magát. Ennek módja a következő: a magozott meggyet öntsük le barnarummal és hagyjuk állni egy éjszakán át. Másnap szűrjük le a nedűt, öntsük csinos pohárba, helyezkedjünk el kényelmesen a teraszon és igyunk! A világ legjobb koktélkavarója sem tudna ennél finomabb itallal elkápráztatni minket. És ahogy a legnagyobbak mondják: ez vérré válik!


Meggyes rácsos lepény

50 dkg lisztből, kb. 1 dl cukros tejben megfutatott 2 dkg élesztőből, 10-15 dkg cukorból, 25 dkg vajból és 2 ek. tejfölből tésztát készítettem. Mehet bele egy tojás is, de szerintem anélkül is összeáll. Kb. 1 órán át kelesztettem.

A tészta 2/3-át kinyújtottam és belefektettem egy 30x35 cm-es sütőpapíros tepsibe, villával megszurkáltam. Megszórtam zsemlemorzsával, 2-3 marék durvára darált dióval és befedtem sok magozott, lecsöpögtetett meggyel. A meggyet megszórtam fahéjas cukorral és ismét dióval. Ilyenkor a dió még beférkőzik a közökbe.

A tészta 1/3-ából rudakat sodortam és berácsoztam a tetejét. Vékonyra érdemes nyújtani a rudakat, mert megkel a tészta. Kb. 30 percnyi kelesztés után megkentem felvert tojással és 175º-ra előmelegített sütőben megsütöttem.