Szóval kell az a néhány évtized, mire ráharapunk a gyökérpetrezselyem / fehérrépa ízére! Ilyenkor már nem is értjük, hogy mit nem szerettünk benne korábban?
A zöldségpuffancsok műfaja alkalmas arra, hogy a semmit sem szerető kisgyerekeket rávegyük a zöldségevésre, legalább így, kicsit „mekisre” véve a figurát. De talán ez is több a semminél. A nitrátos, vagy földet sohasem látott, zsákban nevelkedett sárgarépáknál meg mindenképpen több.

Kb. fél kg. petrezselyemgyökeret megpároltam pár csepp olajon, kevés vízben, majd villával szétnyomkodtam. Hozzákevertem egy tejben áztatott és kinyomkodott zsemlét (lehet házi zsemlemorzsát is), 1 tojást, sót. Kicsit állni hagytam. Nedves kézzel krokett-alakúra formáztam és zsemlemorzsába forgatva bő olajban megsütöttem.
Olyan mártogatós mártás illik mellé, ami nem nyomja el az ízét. Pl. egy lazább majonéz, de áfonya-mártással vagy lekvárral is izgalmas.