Artemisz levese

Paradicsomos bableves a legendás címlaptányérban

Meglátni és elvetni

Egy sokat ígérő márciusi napon bekalandoztam a kertészeti szakboltba és rögtön a bejárattal szemben szemembe ötlöttek a tasakok és rajtuk a felirat: Artemis bokorbab. Mivel addig nem hallottam erről a babfajtáról, biztos voltam benne hogy már megint az istenek viccelődnek velem, ezért azonnal vettem a lapot, vagyis a babot. Annál is inkább, mert akkor már pár hete könyvszerkesztési kapcsolatban álltam az Artemisz kiadóval.

Ahogy kicsit felmelegedett az idő, tetőkertemben ültettem néhány (12) bokorral, és génmegőrző célzattal a kiadó soproni székhelyére is küldtem belőle. Mindkét helyen szépen fejlődött és egész nyáron termett. A nyár szenzációs eseménye volt, amikor a "saját levében" könyv munkálatai közben Artemisz istennő őz képében meglátogatta a soproni kertet és jóízűen befalatozott a termésből. Mit tehet ilyenkor egy könyvkiadó? Megadóan bevési a könyvelésébe: "istenáldozat".

Hogy kerül Artemisz az asztalra?

Ő a legnehezebben megfogható, körülírható görög isten, Zeusz és Létó lánya, Apollón ikertestvére, egyszóval jó családból származik. Sokoldalú és szenvedélyes, vad érzéki táncokat lejt nimfáival, fogékony minden művészetre, táncra, zenére; a vadászatot sportos szemlélettel közelíti meg: védelmezi az állatokat és kíméletesen öli meg őket. Ha gasztroblogger lenne, tisztelettel meg is főzné-sütné valamennyit. Ő a Hold szűz istennője, segít a szülésnél, védelmezi a nőket és a gyermekeket. A vadállatok úrnője, a növényvilág, az erdők védelmezője. Gyakori jelzői: iokheaira (nyilakat ontó) és keladeiné (zajongó, vadászati zajokat keltő). Kettőssége engesztelhetetlenségben és lányos szelídségben mutatkozik meg.

Legnagyobb kultusza a kis-ázsiai Epheszoszban (Ephesus, Efezus) alakult ki. Kr.e. a VI. században olyan gyönyörű templomot építettek tiszteletére, hogy az az ókor hét csodájának egyike lett. De aztán jött egy őrült aki felgyújtotta, állítólag azért, hogy neve fennmaradjon. Fenn is maradt, de most itt bosszúból nem írom le. A templomot újjáépítették, később a gótok dúlása végleg megsemmisítette. Amikor én ott jártam, a Kr. utáni XX. században, a templomrom maradék oszlopán egy gólya fészkelt. Sic transit gloria mundi.

De visszatérve az asztalhoz… 

Ez a növény a romano babok családjába, a zöldhüvelyű babok közé tartozik, középkorai érésű, 13-15 cm hosszú hüvelyű, bőtermő holland fajta. Szálkamentes, szép középzöld színű hüvelye egyenes, lapos és kb. 1 cm széles. A nyári hőséget jól tűri, de jobban szereti, ha legalább vízzel rendszeresen áldoznak nekik.

Szinte hihetetlen, hogy mennyire friss, roppanós, valóban szálkamentes ez a babfajta! Mindent kipróbáltam belőle a levestől a ragukon és salátákon át a pitéig, termesztését és fogyasztását őszintén ajánlom mindenkinek. Ha esetleg nem mondanék igazat, úgy Artemisz nyilai sújtsanak le a zöldségpárolómra!

 

Paradicsomos bableves

kb. 50 dkg artemisz bab

3 nagyobb paradicsom

1 fej vöröshagyma

kevés olaj

só, 1-2 tk. őrölt római kömény, csípős paprika (ez elmaradhat)

egy marék - levesbe való - tészta

1 ek. kukoricakeményítő

Artemisz városa adta az ötletet ehhez a leveshez. Epheszosz ma már Törökországhoz tartozik, és a méltán nagyhírű török konyhából ismerem a paradicsomos bableves hagyományát. Hogy hogyan készül, nem tudom, de én így készítettem:

Egy fej vöröshagymát kockára vágtam és kevés olívaolajban megfuttattam. Rátettem a felvágott babot, összeforgattam és kicsit hagytam párolódni. A kicsumázott paradicsomokat félbevágtam és arccal lefelé belehelyeztem a fazékba, kevés vizet öntöttem rájuk. Lefedtem az edényt, így a gőzben néhány perc alatt ledobták a héjukat, amit lehúztam róluk és kidobtam. Szétnyomkodtam, elkevertem a paradicsomokat a babos-hagymás alappal, beledobtam egy csípős paprikát és felöntöttem vízzel. Sóval és római köménnyel ízesítettem. A végén egy marék tésztát is főztem bele és egy kis kukoricakeményítővel besűrítettem.

Artemiszre mondom, nagyon finom volt!

Leves az ereszcsatornából

A cím szándékosan félrevezető, ezzel kívánom idecsalogatni a szenzációéhes olvasókat. De előtte végig kell olvasniuk a bevezetőt.

Több éve sikeresen működő konyhakertem másodlagos hasznot kezd termelni: helyettesíti az általam sosem látogatott edzőtermek elmaradt hatását.  És mindezt ingyen! Jó időben naponta végigguggolom, hajlongom a kertet, szurkapiszka szerszámommal lecsapok minden haszontalan növényre (igyekszem a dolgok gyökeréig hatolni). Ezen mozdulatok kiválóan fejlesztik a vádli- és combfeszítő izmokat. A paradicsomokat is körbekúszom, kötözgetem, mert roskadoznak önmaguktól. Én is, szinte leszakad a hátam.

A csillagtök (patisszon) idén olyan cselt eszelt ki, amivel korban még nem találkoztam: átbukott a garázs mellvédjén és csillárként lecsüngő terméseket nevel. Egyesek elbújnak az ereszcsatornában és ott hizlalják magukat, csendben, észrevétlenül. A betakarításnál ki kell másznom a tetőre és egyik kézzel kapaszkodó, a másikkal patisszon-leszedő mozdulatokat kell végeznem, megannyi izmot megtornáztatva ezzel. A makacsul beragadó termésekhez segítő kezeket kell hívnom, egyikünk szétfeszíti a csatornát, míg a másik kioperálja a huncut csillagtököket. A minap megelégeltem a veszélyes egyensúlyozó gyakorlatokat és úgy döntöttem, ráállunk a zsenge, azaz a csatorna méreténél kisebb tökök nagyüzemi fogyasztására.

Eleinte töltött tökként végezték az elvetemültek, legutóbb néhányan levesként. Kifinomult ízérzékem időnként érezni engedi a csatorna fém anyagából a tökökbe átszublimált plusz ízt. Azt a semmihez sem hasonlítható, a piacon sosem kapható oxidos bukét. Az ereszcsatorna pedig ellazulva, megtisztulva végre ismét önmaga lehet.  

Kapros csillagtökleves

Öt kis tenyérnyi csillagtököt megpucoltam, kockára vágtam és kevés vízben feltettem a tűzre. Dobtam bele egy közepes fej félbe vágott vöröshagymát is Amikor már majdnem puhára főtt, sót és egy marék apróra vágott kaprot szórtam bele. Két ek. tejfölt elhabartam benne, de lisztet nem tettem bele, mert a töknek amúgy is van valamiféle kocsonyás anyaga, az éppen eléggé besűrűsítette. Egyet forraltam rajta és kész volt. Hidegen is finom lehet.

Töltött patisszon

A tököket 2/3-ad részüknél keresztben elvágtam, kivájtam és félig megpároltam. Durvára reszelt vörös cheddart tettem beléjük, erre lapátoltam a szokásos darált húsos-rizses tölteléket, amiben a zsálya volt a meghatározó íz. A kalapokat visszaillesztve sütöttem őket, kevés vizet alájuk öntve, hogy párolódjanak is. Kapormártással tálaltam.

Piaci gombahelyzet

LAKOSSÁGI GOMBAVIZSGÁLAT

Kérjük, a vizsgálat felgyorsítása érdekében szíveskedjenek a kulturált sorban állás szabályait betartani és testfelületeiket szabaddá tenni!

Várakozás közben óvakodjanak a közvetlen testi érintkezéstől, kizárva ezzel további fertőzések lehetőségét!

Tartózkodjanak a nyílt színi vakarózástól!

A sor végén állókat külön is felszólítjuk, hogy ne a lángossütő felé kanyarodjanak és semmiképpen sem érintsék meg a tejesek és sajtosok pultjait!

Köszönjük!

 

Gombaleves

Ha a piacon nem találok gombát, gyakran ráfanyalodok a fagyasztott vagy szárított gombára. A szárítottat erős vízsugárral leveretem, beáztatom egy napra, majd vajon lepirítom, egy tekerés borssal. Ilyenkor fantasztikus ízek keverednek elő valahonnan. Ekkor dobom rá a bolti sampiont, hogy az is vegye át amit tud az ízekből.

Ebbe a gombalevesbe két szál sárgarépát, két szál petrezselyemgyökeret, egy fej hagymát, tárkonyt, sót és az utolsó 10 percben egy marék rizst tettem. Tejfölt lehet bele tenni.

Lőcsei marhagombócleves - VKF! XXIX.

Max, a balatoni Gombóckirály - nomen est omen - gombócos főzőversenyt írt ki a bloggereknek. A gombóc nekem nagyon felvidéki illetve monarchiás hangzású ételféleség. Ezzel az attitűddel kerestem érdekes receptet, lehetőleg régit és magyarosat. És mit ad Isten, vagyis a szakácskönyv-gyűjteményem, pont olyan ételnevek gurultak elém, amik igazolják fenti gyanúmat. Találtam a mindenféle burgonyás- és gőzgombócok mellett szepesi és lőcsei gombócételt is.

Láng György: Klasszikus magyar konyha című könyvéből főztem meg a Lőcsei marhagombóclevest. Ezt az ételt nem csak az automatikus helyesírásprogram nem ismerte eddig, hanem én sem. De most megnyomtam a „szótárba felvesz” gombot és többé már nincs probléma!

Lőcsei marhagombócleves

Ehhez az ételhez – ki gondolná – lőcsei marhagombóc és marhahúsleves szükséges. Utóbbit most nem vázolom fel, vegyük úgy hogy az már elkészült, leszűrve vár a tűzhelyen félretéve.
A gombóc 25 dkg finomra darált marhahúsból (fartő, hátszín), 2 nagy szem reszelt burgonyából, 1 tojásból, 1 ek. lisztből, 1 ek. búzadarából, kevés sóból és borsból áll. A lereszelt krumplit kinyomkodtam, bár ezt nem írta a recept, de szerintem szükséges mozzanat. A masszát összekevertem és kicsit állni hagytam. Egy liter vizet felforraltam, majd megsóztam. Diónyi gombócokat formáztam és beledobáltam a vízbe. 20 perc főzés kellett nekik, közben többször óvatosan megkevertem, de a 20 perc után nem árt szétvágni és megkóstolni egyet, mielőtt lezárjuk.

A gombócokat kihalásztam és a levesestálba tettem. A főzővíz felét megtartottam, leszűrtem és hozzáöntöttem a húslevest. 2 tojás sárgáját elkevertem 1-2 merőkanál nem forró levessel, majd ezt belecsorgattam a levesbe. Beledobtam egy csokor apróra vágott petrezselymet is. Főzögettem még egy kicsit, de már nem forraltam Végül kb. fél citrom levét kevertem még bele. Kóstolás után újabb citromlé és só került még bele, majd a levest ráöntöttem a várakozó gombócokra. Amúgy is imádom az ilyen citromos, tojásos, húsos leveseket!

A jó palócleves

Mire gondol a gasztroblogger, ha Újlipótvároson keresztülvágtatva egyszer csak megpillantja az utca másik oldalán Bächer Ivánt? Elsősorban sok kedves olvasmányélményére. Nem, nem, elsősorban arra, hogy "jééé, ez meg a Bächer Iván!" Másodsorban pedig arra, hogy főzni kéne valamit. Valami tartalmasat. Olyan legenda-ízűt. Pestieset. Amiben van történet. Meg élet és irodalom. Legyen ez a palócleves!

Hazafelé beugrottam a húsboltba, ahol két virgonc hentest találtam a pult mögött. Fogalmam sincs mi érte őket, de a 18-as karikát ki lehetett volna tenni a homlokukra. Gyönyörű marhalábszárat választottam, amit egyikük a tenyerére fektetve felemelt és megjegyezte:
- Csodálatos! Nekem az a kedvencem!
- Nekem is! - tettem hozzá.
- Nekem meg Angelina Jolie! - mondta a másik vigyorogva.
- Hát belőle csak csontlevest főzhetne! - fűztem hozzá nagy szakértelemmel.

Számomra a magyar konyha legkedvesebb teremtményei a levesek. Ha külföldön vagyok, a honvágy az ízlelőbimbóimat kezdi ki először. Egyszer csak elkezdenek vágyakozni egy kanál húsleves, halászlé vagy gulyás után. A palócleves pedig különösen kiemelkedik a kedvencek közül. Származási helye nem a Palócföld, de ezen ne csodálkozzunk, hiszen a „Brassói aprópecsenye” vagy a „Székelykáposzta” sem rendelkezett vízummal, nem volt rá szükségük, hiszen valamennyien a pesti flaszteren születtek. Az István Főherceg Szálloda öreg Gundelje alkotta ezt a receptet Mikszáth Kálmán tiszteletére. A leves eredetileg ürühúsból készült.

Palócleves

60 dkg lábszárból pörkölt készült a hagyományos módon. Zsírral, természetesen. Volt egy olajos korszakom, de ezt annyira szégyellem, hogy már töröltem az életrajzomból. Felöntöttem vízzel és beletettem a felvágott zöldbabot, kicsi fokhagymát, 3 babérlevelet, őrölt köményt, sót. Amikor már majdnem teljesen puha lett a zöldbab, hozzákevertem a kockára vágott krumplit és azt is megfőztem.
Végül tejfölös habarással sűrítettem és friss (= fagyasztott) kaprot szórtam bele. Citrommal ízesítettem még tálalás előtt.

Paprikakrémleves, a besült leves

A veszprémi Olíva étteremben ettem egy izgalmas levest, mely a "Paprikakrémleves füstölt kacsamell chips-szel" névre hallgatott. Finom, enyhén füstös ízű volt, a színe festői gondolatokat keltett bennem, a levesbetétet pedig különösen szellemesnek találtam.

Itthon nekiveselkedtem, mert ennél a levesnél mi sem lehet könnyebb! Nem néztem át a szakirodalmat, annyira magabiztos voltam. Készítettem egy olívaolajos rántottleves-alapot és abba zutty, belezúdítottam 3/4 üveg ajvárt, majd felöntöttem vízzel. Sóztam, borsoztam stb. és annyiszor megkóstoltam, hogy perceken belül az összes kiskanál a mosogatóban végezte.

Hogy füstölt kacsamellel találkoznék a piacon az fel sem merült bennem, inkább az orosz ételeket forgalmazó boltban vettem egy zacskó tonhalcsipszet és ezt szórtam a levesbe. (Ez az organikus fish and chips – krumpli nem is kell hozzá!)
Büszkén figyeltem a piros lében alámerülő csipszeket, mert szerintem a hal sokkal jobban illik a sült paprikához, mint a kacsa, már geo-gasztronómiai szempontból is. (Nicsak, új tudományterületet fedeztem fel!)

Valamit valahol mégis elszúrtam, mert bár ehető és szép színű lett a levesem, de meg sem közelítette az Olívásék színvonalát. A hal nem bizonyult rossz ötletnek, de jobb lett volna már a főzés elején beleszórni a fazékba, hogy igazán puha legyen. És talán sk. kellett volna sütni a paprikát hozzá, miután sk. megtermeltem a kertben. Vagy elkészíthettem volna kaliforniai paprikából is, de valahányszor ilyesmit veszek a kezembe télen egy élelmiszerboltban, jelez a bennem lévő mérőműszer, hogy „na ezt ne”!

Nem először gondolkodtam el azon, hogy talán nem véletlenül oktatják a szakácsmesterséget éveken keresztül.

Az ajvár (egyik) hazájáról itt írtam és fotóztam!

Nyírségi gombócleves, a fantom (VKF! XX.)

Évekkel ezelőtt egy alföldi csárda étlapján pillantottam meg ezt a levest. Ott lapult szerényen a legényfogó és a babgulyás között. Kétkedve vágtam, azaz merítettem bele, lemondva miatta kedvencemről, a halászléről.
Már a második kanálnál éreztem, hogy jól döntöttem. De sajnos felelőtlenül hagytam, hogy a pincér elvigye az üres tányért, nem kérdezősködtem felőle, hiszen tudtam, hogy úgyis találkozunk még. Aztán otthon lehuppantam a szakácskönyv-gyűjteményem elé, majd a billentyűkhöz és döbbentem láttam, hogy szinte sehol nem jegyzik ezt a finom levest. A neten sok étlapot találtam, amely tartalmazta, de az étel leírását sehol.

Sebaj, gondoltam, mi végre is tart az ember nyírségi rokonokat, ha nem azért, hogy ilyenkor kéznél legyenek? Ők bizonyára ezt eszik éjjel-nappal. Telefont ragadtam, de hamar elszomorodtam, mert addig még az étel nevét sem hallották. Engem viszont emlékeztettek arra, hogy őket a történelem, azaz a népgazdasági érdek telepítette oda Debrecenből, így nem szívhatták magukba a levest az anyatejjel.

A következő évben ismét összeakadtam a titkos levessel egy kis szatmári étteremben. Ott már résen voltam, és hosszas kevergetés, ízlelgetés után kiolvastam belőle a receptet. Úgy látszik, a sors űzött velem gonosz tréfát, mert másnap pillantottam meg a könyvesboltban Kiss Gyula „Levesek” című könyvét, amiben persze benne volt. Azóta már az internetet is kibérelték a többféle nyírségi gombócleves receptek, sőt a bloggerek előtt sem idegen a téma.

Egyéni tragédiám, hogy egy ideje a tiszafüredi Patkós csárda levette az étlapjáról, így kénytelen vagyok dupla adag halászlével vigasztalódni, ha arra járok. Itthon pedig legutóbb egy Kanadába szakadt rokonnak főztem ilyet, aki az ebéd után felsóhajtott: „Hiába adod meg a receptet, hogyan fogok én ilyet otthon főzni, kaliforniai zöldségekből?!” Megmondtam neki: sehogy.

Ezzel a poszttal szeretnék hozzájárulni a leves népszerűsítéshez és megfelelni a Cserke által hirdetett "Vigyázz Kész Főzz!" pályázatra, amelynek címe: "Bő lére eresztve".
Érdemes megfőzni, főleg téli vasárnapokon.

Nyírségi gombócleves

Ez egy legirozott raguleves. Amikor először ettem, kukoricát is láttam benne, azóta úgy főzöm, pedig a receptek általában nem írják. Úgy gondolom, ha a nyírségiek készítik a fantasztikus kukoricás töltött káposztát, miért ne tennének a gombóclevesbe is tengerit?

50 dkg borjúcomb vagy marhalábszár
3-3 szál sárgarépa és petrezselyemgyökér
1 csomó petrezselyemzöld
1 db. zeller
1 fej vöröshagyma
10 dkg zöldborsó
10 dkg kukorica
10 dkg gomba, amit vajon megpárolok
10 dkg karfiol
1 csapott ek. Liszt
vaj vagy olaj a rántáshoz
2 dl tejszín
2 tojás sárgája
só
fél citrom leve

A burgonyagombóchoz
(itt nehéz összeszedni az arányokat, mert a krumpli lisztességétől függ):
40 dkg burgonya
kb. 15 dkg liszt
1 tojás
só
kevés reszelt szerecsendió


Elkészítés: A kockára vágott húst elkezdem főzni, mintha húsleves készülne, közben leszedem a habját. A gyökérzöldségeket megtisztítom, kis kockákra / karikára vágom, és a húshoz adom, sózom, borsozom, beleteszem a hagymát, majd lefedve kis lángon főzöm. Amikor még csak félig puhult meg a hús, hozzáadom a gombát, a, borsót és a kukoricát, még később a kis rózsákra bontott karfiolt. A vajból és a lisztből világos rántást készítek, ezzel sűrítem először, és az apróra vágott petrezselyemzöldet is beleszórom. Jöhet bele a levesbetét:

Gombócok: a burgonyát héjában megfőzöm, meghámozom, és áttöröm. Amikor kihűlt, liszttel és a tojással összegyúrom, megsózom, reszelt szerecsendióval fűszerezem. Vizes kézzel apró gombócokat formálok belőle és a rotyogó levesbe dobom.

Végül - a tűzről levéve - tejszínnel elkevert tojássárgájával dúsítom (legirozom), de vigyázok, hogy ezt már ne forraljam fel, mert nem levesben úszó rántottát akarok tálalni. Citromlével ízesítem.

Feljegyzések Párizs gyomrából

Párizs megér egy klisét! - jegyezte meg E. utazásom hírére. Ezért francba a francia frázisokkal, nem fogok arról írni, hogy hány réteget láttam a félbeharapott könnyű croissantom belsejében, vagy hogy miként simogatta a tejeskávé a torkomat a kávéház teraszán, ahol a székeket nem egymással szemben helyezik el, hanem az utca felé fordítják, amely így huszonnégy órás l'art pour l'art színházként szolgál az ücsörgők számára.

Arról viszont szívesen írok, hogy mi köze van a normandiai vajnak a mi tea- vagy márkázott vajunkhoz: Semmi!!!!!!!!!!

Gyomor
Bár nem először jártam ebben a városban, ismét fantasztikus érzés volt, hogy azt a levegőt szívhattam be, amit korábban Victor Hugo vagy van Gogh lélegzett ki. Vagy Zola, akinek "Párizs gyomra" című regényét az egykori vásárcsarnok ihlette. Ennek a helyén ma a Les Halles bevásárlóközpont és egy metróállomás van. Ide illő zola-i illusztráció lett volna, de sajnos mégsem itt, hanem egy belvárosi metróállomáson futottam össze egy igen jó húsban lévő patkánnyal.

Test
Mivel tudtam, hogy a pünkösdi hétvégét a magyar ugaron fogom tölteni szürkemarhák és mangalicák társaságában, úgy gondoltam, Párizsban maradok inkább a kagyló - csiga - hal - bárány állatövben.
A bárányragu kis vasfazékban lakott, zöldbabbal, lóbabbal és borsóval volt neki megágyazva. A lazac csak leheletnyire volt megsütve, selymes, enyhén mustáros mártással adták, és krumplipürével. A kagylók és csigák szépen megfértek egymás mellett, ismét rácsodálkoztam, hogy tulajdonképpen miért is nem esszük mi magyarok ezt a kertészbosszantó állatot? Úgy tudom, Berzsenyi, Petőfi és Illyés is nagy csigarajongók voltak. A megfélemlített csigacsaládok lassan aztán el is kerülték Illyésék tihanyi kertjét.
Megpróbálkoztam a hagymalevessel is, na itt végre magunkat hirdethettem ki győztesnek, ugyanis az én levesem, ami makói hagymából készül, sokkal ízletesebb szokott lenni. Kár hogy a leves tetején úszó sajtos pirítóson levő SAJT ismét szépített a franciák javára.
Bár nem vagyok édesség-rajongó, de a chez Clément étteremben mégis megpróbálkoztam egy igazi, házi (!) crème brulée-vel. Igyekeztem úgy viselkedni, mintha bölcsőm a Szajna partján ringott volna, és olyan könnyedén kopogtattam fel a brulée tetejét, ahogy Amélie Poulain teszi csodálatos élete során nap mint nap. Hogy mitől volt házi, nem tudom, nekem attól, hogy olyan lapos, kétfülű tányérkában hozták ki, mint amilyenben a nagymamák tálalják a tejbepapit nálunk.

Sóhaj
Jó lehet olyan országban élni, ahol érdemes fenntartani egy 30 nm-es mustárboltot, amelynek kirakatüvegére minden nap odanyomhatnám az orromat!..

Szellem
Párizs az ínyencek városa, a szellemnek és a gyomornak is kellő minőségű és mennyiségű táplálékot nyújt, s mindezt csodálatos terítéken. A szellemit most főleg a pár hónapig látható Maurice Vlaminck-kiállítás jelentette. Vlaminck a Fauves (Vadak) csoportjának meghatározó alakja volt. Magyar követőik voltak a "nagybányai neosok": Berény Róbert, Boromisza Tibor, Ziffer Sándor és Czóbel Béla, akinek egyébként a Cafe Dome volt a törzshelye, csakhogy zárjam a kört Párizs körül.
A színházrajongókra is jó idők járnak arrafelé, a Katonások mutatják be hamarosan az Ivanovot, ahogy ezt az alábbi plakát mutatja.


Utca
Van a polcomon egy kívül-belül helyes kis könyv, Földes Jolán regénye "A Halászó macska uccája" (1936). Kevesen ismerik, pedig megjelenése idején nemzetközi siker volt. Az írónő egy nemzetközi regénypályázatra adta be művét és első díjat nyert vele. Legutóbb 2006-ban adták ki, de ahányszor bemegyek valamelyik bp.-i antikváriumba, mindig találok egy-egy első kiadást, néhányszáz forintért.
A könyv egy emigráns magyar család életén keresztül mutatja be a dél- és kelet-európai menekültek életét a századeleji Párizsban. Regénybeli lakóhelyük a Halászó macska utcája. Most végre elzarándokoltam ide, hogy saját szememmel is lássam.
Az "ucca" valójában egy szűk, rövid, sötét és piszkos sikátor. Kinyújott karjaimmal mindkét falát egyszerre meg tudtam érinteni. Egyetlen befalazott kapualjat találtam benne, és néhány sehovasenéző ablakot. A közeli utcákban zsivaly, vidám turisták, keleti éttermek - itt lakott József Attila is a Rue de la Huchetteben, 1926-ban. A másik oldalon az elegáns Párizs: a Szajna, és a virágzó gesztenyfák által takart Notre-Dame.

Megértettem Földes Jolán választását, igazi magyar utca ez, maga a "Naptalan kelet" - pedig ott van a központban, pár lépésre a napos oldaltól. Csak a jó irányba kell elindulni.
Elfacsarodott szívvel jöttem el onnan. Bakony az én Párizsom...

Itthon
Éjszaka érkeztem haza, poggyászomban egy üveg calvadossal és egy szarvasgombás borecettel. Másnap főztem itthon egy marhahúslevest, az édesanyám házi cérnametéltjével.