2010. július 30., péntek

Vacsora E. emlékére


- Bocsánat, szabad?
- Persze, menjen csak! Vigyázzon, kicsit hideg a víz!

- Igen. Én azért lassan belemerészkednék.

- Régóta jár erre a strandra?

- Igen, régóta.

- Tudja, hogy szegény Elemér holttestét pontosan ott találtuk meg, ahol most maga áll?

- Valóban?

- Igen. Két napig kerestük, harmadnapra kisodorta a víz. Szegény! Ismerte?

- Nem.

- Az ötvenes-hatvanas években nagy vitorlásélet volt itt! Ismerte a családot?

- Nem, annyira nem régóta járok ide.

- Szóval ez az Elemér átvette a hajót és nekivágott a tónak. Vele volt az unokatestvére is, de ő tényleg a rokona volt ám! A többi férfi is mind azt mondta a kis hölgyekre, hogy az az unokatestvérük, de az Elemér nem hazudott.

- Igen. Hát akkor én megyek is!

- Persze. Menjen csak! Kicsit hideg. Szóval elkapta őket a vihar és felborultak. Jaj, előbb kellett volna leereszteni a vitorlát! Az uram mindig mondta neki! A kis hölgyet odakötözte a hajóhoz, ő meg elindult segítséget kérni, de sajnos rossz irányba.

- Hát igen, nehéz tájékozódni egy balatoni viharban!

- Nehéz bizony, és főleg úgy hogy elvesztette a szemüvegét. Jaj, ez a hínár olyan undorító! Ezek a mai gyerekek állandóan felkavarják az iszapot és feltépkedik a hínárt! Bezzeg mi ilyet sosem csináltunk gyerekkorunkban!

- Mi igen! A hínárt a meztelen hátakra dobtuk. Az iszappal dobálóztunk, matracokból készítettünk erődöt, onnan tüzeltünk. Egyszer még egy aranygyűrűt is találtunk.

- Szegény Elemér, olyan nagy jövő előtt állt! Ő volt a társaság középpontja. Mit is mondott? Hogy nem ismerte?

- Sajnos nem.


És ekkor határozott mozdulattal beugrottam a vízbe. Gyakori és erős tempókkal úsztam befelé, mert már nagyon fáztam. Jóval a bóják után jutott eszembe, hogy ha lenyúlnék az iszapba, talán kezembe akadna szegény Elemér szemüvege is.

A Balatoni Halászati Zrt. örvendeztetett meg azzal, hogy a balatoni városka élelmiszerboltjának mélyhűtőpultjában fagyasztott keszeget találtam. Furcsa csomagolásban adták elő a méretes halat, csak a törzse volt benne, négybe vágva. A feliraton ez állt: „balatoni finomságok”. Paprikás lisztben megsütöttem balatoni módra és mángoldos krumplival dalmáciai módra tálaltam.
A fehérboros poharat a tó valamennyi áldozatának emlékére emeltem.

2010. július 27., kedd

Cukkínis haltekercs


Ez az utolsó előtti segélykiáltásom. Még van néhány méter a közelítő cukkíni indák és a ház között. Még ki tudjuk nyitni az ajtót, de már nem sokáig. Még bírom rezzenés nélkül, ha valaki megjegyzést tesz a többtenyérnyi levelekre. Még nem gond hogy rekkenő hőségben is hosszú nadrágban kell behatolnom a növények közé, különben agyonkarcolnak. Még csak kicsit súgnak össze a hátam mögött azok, akiknek bocsánatkérően odaajándékozom a felesleges termést.

Még van olyan nap, hogy csak 2-3 példányt szedek le, mert egyébként 5-6-ot szoktam. Fogalmam sincs hogy honnan nőnek, hogyan lehetséges hogy előző nap még sehol semmi, másnap pedig ott nyúlnak, tekeregnek – éretten, vastagon? Még úgy is, hogy a virágokat rendszeresen tizedeljük. Ezeket nem riasztja el semmi. Mit nekik gyomnövények, kánikula, recesszió! Csak nyomulnak és nyomulnak. Egymást is lenyomják, a sima haragos zöld a genetikai uralkodó a világos csíkossal szemben.


Az egyik kiváló védekezési mód a cukkínis haltekercs. Már hallom is, hogy na persze megint a halak, de azt mondom, hal nélkül lehet élni, de minek? Az ételhez bármilyen hal alkalmas, amiből viszonylag hosszú és vékony filé nyerhető. Ez itt most nyelvhal, de édesvízi is megteszi, készítettem már pisztrángból is. Ez az étel nagyon csiklandozza a kreativitást, lehet kombinálni sokféle fűszerrel, zöldséggel.


Cukkínis haltekercs

A filéket enyhén besóztam és citromlével meglocsoltam. A cukkíniket hosszában kb. 3 mm-es csíkokra vágtam (a héját természetesen rajta hagytam!) és gőzpárlóban néhány perc alatt előpároltam. Tepsiben, vagy nagyobb serpenyőben is meg lehet félig párolni, lényeg hogy ne essen szét, de hajlítható legyen.
Tűzálló tálat kiolajoztam, a halra ráfektettem egy csík cukkínit és óvatosan feltekertem. A tekercseket a tálba állítottam, úgy hogy egymást megtámasszák, ne nyíljanak szét. 8 tekercs készült.

A mártás, amelyben megsül:
A. verzió: 3 dl tejszín + 2 tojás + 2 reszelt fokhagymagerezd + kapor apróra vágva
vagy
B. verzió: főzök egy tejszínnel dúsított besamel mártást és ebbe teszem bele a fokhagymát, kaprot, de mehet bele szerecsendió, petrezselyem, kakukkfű is, ki mit szeret.

(Én utóbbira szavazok, mert szerintem ez finomabb, a tojásos „csőben sütés” viszont azért jó, mert a halból és a cukkíniből is sok víz jön ki, a tojás pedig szilárdít.)

A mártást ráöntöttem a tekercsekre és 180°-on kb. 50 percig sütöttem. Köretként párolt rizs, kuszkusz, vagy főtt krumpli illik hozzá. Ital: fehérbor.